Nimrod, 1924 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1924-01-01 / 1. szám
an Január. Amilyen kietlen a természet képe e hónapban, oly regényes állatérete is. Egy-két szomorúan csicsergő ármányon, egy-egy erős hussanású kenderike csapaton ívül alig-alig akad valami apróbb madár szem elé. eitűnőbb alakok, csak téli madárvendégeink közt erűlnek ott, hol a jégpáncél még rabigába nem verte sik vizek szabadját. Elgyönyörködik a vadász szeme helyeken, a jeges kacsák, sarki búvárok s itt-ott-egy sirály buzgón tevékenykedő, idegenszerü alakú fától-fához, kutgémtől-kutgémig repkedő hegyek ütemes szárnyverésein, sőt néha-néha egy-egy golyszemű héja is leköti a figyelmet. Az erdő komoly angulatát pedig a patakok mentén az örökvidor vizigo ügyes sürgés-forgása, derűs éneke enyhíti egy kissé. Különben e bevezető hónapjában az évnek, mely tulajdonképen a vadászati évad záró hónapja, lassanhnt szegre kerül minden öldöklő szerszám, mert üszöbön van a vadászszezon végleges kapuzárásának feje. A nyúlvadászatok e hó végéig még folytatólaosan, a sörtevad is még a vadászat tárgyát képezheti .A pagonyokban, ahol váltóvadként szerepel, különben edig a tenyészérdekek szempontjából békét lehet neki agyni, mert most legfőbb dugásban van. A túzok kirótt maszk segélyével és hajtásban folyvást lőhető, a képen a vadlud is a vadászat tárgyát képezheti, még el nem zavarta a zimankó! A be nem fagyott vizek körül élő csalik segélyével a zi madarakra néhol jó puskázások esnek. is harangvirág is olyan, mint amilyennek az Úr akarta, hoggyen. Tavasszal nyílik, ősszel elhervad és ezzel vége rövid ■tyájának. Nem változik, nem vétkezik, tehát kedves az Isten. Nem messze tőlem egy császármadár csiripel, nótázik s óta végét megcifrázva csalogatja párját. Nemsokára választ a dalra, majd mind a kettő elhallgat. Csend lesz néhány másodpercre. Majd hirtelen egy rebbenés és a kakas ott ül alig ehány lépésre tőlem egy vöröslevelű nyírfa ágán, az ággal gyűjt ide-oda himbálódzva. Biztos lövés lett volna, de nem kartam az erdő csöndjét megzavarni, kegyelmet kapott. Egy helg ül, figyel, majd engem észrevéve, ismét hangos berrenéssel víűnik az erdő lombjai között. Parányi cinkecsapat jön s ellep a szomszédos fenyőket, melynek ágain ide-oda szőkéivé, kúszva,rogva, himbálódzva keres táplálékot. Néhány perc múlva újbólárnyra kelve tovaszállnak. Már jó félórája várom figyelve a természet csodás játékait, ■lidőn hirtelen úgy rémlik, mintha távolban kopó csaholást hallanék. Figyelek, hallgatódzom, nem képzelődés-e ez, vagy nem csermely csörgésében vannak-e e hangok. De nem. Tény. Jóban hajtanak a kutyák. Nyomra jött a falka. Már egyenkint mind ki lehet venni a vadászat zenészeinek hangját, aminthordozva, trillázva rohannak az üldözött vad nyomán. Mind felebb és közelebb jönnek, mind jobban és jobban hallik -saholás. Már felért a falka a hegygerincre s a szomszéd gy szikla fala tízszeresen visszhangozza e csodás zenét. Szivemesebben kezd dobogni. Érzem, tudom, hogy a vad az én ..ásómnak tart. Minden erőmmel figyelek ... Megcsörren az '111.. és a következő pillanatban nyilsebesen szőkésre jön a nasz. Mintha acélrugók lennének lábai, oly könnyedén veti át igát az előttem levő széldöntvényen ... Fegyverem eldördül, címer a falka és elhallgat. JS!11-'itACieu dhiberui faszi tára s egy hervadt bükkfalevél temfedőként hull az őzbak üvegesedő szemeire. A róka és farkas a körülményekhez képest, hajtásból vagy lesből lőhető; vidrára is kísérletezhetni szép holdvilágos éjeken „csúsztatási“ vagy „lékjel‘ körül, nappal pedig vidrás ebekkel. E hóban a nagyvad leginkább a zárt erdőket keresi; általában az oly helyeket, ahol a szél s némileg a hideg ellen is védve van. A szarvas és sörtevad, valamint nagy hideggel az őz is falkában áll, de sőt, igen nagy hideggel néha még a nyulak is összebújnak. A farkas nappal többnyire erdőszélek sűrűiben leselkedik, míg a róka kint csatangol. A medve és borz téli álmát alussza. Az apró duvabok (nyest, görény) pajták, romok s emberi lakok közelét keresi. A nyúl mindenütt található; a vidra lyukában, vackában s jég alatt üres helyeken vonja meg magát. A fogoly az emberi lakok közelét, a túzok a repceföldeket keresi s evégből nagy utakat tesz meg. E hóban a farkas megkezdi a koslatást, sőt néha a vadmacska is pacsmagolni kezd már. A sörtevad folyton bugát. Gyenge időjárás mellett a nyuszt és nyest is, sőt a róka és nyúl is űzni kezdi a nőstényt. A medve fiadzik. Gyakorlat. A folyton zordabbá váló időjárás mindjobban megviseli a vadállományt, miért is a vadállomány sorsát szivén viselő vadászt mind nagyobb tevékenységre serkenti az óvás, gondozás és védelem terén. Idejekorán be kell ezért rendezni a szóróhelyeket, etetőket s a vad táplálására szakadatlan gond fordítandó. A pagonyokban a vad mindennemű nyugtalanításától tartózkodni kell, sőt a sörtővadat is helyhez kötni igyekezzünk. Ahol nagy nyúlállomány tartatik fenn, az igen szigorú napok beálltával ezek etetése is megkezdendő. Hogy a fácánok szóróhelyei a legfőbb gondban részesítendők, azt felesleges is mondani. Nem árt az apróvad etetőhelyei körül héja-kosarakat és oszlop-csapdákat kirakni, különösen a sólymok, héják és sasok miatt, melyek telente a fácánokat különös előszeretettel látogatják. A varjak, szarkák és mátyások szükség esetében méreggel is irtandók, tartós hóállás és hideg esetében a farkasok és rókák is. Ez utóbbiakra lódög mellett az éjjeli leseknek most kezdődik a legfőbb ideje. Nyestek, nyusztok csapázandók. Nagy vadászatok után a sebzett vadak felkutatandók és összeszedendők, mert a könnyen szerezhető pecsenye sok káros elemet csődíthet a területre. Az uhut is elő kell venni szélmentes napokon ! ■ □ □ □ A mutatványszám elfogadása kötelezettséget ró a további előfizetésre. A „Csehszlovák Jog“ karácsonyi számában olvassuk: A p.) törvényszék egy folyóirat kiadóhivatalának panaszára elmarasztalta alperest az előfizetési díj megfizetésében, mert nem küldte azonnal vissza a neki megrendelés nélkül küldött lap mutatványszámát. Alperes köteles az előfizetési díjon felül a per költségét is megfizetni. Jelen híradást azon igen tisztelt olvasóink figyelmébe ajánljuk, akiknek mai számunkból mutatványpéldányokat küldünk. Szíveskedjenek tehát vagy a mutatványszámot visszaküldeni, avagy az előfizetési díjat kiadó hivatalunkhoz eljuttatni. — Spodunk és ezzel egyenértékű sportlapunk létérdeke kívánja azt úgy, hogy olvasóink előfizetéseikkel is hozzájáruljanak a lap fenntartásához. Természetesen ez a döntés azon tisztelt Sporttársainkra is vonatkozik, akik lapunkat már első számától kezdve elfogadták, de az előfizetési díjat mind a mai napig sem küldték mg be. Ezeket is kérjük az előfizetési díjak postafordulta vasi beküldésére visszamenőlegesen is. NIMROD.