Nimrod, 1923 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1923-06-15 / 1. szám

I. évfolyam. 1. szám, 1923. junius 15. Megjelenik minden hónap 1.-én és 15.-ig. Előfizetési ár egy évre belföldön 60.— KCftf' Hirdetések díjszabás szerint, -r* Beköszöntő! Hivtatok! íme itt vagyunk! A vadászat ezer baja, sebe által ajkatokra parancsolt tenger pa­nasz és sóhaj késztetett a küzdőtérre! Harci el­szántsággal, ügyünk iránti őszinte lelkesedéssel és gyengéd szeretettel állunk ime a porondra ! Gyűljetek körénk hasonló érzelmekkel vadászok, ebtenyésztők és halászok, támogassatok a ne­mes küzdelemben és akkor a győzelem, a siker biztos,akkor közgazdasági tényezőt alkotó sport­jaink nem lesznek mostoha gyermekek, de újra az őket megillető díszes helyet foglalják majd el! A világháború elképzelhetetlen mérvben el­­durvította az erkölcsöket. Az utána következő idők teljesen megváltoztatták az „enyém-tied“ fogalamát. Talán egy téren sem volt az oly kézzelfoghatóan tapasztalható,­ mint a vadászat és halászat terén. Tétlenül, kétségbeesve voltunk kénytelenek végig­nézni a teljesen talán soha jóvá nem tehető, oktalan pusztítást, vandaliz­must! Végre 3 évvel ezelőtt egy lelkes, bátor férfiú, Červíček generális oda merte kiálltani a megvadult tömegnek: „elég­ eddig és ne tovább!“ Megalakította Bratislava központtal a „Szloven­­szkói Vadászati Védegyletet“, mely ma már sok tagot számlál és több helyen helyi csoportokat állított fel. A Védegylet szorgalmasan, kitartóan dolgozott, de munkájával nem állott arányban az eredmény, mert hiányzott a tagokkal való szorosabb kapcsolat, az érintkezés lehetősége. Hiányzott közel öt esztendeje immár egy oly sajtóorgánum, mely ügyes-bajos dolgainkkal fog­lalkozva, sportunkat a nyilvánosság erejével hat­hatósan támogatva, a sporttársakat egy táborba tudta volna tömöríteni. Közel öt esztendeje érez­tük immár, hogy nincs aki érdekeinket kifelé erőteljesen képviselhetné és aki az egész és igazán széjjelszórt vadász- és halásztársadalmat összefogná, az egymássali érintkezést megköny­­nyítené, a vadász- és halásztársadalom nevelé­­sését és az ezen sportágak oly nagyon elsza­porodott fattyúhajtásainak lenyessegetését meg­kezdené. A pecsenyevadászok és halászok száma rohamosan emelkedik, mint a gomba úgy sza­porodnak: az igaz vadászok­ és halászok száma azonban alig mutat szaporulatot, sőt apadás konstatálható. A legtöbben irtóznak a betűtől, pedig csak azon keresztül juthatnak a vadászat­ és halászat tudásfájához. Erre pedig legalkal­masabb út a szaklap. Tudás, szaktudás nélkül csak lenézés jut osztályrészül azok részéről, kik a sport magaslatán állanak. Ezek a primitív em­berek csak egy fokkal jobbak a vadorzóknál. Nem ismerik a kezükbe szorított mordályt, sem kívül, sem belül. Fogalmuk sincsen a kö­rülöttük lüktető életről, ők csak a csavargáshoz, pusztításhoz értenek. Milyen más az igazi va­dász és halász lelki élete ? Milyen nagy a gon­dolatvilága ? Lapunk célja tehát a szakismeretek fejlesztése FELELŐS SZERKESZTŐ : ROHRANDT LAJOS FŐMUNKATÁRS: OROSZ SÁNDOR Vadászati, halászati, ebtenyésztési és fegyvertechnikai szakújság. A Sztovenszkói Vadászati Védegylet hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatala: Prešov, Masaryková u. 25 (Postafiók 57) ahová a lapot érdeklő küldemények címzendők.

Next