New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)
1982-07-03 / 27. szám
8. oldal NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE # NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE • NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE • NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE Aki az ötvenes évek elejének Magyarországát járta, bőven volt alkalma látni valóságban is azt a képet, mely általában a polgárok tudatában megjelenik, ha kényszermunkáról hallanak: őrtornyokkal megtűzdelt drótkerítés vesz körül egy építkezést, kőbányát, szénbányát, vagy gyártelepet, ahol csíkosba, téridőben homokszínű darócba öltöztetett fegyencek végzik a legnehezebb fizikai munkát, miközben géppisztolyos ávósok figyelik minden lépésüket. Az őrök durva ordítozással nógatják gyorsabb munkára a legyöngült, rosszul táplált rabokat és gyakran csattan ütleg a lassabban mozdulók hátán. Azokban a szörnyű időkben, amikor Rákosi és bandája még hatalma teljében volt, száznál több kényszermunkatábort tartottak nyilván az ország területén, melyekben 130—150,030 elítélt és internált — túlnyomó többségükben politikai fogoly dolgozott. Leghirhedtebb volt ezek közül a recski internálótábor, ahol minden bírói ítélet nélkül, csupán internálási végzéssel letartóztatottak sejtették az andezitet. Hasonlóan kegyetlen körülmények között bányászta a bazaltot a badacsonytomaji kőbánya poklában dolgozó kétszáz politikai rab. De többé-kevésbé egyformák voltak az állapotok valamennyi kényszermunkatáborban, Komlón, Várpalotán, Oroszlányban, Tata szénbányáiban, a Miskolc melletti építkezéseknél és másutt, szerte az országban. Ezekben az években az egész ország egyetlen kényszermunkatáborrá vált. A különbségek csak fokozatbeliek voltak: ki rács mögött, fegyházakban, ki szögesdrót mögött, táborokban, ki otthonától messze kerülve, kitelepített tízezrek sorsában osztozva végezte fizetség nélkül a részére kijelölt vagy rákényszerített legalacsonyabbrendű, súlyos fizikai munkát. És aki „szabad” emberként élt Rákosiék rémuralma alatt, annak élete sem sokban különbözött a kényszermunkásokétól, mert ha nem is korlátozták személyes mozgását és nem is őrizték géppisztolyosok, az akkori rendelkezések lehetetlenné tették a szabad munkavállalást, illetőleg azt, hogy valaki tetszés szerint, engedély nélkül változtassa munkahelyét. Márpedig ha a munkást hátrányok érik, ha elhagyja munkahelyét, s akkor a munka, amit végez, lényegében kényszermunka. A kényszermunkának még számos faja létezett akkoriban Magyarországon és a kommunista országokban. 1951/52-ben a tiszántúli falvakba deportált szerencsétlenekkel végeztettek kényszermunkát: a földeken kellett dolgozniok, különben éhen pusztultak volna. A politikailag megbízhatatlan katonaköteleseket munkaszolgálatra hívták be és néhány forintos zsoldért utakat, gyárakat építtettek velük. És ne feledkezzünk meg azokról a magyarokról, akik a határokon kívüli kényszermunkára kárhoztatott sorsuk: a Szovjetunióba került hadifoglyokról és 1944/45-ben a polgári lakosság köréből elhurcoltakról és akiről a Rákosi rémuralom alatt soha egyetlen szó sem esett, csak annyit tudtunk, hogy embertelen körülmények közt robotolnak Szibéria távoli zord tájain. És hasonló sors jutott a szomszédos „szocialista” országokban, a trianoni békével elszakított véreink százezreinek is: főleg Csehszlovákiában egész falvakat telepítettek át az ország más vidékeire, ahol kényszermunkára fogták a magyarokat, a romániai kényszermunka-táborokról — különösképpen a hírhedt Duna-deltaiakról — pedig szörnyű hírek szállongtak. A Vasfüggöny mögötti világ a negyvenes évek végén az ötvenes évek elején egyetlen óriási kényszermunkatábor volt, ahol emberi méltóságukban megalázott páriák végeztek testet-lelket felörlő robotot, a munka öröme, ellenszolgáltatás nélkül, rabként, internáltként, szabadságukban így vagy úgy korlátozva, helyhezkötötten, munkahelyükhöz láncolva, néha nemcsak képletesen, hanem a szó fizikai értelmében is . . . Abban a rendszerben, a kommunizmusban, mely a kizsákmányolás, a rabszolgamunka elleni harc hamis jelszavával vezette félre a világ proletárjait. .. EMLÉKEZZÜNK! Azt kérdezhetné valaki: mire jó felidézni ezeket a rémségeket, ennyi idő után miért bolygatjuk a múltat? A Rákosi-korszak törvénytelenségeire, jogtiprásaira mindenkor kötelességünk emlékeztetni, de most egy kerek évforduló, a kényszermunka megszüntetése érdekében indított eredményes akció évfordulója adott különösalkalmat a visszaemlékezésre: pontosan harminc esztendővel ezelőtt, 1952. június 24-én zajlott le az az ülés New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete székházában, melyen a kényszermunka kérdését tárgyalták s melynek révén a világ nyilvánossága elé képült a kérdés. Hogy aztán — egy év múlva a nemzetközi közvélemény nyomásának és a Vasfüggöny mögötti politikai helyzet viszonylagos enyhülésének — a Sztálin-éra vége. Magyarországon pedig az első Nagy Imre kormány hivatalbalépése — együttes hatásaként megszűnjék a kényszermunka rendszere. Mik voltak ennek előzményei? Érdemes visszaidézni néhány mozzanatát. 1951 tavaszán az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa határozatot fogadott el egy ad-hoc bizottság felállításáról, melynek feladata a kényszermunka vizsgálata lett a világ különböző államaiban. Az első ülésre Genfben került sor, 1951 októberében, az üléssorozat folytatását pedig 1952 június hónapra tűzték ki, New York-ban. Az egyik ülésre meghívták a magyar emigráció képviselőit is. A hatalmas és adatokkal, tanúvallomásokkal alátámasztott magyar anyagot a bizottság gondosan tanulmányozta. Sikerült elérni, hogy az ENSZ-bizottság a vizsgálatról kiadott összefoglaló jelentésébe bevette pld. azt a pontot, hogy ha a „szabad” munkás nem hagyhatja el munkahelyét, az már lényegében kényszermunka. A jelentésbe belekerültek a csehszlovákiai, a romániai és a kárpátaljai magyarságot ért atrocitások, a kisebbségeket sújtó kényszermunka-jellegű intézkedések. Amit abban az időben, amikor Magyarországgal szemben még egyáltalán nem oldódott fel a hitleri háború miatt létező és mesterségesen szított ellenszenv, nagy eredményként könyvelhetünk el. Ami a kényszermunka jogi vonatkozásait illeti, tájékoztatták az ENSZ-bizottságot a magyarországi kommunista rendszer megtévesztő eljárásáról mely 1950-ben forma szerint megszüntette a kényszermunkát, mint büntetésnemet, ugyanakkor viszont az új BTK kimondta, hogy tíz elítélt köteles a számára kijelölt munkát elvégezni, így a kényszermunka körét nemhogy szűkítették, de kibővítették. A kényszermunkának fontos kettős szerep jutott a Rákosi-rendszerben: egyrészt a „reakciósok és fasiszták” meggyőzésére, kínzására adott alkalmat, mint a szabadságvesztés büntetések legsúlyosabbika s egyben a terror, a megfélemlítés egyik hatásos eszköze volt, másrészt olcsó, csaknem ingyenes munkaerőt jelentett az ország gazdasági erejéhez képest túlméretezett, de tűzzel-vassal erőltetett ötéves tervek teljesítéséhez. . 1953 nyarán, az első Nagy Imre kormány idején megbüntették az internálás intézményét és feloszlatták a kényszermunka-táborok nagy részét is. Az ún. KÖMI- munkatáborok — szénbányák, építkezések és rabgazdaságok — azonban tovább is működtek, bár az elítéltekkel való bánásmód jelentősen javult. Hogy mindez a változás bekövetkezett, abban valószínűleg nagy része volt az ENSZ-különbizottság munkájának és az azt követő nemzetközi visszhangnak. E sörök írója — 1947-ben kapott kényszermunka-büntetése teljes kitöltése után - 1951 őezén szabadult a várpalotai szénbányánál létesített munkatáborból és — mivel még „szabad” emberként is jóideig itt dolgozott — sokáig figyelemmel kísérte az oszt és más munkatáborokban lévő politikai foglyok, volt bajtársai sorsát. Az elítélt rabokat foglalkoztató KÖMI-táborok utolsói 1956-ban szűntek meg. Az ENSZ-bizottság számára előkészített anyag később Dr. Varga László nyomtatásában is megjelent két nyelven. Magyarul „A magyarországi kényszermunka-rendszer jogi vonatkozásai”, angolul „Deportations, Forced Labor and Concentration Camps in Hungary” címmel. Mindkettő kiemeli a Nemzetközi Kereszténydemokrata Unió segítségét az adatok összegyűjtésében. A két kiadvány a világban sokfelé elkerült és teljesítette hivatását: ráirányította a közfigyelmet a magyarországi zsarnokság jogtiprásaira, önkényeskedéseire és emlékeztetett kényszermunkát szenvedettek gyötrelmeire. Stirling györgy: Amit sohasem szabad elfelejteni! PÜSKI — CORVIN HUNGARIAN BOOKS and RECORDS 1590 2. Ave., New York, N. Y. 10028 (82. és 83. Street között) Telefon: (212) 879-8893 Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés. Látogassa meg boltunkat a new york-i magyar negyedben! Postán is szállítunk — kérjen katalógust.' -J A Magyar Kultúra szolgálatában A Nationality Broadcasting Network, az “NBN" Rádió és Televízióállomás Magyar rádióműsorai: Cleveland és környékén Minden nap, délelőtt 11-től 12-ig délután 5-től 8-ig hallhatók. Az FM/SCA 106.5 hullámhosszán, valamint a Cleveland környéki “cable” televízió 11-es csatornáján. Magyar televízióműsorait a “Cleveland Area Cabletelevision” 33-as csatornáján láthatják. Minden vasárnap 3-tól 5-ig Minden szerdán 8-tól 10-ig. Bővebb felvilágosításért hívja az “NBN” Rádió- és TV-állomást (216) 221-0330 telefonszámon. Cím: NBN Rádió/TV 11916 Madison Ave. Cleveland, Ohio 44107 Az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh MEGJELENT: Kostya Sándor: Panslavism ................................... $10.00 Nagy S.: The forgotten cradle of the Hungarian Culture $10.00 Kaphatók még: MAGYAR NYELVEN: Somody István: Szemben a Sorssal ___________ $10.00 Török: Településtörténeti Tanulmányok ..................... $10.00. Válogatott Magyar Népmesék, illusztrálva __$10.00 Wass: A láthatatlan lobogó, versek ............................ $ 4.00 Wass: Erdők könyve .............................................. $ $.00 Wass: Ember az országút szélén, regény .... $10.00 Wass: Magyar örökségünk ....................................... $ 2.0Q Wass: Kard és Kasza II. Szemtanuság ...................... $16.00 Wass: Halálos Köd Holtember Partján, regény.......... $ 5.00 Wass: A Puntineli Boszorkány, első rész 'T.................... $10.00 tyfass: A Funtineli Boszorkány, I. és II. .................... $20.00 Wass: A kastély árnyékában ......................................... $12.00 Wass: Csaba ..................|1.................................... $12.00 ANGOL NYELVEN: Countess Ilona Károlyi Széchényi: The Pendulum Swings .......................|-----------...............* 115.00 Baross: Hungary and Hitler ............................... $ 4.00 Chaszar: Decision in Vienna ............................||.... $10.00 Haraszti: The Ethnic History of Transylvania .......... $10.00 Haraszti: Origin of the Rumanians.......$ 5.00 Jobbágy: Hungarian Folk Dances, illustrated......... $ 7.00 Kisjókai: Counsel for the Defense, novel ................... $ 5.00 Major: American-Hungarian Relations 1918-1944 $10.00 Nánay: Transylvania, the Hungarian Minority in Rumania ................................................ ...... $ 5.00 Szemák: Living History of Hungary .......$ 3.00 Szilassy: Revolutionary Hungary .............................. $ 4.00 Varga: Human Rights in Hungary ........ $ 4.00 Wagner: Toward a New Central Europe, a symposium $10.00 Wass: Our Hungarian Heritage ................. $ 2.00 Wass: Selected Hungarian Folk Tales, illustrated $10.00 Wass: Documented Facts and Figures on Transylvania, kötve III----- $ 5.00 fűzve............. $ 4.00 Wass: Deadly Fog at Dead Man’s Landing, novel ........ $ 5.00 Wass: Hungarian Legends, illustrated, second edition, cloth .J..........pip $10.00 i . m 4 . Paper ........$ 8.00 Yves de Daruvár: The Tragic Fate of Hungary........ $ 8.00 Zathureczky, Transylvania. Citadel of the West ........ $ 4.00 Transylvania and the Hungarian—Rumanian Problem, a symposium, 330 pp. maps, bibliography, hard bound ................................................$1. 00 Megrendelhetők az ár egyidejű beküldése mellett portamentesen: AMERICAN HUNGARIAN LITERARY GUILD Rt. 1, Box 59 ASTOR, FLORIDA, 32002, USA MAGYAR ÉLET eiiiKiaiuiitusiunifnmmiiimiiiiiiiiiiiiuiuiiiinuuiiiunniiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiirjiiiuDnmHniiiiiiiifliiiiiunuiiiiiiimximntuuisiiiaiujiiimin/suiisiiiaini' SVÁJCI MOZAIK Egyre nehezebb az itt élő külföldiek számára az áhított svájci állampolgárság megszerzése. Ezt bizonyítja egy török fogorvos, Cetin Dinc (53) esete, akinek az állampolgársági kérvényét ez év márciusában a Luzern kantonben Entlebuch városka hatóságai többek között azzal a megindoklással utonították vissza, hogy a fogorvos túl keveset adakozott a hielyság fúvószenekara számára. A fura indoklás még Svájcban is komoly feltűnést váltott ki. A svájci törvények szerint az állampolgárságot először csak tizenöt évi itt-tartózkodás után lehet megkérvényezni. Ha a kérvény ellen azonban csak egyetlen svájc állampolgár is vétót emel, a hatóságok megtagadhatják a meghonosítást. Jaj annak, aki a szomszédnak vagy a portásnak elfelejtett előre köszönni. .. * * * A Zürichben élő világhírű olasz karmester, Nello Sarti, újabb, meglepő tanújelét adta temperamentumának amellyel már oly sok operaestét sikerre vezetett. Az ismert Verdi-dirigens március elején Münchenben vezényelte az Aidát, amely a német közönség egy részének szemmeláthatólagtúl olaszosra sikerült, imént hangos „bú é pfuj” kiáltásokkal búcsúztatták az előadást. A maestro nem sokat teketóriázott, hanem a rendbontók közé sietve néhány kiadós nyaklevessel biztosította a számára kijáró tiszteletet. A jelentés nem számolt be arról, hogy a szokatlan ráadás milyen sikert aratott.. . * * fr Ha már a zenénél tartunk: a főváros Bern két jeles magyar művészt is vendégül látott a közelmúltban. Márciusban az Amerikában jól ismert Földes Andor játszotte Mozart C-dúr zongoraversenyét, s nem csak ragyogó zongorajátékával, hanem rokonszenves, derűs egyéniségével is meghódította a berniek szívét. Áprilisban pedig Nyugat-Németországban élő magyar szopráncsillag, Laky Krisztina aratott hatalmas sikert Mozart három hangverseny-áriájának csillogó, bravúros előadásával. Mindkét magyar művészt a Berni Szimfonikusok kísérték lelkes odaadással. ★ * ★ A Berni Opera szokatlan látogatókat fogadott a közelmúltban. Éppen Flotow Martha című operáját játszották, amikor a színpadot és a zenekart harcias tüntetők rohanták meg, de olyan hevesen, hogy az előadást félbe kellett szakítani. A túlnyomórészt fiatalkorúakból álló banda így akarta tiltakozását kifejezni, mert a hatóságok aznap bezárattak egy lassanként közveszélyessé váló ifjúsági központot. A tüntetőket rövid csata után kidobták a színházból, s az előadást folytatták, de a főszereplő első mondata után a közönség derültsége oly hangossá vált, hogy az operát rövid időre még egyszer félbe kellett szakítani. Az énekes első mondata ugyanis — teljesen véletlenül, de a szerepnek megfelelően — így hangzott: ,.. . und was tun wir nun?" (... és most mit csinálunk?) ... * * * Svájcban egyre erősebb teret hódít egy új sport, a katonáskodás. A törvények ötven éves koráig minden állampolgártól megkövetelik, hogy legalább két hétre évenként bevonuljanak, amit a helyiek - a kívülálló számára teljesen érthetetlen lelkesedéssel - meg is csinálnak. A lelkes gyakorlatozásoknak, repülőrúgásoknak, ágyúdörejeknek és fegyverropogásoknak még az ünnepnap és az éjszaka sem jelentakadályt. De a lakosság annyira bízik a hadsereg erejében, hogy egy nemrégi körkérdésben a megkérdezettek több mint hetven százaléka szikla,szilárd meggyőződésének adott hangot, miszerint Svájc minden nagyhatalom ellen meg tudná védeni magát... Csak Liechtenstein nehogy támadjon . .. GÁLDI ISTVÁN SIAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR: Végrendelet Tollas Tibornak — a „Bebádogoztak minden ablakot” című vers költőjének. Hány tekintetet őriz ott a táj, hol ezer éve élnek emberek, hány lélegzetet őriz ott a szél, hol lélegezni már alig lehet! Hány konok gyászt temet ott a föld, mit belesúgnak eltiltott szavak, hány sóhajt véd márványban az ég, mit kimondani régóta nem szabad! Hány vércseppet szívnak fel a fák, hány gondolat kószál szomorún az elcsigázott, terméketlen pusztákon át, mennyi mártír, hős, szabadságharcos — ki mind halott, s egymás karjában úgy ölelkezik, mint rőzsében a gallyak: csontra-csont! Ezután még mi következik, — hány öngyilkos, alkoholista, idegbeteg és megalázott tízmillió szájnak mondjuk el a történelmi — végrendeletet ! Tanúnk az isten vagy kit igy neveztünk —, örökösünk az emberi nem I . ! — Legyen övék ez átkozott örökség: Mi másokért, miértünk senki sem! 1982 március ...............iiiiiiiiiiiiiiiim»ii]iiii!iiiniiiiii...I...iram.....iiinniiiiiiiii................ CSOÓRI SÁNDOR: A nemzeti öntudatért „Az évek folyamán aztehet megfigyelni, hogy a nemzetet — mindent elhalványítva — a gazdasági sikerrel azonosították. ‘Ha mi példa-országgá válunk, jól élünk, a mozgásterületünket is növeljük, ez leszaz igazi politika. Szintearcátlanság ez ellen bármit is fölemlíteni. És mégis muszáj. Mert ha mondjuk, a gazdasági eredményeink törékenyebbnek bizonyulnak a láthatónál, valamilyen, hirtelen támadt ok miatt meghanyatlanak, akkor a nemzet — és túlzással szólva — megszűnik nemzetté lenni? Ez nekem lehangolóan gyakorlatias gondolkozás. És történelmietlen.. Az eddigi uralkodó osztályok eltékozolták, eljátszották azt, amit az embernek a nemzethez tartozás erős tudata adhat. Ezzel együtt prédálták el az országot is. Nekünk nemcsak a hiányzó kenyeret, hanem a hiányzó tudatot is pótolnunk kellett volna. Ezt mi elhanyagoltuk. A mulasztás nyomán most szomorú zűrzavar kavarog a fiatal nemzedék fejében. Hiányzik belőlük az önazonosság tudata. Ezért hagyják el, vagy szeretnék elhagyni az országot — természetes nehézkedési erő nem köti őket ehhez a földhöz. És ezért sok a belső disszidens is: a hányódó, az alkoholista, a fél életet élő fiatal. Makacsul hiszem, hogy a nemzeti tudat ápolása nem lehet soha semmiféle taktika áldozata. Illetve ha azzá válik, a porlasztó gyakorlat ellen az ellenzékiek makacsságával kezd el az ember hadakozni.'' A MÁRTÍROK EMLÉKE Mert ezekre emlékeztetni soha el nem múló, soha meg nem szűnő kötelességünk! Magyarországon — jóllehet a Kádár rendszer formailag nem vállal közösséget a Rákosi-idők törvénysértéseivel — még ma sem szabad szóvátenni az annak idején jogtalanul internálótáborokban és börtönökben tartott, kényszermunkára kötelezett százezrek ellen elkövetett embertelenségeket és (kivéve a kommunistákat) rehabilitációban sem részesült még senki sem. A magyarországi sajtó néhány héttel ezelőtt hoszszú cikkeket közölt a volt koncentrációs lágerek felszabadulásáról, Buchenwald, Auschwitz, Mauthausen és a többi légerek szovjet csapatok által történt felszabadításának 37. évfordulója alkalmából, kolumnás cikkekben emlékeztetve a zsidók szenvedéseire. Recsk, Várpalota, Badacsonytomaj, Oroszlány és a többi magyarországi kényszermunkatábor szerencsétlenjeiről egyetlen sor sem jelenik meg otthon. Rájuk emlékezni, sorsukat emlékeztetni a mi feladatunk. Azok emlékének tartozunk ezzel, akik nem félték túl a borzalmakat, akik soha nem tértek haza a kényszermunka-táborokból. 1982. július 3. Könyvet ajándékozunk minden új, egyéves előfizetőnknek, valamint mindazoknak, akik a Magyar Életnek új, előfizetőt hoznak. Megrendelem a Magyar Életet NÉVCÍM: A Magyar Élet előfizetési díja egy évre 25 dollár. Félévre 15 dollár. Az előfizetés összegét kérjük a Magyar Élet címére küldeni: Colina Avenue, Toronto, Ont., MGG 218, Canada kiállított csekk, vagy Money Order formájában. Az alábbi könyvekből választhat: 1 Kenéz Zsuzsa: „Irsai Kartársnő” _ 2. Rcsay E. László: ..Save the Splendor of Budapest” — 3. Magyar Sándor: ”A harmadik világháború tör-kérem küldjék a. ................. ..................................... tétete” 4. Eckhardt Tibor című könyvet »Regicide in Marseille”. Az új előfizetés beérkezése...................................... után a Magyar Élet azonnal a kívánt könyvet, a megadott címre. aláírás