Vadászlap, 1934 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
Nyilas Pál: Határkő! 1934. Küzdelmek mögöttünk, harcok előttünk. Gyűlölködések, fékevesztett szenvedélyek tengerében, óh, mily könnyen vesznek el páthatatlan értékek. Amit mi védünk, amiért mi küzdünk, az nemzeteknek gazdasági érték, vadászoknak életérték, mely ha megsemmisül, semmi kincsen vissza nem varázsolható. Mert nem lehet ma már akárhol kárpáti szarvasbika nyomán járni, vaddisznót hajszolni... Másfél évtized múlt el azóta, hogy az erdőn-mezőn folyó öldöklési téboly rányomta vadállományunkra a pusztulás bélyegét. Hihetetlennek látszik, de valóság, hogy védegyletünk megalakulásáig a pusztítás meggátlására alig történt valami. Ha tettek is itt-ott kísérletet az esztelen mészárlás megakadályozására, az eredménytelen maradt. Nagy, országos összefogásra volt szükség, hogy megmentsük azt, ami még menthető volt. Megmentettük a magnak valót. Azóta kedvezőtlen légkörben, akadályt akadály után leküzdve, szorgosan közreműködtünk a vadállomány fejlesztésének s a vadászati viszonyok rendezésének nehéz munkájában. A letűnt esztendő ismét önzetlen, önkéntes munkánk jegyében telt el. Szóval, tettel, tollal küzdünk a sötétség, rosszakarat, tévhit ellen. Pedig sok helyen nem értik meg ideáljainkat, összetartásunk, testvériségünk rugóját, a szlovenszkói vadászat, a szlovenszkói vad, a szlovenszkói rög szeretetét. Ezeket pedig nálunknál jobban soha senki sem fogja szeretni. Ha meg nagyon szeretünk valamit, a legszívesebben magunk védjük. Akik ezek után sem értik meg a szlovenszkói zöldkabátosoknak egyletünkben összeforrt táborát, azoknak odakiáltjuk: Félre az útból! Ha kell, megyünk egyedül, de önállóan, függetlenül. Meg fogjuk mutatni, hogy nincs gyámkodásra szükségünk. Ahol meg majd a vadászat érdekében cselekedni kell, ott leszünk mindenütt, hogy teljes erőnket latba vetve megvédjük a falink örökét. Egyesületünk sziklaszilárdan áll, gyarapszik, erősödik. Lapjaink nívója emelkedik. Ki tudná azonban megmondani, nem-e világégés, vagy hosszú, nyomorult tengődés előestéjét éljük-e? A jobb jövő reménysugara még mindig halovány. Mi mégis e sugárhoz ragaszkodunk törhetetlen hittel, s bízva bízunk az emberiség, a józan ész, a lelki nemesség győzelmében. Hisszük, hogy a mai lidércnyomásos, idegölő időkben a fegyelmezett vadászok acélos lelkülete le fog küzdeni minden akadályt s meghozza a jövőben is a szükséges áldozatokat. Ti pedig, legendáshírű, hivatásos vadászok, ne veszítsétek el hiteteket a szépben, jóban, erkölcsben. Ismerjük kálváriátokat. Lélekben, érzésben Veletek vagyunk. ----- ----- S A ■ ,O SZERKESZTIK : JURÁN VIDOR, FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAMPARTER JENŐ EGYESÜLETI TAGOK: INGYEN KAPJÁK. ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEM TAGOK RÉSZÉRE: BELFÖLDÖN EGY ÉVRE 60-K5. KÜLFÖLDRE ÉVI 70'- KJ. vadAszlapSZATI, VADVÉDELMI, EBTENYÉSZTÉSI ÉS LÖVÉSZETI SZAK A SZLOVENSZKÓI VADÁSZATI VÉDEGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15.-ÉN. SZERKESZTŐSÉGEK: SPIESKÁ BÉLA ÉS PRESOV POSTAFIÓK 1. SZ. KIADÓHIVATAL: URBÁNEK FERENC ÉS TSAI TRNAVA. VIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1934. JANUÁR 1.