New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)
1983-03-19 / 12. szám
Nem tokosig, hanem Lilék szabad nép lesz ttusa dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 36. 12. XXXVI. évfolyam 12. szám, 1983. március 19. szombat. Kohl kancellár és Chirac párizsi polgármester egyidejű győzelmei: Francia-nyugatnémet jobbra „Második Karácsony” Guatemalában át? A „Zöldek” pártja a Bundestagban! Mialatt Nyugat-Németországban és a francia városi választások alkalmával a konzervatív erők kerekedtek felül, addig Ausztráliában Bob Hayke a Munkáspártot vitte győzelemre, amikor megszüntették a liberális Fraser párt 7 és féléves uralmát. Az új ausztrál miniszterelnök nemcsak Rhodes, ösztöndíjas, hanem a Guinness-féle, világrekordokat nyilvántartó lexikonban is említik, mint aki 12 másodperc alatt 2 és fél pint sört öntött le a torkán — Hawke programja: közmunkák a 10.5°o-os munkanélküliség enyhítésére, továbbá a bevált választási recept: adócsökkentés a kiskeresetűek számára ■*— Fidel Castro, mint az ,,el nem kötelezett államok” elnöke (micsoda el nem kötelezettség, amikor 20 ezer embere Angolában harcol, szovjet expanziós érdekekért?) Gandhi miniszterelnök-asszony jelenlétében újra megismételte elcsépelt vádját, miszerint Ronald Reagan, „az a modern barbár el akar tenni láb alól” — Nagy-Britannia nem szolgáltatja vissza Görögországnak a Parthenon egyik szoborcsoportját, melyet Lord Elgin még 1891-ben kapott — de nem a görögöktől, hanem a törököktől, akik akkor még megszállóként Athénban is javában uralkodtak — Kent hercegnőjét egy farkasjelmezbe öltözött férfi támadta meg — II. Erzsébetet hatalmas tömegek veszik körül Brit Kolumbiában, ahol „otthon érzi magát” — Moshe Arens az új izraeli hadügyminiszter elrendelte egy a Nyugati Parton épült új, „törvénytelen” település megszüntetését — A Fekete-tenger-melléki Eregli török város szomszédságában bányarobbanás következtében 75 bányász elpusztult. KOHL GYŐZELMÉT . A „ZÖLD PÁRT” MÁRIS MEGKESERÍTI Az 54 éves Helmut Kohl választások nélkül is megmaradhatott volna posztján 1984-ig. A választások kiírását, sokan kockázatosnak vélték, azonban — minden „köldökjóslat” ellenére — a szociáldemokrata párt jelentős hanyatlását jelentették a rideg számadatok: Kohl 55.7°/6-os győzelme azt jelenti, hogy a Bundestag 498 mandátumból 278- at szerzett meg. Hans-Joachem Vogel pártja váratlanul igen nagy veszteséget szenvedett, mert 1957 óta a legkevesebb számú szavazatot szedték össze az urnák eredményeinek összeszámolása után: a 32,8% szocdem szavazat azt jelentette, hogy Vogel pártja mindössze 191 képviselőt küldhet a Bundestagba. A 27 szocdem mandátum elvesztése jelentős vérveszteség — és érdekes módon ugyanennyi szavazatot kapott az újonnan alakult, pacifista, anti-nukleáris és környezetvédelmi alapokon álló „Zöld” párt, mely 5 és fél százalékos országos arány alapján jutott képviselethez (A nyugatnémet választási törvény legkevesebb 5%-ot ír elő a képviselőházi mandátumok odaítéléséhez.) A „Zöldek” egyik vezére, Rainer Trampert Kohl a győzelmét „Nyugat-Németország katasztrófájaként” könyvelte el. Egy másik női vezér, Petra Kelly, máris bejelentette, hogy az új Zöld- párt mindent megtesz azért, hogy ülősztrájkok, tömegtüntetések, nem erőszakos polgári megmozdulások segítségével megakadályozzák a Nyugat újrafelfegyverzési terveit. FRANCIAORSZÁBAN IS JELENTŐS „JOBBRA AT”? Mialatt Kohl kancellár győzelme egyben az Eurorakéták állomásoztatásának amerikai receptjét jelentette, azalatt a szomszédos Franciaországban az „első menetben” ugyancsak konzervatívabb árnyalatú városi választási eredmények születtek. Francois Mitterand uralmon lévő szocialista pártja és kommunista szövetségesei „teljes mozgósítást” rendeltek el az „első menetben” elszenvedett komoly vereségük után, mert a jobboldal a városi testületi szavazatok 50.89 százalékát szerezte meg a baloldal összegezett 48,53°/o-val szemben. A városi választások első ízben adnak némi képet arról, hogy Mitterand kormánya mennyire népszerű, amióta 1981-ben uralomra került. „Csapkodott a mennykő” — mondogatták baloldali körökben, mert maga Lionel Jospin, a szocialista párt vezére, ráadásul nyolc kabinet miniszter bukott ki —, az ellenzék áldozataként. Párizsban például elsöprő győzelmet aratott Jacques Chirac polgármester új Gaulleista RPR pártja, mert a francia főváros 20 választói körzetéből 18-at szerzett meg a neogaullista RPR párt, ami egyben azt is jelenti, hogy ezzel Chirac a legkomolyabb országos ellenzéki pártvezérré lépett elő. „MÁSODIK KARÁCSONY” GUATEMALÁBAN Guatemala lakosságá- I nak fele maga indián, akik tízezres tömegekben kezdték meg a vándorlást Guatemala City-be, miközben a zarándokok serege 12 kilométer hosszú virágszőnyeggel várta II. János Pál pápa őszentségét. A katolikus egyház feje Efrain Rios Montt elnököt arra intette, hogy „hatékonyabb törvényekkel” akadályozza meg az elnyomott maga lakossági pusztulását. Amint feltűnt a golyóálló üveggel felszerelt „Pápamobil”, a Campo de Marte hatalmas térségén százezrek gyűltek össze, sokan a kimerítő, húszórás gyaloglás után. Belize és Haiti meglátogatása után őszentsége visszatér Rómába. A lakosság a Pontifex Maximus látogatását „Második Karácsonyként” emlegeti. A Vatikán feje egyébként egész Középpé Amerikát a Szűszanya oltalma alá helyezte. REAGAN RAKÉTAÜGYEKBEN RUGALMASNAK BIZONYUL? A Fehér Házhoz közelálló beavatottak véleménye szerint Ronald Reagan USA elnök csupán a nyugatnémet választások eredményére várt, hogy annak megfelelően módosítsa eredeti ■‘Zéró Opció”‘-ként ismert rakéta-elhelyezési, illetve leszerelési tervét, melyet az (Folytatás a 2-ik oldalon) A sátán provizóriumában / Provizóriumban élünk, szakadatlan átmeneti időben, immár jó száz esztendeje mi magyarok. Mert hiszen valójában az Osztrák-Magyar Monarchia is csupán provizórium volt, csak annak idején éppen nem realizáltuk. A két állam közötti szerződést tízévenként meg kellett újítani. Tehát egyik fél részéről tíz esztendő lejártával felmondható volt. Ez 1918 végéig a cseheken, románokon, délszlávokon és az őszirózsás magyarokon kívül senkinek nem járta meg az eszét. Aztán eszünkbe jutott, új dél sokkal rosszabb provizóriumok ellenében. Mi magyarok provizóriumnak tekintettük a trianoni rendelkezéseket, de megvalósult nemzeti álmaik, mámorában, egykori nemzetiségeink örökkévalónak. Érthetetlen elvakultságukban nem vették át a Monarchia morálját és jogrendjét, hanem brutálisan az „egységes nemzetállam” megvalósítására törekedtek. Esztelenül ásva alá saját egzisztenciájukat. Mert sátáni eszközökkel érték el meg nem fontolt céljaikat és igy ők is a sátán provizóriumában élnek. Bizonytalanságban, állandó veszélyeztetettségben. — És ebben él ma a két szuperhatalom és velük az egész világ, melynek nincsen egyetlen pontja sem, mely valamilyen formában ne lenne veszélyeztetve. Már csupán azért, mert az erkölcs és a törvények, szerződések tiszteletben tartása helyébe az ököljog lépett. De ha nem is ismerjük fel, legfeljebb utólag és későn, az életben mindennek megvan a maga értelme, a katasztrófának is. Eleget éltünk meg belőlük a két világháború előtt, közben és után. Csak nem értettük meg a „miért”-eket. S így bukdácsoltunk provizóriumbólprovizóriumba. Mert az volt az „ezeréves Német Birodalom” ez a „német gazdasági csoda”, az az olasz “Mare nostro”, a francia“gloire”, a brit “Imperium”, az ma a „világmegváltó kommunizmus”, a dákoromán elmélet, a mondvacsinált csehszlovák és jugoszláv „nemzet”, de az nem egy tételében a nyugati demokrácia is. Fundamentális változtatásokra van szükség, hogy egy új, emberséges és valóban békés világ szülessék a provizóriumokból. Ehhez szükség lesz katasztrófákra is. És itt nem az atombombaháborúra gondolok. Hanem arra, hogy a sátán helyett ismét az Úristen veszi át felettünk a hatalmat. És akkor nem a gazság, a törvényszegés, a terror, a gyilkosság, a hazugság, embertelenség, a jogtiprás, az erőszak minden fajtája fog uralkodni felettünk, hanem ismét az igazság és a biztonság, a valódi és egyetemes erkölcs. A katasztrófa a gonoszt éri el. Van egy régi magyar közmondás: „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Rendkívüli igazság van ebben a mondásban. Ki kell tépnünk magunkat a megfélemlítettségből, bizonytalanságból, hitetlenségből, lemondásból, bizalmatlanságból. Ezt minden ember csak önmaga és saját erejéből érheti el. De csak akkor, ha egyúttal nemcsak egyéni boldogulásra, hanem elsősorban a közösségére gondol, amelyhez tartozik. Családjára, nemzetére, nemzetiségére, az emberiségre. És itt nemcsak, gondolatokra, hanem tettekre és főleg magatartásra van szükség. Tehát bátorságra, hitre, erőre, méltóságra és igazságosságra. Nehéz feladat és elvégzéséhez indítékok és biztatások szükségesek. Mi magyarok történelmünk során megtanultunk töretlen gerinccel meghajolni a sors még oly keserves megpróbáltatásai előtt is. De elveinkben, megtartó eszméinkben mindig, ha sokára is, de győzedelmeskedünk. Leráztuk a tatár, a török, a német igáz és hajszál híján a kommunizmusét is 1956-ban. Nem rajtunk múlott, hogy másképpen történt. De ennek is megvan nyilván a maga ma még fel nem ismert oka. És ilyen okokból születtek meg nálunk a szentek és hősök. Beláthatatlanul hosszú sorban. Mert mint Ady Endre mondja egyik versében, készek vagyunk „meghalni egy gondolatért!” És ez az élet értelme és lényege: a készség az áldozatra! Csatáinkat elveszthettük, de céljainkat nem céloztuk el! Nem is veszthettük el, mert azok mi minden időkben emberi és európai célok voltak és maradtak. A világban minden összefügg egymással. A problémák egyetemesek lettek és csak egyetemesen oldhatók meg. De az egyetemesség részekből áll. A részmegoldások is kihatnak tehát az egészre. Példát adnak és utat mutatnak. Néha minden csupán egy emberen vagy gondolaton múlik. Maroknyi hó is elindíthat egy lavinát. A mi mai világunkat a francia forradalom eszméi alakították ki. Belőlük valójában csak a szabadság eszméje maradt meg, de az a maga teljességében. A szabadság ugyanis kulcsa minden ember, probléma megoldásának. • A megalkotott ,,rend”, a demokrácia nem egy vonatkozásban hibás, félreértett, elavult, meghamisított, szakadatlan korrektúrára, revízióra szorul. A világ egyik talán legtökéletesebb demokráciáját, s annak alapját, a svájci alkotmányt 1848-ban alkották meg, de azóta szinte minden évben javítanak rajta, elvetve az elavultat és új törvényeket hozva, a lényeg azonban megmarad. Így lett a kantonális önkormányzatokon nyugvó Svájc, a négy nemzet (Folytatás az ötödik oldalon) STIRLING GYÖRGY: Ismeretlen veszélyek Az oroszok mesterei a félrevezetésnek, kiválóan értenek ahhoz, hogy becsapják a világot, barátot, ellenséget egyaránt. "És történelmünk jónéhány fordulata igazolja, hogy ez a gyakorlat sokszor — háborúban apúgy mint békében — igen eredményess hasznos volt. Az sem véletlen, hogy I ’otemkin, — aki a róla elnevezett trük- íöt kitalálta, — orosznak született, mód- szerét azóta is alkalmazzák nagyban és kicsiben „szent” Oroszországban s a hoz-átartozó gyarmatbirodalomban. De az I.rosz főúr kulisszatologatása, mellyel Kaalin cárnőt szédítette, csak ártatlan csíny volt ahhoz képest, amit tanulékony honfiársai világméretekben fejlesztettek tökélyre. Ha jól meggondoljuk, végeredmény- bsen Napóleon is becsapás áldozata lett,mikor Moszkvába érve, azt gondolta, megverte az oroszokat, míg Kutuzov, meg az orosz fél,, rá nem döbbentették hiszékenységére. A szovjet rendszer tovább tökéletesítette a haladó hagyományokat, mikor közvetlenül a második világháború jött a finnek ellen félgőzzel megvívott háborúval Sztálinnak sikerült azt a látszatt keltenie, hogy katonailag gyönge és felkészületlen . Aztán jött 1939 augusztusa, miikor a nyugatiakat csapta be, a Moszkvában szövetségről tárgyaló angol—fránya küldöttség szeme előtt kötött megnemámadási szerződést Hitlerrel. Sorolhatnék még a példákat múltból , főleg a közelmúlt évtizedeiből, de minek? Elég, csak egy-két kirívó esetet felidézni emlékeztetőül, a jelenben számtalanszor, szemlélői lehettünk annak, amikor az oroszok orránál fogva vezették az egész világot. Már unalmas felsorolni, hogy nemzetközi szerződések közül,hányat szegett, meg. Moszkva az utolsó négy évtizedben és ahhoz is szűkek e cikk keretei, hogy sorra vegyük, hányszor tagadtak le az oroszok nyilvánvaló tényeket, és hányszor állítottak olyasmit, amiről mindenki tudta, hogy valótlanság. Szemérmetlenül és gátlástalanul hazudoznak céljaik érdekében, továbbfejlesztve az ősi módszereket Lenin útmutatásai szerint, aki azt tanította, hogy a kapitalistákkal szemben minden aljasság megengedett. EGY KATONA SZÓVÉLEMÉNYE AZ ERŐVISZONYOKRÓL Mindezt egy cikk juttatta eszembe, amit a Baltimore-ban megjelenő THE SUN című lap február 20-i, vasárnapi számában olvastam. Ebben George F. Keegan tábornok, az amerikai légierők kémszolgálatának 33 éven át volt vezetője foglalja össze véleményét a szovjet háborús felkészülésről és veti azt egybe az amerikai erőviszonyokkal. Az összehasonlítás lesújtó eredményt mutat Nyugat számára. Keegan szerint az oroszok olyan hatalmas túlsúlyban vannak katonailag, hogy azt korántsem ellensúlyozza az aránylag nem nagy amerikai technikai fölény. Ha a Szovjetunió rászánná magát Nyugat-Európa lerohanására — mondja Keegan — a NATO erői képtelenek lennének viszaverni a támadást. A Varsói Paktum csapatai hatszoros túlsúlyban vannak nukleáris téren, a tankok és repülőgépek számát tekintve pedig négyszeres a túlerő. A felhalmozott hadianyag mennyisége Keegan szerint éppen százszorosa a NATO készleteinek. Az amerikai tábornok, aki évtizedeken át a legpontosabb forrásokból és többszörösen ellenőrzött adatok alapján alkothatott magának képet a szovjet felkészültségről, részletesen meg is indokolja véleményét: miért tartja erősebbnek a Szovjetuniót az Egyesült Államok vezette szövetségi rendszernél. Elsőnek említi a szovjet nukleáris fegyverek elhelyezését: az atomfejjel ellátott interkontinentális rakéták olyan mély és biztonságos silókban tárolják az oroszok, hogy egy amerikai megtorló támadás alig egy százalékukban tudna kárt tenni. A szovjet polgári védelm kitűnően szervezett, és kb. 4 millió főnyi szakkiképzést nyert hadsereg fölött rendelkezik. Kiképzett emberanyag terén a Szovjetunió egyébként is nagy fölényben van: tartalékait órák alatt mozgósítani képes és ezekből napokon belül kétszáz teljesen felszerelt hadosztály állítható ki 1960 óta a Szovjetunióban olyan arányi óvóhelyépítés folyik, amilyenre még nem volt példa a világon. Hatalmas óvóhelyrendszereket hozna létre, melyek menedéket nyújtanak a legerősebb nukleáris bomak ellen is: nemcsak az állami- és párvezetők vészelhetik át a föld alá vájt bembunkerekben az atomtámadást, de aárosok lakosságának nagy része is. A Szovjetunió évről-évre fokozza karára erejét és fölénye nőttön nő — állítja Keegan tábornok. Az utolsó évtizedben azovjet hadvezetőség tizenöt különböző új tikos interkontinentális támadó rakétaendszert épített ki, és olyan új fegyvereet is kifejlesztett, mint a lézer és rézecske-sugár. Ezek nagyobbszabású progammok, mint annak idején az amerikai rombomba megvalósítását eredményező Manhattan Project volt. És Keegan tábornok nem említ ugyan több új fegyvert, de ki nem mondott szavak mögött érezni őket: számol azzal, sőt tudja, hogy a Szovjetunióban még más, új, merőbenzokatlan és ismeretlen fegyverfajtákkal s folynak kísérletezések s ezek még tartozhatnak meglepetést Nyugat számára. A LEGNAGYOBB BECSAPÁS Évek óta folynak a leszerelési és a békés egymás mellett élés módozatait kereső tárgyalások többfelé is, különböző szinten, a kettéosztott világ egymással már harmincnyolc éve farkasszemet nyzlő, egymásra acsarkodó hatalmai között. Vára nevetségességgel határos az a végnélküli huzakodás, ami ötödik éve tart Bécsben a középeurópai fegyveres erők csökkentése érdekében — a siker legkisebb reménye nélkül. ■ Ugyanez megy már hónapok óta Genfben is, ahol az ún. leszerelési bizottságok próbálják egyeztetni álláspontjaikat. És Madridban, ahol ugyan nem a leszerelésről tárgyalnak, hanem az emberi jogok érvényesítéséről és a vitág békéjéről, de ez — közvetve — a fegyverkezéssel igencsak összefügg. A Helsinki nyomdokain tapogatózó madridi konferencia azonban mindeddig nem volt más, mint üres szalmacséplés. A tárgyaló felek álláspontja egy jottányit sem közeledett egymáshoz és a megegyezésre majdnem semmi remény. Mindkét oldalon a másikat okolják az eredménytelenségért és ekörül kavarognak végnélküli céltalan viták. Ha az oroszok leülnek tárgyalni, az csak porhintés. Azért teszik, hogy időt nyerjenek a további fegyverkezéshez és hogy látszatmegegyezésekkel elaltassák partnereik gyanakvását. És azért hajlandók eszmecserét folytatni a hagyományos fegyverek és legfőképp az atomrakéták számának csökkentéséről, hogy ezzel eltereljék a figyelmet más területekről, egyéb fegyverekről. Mert milyen fegyveris áll már évtizedek óta a tárgyalások központjában? Az atom, csakis a nukleáris töltetű rakéta. Ez a mumus, mindkét fél csak erre összpontosít. S közben a Potemkin-kulisszák mögött az oroszok egészen más fegyverfajtákat fejlesztenek ki, hogy ezekkel valósítsák meg világuralmi terveiket. A Keegan tábornok által említett lézer csak egy a sok közül. A Szovjetuniókomolyan készül a biológiai és kémiai háborúra, sőt vegyi harci eszközeit Afganisztánban már alkalmazza is. A világűrben keringő kémholdak nemcsak a amerikai hírközlő műbolygókat semmisíthetik meg, és némíthatják el így az egész nyugati félteke kommunikációs hálózatát, de a BMP (elektromágneses impulzus) révén az amerikai kontinens villamos- és áramszolgáltatását is megbéníthatják. Az oroszok csendes, de szívós és eredményes offenzívát folytatnak Nyugat ellen a katonai és ipari kémkedés frontján, ugyanakkor pszichológiai hadviselésükkel sikeresen bomlasztanak, lázítanak mindenütt és embereik a „békeharc” jelszavaival ássák alá Nyugat ellenállását, ötödik hadoszlopaik mindenfelé megtalálhatók és ezek annyira hatásosak, hogy működésük felér egy fél háborúnyeréssel. Ügynökeik nem válogatnak eszközeikben, még a gondolatátvitel és a szuggesszió módszereit is használják munkájuk során. És ez nem tréfa: a Szovjetunióban hosszú évek óta folynak kutatások az agyra ható ún. biohullámok fegyverként való alkalmazására, az emberre távolról való befolyásolására és gondolataik megfejtésére. Ismeretlen veszélyek leselkednek világunkra. Elképzelhető, hogy a pusztítás démonának szolgálatába szegődött szovjet — Folytatás a 3. oldalon —