New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-07-03 / 27. szám

6. oldalMAGYAR ÉLET „Szabadságért kiáltó szó” — így fogalmazta meg Rákóczi Ferenc tömören és világosan a mindenkori emigrációk feladatát. Ez a célkitűzés nem változott azóta sem. Ezért igyekezett minden elnyomó rendszer elnémítani a határain túl élő ellenzéket. De míg a Rákóczi és Kossuthemigráció létszámában csekély volt . Bécsijén tudták hogy néhány évtized múltán elöregedik és magától elnémul, a mostani tömeges emigráció azonban a régi korosztályaival nemhal ki, mert fiaiban és az új menekültekkel újjászületik. Jól tudják ezt az otthoni hatalmon lévők, ezért felszámolás helyett az emigráció semlegesítésére, majd megnyerésére törekszenek. 56 óta negyedszázad telt el, s ez alatt a külföldi magyarság összetételében is nagy változás történt, itt nemzedék nőtt fel, melyek már nem emigránsok és jobban beépültek szüleik befogadó országának életébe, mint elődeik. Bár egy részük beolvadt az idegen környezetbe, más részük szenvedélyesen keresi az utata magyarsághoz. Ennek a kapcsolatkeresésnek legelső, természetes feltétele az anyanyelv megőrzése, a magyar kultúra és a valóságos magyar élet megismerése, mely legközvetlenebbül a rokonokhoz való hazalátogatásban nyilvánul meg. Miután e fiatal nemzedék nem élte áta kommunizmus diktatúráját, nincs tapasztalata, mit jelent ilyen rendszerben élni, könnyen összetéveszti a néphez való kapcsolatot a rendszerrel való kapcsolattal. Ahhoz viszont, hogy az otthoni állapotokatmegértse, nem elégséges a rövid turistalátogatás. ÚJ TERV Mindezt a pártirányítás alatt álló Magyarok Világszövetsége gondosan kiértékelte , a nyugati magyarsággal szemben raffináltabb eszközökhöz folyamodott. Elsősorban a fiatalság felé fordultak az anyanyelv megőrzése, kulturális kapcsolatok s hasonló jelszavak hangoztatásával. Találtak is partnert, nem is keveset, főleg olyanokat, akiket csábított az ingyen repülőjegy, az otthoni elismerés, szereplés, vagy akiket esetleg politikai ambíciók fűtöttek. A rendszer szempontjából mindez lényegtelen volt, neki csupán az a fontos, ha nem is tudja őket szövetségesként megnyerni, előbb-utóbb lojálissá, semlegessé válnak és kritika helyett hallgatnak majd ahatalom bűneiről. Hallgatnak is! — tisztelet a kivételnek. Ez a folyamat az elmúlt tíz évben szemünk láttára zajlott le. Ahivatalos rendezvényekre hazajáró fiatalokról lepergett a régi emigráció óvó figyelmeztetése, sőt egyenesen ellenkezést váltott ki belőlük. Ugyanakkor a hazai hivatalosak részéről történt udvarias és kivételezett fogadtatás, a gazdasági jobblét, a liberálisabb légkör azt a benyomást keltette bennük, hogy az 56-ot követő nehéz idők után a magyar nép sorsa nemzeti szempontból is jobbra fordult. A 60.000 példányban, csak a külföld részére szerkesztett Magyar Hírek színes oldalain nem tudósítottak pl. a nemzeti értékeknek arról a módszeres elsorvasztásáról, melyről az utóbbi években az otthoni fiatal írók oly bátran nyilatkoztak. Az 56 utáni szélcsendben, hazai íróknak és értelmiségieknek a rendszerrel való kiegyezése közismert. Csalódtak, becsapták őket,a gazdasági jólétet nem váltották át nemzeti értékekké, — ahogy egyik otthoni nagy költőnk megfogalmazta. A magyar nép biológiai haldoklása, a nemzeti önismeret és történelmi tudat felszámolása, valaminta határokon túl élő többmilliós magyarság „leírása” véget vetett ennek a kiegyezésnek. Ezt észrevették a hatalmon lévők és az otthoni ellenzék ellensúlyaként az emigrációban keresnek szövetségest. „DIALÓGUS” A BELSŐ ÉS KÜLSŐ EMIGRÁCIÓ KÖZÖTT A lakiteleki fiatal írók konferenciája, a „Charta 77” aláíróinak bebörtönzése elleni tiltakozó akció, majd a Szegényeket Támogató Alap (SZOTA) megalakulása, a Forradalom 25. évfordulóján gépírásos példányban sokszorosított Bibó Emlékkönyv és a szamizdat irodalom egyre szélesebb hullámokat verő kritikája olyan szellemi ellenzéki frontról tanúskodik, melyre eddig nem volt példa. De az országban korlátozott példányban terjesztett földalatti irodalom sem okozott a rendszernek olyan zavart, mint az a tény, hogy az otthoni ellenzék ezeket az írásokat kijuttatja az emigrációnak, így a belső és külső emigráció között megkezdődött az a „dialógus”, melyet most a hatalmon lévők akarnak felvenni velünk. Miután a hazai ellenzéket nem tudják elnémítani, s a forradalom 25. évfordulójának az emigráció közreműködésével váratlanul nagy visszhangja volt szerte a világban, most új módszerrel próbálkoznak. A Világszövetség utasítást kapott a párttól, hogy az emigráció minden rétegét igyekezzenek valamilyen módon lojálissá tenni a rendszer iránt. A PROGRAM Miután a Magyarok Világszövetségének a munkája nem érte el a kívánt eredményt, idén március 8-án a vezetőségnek csaknem felét leváltották és a közvélemény előtt rokonszenvesebb személyiségekkel cserélték fel. Mindez nem változtat azon, hogy befelé továbbra is a párt irányítása érvényesül! Ezen a közgyűlésen Bognár József, a MVSZ elnöke „Emigrációs politikánk néhány kérdése és a jelenlegi nemzetközi helyzet” címmel tartott előadást, amelyben a Világszövetség feladatait ismertette. Érdemes hát közelebbről megvizsgálni, mi az új program, amellyel eredményesebben kívánják a nyugati magyarságot megszelídíteni. A „Magyar Hírek”-ben olvashattuk az elnöki beszédet, amely leszögezi, hogy „megváltozott a szórványmagyarság társadalmi szerkezete, nemzedéki összetétele, foglalkozási- és kor megoszlása.. . Mindezt figyelembevéve kell kidolgozni a Szövetség programját is”. Gosztonyi főtitkár kifejti, hogy „sokszálúan alakult az együttműködés ... a kapitalista országokban lévő magyar egyesületekkel, klubokkal, kultúrcsoportokkal. . . világi és egyházi vezetőkkel, tudósokkal, művészekkel, írókkal, magyar nyelvű lapok, kiadványok szerkesztőségeivel, rádiókkal, magyar nyelvet tanító iskolákkal”. Nagy eredménynek könyveli el, hogy „különféle értelmiségi csoportok” találkoznak a rendszer meghívására Budapesten. Külön kiemeli pl. a lelkészeket! Köztudott, hogy Budapest éveken átminden módon: pénzzel, rágalmazással, bomlasztással próbálta a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium működését lehetetlenné tenni, sikertelenül! Most milliós befektetéssel — Kast!ellensúlyaként — Kőszegen két, esetleg három nyelvű (amil, magyar-) kollégiumot kiválnjak felállítani! Az TOLLAS TIBOR: Kísérlet az emigráció semlegesítésére ott tanulók Magyarországon érvényes érettségi bizonyítványt kapnának. Különben a külföldi magyar írók a jövőben, — bizonyos feltételek mellett — tagjai lehetnek majd a Magyar Írók Szövetségének. A Világszövetség a Kodály Zoltán és Arany János évforduló közös megünneplésének terve kapcsán, úgy -mellékesen -bejelenti, hogy szeptemberre:„Budapesten összehívják a külföldi magyar egyesületek vezetőinek találkozóját”. Elhatározták azt is, hogy a jövőben több támogatást fognak nyújtani a külföldi magyar egyesületeknek és segíteni akarják a cserkészcsapatok tevékenységét is, valamint a külföldi magyar egyházközségeket, „mert ezek a magyarság megőrzését szolgáló alapvető intézmények”. Tehát nem is titkolják, hogy most már az emigráció egyes világi, valamint ifjúsági szervezeteinek vezetőit akarják befogni amaguk szekerébe. Gosztonyi meglepetésszerűen még kijelentette: „tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai meggyőződését, világnézetét, amit természetesen tőlük is elvárunk”. Mindezt szemrebbenés nélkül hangoztatják azok, akik már 35 évvel ezelőtt felszámolták az otthoni cserkészetet és az ifjúsági szervezetek működését azóta is csak politikai elkötelezettség alapján engedélyezik; akik a Fiatal írók Körét egy tollvonással betiltják; akik írókat zárnak ki az Írószövetségből, vagy nem vesznek fel, mert politikailag nem elég megbízhatók. Ezekkel akarják szembeállítani azokat a külföldi magyar írókat, akiknek rangot és elismerést jelent az írószövetségi tagság, természetesen azon az áron, ha idekint lemondanak az elvi bírálat jogáról. Külföldi újságok és rádiók vezetőivel kívánnak baráti kapcsolatot felvenni, de az otthoni írók, újságírók legjobbjait megcenzúrázzák, megjelent cikkeket utólag kivágnak lapokból és az ellenzék csak földalatti szamizdat kiadványokban hallattatja szavát. Az alapvető problémára Gosztonyi nem tért ki. Arra, hogy minket és a magyar nép nagy többségét ,politikai, eszmei téren egész világ választ el a rendszertől. Mi senki nevében nem egyezkedhetünk, nem köthetünk különbékét egy olyan rendszerrel, melynek alapja a megszállók által ránk kényszerített szovjet kommunizmus. Mindennél jobban erősíti állásfoglalásunkat a Forradalom 25. évében 76 otthoni író által Budapesten szerkesztett Bibó Emlékkönyv, mely a rendszert ,,illegitim”-nek minősíti és leszögezi, hogy „a legkisebb mértékben sem élvezi és élvezi a nép erkölcsi támogatását... a jogtalanság mértékét nem csökkenti, tartalmán, lényegén nem változtat a 25 éves „látszatliberalizálódás”, az életszínvonal viszonylagos emelkedése, ez ugyanis csak elodázza a szükségszerű összeomlást”. HARCUNK Mi ez ellen a diktatórikus rendszer ellen a szellem fegyvereivel, az otthoni ellenzéket támogatva küzdünk. A mai magatartásunkat a hatalmon lévőkkel szemben nem az határozzameg, hogy hozzánk, az emigrációhoz milyen liberális módon kívánnak közeledni, hanem az, hogy az otthoni néppel, a ellenzékkel szemben miként viselkednek! A Világszövetség a határokon kívül élő magyarsággal való együttérzését azzal tudná valóban demonstrálni, ha nemcsak a Nyugaton szétszórt magyarságért aggódik, hanem a határokon túl élő többmilliós őslakó testvéreinkért is, akik ugyan nem tudják kemény valutává meghálálni támogatásukat és politikai kapcsolatok teremtésére sem alkalmasak, de a magyarság továbbélése szempontjából jóval fontosabbak, mint mi vagyunk! Amit ők „érdekünkben” tesznek és szándékoznak tenni, annak elsődlegesen politikai célja van és ezt előre gondosan kitervezték. Gosztonyi arról beszél, hogy tiszteletben tartják politikai meggyőződésünket. Ha ez így volna, lapjaink és könyveink éppúgy hazamehetnének és íróink, művészeink éppúgy tarthatnának előadást otthoni magyar városokban, mint ahogy hazai könyveket, lapokat olvashatunk idekint, külföldön és otthoni művészeket láthatunk vendégül Nyugaton. A nyugati magyarság semlegesítése csupán egyik szakasza a tervszerű és szisztematikus szovjet lélektani hadviselésnek. Ezt a hosszúlejáratú tervet lépcsőzetesen hajtják végre, előbb Anyanyelvi Konferenciákkal, kihelyezett történelmi tanszékekkel, újabban pedig egyházi és világi szervezeteink lekötelezésével. Mindez kiderül a Világszövetség elnökének, Bognár Józsefnek beszédéből is (Magyar Hírek, ápr. 3.): „A külföldön élő magyar etnikumoknak a jelentőségét abban látjuk, hogy hidat építhetnek számunkra a különféle országokkal ... sőt hasznos kapcsolatokat építhetnek, mert, akimagyar származású és megfelelő súlya van a gazdasági életben, könnyebben tud kapcsolatokat építeni a magyar gazdasággal”. Bognár a továbbiakban nem feledkezett meg azokról sem, akik „kiemelkedő politikai pozíciókat" töltenek be. Vagyis azt várja a rendszer, hogy a külföldi magyarok a népgazdaság támogatása mellett politikai téren is együttműködjenek vele. Ennek egyik példája a State Departmentben Kádár amerikai meghívásának szorgalmazása volt két olyan „nyelvész” részéről, akik máskor óvatosan hangoztatják tartózkodásukat a „politikától”, így válhatnak gyermekeink a szabadságban akaratlanul a zsarnokság szószólóivá! Ez a zsarnokság azonban nemcsak a magyar népet sújtja, hanem annak az országnak megsemmisítésére is törekszik, mely nekünk és nekik e szabadságot biztosítja. Így válik valóra, amire Gereben István a legutóbbi Szabadságharcos Az argentin Junta-válság Távolról sem számított meglepetésnek, az hogy a Falkland-szigetcsoport (és újabban a Dél-Sandwich szigetek) visszafoglalása az argentin, háromtagú katonai triumvirátus személyi összetételében végső soron gyökeres változásokat eredményez. Jelenleg a Leopoldo Fortunato Galtieri tábornok lemondása (vagy inkább lemondatása) után jelentős üzekedés folyik a „konc körül”, ami az elnöki bársolyszék betöltését illeti. Egyelőre — sötét lóként —, az ország venezuelai nagykövete, Juan Ramón Aubre Lanari, mint polgári személy, látszik a legvalószínűbb elnökjelöltnek, — a független Noticias Argentinas jelentése szerint. Argentínában a katonai kudarc nyomán jelentősen megerősödött az az irányzat, melynek fő célja az, hogy a katonák kezéből kiragadják a hatalmat és demokratikusabb formák betartása után valamiféle átmenetet teremtsenek egy polgári jellegű parlamentarizmus felé. Basilio Lamirozo személye ugyancsak előtérbe került, hisz a légierők parancsnoka talán az egyetlen olyan személynek számít, akivel a vesztes háború lezárásakor az argentin közvélemény elégedett maradt. A légierők főnöke egyébként kijelentette, miszerint „Argentína elvesztett egy ütközetet, azonban végső fokon megnyeri a háborút”. Lami Dozo légimarsall a South-Sandwich szigetek visszafoglalását ugyancsak „egy epizódnak tekinti” a hosszabb lélegzetű háború folyamán .. . * * * A South-Randwich szigetek Thule nevű kis sziklaszirtjén 1976 óta — angol hozzájárulás nélkül — egy argentin tudóscsoport tartózkodott. Nagy-Britannia több ízben felszólította a buesnos airesi kormányt arra, hogy hagyjon fel ezzel a törvénytelen tevékenységgel, azonban az argentin képletes „megszállás” megszüntetésére csupán a héten került sor, amikoris a Thule szigetén talált összes argentin állampolgár békés keretek között megadta magát. A harmadik argentin elnökjelölt a hadsereg új parancsnoka, Cristino Nicolaides altábornagy, aki szerényen Reynaldo Bigone nyugalmazott tábornokot jelölte elnökként. A polgári irányzat hívei Nicanor Costa Méndez külügyminisztert szeretnék az elnöki székben látni, — aki polgári személy lévén — ugyanakkor a Falkland-szigetcsoport Argentína szuverenitása alá vonásának egyik legkövetkezetesebb híve. Végül ugyancsak ide tartozik, hogy az Európai Közös Piac tagállamai úgy döntöttek Luxemburgban, hogy megszüntetik az Argentína ellen hozott szankciókat, azzal a megjegyzéssel, hogy a megtorló intézkedéseket újra életbe léptetik, abban az esetben, ha az ellenségeskedések Anglia és Argentína között újra kitörnének. Prince Charles, walesi herceg a franciaországi Bruneval-ban epés megjegyzést küldött az argentin junta címére, amikor így fogalmazott: „A békét lehetetlen szavatolni, ha megalkuvóan kezelik azokat az eszményeket, amelyekért a brit nép évszázadokon át keményen harcolt”. » Megint csavartak egyet a vámszabályokon Magyar állampolgárok külföldi útjukról Magyarországra való visszatérésükkor 5000. Forint értékű árucikket hozhatnak magukkal vámmentesen. 1982 júniusában a kanadai dollár árfolyama — ha csekkről van szó — 26.98 Ft, bankátutalás esetén pedig 27.97 FT. Fogalmunk sincs, hogy miért tesznek különbséget csekk- és bankátutalás között. 5000.0 FT ellenértéke tehát kb. $185.00 és ilyen értékű árucikket vihet haza a külföldön járt magyar turista. Miből veszi ezt az árut a magyar turista, aki utazásához a Nemzeti Banktól még annyi valutát sem kap, hogy szállását és táplálkozását fedezze? Nyilván a külföldi rokonok ajándékozásából. Ne árasszuk el tehát Magyarországról kihozatott rokonainkat a 18500-nál többet érő ajándékokkal, mert a többlet után vámot kell fizetniük és hogy mennyit, azt csak a pesti vámos tudja, akit egyben becsül is és úgy értékelheti az importált árucikkeket ahogy akarja." Ahova már befurakodtak A Magyar Külügyminisztérium propagandaosztályának magyar alosztályát Magyarok Világszövetségének nevezik. Gyönyörű kiállítású, kitűnően szerkesztett illusztrált folyóiratukat az emigráció hazacsalogató újságnak becézi és ebben olvassuk, hogy Brazília Chaco tartományában levő Villa Angélái (vajon ki hallott róla) Magyar Segély és Kultúr Egyesület ünnepélyes tekepálya avatásán megjelent a brazíliai magyar nagykövetség egyik meg nem nevezett munkatársa és tolmácsolta a négyszáz megjelentnek a Magyarok Világszövetségének üdvözletét. Villa Angélába már sikerült beszivárogniok. A közönség nyilván mélyen meg volt hatva ennyi figyelem láttán. Sokkal kellemesebb bábukat döntögetni Brazíliában, ha magyar diplomata is jelelt van. Mikor kerül sor az otthoni bábukra? * * * A Guelph-i Kossuth házban nagy sikerrel szerepelt egy négytagú magyar művészdelegáció, akiknek neveit nem említik. Ha „delegáció” akkor nyilván küldték őket hazulról, kérdés, hogy ki fizette a költségeket. Vajon ildomos és célszerű-e az emigráció keserves filléreit „művészdelegáció” útiköltségére herdálni? lctt Rio de Janeiróban a Galerio Európának nevezett kiállítási csarnokban rendez-ték meg Razmanni Ferenc 74 éves debreceni származású festőművész kiállítását, amelyen megjelent Varga Sándor brazíliai magyar nagykövet is. őexcellenciája ide is sikeresen besodródott. 1982. július 3. Sajtótájékoztatóban rámutat: amit a rendszer gajjplomatáival, követségével nem tud elérni, megpr aja az a nyugati társutas magyarokkal! Nézzünk csak szét sorainkban és pontosan lemérhetjük a rendszerrel való lojalitás mértékét azoknál, akik valamiféle kapcsolatban állnak a Világszövetséggel. Amikor otthon betiltották a lakiteleki Fiatal Írók Körét, vagy emegyógyászati kezelésbe vették az éhségsztrájkot tartó Pákh Tibort és otthon több tucat író, nevét adva, tiltakozott mindezért, hol volt idekint a társutasok tiltakozása? Az emigráció válaszút elé került. Vagy teljesíti önként vállalt, illetve természetéből fakadó feladatát. Vagyköveti a Világszövetség által felajánlott új utat. Ez utóbbi, — jó megfontolni! —az emigrációt a „semlegesség látszólag veszélytelen zónájába vezeti, ahol elkerülhetetlenül a rendszer propagandaeszközévé válik! Ha pedig ez bekövetkeznék, az otthoni ellenzéki fiatalok utolsó reményét rabolnánk el, azokét, akiknek egyedüli támasza és hangjuk egyedüli továbbítói: a „szabadságáért kiáltó szó , a világ közvéleménye felé mi vagyunk, szabad világban élő magyarok! Akiket nem hiú szereplési vágy, vagy egyéni önzés, oportunista érvényesülés vezet, tudni fogják melyik utat válasszák. ’(„Nemzetőr”) Tudjuk (l A hogy OJ + nyar van, •ymWtTT de... most legmegfelelőbb az idő gondolkodni a téli fűtési számlákról. A jövő télen újra jönnek a fűtési számlák, most itt az alkalom valamit tenni ezzel kapcsolatban. Lezárni a repedéseket, szigetelni vagy leállni az olajfűtésről — a nyár jó lehetőség arra, hogy vállalkozót találjon és ideális a „csináld magad" tennivalókra is. A Toronto Hydro tanácsot fog adni, hogyan végezze gazdaságosan ezt a munkát és hogyan lehet jogosult a government segélyre és más anyagi támogatásra. Hívjon bennünket még ma a Conservation Hotline-on: 595-6780 Toronto Hydro ILYEN OLCSÓN NEM TUD UTAZNI! TORONTO - BUDAPEST - TORONTO $ 1049.00 (Gyermekjegy $730.00) BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST $778.00 Egy héttel egy évi tartózkodásra. BUDAPESTRE 3 HÉT Frankfurt—München repülővel, onnan autóval korlátlan km használattal 3 személy esetén .— személyenként Miami, Acapulco, Hawaii, Nassau, Jamaica, Aruba, stb. IKEA, COMTURIST küldemények. Hotel, autó, gyógyfürdők, vízum, útlevél, meghívólevél. APOLLO TRAVEL 1500. BATHURST ST. TORONTO M5P3H3 651-4102, 651-4333 205 WELLINGTON ST. LONDON, ONT. NGB 2K9 672-6390, 681-1117 27 BROCK ST. W. TILLSONBURG, ONT. N4G 2A3 842-5045, 842-9705 V