New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)
1983-10-01 / 38. szám
NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vöd. 36. 38. XXXVI. évfolyam 38. szám, 1983. október 1. szombat Ferdinand Marcos diktatúrája az összeomlás küszöbén? Százezres tömeg rohama az elnöki palota ellen Élelmiszer-áremelések Magyarországon • Mi az USA—Szíria összecsapás esélye? Magyarországon a meredek élelmiszer-áremelések okául azt hozta fel a kormány, hogy az 1983-as termelési terv mezőgazdasági és ipari vonatkozásban elmaradt az előírt tervszámoktól. A cukor árát 250/o-kal, a kenyér árát 16°/okal, a főzőolaj és margarin árát 10°/o-kal emelték . A Szakhalin-szigetek környékén több mint 20 szovjet, továbbá flottányi japán és amerikai hajó kutatja a KAL—007járat lelőtt Jumbo-gépének a magnó-dobozát, mely egy teljes hónapig hangjelekkel jelzi hollétét. Az éghetetlen anyagból készült magnó-doboz regisztrálja a gép összes távközléseit és hangfelvételeit, tehát a versenyfutás ezúttal azért folyik, hogy a KAL—007 titkára fényt derítsenek, ami, — ha az oroszok találják meg — nem valószínű, hogy nagydobra verik. — Talán Kanada az egyetlen olyan állam, ahol a titkos rendőrség negyedévenként megjelenő folyóiratában akárki olvashatja, hogy kit, mikor léptettek elő ebben a „titkosnak” nevezett RCMP szervezetben — Lengyelországban a nép januárra nagyszabású áremelésektől tart, ezért már most megkezdték az élelmiszergyűjtést — A kormány máris felhívást tett közzé, hogy a lakosság tartózkodjék a pánikhangulattól, mert a januári áremelések „csekélyek” lesznek . Az 1985—89-es költségvetési években az Egyesült Államok 2 trillió dollárt fog költeni a műhold típusú támadások kivédésére és a “Star Wars” (Csillagok háborúja) filmben látott halálsugarakra és lézerfegyverekre — „Vajon terhes-e újra Lady Diana?” — ez a kérdés foglalkoztatja az angol bulvársajtót — Nyugatnémet szakszervezeti vezetők a „Robot” munkaerő betörésétől tartanak, mert a legújabb kimutatás szerint egy robot 2 műszak munkáját is képes elvégezni, „zokszó nélkül”.— 1981-ben a francia munkásoknak 6°/6-os béremelést helyeztek kilátásba. NÉPFELKELÉS MANILÁBAN Manila, a Fülöp-szigeti főváros elnöki palotájának államfői lakója a francia forradalomra emlékeztető jeleneteket láthat ablakából , ha egyáltalán kimerészkedik a Maiacanang Palota erkélyéig. Ferdinand Marcos törékeny diktatúrája még ingadozóbbá vált, s amióta Benigno Aquino ellenzéki vezért egy hónappal ezelőtt „ismeretlen tettesek” meggyilkolták, a manilai tömegek hangulata forradalmivá vált. Benigno Aquino temetése egyhónapos fordulóján százezrek meneteltek az elnöki palota felé, hogy „szerény” eszközeikkel: az úttest burkolatából kiemelt kövekkel, Molotovkoktélokkal és házikészítési gránátokkal megrohamozzák Marcos rezidenciáját. Az „Országos Gyászra” emlékeztető, fenyegető tömegre a rendőrség sortüzet adott; lapzártáig 100 sebesült és 10 halott a szomorú mérleg. Az országos gyászegyben keserű megemlékezés volt arra, hogy,Marcos elnök 11 évvel ezelőtt, 1972 szeptemberében hirdette meg az ostromállapotot, melyet azóta csupán részlegesen függesztettek fel, különösebb, enyhülés nélkül . A Bonifacio-térről a belvárosba özönlő tömeg . „Forradalom, forradalom!” kiáltásokathallatott, mire ezernél több rohamrendőr, “M—16”-os karabélyokkal és füstbombákkal felszerelve útját állták az áradatnak, mely akkor már máglyát rakott és „Marcos mondjon le! Marcos a diktátor-kutya!” szavalókórusokra tért át. Ezek szerint Reagan elnök november 2-ra tervezett hivatalos, egynapos útja valóban kérdésessé vált. SZOVJET FENYEGETÉS AZ USA HADIFLOTTA TŰZTÁMADÁSA MIATT Mint ismeretes, az USA hadiflotta két egysége: az USS “VIRGINIA” cirkáló George Bush, az Egyesült Államok alelnöke szeptember 19—20-án hivatalos minőségben Magyarországon járt. A Washington Post szeptember 20-i számában beszámolt a részére adott fogadáson tartott beszédéről. A Post híradása szerint Bush, eltérve az előre elkészített szövegtől, Kádár János tiszteletére elmondott pohárköszöntőjében róla mint „óriási tehetséggel és vezető” képességgel rendel Dear Mr. President, és az USS “John Rodgers” torpedóromboló több ízben tüzérségi pergőtűzzel állította meg a Cruze-mozlim frakció megismétlődő támadásait SoukelGiard stratégiai-Folytatás a 2. oldalon ékező egyéniségről” emlékezett meg. Bush ezen kijelentése, valamint a diktátor az Emberi Jogok terén tanúsított magatartásának dicsérete az amerikai magyarság köreiben megdöbbenést és kiábrándulást keltett. Az észak-amerikai magyar szervezetek koordináló bizottsága ebben az ügyben azonnal táviratot küldött az Elnökhöz. A távirat szövege ,a következő: S!SfiiniiiinmHuiiiuiiiniiiiiiiiiinimnnmiiiiinii<]iii[[iiiiiiHiHiiiHimiiiirainiiiiminiimiiiiuiiiiiinims«ioimmniin!imi«nniiuiiiiiiniiiiiifflniiiiimDimm!«i Botrány a Bush nyilatkozat miatt The Vice-President’s statement made in Budapest praising the leadership quality of the man responsible for the murder of thousands of Hungarians and the barbarous oppression of the Hungarian Revolution shocked us. The Vice-President’s words and implied United States forgiveness of Mr. Kadár’s crimes againts Hungary and her people, are contrary to your statements, expressed principals, and policy. We request Your clarification. Respectfully yours, Coordinating Committee of Hungarian Organizations in North-America István B. Gereben executive secretary (Értesülésünk szerint a Fehér Ház ezügyben számtalan megkeresést kapott.) Dialógus az otthoniakkal (részlet) . Én: — Mit keresnek hazánkban a szovjet megszállók? Otthoniak: —Ugyanazt, amit az amerikai csapatok keresnek Spanyol-, Görög-, Törökországban stb. Én: — Néha ugyanaz! — Az amerikai kormány ezekben az országokban kétoldali szabad szerződések alapján tart fenn katonai támaszpontokat. Ezért, ez országoknak sokmillió dollárt fizet, ami azoknak rendkívül jól jön.Növeli nemzeti bevételüket. Mennyit fizet a szovjet kormány a magyarországi támaszpontok használatáért és kivonja-e onnan a csapatait, ha Magyarország ezt kívánja? A válasz rendszerint az, hogy „mi, baráti államok, nem számítunk díjakat egymásnak”. Ebből a válaszból adódik a második vitapont: Én: — Mi az, hogy „baráti állam"? Hogy merheti egyetlen magyar akár otthon, akár külföldön kiejteni a száján, hogy a Szovjetunió „barát”? Ennyire feledékezt, ennyire közömbös és nemtörődöm lenne bárki is? . Elfelejtik, hogy 1945-ben a szovjet hadsereg rabolta ki az országunkat, gyilkolta le a lakosságot, erőszakolta meg leányainkat, aszszonyainkat. El lehet felejteni azt a talán milliónyi szerencsétlen magyar polgárt (nemcsak katonát), akiket a háború befejezése után, a fegyverletétel után összefogdostak és hadifogságba hurcoltak és csak három-négy évi rabszolgamunka után, 1918—49-ben engedték leromlottan hazai az életbenmaradottakat. Barátként bántak ott velük? El lehet felejteni, hogy ezek között voltak apáink, testvéreink vagy önmagunk. Ezektől az emberektől és ezek családjától vagy bármelyik igaz magyartól kívánhatja bárki is, hogy az ilyen galádságokat elkövető szovjet hatalmat „barátjának” nevezze? Vagy azoktól a százezrektől, akik hazájuktól, családjuktól elszakadva, a háború után és 1956-ban a száműzetést vállalták? Erre jön az újabb „érvelésük”. Jelenleg az országban nagyobb a jólét, mint volt a háború előtt, d •mondják. •Erre a válaszunk: nincs összehasonlítási alap tök otthon mindent állandóan a múlttal akarnak mérni. Azóta a technika óriásit fejlődött, traktorokkal szántják a földet, repülőgépek szállnak az égen, komputerek, televíziók születtek, új korszak teremtődött. Nem hasonlíthatjuk a mát a múlthoz. Melyik múlthoz? Mátyás király idején még lovon jártak, Mária Terézia idején postakocsin. . . Ne előre-hátra, ne függőleges irányban végezzünk összehasonlításokat, ami ennek a rendszernek kedvez. Vízszintes irányban, egymás mellett. Hogyan él a mai Magyarország a mai Ausztriához viszonyítva? Milyen az életszínvonal Nyugat-Németországban és Kelet-Németországban és mindent összefogva: a keleti szocialista tömb országaiban és a nyugati demokráciákban? Itt ki kell emelnünk, hogy a mai „jólétet” Magyarországon nem a kommunista rendszer teremtette meg, hanem az ezeréves magyar rátermettség, mihelyt annak egy csekély légzési szabadságot engedélyeztek. A Szovjet bizonyos könnyítést engedélyezett Kádárnak, hogy Magyarországon Potemkin-szerű, emberibb arcú kommunizmust mutathasson fel nyugat felé. Én: — Hogy vagytok megelégedve Kádár elvtársatokkal? — Szeretjük, becsüljük! — ez az egyhangú válasz. (Kádár, mielőtt politikai hatalmat adtak a kezébe, nem volt színművész, hanem egyszerű képzetlen munkás). Én: — Vegyétek kezetekbe az otthoni pártnyomda által kiadott „Ki Kicsoda?” című könyvet. Kádár János volt Magyarország belügyminisztere 1948-tól 1951-ig. Az egész világ, így tehát mindenki tudja, hogy a kommunista államhatalom átvétele után következő négy év volt a legkegyetlenebb terror ideje. A Rákosi korszak idején, 1948—52 év között dolgozott az ÁVÓ. Akkor internáltak, deportáltak, akasztottak az Andrássy út 60-ban, kínoztak, agyonvertek, bebörtönöztek jó hazafiakat. Kinek a kezéhez fűződik a sok gyilkosság, a kommunista államrend megszilárdítása? Ki volt, aki akkor és 56 után a magyar honfitársakat felakasztatta, börtönbe vetette? Kádár! Otthoniak: — Amerika háborút akar. A Szovjetunió védi a békét. En: — Amerika nem akar háborút! — Csak védekezik a szovjet világhatalmi törekvései ellen (1. Angola, Abesszínia, Mozambiki — Afganisztán stb.) Otthoniak: — Dehát mit akartok tőlünk? Mit tehetünk mi még 56 után? (Folytatás a 3. oldalon) Ára:.50 cent A zsugorodás fájdalmai : A francia kommunista párt megoszlása A francia kommunista párt évente szokta megtartani adománygyűjtő, vásári fogásokkal összeharangozott szabadtéri összejöveteleit. Az idén a Párizs környéki La Courneuve munkásnegyed egyik parkja volt a színtere a Fête de’Humanitének, amelyet a pártvezér, Georges Marchais stílszerűen az emberi jogok tiszteletben tartása céljából hívott össze, de jóval a KAL (Koreai Légiforgalmi Vállalat) 007 Jumbo-jetjének lelövése előtt. Mialatt az építőmunkások, titkárnők és házmesterek iparkodtak palacsintáikat, libamájpástétom szendvicsüket és természetesen az egy-két palack Bojolais vörösborukat biztonsába helyezni a fenyegető zápor miatt, a Parti Communitte Francaise vezetősége kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy a napirend legfontosabbnak tűnő, különböző érzelmi hullámokat keltő ügyében valamiféle olyan egységet kovácsoljon össze, ami a francia párt „példaképe” elveinek, a szovjet kommunista vonalvezetés szempontjainak megfelelne. Ez a napirendi pont a KAL (Koreai Légiforgalmi Társaság) 007 számú járatának hidegvérrel elkövetett brutális lelövése volt, amikor 269 személy halt meg ártatlanul, anélkül, hogy tudták volna: eltévedt gépük 90 másodperc múlva kijutott volna a „szent” szovjet légtérből, ahol először lőnek, s csak azután kérdezősködnek . .. Valóban kínos lehetett Marchais számára a magyarázkodás, ami a világbotránnyal járó légi gyilkosságot illette, hiszen a francia párt jelenlegi vonalvezetése értelmében az orthodox, de inkább neosztalinistának mondható vaskalapos szárny többsége dönti el a hangnemhordozást a pártban a Szovjetunió minden oly cselekedetével szemben, melynek jelentősége alaposan túlhaladja a napi kötelező Moszkva-utánzás színvonalát. Hátbatámadás A Mitterand-féle szocialista párt 28 hónapos uralma alatt a kommunista párttal való szövetséget — bár opportunusnak tartották —, azonban egyre több kérdés merült fel a szocialisták oldaláról amiatt, hogy a kommunista „társutasok” csaknem állandó jelleggel hátbatámadják a szocialistákat, — a francia NATO szereplői kezdve a csádi katonai beavatkozásig. A pártvezér magyarázkodik Mivel a KAL 007 járat kegyetlen kivégzése esetében a francia kormány hivatalos álláspontja félreérthetetlenül a leghatározottabb elítélés volt, addig a PCF (Parti Communiste Francaise) tagjai között is alapos megoszlást eredményezett. George Marchais pártvezér az „incidensként” emlegetett esetet „jóval bonyolultabbnak ítélte, mint azok a fekete-fehér karikatúra ábrázolások, amelyek a Szovjetuniót minden esetben a |&í®?z§.ág Rónának festik le és vezetőit vérszomjas vámpíroknak állítják be.” Tehát Marchais, híven a moszkvaijártvonalhoz, „megvédte” a Kreml magtartását, sőt, ellentámadásba lendülve, az Egyesült Államok kormányát vádolta azal, hogy az „vérbosszút esküdött”. Apad a PCF taglétszáma A Kreml Marchais által való megvédése azonban igen költségesnek bizonyult, mert nemcsak a PCF népszerűsége, hanem a taglétszáma is jelentős módon apadásnak indult. Egy semleges párizsi megfigyelő szerint „a jelenlegi PDF vezetők egyszerűen képtelenek beolvasni a Szovjetuniónak akkor, am mikor Moszkva felháborító dolgokat mivel” . .. Visszatérve az adománygyűjtő szabadtéri összejövetelre, ahol mintegy, százezer ember gyűlt össze, hogy egyben meghallgassa Robert Charleboist, a divatos sanzon-énekest, — aki a közben megeredt eső miatt rövidebbre vette műsorát, — amikor a „le veux de l’amour” (Szerelmet akarok) című sláger végére érkezett, hirtelen megállt, és így szólt a tömeghez: A partvonal ellen! — „Ennek a dalnak még volna egypercnyi refrénje, azonban azt már nem éneklem el. A csendet szenteljük annak a 269 léleknek, akik most hiányzónak számítanak”. Charlebois szavait falrengető üdvrivalgás fogadta, ami bizonyára hátborzongatóan félelmetes hangzású lehetett a PPD pártvezérek számára, hiszen Charlebois spontán megnyivánulása homlokegyenest ellenkezett a Moszkva diktálta pártvonallal. A párttagok számának állandó csökkenése 1978 óta tart, azóta az országos 20 százalékos népszerűségi arány 15 százalékra olvadt. A PDF csökkenő népszerűsége A pártlap, a „L’Humanité” előfizetőinek száma 15 százalék csökkenést mutat, ami azt jelenti, hogy a valaha félmilliós példányszámú L’Humanité jelenleg csak 130.000 eladott példánnyal dicsekedhet. Ez év márciusában a kommunista párt elvesztette 15 nagy város feletti ellenőrzését. A közelmúltban négy kommunista polgármester megválasztását voltak kénytelenek megsemmisíteni, szavazatszámlálási visszaélések és csalások miatt. A sok közbotrány miatt a PCF növekedés helyett a zsugorodás fájdalmát éli át. További négy kommunista polgármester ellen a korrupció és a közpénzekkel való visszaélés vádját emelték. Annak ellenére, hogy a PCF hivatalosan 700 ezer párttagról tud, ez nyilvánvaló Wunschtraum (vágyálom), mert a valóban aktív PCF párttagok száma nem több mint 80 ezer. A Kreml szolgai másolása A francia kompárt Központi Bizottsága v. tagjának, a történész Philippe Hobrieux-nak az a véleménye, hogy „Aelenlegi pártvonal soha nem lesz szavaatszerző, mert egyetlen vezérfonala alapaiban csupán ennyiben foglalható össze. Kövessük a Szovjetunió világstratégiáját!” Még élénken emlékezünk azokra azdőkre, amikor a hetvenes évek közepetán „eurokommunista” szelek fújdogáltak és a PCF-nek jóval nagyobb volt az önállósága, mint jelenleg, azonban 1977-ben a „kemény vonal” hívei kerekedtek felül. Az 1981-beli szocialista-kommunista koalíció hatása viszont az volt, hogy a neostálinisták és a mérsékeltek közötti elentétek egyre élesebbé váltak. A kormány szekerét tolni vonakodó FCF, amikor Pierre Mauroy miniszternök bejelentette az 1984 költségvetés adóemeléseit, — ennél jóval vérmesebb ■adjáratba kezdett — a „Fizessenek a gazdagok!” jelszó zászlaja alatt. A legkülönösebb az, hogy a PCF azemberi jogok reális védelme helyett minden „burzsoá” fogást felhasznált a Courterre-ben a pénzgyűjtésre: 450 kioszk és husító sátor eladója egymást túllicitálva mnálta portékáját az orosz vodkától kezdő világnézeti lexikonokig és a TV készüékekig, miközben a sátor felirata ezt az ü csépelt szólamot hirdette: „Állítsuk meg a jenki beavatkozást Közép- Amerikában! ” A PDF soraiból egyre több kilépő ág azt bizonyítja, hogy a jelek szerint akad annál sürgősebb dolga is a francia párttagárak, mint a közép-amerikai jenkibefolyás megszüntetése, mondjuk pl. a tagsági könyvecskéjének a visszaszolgáltatása. Annak ellenére, hogy ilyen és hasonló ellentétek mellett a két „furcsa ágyastárs”, a szocialista és a kommunista, még mindig együtt hál, annak az oka egyszerű: 1986-ban törvényhozókat választ az ország, és ilyenkor a kommunista még az ördöggel is szövetkezik.