New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)
1983-08-13 / 31. szám
1983. augusztus 13. Mielőtt Simon Bolivár meghalt, szinte búcsúzóul írta naplójában: „A dél-amerikaiak nem kormányozhatok . A közeli napok eseményei úgy Argentínával, mint Chilével kapcsolatban csak megerősíteni látszanak a nagy, de kiábrándult hazafi keserű véleményét. Mivel magam csak másfél hónappal ezelőtt tértem vissza Chiléből, hol fél évet töltöttem, mint önkéntes munkás,szeretném pár gondolatban összesűrített tapasztalatommal alátámasztani ezt a szánalmas dilemmát, melyben a dél-amerikai kontinens vergődik. Talán merészség részemről az egész Dél-Amerikáról nyilatkoznom akkor, midőn csak Chilében, Peruban és Bolíviában fordultam meg. Az a tény viszont, hogy a kanadai Oblatus-rend keretében dolgoztam, lehetővé tette, hogy a santiagói központban majdnem az összes dél-amerikai országokban dolgozó atyákkal találkozhattam, sőt a Columbán-atyákkal is, akik szintén az egész kontinenset behálózó Társaságot hozva létre, otthonosak majdnem minden latinamerikai országban. Véleményem e sok irányból származó vélemények összetevőjeként alakult ki, bár mindezek mellett is csak az én egyéni kiértékelésemet tükrözi. . A helyzet Csilében Ami a legkirívóbb volt, számomra Csilében, — de mint értesültem ez az összes latin államokra jellemző, —gőgös nacionalizmus, mely az évek során több há-.. borúnak is lett indítóoka e kontinensen. Hosszas eszmecsere helyett pár példával szeretném ezt megvilágítani. Alig érkeztünk meg missziós állomásunkra, Iquique-be — Észak-Chilébe, — máris tájékoztattak bennünket, hogy itt öt gyalogezred állomásozik, mert Aricában, mely még tőlünk is közelebb van a perui határhoz, már "nem szabad "katonai egységeknek lenniök, mert ez a békeszerződés feltétele. így tudtuk meg, hogy Csile Perutól elhódította Aricát és Iquiquét,Bolíviától meg Antofagestát, míg viszont Argentínával a Tűzföldön lévő határ és a szigetek körül áll fönn súrlódás. „Így — mondotta csilei barátunk — természetes, hogy nekünk csiléieknek szükségünk van egy erős és jól felfegyverzett hadseregre.’ Ebből kiindulva a hadsereg privilégizált státusa is megérthető. A kormány viszont, tudva függőségét a hadseregtől, annak nem csak felszerelési kiválóságát biztosítja, hanem privilegizált státuszát is, hogy lojalitását megtartsa. Ebből következik, hogy billiókat költöttek az ötezer kilométeres határ mentén létesített radarállomásokra, -rt-melyeket Nyugat-Németországból vásároltak. Ugyanakkor, a míg mi ott tartózkodtunk, — jelentette be a kormány több vadászgép- darabja 12 millió dollár — vásárlását, és azt, hogy modern tengeralattjárókat készülnek venni, melynek árát csak sejteni lehetett. Mindezeken túl finanszíroztak egy Himalája-expedíciót is, ar- Csile ki ne maradjon a nagyok játékából. Ugyanakkorvoltak helyek, ahol a munkanélküliség 30—50 százalék között mozgott. A közmunkások keresete havi 30 dollár, mely ha még a dupla vásárlóerőt is beleszámítjuk ■ is, nem elég egy család megélhetéséhez. Ennek következtében nem volt nap, hogy a rendház ajtaján ne kopogtattak volna azzal a szomorú kéréssel, hogy adjunk valamit enni, mert éhezik az egész család. Az egyház magatartása mindig az volt, hogy soha senkit nem utasítottak el üres kézzel. Mikor azután a csilei barátaimkkal beszélgettünk, ezekről-ma, szomorú állapotokról, és az Egyesült Dél-Amerika fogalmára, mint a kivezető útra mutattunk rá, a legtöbbje helyeslően bólogatott, és utána megjegyezte, hogy ezt mégsem lehet, mert „Nem lehet bízni egy argentinban sem!” Ebbe a mondatba már bele is van sűrítve a kormányozhatatlanság lényege. Ennek alapja a kölcsönös bizalmatlanság. Államok és államok közt ez a nacionalizmus beteges gőgjéből táplálkozik, mely magát minden másiknál különbnek tartja.Politikai területen pedig senkiről önzetlen jóindulatot nem tételez föl. Alapvető hibák Persze, ami a jelen kormányformát illeti, ez a bizalmatlanság teljesen jogos. Pinochet tábornok azzal támasztotta alá a hatalom átvételének szükségességét a marxista Alleridétól, hogy a bár törvényesen megválasztott elnök már kezdte előkészíteni Csilének az újalkotmányt az egypártrendszer bevezetésére. Ez, ismerve a marxista módszereket, valószínűsíthető is. Ám Pinochet hatalomátvétele olyan borzalmas vérengzésseljárt, melynek hatása minden további demokratizálásnak útját szegte. Nehéz ott leülni a tárgyalóasztalhoz, ahol a szembenálló felek kezéhez egymás vére tapad. Ez a másik fő rákfenéje a latinamerikai kormányzatoknak, hogy erőszakkal érve el a hatalmat, azt csak további erőszakkal tudják megtartani. Sajnos ez egy ingajáratot hoz létre, ahol a hatalomra jutó fél még drasztikusabban torolja meg sérelmeit,, mint az elődje. Mint ahogyan az ingaóra állandó kilengéséhez is elég egy pofon jobbról vagy balról, úgy ezen államokban is elég az elnyomás fenntartásához ez a boszszúra alapozott hatalomátvétel. Itt, ezen a területen van — vagy kellene,hogy érvényesüljön — az Egyház kiegyensúlyozó szerepe. Az igazi keresztény magatartás érvényesítése, mely nem szabad, hogy eltűrje a szélsőséges indulatok vérengzését.. Sajnos a latin temperamentum azonban nem hajlamos a józan mérlegelésre. Még akkor is, mikor értelmileg egyetért azzal, hogy a megtorlás helytelen, ha a jelenlegi kormány szélsőséges intézkedéseit érzi a saját bőrén, akkor indulata túlcsap az ész bíráló hidegségén, így lesznek azután könnyen a marxizmus követőivé, ugyanakkor hithű katolikusoknak tartva magukat. A kormány érzéketlensége a nyomor iránt és a jogos kritika elnyomására törekvő intézkedései még csak olaj a tűzre. A kormány a saját lakosságának érzelmeit félreismerve, mikor Solzhenitsyn könyvei megjelentek, azokat szinte erőszakosan propagálni kezdte, így mikor mi a csilei inteligencia tagjaival kerülve összekérdeztük, hogy olvastak-e valamit is ettől a Nobel-díjas írótól,majdnem kivétel nélkül azt válaszolták, hogy „nem”. „Nem olvassuk Solzhenitsynt, mert az ő írásai csak propagandairatok!’ Mint a diktatúrák általában, úgy a Pinochet kormány sem tanulta még azt meg, hogy „nem lehet ecettel legyet fogni’. Az erőszakos meggyőzési módszerük elsősorban a gondolkozó embereknél vált ki ellenszenvet. . Egy másik elemi hibája a dél-amerikai diktatúráknak általában és különösen a Pinochet-rendszernek az, hogy a rendőrség túlkapásait nem igyekszik elnyomni, sőt engedi, hogy mindenki érezze annak felsőbbrendű hatalmát. Erre elég, ha csak azt említem meg, hogy a csilei egy évre szóló vízumhoz még Torontóban rólam és a feleségemről nem csak fényképet, de mind a tíz loltról készített ujjlenyomatot is kellett beszolgáltatnunk. Nagyon nehéz volt megértetni, hogy nincs rendőrségi „rekordunk”,mert Kanadában ez csak arról az egyébről van, aki már bűnözött. Santiagóban ismét új fénykép kellett, melyen nevünk és a rendőrség által megadott szám is szerepelt és a személyazonossági „carnet”-en még a hüvelykujj lenyomatának is rajta kellett lennie. Iquique-be érkezve egy újabb fényképes igazolványt kellett kiállítani a rendőrségen. Mikor haza akartunk jönni, egy úgynevezett „salvo conducto” igazolvány kellett, melyben azt is kellett igazolnunk, hogy adóhátralékunk nincs. Ez rendben is lenne, de mivel minem pénzért dolgoztunk, ez a tény gyanús volt, és csak több adóhivatal megjárása után és hosszas könyörgésre kaptuk meg a szabadságunkat visszaadó papírt. Mindezek vészesen emlékeztettek bennünket a Rákosi- Magyarország állapotaira. Hasonló módon a deportálás intézménye is, melyet a Pinochet-kormány előszeretettel gyakorol. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy ebből a szempontból csak azért emberségesebb a csilei intézkedés, mert megadja a deportálás időtartamát. Minket Rákosiék állandó deportálásra ítéltek. Ezzel kapcsolatban — jellemzően a diktatúrák ködös látására —hadd mondjam el, hogy mikor Santiagóban az idegeneket ellenőrző rendőrség kihallgatásán voltam és vagy negyven kérdésre már feleltem, azt is megkérdezték, hogy voltam-e deportálva. Mire én feleltem, hogy: „Igen’. Mindenki megmerevedett a kihallgatószobán és minden szem rámszegeződött szúrós tekintettel. „Igen — folytattam — a magyar kommunisták által 1962-ben”. A tekintetek mosolyra változtak és a kihallgató megkönynyebbülten mondotta: „That’s good!’ Én csak magamban mertem mosolyogni a rövidlátás ily klasszikus megnyiatkozásán. Akit mi deportálunk az megérdemli, akit a kommunisták az mind ártatlan! — mondotta a diktatúra logikája. .Hogy mennyire nem volt igazuk, bizonyítja, hogy ott-tartózkodásunk harmadik hónapjában jött be a városba egy francia-kanadai atya, aki egy kis rádióállomást tartott fönn a sivatagban, hogy így legalább lelkitámaszt adjon a bányavárosokban dolgozó munkásoknak, ő mesélte, hogy éjjfel a helyi „carabinieri-parancsnok” verte föl álmából azzal, hogy egy fiatal egyetemista hallgatónőt hoztak ebbe a községbe, — mint deportáltat — Santiagóból és egy fél év deportációra van az illető ítélve. Mivel ő nem tudja, hogy hol helyezze el a lányt, így kérte az atyát, hogy legyen segítségére. Az atya azonnal rendelkezésére is állt és egy parókiájához tartozó házaspárnál helyezte el a leányt. Hamarosan kisült, hogy ez a lány a legmélyebb keresztényi elveket valló egyén, aki azután egy kis rádióprogramot állított össze azzal a mottóval, hogy „Ne azt nézzed mennyid van, hanemazt, hogy ki vagy!” Az egész magatartása csak a kormány tűrhetetlen politikája ellen szólt, hogy az nem volt hajlandó a szegényeken segíteni és ez a lány az egyetemen ezt nyivánosan is hangoztatni merte. Nagyon is úgy éreztem, hogy az ő esetében épp úgy, mint az én esetemben, a deportációt ártatlan egyénnel szemben alkalmazták. És ezzel a magatartással éli meg a Pinochet-kormány a közeledésnek a lehetőségét is. Mint minden diktatúra, úgy a csilei is és a legtöbb dél-amerikai is, a szabad szólás elfojtásával csírájában teszi lehetetlenné a megegyezés keresését. Nagy hanggal hirdetik, nem csak, hogy antikommunisták, de hogy lithű, keresztények. Ám ,magatartásukkal pont az Egyházat ássák alá. Ez a hitelrontás ott következik be, ahol az Egyház fenntartás nélkül állt melléjük. Szerencsére ebből a katolikus egyház már kinőtt. Úgy ahogyan Lengyelországban, úgy Dél-Amerikában is ma már az Egyház képviseli az ellenfelet a diktatúrákkal szemben. Az biztos, hogy a krisztusi tanítás, mely a középút és egyben a legnehezebb út hirdetését jelenti, az egyetlen kivezető út Dél-Amerika tragikus dilemmájából. A magyar példa Ennek a középútnak keresése, hirdetése és élése nekünk magyaroknak különösen fontos feladatunk. Csilében azoknak, akikkel beszéltem, én képviseltem a keleteurópai tragédiát. Azt a tragédiát, mely bennünket a horogkereszt és a sarló-kalapács közé szorítva megfosztott önálló keresztény lelkiségünk szabad gyakorlásától. Miután én nem voltam az „amerikai imperializmus” hódolója de nem voltam a marxista elvek követője sem, így egyedülálló voltam, és éppen ezért a nézeteimet is meggyőzőbb erővel tudtam hirdetni. Persze egy fecske nem csinál nyarat, de aki hisz a demokráciában, annak el kell fogadniaazt, hogy ha csak egy szavazatom van is, a választási jogomat gyakorolnom kell. Ma még csak egy szavazatomvan, de holnap már lehet, hogy százan, holnaputánmár ezren fogják osztani véleményemet.A történelem nem az emberélet rövidségéhez van szabva. Mi ha nem is érjük meg eszméink győzelmét, megelégedést nyerünk abban, hogy a lelkiismeretünk szerint szolgáltuk azt a középutat, mely a szélsőségek egymáshoz való közeledésével a jobb emberi jövőt szolgálja úgy Dél-Amerikában, mint az egész világon. A Dél-amerikai dilemma HÍREK Régi aszfaltból új Svédországban az elöregedett aszfaltburkolat újrahasznosítására új eljárást próbáltakrá. A régi útburkolatot feltépik, az anyagot egy erre szolgáló gépben hidegen megőrlik, egy mozgó berendezésben kezelik, majd az új burkolatot ismét beépítik. Ez az aszfaltkeverék 94 százalékban kő adalékanyagbólés 6 százalékban kötőanyagként szolgáló bitumenből áll. Minthogy a bitumen a hetvenes évek óta tetemesen megdrágult, nagy megtakarítások főként ennek csökkentésével érhetők el. Az újrahasznosítandó aszfalthoz csak csekély mennyiségű friss bitument kell hozzákeverni. Az új eljárást az tette lehetővé, hogy ma már ragasztással is gyártanak keményfém sapkás, hidegen őrlő szerszámokat. Az aszfalt újrahasználásának ez a módja jóval olcsóbb, mint amikor az útburkolatot például kotrógépekkel feltörik vagy fölhevítik, mert az újrahasznosítandóanyag helyben, rögtön rendelkezésre áll, mihelyt az úttestet feltörték, és az aszfaltburkolatot eltávolították. Az is megtakarítással jár, hogy a kibontott anyagot nem kell sem elszállítani, sem tárolni. (SÍP) — ■ _ ■ • Kodály-emlékérmet kapott az USA-ban Denis Bacon, az amerikai Kodály Zenepedagógiai Társaság igazgatója, Mary Belanger zongoraművésznő, Mario di Bona Ventura énekművésznő, Philip Brunelle, a minnesotai opera zenei igazgatója, Leslie Chabay énekművész, Darázs Árpád karnagy, Mary Alice Hein, az oaklandi Holy Names College zenetanára, Thruston Johnson hegedűművész, Koromzay Dénes zenetudós, Ormándy Jenő, a világhírű karmester, Jean Sinor, az amerikai Kodály-szervezetek igazgatója és Starker János, a világhírű gordonkaművész. TORONTO - BUDAPEST - TORONTO S 900-tól Gyermekeknek kedvezmény Repülhet Amsterdam-, Frankfurt- vagy Zürich-en keresztül. ÚTLEVELEK, VÍZUMOK, HOTELFOGLALÁS, KOCSIBÉRLÉS. Kedvezményes kihozatal Magyarországról, Romániából és Csehszlovákiából. BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST S 651.00 Egy héttől egy évig tartózkodás: IKKA Pénz- és csomagküldeményeit a legelőnyösebben nálunk intézheti! INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE AZ IKKA FŐMEGBÍZOTTJA. Kérje legújabb árjegyzékünket. Pénzátutalás: B. C. UTAZÁSI SZÁMLÁRA Közjegyzőség: Hiteles fordítások. — Örökösödési ügyek. — Hagyatékok. — Örökségi pénzátutalások intézése. LEGNAGYOBB MAGYAR, HIVATALOS UTAZÁSI IRODA. 1 INTERNATIONAL Agency Travel Service Division of Intragserv Ltd. 519 Bloor St. W. TORONTO, ONTARIO M5S 104 CANADA Telefon: (416) 537-3131 T i 111 o I b u r g| a n: II a m 11 t o n b a n: Erzsébet és Miklós Somló KONCZ GENERAL AGENCY BROADWAY TRAVEL AGENCY 185 James St. North, P.O. Box 871 9 Baldwin St„ TUlsonburg, Ont. N4G 2K3 Hamilton, Ont. L8N 3N9 Telefon: 842-4174 • Telefon: 528-6997 MAGYAR ELET Méregdrága kalapác Maga az amerikai hadügyminiszter, Caspar Weinberger állt a televíziós kamera felvevőgépe elé, kezében tartva egy kalapácsot, hozzáfűzve azt, hogy „valószínű ez a világ legdrágább kalapácsa . . de sajnos az USA Hadiflottának adták el ilyen méregdrágán” . . . Hogyan történhetett a csillagászati, tehát égbekiáltóan magas árcédula kitöltése (ami a könnyebbik dolog) és utána hogyan történhetett, mely indokok alapján „követték el” a felháborító kalapácsvételt? Caspar Weinberger rávilágított arra, hogy a hadügyminisztérium pótalkatrész-vásárlási, előírásos — tehát bürokrata — útja jelenleg annyira szövevényes, hogy a rendelés-feladó tisztviselők igen könnyen elkövethetnek viszszaéléseket. Az USA hadügyminisztérium kimutatása szerint csupán július havában „F—18" harcigépek pótalkatrészeinek vásárlására a haditengerészet 80 ezer dollárt költött, akkor, amikor saját raktárai leltárainak felmérése esetén a minisztérium kebelén belül a 80 ezer dollárnyi pótalkatrész mindössze 30 ezer dollárba került volna. A USA légierők anyagbeszerző osztálya is kitett magáért, mert a 800 ezer dollár értékű pótalkatrészt, külső vállalkozóktól több mint 3,2 millió dollárért szerezték be! Minél nagyobb ahúsosfazék, annál több ember szerezheti be onnan a napi betevő proteinjét? Tény az, hogy azóta a felelős orlandoi (a Disney World-öt lepipáló) tisztviselőt elbocsátották — és a Sperry Corporation-t, amelytől az ,,F—18” harcigép pótalkatrészeit méregdrága áron vették, (azaz jól bevásároltak) arra próbálják kötelezni, hogy visszatérítse a négyszeres áron számlázott ,,F—18” alkatrészek árának 75 százalékát. Van-e feltámadás? (folytatás az Bizony temetőben élünk a sok-sok jószándék ellenére is. Holott micsoda erő kéne lennünk, egy olyan sereg, mely elvonult, de szét nem oszlott. Jön-e angyal ebbe a cinterembe, lesz-e itt még olyan magunkraébredés, melyek szent pillanatában nemegymás ellen de egymásért rántunk fegyvert, sőt fegyvereknél is többet, pajzsot, az egymásbecsülés páncélere jót? Mindezt nem mondtam el, csak néztem barátom homlokáról alácsorgó gondot. Ilyen arcot farag az Isten, mikor biztatót küld a nehéz szükségbe. Mintha ez lett volna ráírva: első oldalról) — Igen, van feltámadás. Mindegyikőtökben benne van, de nem találhatja meg senki helyettetek. Csak a magyar támaszthatja fel önmagát és csak akkor magyar, ha ezt megteszi... ■ . . . Mentünk lefelé az áhítatból a mindennapi életbe nyámán, mert már nem volt mit mondani és mögöttünk összeölelkezett a temetők bölcsessége, a csend és a jövendő legény fia, a remény. TAMÁSI MIKLÓS („Tárogató”) 3. oldal TORONTO LEGJOBB MAGYAR HÁZIKOSZTJA — írja a Daily Star és a Globe and Mail — FIGYELEM Continental Restaurant 50 személyig esküvőkre, partykra megrendelést házhoz szállít tulajdonos: CSESZKÓ ESZTER 521 BLOOR ST. W. — TEL.: 531-5872 és 531-0081 SZENDROVITS LÁSZLÓ magyar gyógyszerész a Weinstein gyógyszertárban 326 College St. Toronto, Ont. telefon: 922-4145 Mindenfajta receptet elkészítünk. Gyógyszerküldés bárhová. TORONTO — BUDAPEST — TORONTO •egy éves nyitott jegy $1050.00 BUDAPEST — TORONTO — BUDAPEST $819.00 Egy héttel egy évi tartózkodásra. IKKA — TUZEX — COMTURIST küldemények Hotel, autóbérlés, útlevél, vizum. High Park Travel Centre Ltd. Tulajdonos: MORGAN GYÖRGY 1592 BLOOR ST. W. (Dundas W. földalattinál) Toronto TELEFON: 533-9496, 533-8235, 533-8417 ÜZLETI — ÉLET — AUTÓ — TŰZ —BETÖRÉS — lopás — betegség — baleset vagy bármilyen más BIZTOSÍTÁS Dr. Telekes L Lajos Alapítva 1955-ben. 3101 Bathurst St., Suite 201, Toronto, Ontario TELEFON: 787-0304 HAMILTON • HAMILTON SEAWAY TRAVEL Limited 237 KING STREET EAST, HAMILTON ONTARIO L8N 1BÓ CANADA TELEFON: (416 ) 522-1862^-63 Kedvezmények árak BUDAPESTRE, BÉCSBE, BUKARESTBE, FRANKFURTBA stb. IKEA pénz- és csomagküldést vállalunk. Hívja bizalommal Pocsai Ilonát Utazik vagy kihozat, Ilonára számíthat.