New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)

1983-08-13 / 31. szám

1983. augusztus 13. Mielőtt Simon Bolivár meghalt, szinte búcsúzóul ír­ta naplójában: „A dél-amerikaiak nem kormányozha­tok . A közeli napok eseményei úgy Argentínával, mint Chilével kapcsolatban csak megerősíteni látszanak a nagy, de kiábrándult hazafi keserű véleményét. Mivel magam csak másfél hónappal ezelőtt tértem vissza Chi­­léből, hol fél évet töltöttem, mint önkéntes munkás,­­szeretném pár gondolatban összesűrített tapasztalatom­mal alátámasztani ezt a szánalmas dilemmát, melyben a dél-amerikai kontinens vergődik. Talán merészség ré­szemről az egész Dél-Amerikáról nyilatkoznom akkor, midőn csak Chilében, Peruban és Bolíviában fordultam meg. Az a tény viszont, hogy a kanadai Oblatus-rend keretében dolgoztam, lehetővé tette, hogy a santiagói központban majdnem az összes dél-amerikai országokban dolgozó atyákkal találkozhattam, sőt a Columbán-atyák­­kal is, akik szintén az egész kontinenset behálózó Tár­saságot hozva létre, otthonosak majdnem minden latin­amerikai országban. Véleményem e sok irányból szárma­zó vélemények összetevőjeként alakult ki, bár mindezek mellett is csak az én egyéni kiértékelésemet tükrözi­. . A helyzet Csilében Ami a legkirívóbb volt, számomra Csilében, — de mint értesültem ez az összes latin államokra jellemző, —­­gőgös­ nacionalizmus, mely az­ évek­ során­ több há-.. borúnak is lett indítóoka e kontinensen. Hosszas eszme­csere helyett pár példával szeretném ezt megvilágítani. Alig érkeztünk meg missziós állomásunkra, Iquique-be — Észak-Chilébe, — máris tájékoztattak bennünket, hogy itt öt gyalogezred állomásozik, mert Aricában, mely még tőlünk is közelebb van a perui határhoz, már "nem sza­bad "katonai egységeknek lenniök, mert ez a békeszerző­dés feltétele. így tudtuk meg, hogy Csile Perutól elhó­dította Aricát és Iquiquét,­­Bolíviától meg Antofagestát, míg viszont Argentínával a Tűzföldön lévő határ és a szi­getek körül áll fönn súrlódás. „Így — mondotta csilei barátunk — természetes, hogy­ nekünk csiléieknek szük­ségünk van egy erős és jól felfegyverzett hadseregre.’ Ebből­ kiindulva a hadsereg privilégizált státusa is meg­érthető. A kormány viszont, tudva függőségét a hadse­regtől, annak nem csak felszerelési­ kiválóságát biztosít­ja, hanem privilegizált státuszát is, hogy lojalitását meg­tartsa. Ebből következik, hogy billiókat költöttek az öt­ezer kilométeres határ mentén létesített radar­állomások­ra, -rt-­­melyeket Nyugat-Németországból vásároltak. Ugyan­akkor, a míg mi ott tartózkodtunk, — jelentette be a kormány több vadászgép­­- darabja 12 millió dollár — vásárlását, és azt, hogy modern tengeralattjárókat ké­szülnek venni, melynek árát csak sejteni lehetett. Mind­ezeken túl finanszíroztak egy Himalája-expedíciót is, ar- Csile ki ne maradjon a nagyok játékából. Ugyanakkor­­voltak helyek, ahol a munkanélküliség 30—50 százalék között mozgott. A közmunkások keresete havi 30 dollár, mely ha még a dupla vásárló­erőt is beleszámítjuk ■ is, nem elég egy család megélhetéséhez. Ennek következté­ben nem volt nap, hogy a rendház ajtaján ne kopog­tattak volna azzal a szomorú kéréssel, hogy adjunk va­lamit enni, mert éhezik az egész család. Az egyház ma­gatartása mindig az volt, hogy soha senkit nem utasí­tottak el üres kézzel. Mikor azután a csilei barátaim­k­kal­ beszélgettünk, ezekről-ma, szomorú állapotokról, és az Egyesült Dél-Amerika fogalmára, mint a kivezető útra mutattunk rá, a legtöbbje helyeslően bólogatott, és utá­na megjegyezte, hogy ezt mégsem lehet, mert „Nem le­het bízni egy argentinban­ sem!” Ebbe a mondatba már bele is van sűrítve a kormányozhatatlanság lényege. En­nek alapja a kölcsönös bizalmatlanság. Államok és ál­lamok közt ez a nacionalizmus beteges gőgjéből táplál­kozik, mely­ magát­ minden másiknál különbnek tartja.­­Politikai­ területen pedig senkiről önzetlen jóindulatot nem tételez föl. Alapvető hibák Persze, ami a jelen kormányformát illeti, ez a bi­zalmatlanság teljesen jogos. Pinochet tábornok azzal tá­masztotta alá a hatalom átvételének szükségességét a marxista Alleridétól, hogy a bár törvényesen megválasz­tott elnök már kezdte előkészíteni­ Csilének az új­­al­kotmányt az egypárt­rendszer bevezetésére. Ez, ismerve a marxista módszereket, valószínűsíthető is. Ám Pinochet hatalomátvétele olyan borzalmas vé­rengzéssel­­járt, melynek hatása minden további demok­ratizálásnak útját szegte. Nehéz ott leülni a tárgyaló­­asztalhoz, ahol a szembenálló felek­ kezéhez egymás vére tapad. Ez a másik fő rákfenéje a latinamerikai kormányzatoknak, hogy erőszakkal érve el a hatalmat, azt csak további erőszakkal tudják megtartani. Sajnos ez egy ingajáratot hoz létre, ahol a hatalomra jutó fél még drasztikusabban torolja meg sérelmeit,, mint az elődje. Mint ahogyan az ingaóra állandó kilengéséhez is elég egy pofon jobbról vagy balról, úgy ezen álla­mokban is elég az­ elnyomás fenntartásához ez a bosz­­szúra alapozott hatalomátvétel. Itt, ezen a területen van — vagy kellene,­hogy­­ érvényesüljön — az Egyház kie­gyensúlyozó szerepe. Az igazi keresztény magatartás ér­vényesítése, mely­ nem szabad, hogy eltűrje a szélsősé­ges indulatok vérengzését.. Sajnos a latin temperamen­tum azonban nem hajlamos a józan mérlegelésre. Még akkor is, mikor értelmileg egyetért azzal, hogy a­ meg­torlás helytelen, ha a jelenlegi kormány szélsőséges­ in­tézkedéseit érzi a saját bőrén, akkor indulata túlcsap az ész bíráló hidegségén, így lesznek­ azután könnyen a marxizmus követőivé, ugyanakkor hithű­ katolikusok­nak tartva magukat. A kormány érzéketlensége a nyo­mor iránt és a jogos kritika elnyomására törekvő­ intéz­kedései még csak olaj a­ tűzre. A kormány a saját lakos­ságának érzelmeit félreismerve, mikor Solzhenitsyn köny­vei megjelentek, azokat szinte erőszakosan propagálni kezdte, így mikor mi a csilei inteligencia tagjaival ke­rülve össze­kérdeztük, hogy olvastak-e valamit is ettől a Nobel-díjas írótól,­­majdnem kivétel nélkül azt válaszol­ták, hogy „nem”. „Nem olvassuk Solzhenitsynt, mert az ő írásai csak propagandairatok!’ Mint a diktatúrák általában, úgy a Pinochet kormány sem tanulta még azt meg, hogy „nem lehet ecettel legyet fogni’. Az erő­szakos meggyőzési módszerük elsősorban a gondolkozó embereknél vált ki ellenszenvet. . Egy másik elemi hibája a dél-amerikai diktatúrák­nak általában és különösen a Pinochet-rendszernek az, hogy a rendőrség túlkapásait nem igyekszik elnyomni, sőt engedi, hogy mindenki érezze annak felsőbbrendű hatalmát. Erre elég, ha csak azt említem meg, hogy a csilei egy évre szóló vízumhoz még Torontóban rólam és a feleségemről nem csak fényképet, de mind a tíz l­oltról készített ujjlenyomatot is kellett beszolgáltatnunk. Nagyon nehéz volt megértetni, hogy nincs rendőrségi „rekordunk”,­­mert Kanadában ez csak arról az egyéb­ről van, aki már bűnözött. Santiagóban ismét új fény­kép kellett, melyen nevünk és a rendőrség által meg­adott szám is szerepelt és a személyazonossági „car­­net”-en még a hüvelykujj lenyomatának is rajta kellett­­ lennie. Iquique-be érkezve egy újabb fényképes igazol­ványt kellett kiállítani a rendőrségen. Mikor haza akar­tunk jönni, egy úgynevezett „salvo conducto” igazol­vány kellett, melyben azt is kellett igazolnunk, hogy adóhátralékunk nincs. Ez rendben is lenne, de mivel mi­­nem pénzért dolgoztunk, ez a tény gyanús volt, és csak több adóhivatal megjárása után és hosszas könyör­gésre kaptuk meg a szabadságunkat visszaadó papírt. Mindezek vészesen emlékeztettek bennünket a Rákosi- Magyarország állapotaira. Hasonló módon a deportálás intézménye is, melyet a Pinochet-kormány előszeretettel gyakorol. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy ebből a szempontból csak azért emberségesebb a csilei intézkedés, mert megadja a deportálás időtarta­mát. Minket Rákosiék állandó deportálásra ítéltek. Ez­zel kapcsolatban — jellemzően a diktatúrák ködös látá­sára —hadd mondjam el, hogy mikor Santiagóban az idegeneket ellenőrző rendőrség kihallgatásán voltam és vagy negyven kérdésre már feleltem, azt is megkérdez­ték, hogy voltam-e deportálva.­ Mire én feleltem, hogy: „Igen’. Mindenki megmerevedett a kihallgatószobán és minden szem rámszegeződött szúrós tekintettel. „Igen — folytattam — a magyar kommunisták által 1962-ben”. A tekintetek mosolyra változtak és a kihallgató megköny­­nyebbülten mondotta: „That’s good!’ Én csak magam­ban mertem mosolyogni a rövidlátás ily klasszikus meg­­nyiatkozásán. Akit mi deportálunk az megérdemli, akit a kommunisták az mind ártatlan! — mondotta a dikta­túra logikája. .Hogy mennyire nem volt igazuk, bizonyít­ja, hogy ott-tartózkodásunk harmadik hónapjában jött be a városba egy francia-kanadai atya, aki egy kis rá­dió­állomást tartott fönn a sivatagban, hogy így lega­lább lelkitámaszt adjon a bányavárosokban dolgozó munkásoknak, ő mesélte, hogy éjjfel a helyi „carabini­­eri-parancsnok” verte föl álmából azzal, hogy egy fia­tal egyetemista hallgatónőt hoztak ebbe a községbe, — mint deportáltat — Santiagóból és egy fél év deportá­­cióra van az illető ítélve. Mivel ő nem tudja, hogy hol helyezze el a lányt, így kérte az atyát, hogy legyen segítségére. Az atya azonnal rendelkezésére is állt és egy parókiájához tartozó házaspárnál helyezte el a le­ányt. Hamarosan kisült, hogy ez a lány a legmélyebb keresztényi elveket valló egyén, aki azután egy kis rá­dióprogramot állított össze azzal a mottóval, hogy „Ne azt­­ nézzed mennyid van, hanem­­azt, hogy ki vagy!” Az egész magatartása csak a kormány tűrhetetlen poli­tikája ellen szólt, hogy az nem volt hajlandó a­ szegé­nyeken segíteni és ez a lány az egyetemen ezt­ nyivá­­nosan is hangoztatni merte. Nagyon is úgy éreztem, hogy az ő esetében épp úgy, mint az én esetemben, a deportációt ártatlan egyénnel szemben alkalmazták. És ezzel a magatartással éli meg a Pinochet-kormány a közeledésnek a lehetőségét is. Mint minden diktatúra, úgy a csilei is és a legtöbb dél-amerikai is, a szabad szólás elfojtásával csírájában teszi lehetetlenné a meg­egyezés keresését. Nagy hanggal hirdetik, nem csak, hogy antikom­­munisták, de hogy l­ithű, keresztények. Ám ,magatartá­­­­sukkal pont az Egyházat ássák alá. Ez a hitelrontás ott következik be, ahol az Egyház fenntartás nélkül állt melléjük. Szerencsére ebből a katolikus egyház már kinőtt. Úgy ahogyan Lengyelországban, úgy Dél-Ameri­­kában is ma már az Egyház képviseli az ellenfelet a diktatúrákkal szemben. Az biztos, hogy a krisztusi taní­tás, mely a középút és egyben a legnehezebb út hirde­tését jelenti, az egyetlen kivezető út Dél-Amerika tra­gikus dilemmájából. A magyar példa Ennek a középútnak keresése, hirdetése és élése ne­künk magyaroknak különösen fontos feladatunk. Csilé­­ben azoknak, akikkel beszéltem, én képviseltem a kelet­európai tragédiát. Azt a tragédiát, mely bennünket a horogkereszt és a sarló-kalapács közé szorítva megfosz­tott önálló keresztény lelkiségünk szabad gyakorlásától. Miután­ én nem­ voltam az „amerikai imperializmus” hó­dolója de nem voltam a marxista elvek követője sem, így egyedülálló voltam, és éppen ezért a nézeteimet is meggyőzőbb erővel tudtam hirdetni. Persze egy fecske nem csinál nyarat, de aki hisz a demokráciában, annak el kell fogadnia­­azt, hogy ha csak egy szavazatom van is, a választási jogomat gyakorolnom kell. Ma még csak egy szavazatom­­van, de holnap már lehet, hogy szá­zan, holnapután­­már ezren fogják osztani véleménye­met.­A történelem nem az emberélet rövidségéhez van szabva. Mi ha nem is érjük meg eszméink győzelmét, megelégedést nyerünk abban, hogy a lelkiismeretünk sze­rint szolgáltuk azt­ a középutat, mely a szélsőségek egy­máshoz való közeledésével a jobb emberi jövőt szolgál­ja úgy Dél-Amerikában, mint az egész világon. A Dél-amerikai dilemma HÍREK Régi aszfaltból új Svédországban az elöre­gedett aszfaltburkolat újra­hasznosítására új eljárást próbáltak­­rá. A régi útburko­latot feltépik­, az anyagot egy erre szolgáló gépben hi­degen megőrlik, egy mozgó berendezésben kezelik, majd az új burkolatot ismét beépí­tik. Ez az aszfaltkeverék 94 százalékban kő adalék­anyagból­­és 6 százalékban kötőanyagként szolgáló­ bi­tumenből áll. Minthogy a bi­tumen a hetvenes évek óta tetemesen megdrágult, nagy megtakarítások főként en­­nek csökkentésével érhetők el. Az újrahasznosítandó aszfalthoz csak csekély mennyiségű friss bitument kell hozzákeverni. Az új el­járást az tette lehetővé, hogy ma már ragasztással is gyártanak keményfém sap­­kás, hidegen őrlő szerszámo­kat. Az aszfalt újrahasználá­­sának ez a módja jóval ol­csóbb, mint amikor az útbur­kolatot például kotrógépek­kel feltörik vagy fölhevítik, mert az újrahasznosítandó­­anyag helyben, rögtön ren­delkezésre áll, mihelyt az úttestet feltörték, és az asz­faltburkolatot eltávolították. Az is megtakarítással jár, hogy a kibontott anyagot nem kell sem elszállítani, sem tárolni. (SÍP) — ■ _ ■ • Kodály-emlékérmet ka­pott az USA-ban Denis Ba­con, az amerikai Kodály Ze­nepedagógiai Társaság igaz­gatója, Mary Belanger zon­goraművésznő, Mario di Bo­na Ventura énekművésznő, Philip Brunelle, a minneso­­tai opera zenei igazgatója, Leslie Chabay énekművész, Darázs Árpád karnagy, Ma­ry Alice Hein, az oaklandi Holy Names College zeneta­nára, Thruston Johnson he­gedűművész, Koromzay Dé­nes zenetudós, Ormándy­ Je­nő, a világhírű karmester, Jean Sinor, az amerikai Ko­­dály-szervezetek igazgatója és Starker János, a világhí­rű gordonkaművész. TORONTO - BUDAPEST - TORONTO S 900-tól Gyermekeknek kedvezmény Repülhet Amsterdam-, Frankfurt- vagy Zürich-en keresztül. ÚTLEVELEK, VÍZUMOK, HOTELFOGLALÁS, KOCSIBÉRLÉS. Kedvezményes kihozatal Magyarországról, Romániából és Csehszlovákiából. BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST S 651.00 Egy héttől egy évig tartózkodás: IKKA Pénz- és csomagküldeményeit a legelőnyösebben nálunk intézheti! INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE AZ IKKA FŐMEGBÍZOTTJA. Kérje legújabb árjegyzékünket. Pénzátutalás: B. C. UTAZÁSI SZÁMLÁRA Közjegyzőség: Hiteles fordítások. — Örökösödési ügyek. — Hagyatékok. — Örökségi pénzátutalások intézése. LEGNAGYOBB MAGYAR, HIVATALOS UTAZÁSI IRODA. 1 INTERNATIONAL Agency Travel Service Division of Intragserv Ltd. 519 Bloor St. W. TORONTO, ONTARIO M5S 104 CANADA Telefon: (416) 537-3131 T i 111 o I b u r g| a n: II a m 11 t o n b a n: Erzsébet és Miklós Somló KONCZ GENERAL AGENCY BROADWAY TRAVEL AGENCY 185 James St. North, P.O. Box 871 9 Baldwin St„ TUlsonburg, Ont. N4G 2K3 Hamilton, Ont. L8N 3N9 Telefon: 842-4174 • Telefon: 528-6997 MAGYAR ELET Méregdrága kalapác Maga az amerikai hadügyminiszter, Caspar Weinber­ger állt a televíziós kamera felvevőgépe elé, kezében tartva egy kalapácsot, hozzáfűzve azt, hogy „valószínű ez a világ legdrágább kalapácsa . . de sajnos az USA Hadiflottának adták el ilyen méregdrágán” . . . Hogyan történhetett a csillagászati, tehát égbekiál­tóan magas árcédula kitöltése (ami a könnyebbik dolog) és utána hogyan történhetett, mely indokok alapján „kö­vették el” a felháborító kalapácsvételt? Caspar Weinberger rávilágított arra, hogy a hadügy­minisztérium pótalkatrész-vásárlási, előírásos — tehát bü­rokrata — útja jelenleg annyira szövevényes, hogy a ren­delés-feladó tisztviselők igen könnyen elkövethetnek visz­­szaéléseket. Az USA hadügyminisztérium kimutatása szerint csu­pán július havában „F—18" harcigépek pótalkatrészei­nek vásárlására a haditengerészet 80 ezer dollárt köl­tött, akkor, amikor saját raktárai leltárainak felmérése esetén a minisztérium kebelén belül a 80 ezer dollárnyi pótalkatrész mindössze 30 ezer dollárba került volna. A­ USA légierők anyagbeszerző osztálya is kitett ma­gáért, mert a 800 ezer dollár értékű pótalkatrészt, kül­ső vállalkozóktól több mint 3,2 millió dollárért szerezték be! Minél nagyobb a­­húsosfazék, annál több ember sze­rezheti be onnan a napi betevő proteinjét? Tény az, hogy azóta a felelős orlandoi (a­ Disney World-öt lepipáló) tisztviselőt elbocsátották — és a Sper­ry Corporation-t, amelytől az ,,F—18” harcigép pótal­katrészeit méregdrága áron vették, (azaz jól bevásárol­tak) arra próbálják kötelezni, hogy visszatérítse a négy­szeres áron számlázott ,,F—18” alkatrészek árának 75 százalékát. Van-e feltámadás? (folytatás az Bizony temetőben élünk a sok-sok jó­­szándék ellenére is. Holott micsoda erő ké­ne lennünk, egy olyan sereg, mely elvonult, de szét nem oszlott. Jön-e angyal ebbe a cinterembe, lesz-e itt még olyan magunkra­­ébredés, melyek szent pillanatában nem­­egymás ellen de egymásért rántunk fegy­vert, sőt fegyvereknél is­ többet, pajzsot, az egymásbecsülés páncélere jót? Mindezt nem mondtam el, csak néztem barátom homlokáról alácsorgó gondot. Ilyen arcot farag az Isten, mikor biztatót küld a nehéz szükségbe. Mintha ez lett vol­na ráírva: első oldalról) — Igen, van feltámadás. Mindegyikő­­tökben benne van, de nem találhatja meg senki helyettetek. Csak a magyar támaszt­hatja fel önmagát és csak akkor magyar, ha ezt megteszi... ■ . . . Mentünk lefelé az áhítatból a min­dennapi életbe nyámán, mert már nem volt mit mondani és mögöttünk összeölelkezett a temetők bölcsessége, a csend és a jövendő legény fia, a remény. TAMÁSI MIKLÓS („Tárogató”) 3. oldal TORONTO LEGJOBB MAGYAR HÁZIKOSZTJA — írja a Daily Star és a Globe and Mail — FIGYELEM Continental Restaurant 50 személyig esküvőkre, partykra megrendelést házhoz szállít tulajdonos: CSESZKÓ ESZTER 521 BLOOR ST. W. — TEL.: 531-5872 és 531-0081 SZENDROVITS LÁSZLÓ magyar gyógyszerész a Weinstein gyógyszertárban 326 College St. Toronto, Ont. telefon: 922-4145 Mindenfajta receptet elkészítünk. Gyógyszerküldés bárhová. TORONTO — BUDAPEST — TORONTO •egy éves nyitott jegy $1050.00 BUDAPEST — TORONTO — BUDAPEST $819.00 Egy héttel egy évi tartózkodásra. IKKA — TUZEX — COMTURIST küldemények Hotel, autóbérlés, útlevél, vizum. High Park Travel Centre Ltd. Tulajdonos: MORGAN GYÖRGY 1592 BLOOR ST. W. (Dundas W. földalattinál) Toronto TELEFON: 533-9496, 533-8235, 533-8417 ÜZLETI — ÉLET — AUTÓ — TŰZ —BETÖRÉS — lopás — betegség — baleset vagy bármilyen más BIZTOSÍTÁS Dr. Telekes L Lajos Alapítva 1955-ben. 3101 Bathurst St., Suite 201, Toronto, Ontario TELEFON: 787-0304 HAMILTON • HAMILTON SEAWAY TRAVEL Limited 237 KING STREET EAST, HAMILTON ONTARIO L8N 1BÓ CANADA TELEFON: (416 ) 522-1862^-63 Kedvezmények árak BUDAPESTRE, BÉCSBE, BUKARESTBE, FRANKFURTBA stb. IKEA pénz- és csomagküldést vállalunk. Hívja bizalommal Pocsai Ilonát­ Utazik vagy kihozat, Ilonára számíthat.

Next