Vadászlap, 1937 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1. szám

eset folytán elvesztette bal hüvelykujjának első ízü­letét. A táblázat szerint egész bal hüvelykujjáért 16°o illeti meg, mivel azonban csak az első ízület hiányzik, ennek csak a fele, tehát 8°/o számítható be, vagyis 2000.— koronánál ez 160.— koronát tesz ki. Figyelmeztetjük tagjainkat, hogy a balesetbiztosí­tás csak halál vagy állandó (végleges) rokkantság esetére vonatkozik és ezért gyógykezelési és egyéb költségeket és károkat a biztosító nem térít meg. Ha tehát valaki gyógykezelés alatt van és ideiglene­sen munkaképtelen is, de teljesen kigyógyul, nem számíthat kártalanításra. Ezért nagyon fontos, hogy minden tagunk köve­telje vadásztársaitól, hogy biztosítva legyenek. Erre egy­ megtörtént nagyon jó példát hozunk fel. A vadásztársaság pihenőt tartott, miközben egyik vadász, aki történetesen tagunk, tagdíját rendesen megfizette, az árokparton megcsúszott, töltött fegy­vere elsült és vadásztársának combját érte a söré­tes lövés 5—6 lépés távolságról. Szerencsére na­gyobb baj nem történt, azonban a seb elég nehéz volt, mert a lövés a sebesült combjából jókora da­rab húst kiszakított. Sebesült tagunk bejelentette nekünk balesetét, de egy hónapi kezelés után tel­jesen felgyógyult és így a balesetbiztosítás sze­rint nem kaphatott kártérítést. Tehát az ő baleset­­biztosítása alapján nem lehetett a kárt likvidálni. Ott volt azonban a másik tag, aki a balesetet okoz­ta, aki szintén bejelentette az esetet, hivatkozva a szavatossági biztosításra, kérte a kár térítését. A kezelési költségek meghaladták a 9000 koronát, melyeket a biztosító a szavatossági biztosítás alap­ján a kárt okozó tag helyet is kifizetett. Ha azon­ban az a vadász, aki a kárt okozta, nem lett volna tagunk, úgy a sebesült legfeljebb rajta követelhette volna kárát, de az ő balesetbiztosítása alapján nem kaphatta ezt meg. Ezért nagyon fontos, hogy vala­mennyi vadásztagunk biztosítva legyen, hogy min­den esetben megtérüljön a kár. Mielőtt vadászatra mennek, ellenőrizzék egymást, ne csak azt nézzék meg, hogy megvan-e fegyvertartási igazolványuk, vadászjegyük, hanem azt is, van-e tagsági igazol­ványuk, tehát hogy biztosítva vannak-e vala­mennyien ! Volt olyan esetünk is, amikor egyik tagunkat vadászat közben vadásztársa véletlenül agyonlőtte, de mivel tagdíja nem volt megfizetve, a biztosító elutasította a baleset likvidálását, azonkívül az a vadász, aki a szerencsétlenséget okozta, nem volt tagunk és így a kárt a biztosító nem térítette. Ki kártalanítja a szerencsétlen családot az ilyen eset­ben? A biztosító semmi esetre, mert ez nem kö­telessége. A kár okozója köteles ugyan a kárt meg­téríteni, de az azután más kérdés, hogy tudja-e ezt téríteni, van-e neki megfelelő vagyona, esetleg jö­vedelme ilyen kár megtérítésére? Ha nincs, úgy a szerencsétlen árva család minden támasz nélkül marad! Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha csakis szer­vezett vadászokkal vadászunk, de csak olyanokkal, akik tagdíjukat befizették és ezt tagsági igazol­vánnyal igazolják! B. Szavatossági biztosítás. Tagjaink biztosítva vannak szavatosságra is. Ez a biztosítás minden tagunkra vonatkozik tekintet nélkül arra, hivatásos vadászok-e, vagy sem. 1. Személyi károk: A biztosító szavatol minden megölt, vagy megse­besített személyért, 10.000.0 koronáig, azonban leg­feljebb 30.000 koronáig, ha egy esetben több sze­mély halt el, vagy megsérült volna. Ez a biztosítás is csak a vadászatra vonatkozik, ahogy ez a balesetbiztosításnál van. Itt azonban már megvan szorítva a biztosítás. Ha valaki pél­dául vadászatra indul, töltött fegyverrel, még nem érte el területét és valakit útközben agyonlő, vagy megsebesít, az ne számítson szavatolásra, mert töl­tött fegyverrel járni saját területén kívül nemcsak súlyos gondatlanság, hanem kihágás is és ilyen esetben bizony a kárt neki megának kell megtérí­­tenie. Ugyanígy van ez a vadászat után is, haza­téréskor, mert minden vadász köteles vadászat után megvizsgálni fegyverét, nem maradt-e töltve, a töl­tényeket kiszedni, hogy elő ne fordulhasson bal­eset. Ha valaki ezeket az elemi szabályokat nem tartja be, az nem érdemli meg, hogy valaki szava­toljon érte. Például előfordult, hogy tagunk vadá­szat után hazaindult, saját területét már elhagyta és ekkor egy árok átugrása közben elcsúszott, fegyvere elsült és egyik hajtót megsebesítette. Ezt a kárt a biztosító nem vállalta és nem is fizette ki gondatlan tagunk helyett, mivel töltött fegyverrel hagyta el területét! Van azonban olyan eset is, amikor a vadász nem tehet a szerencsétlenségről. Egyik tagunk vadá­szat után fel akarván venni felsőkabátját, egy pilla­natra átadta fegyverét hajtónak, aki tréfából rá­fogta a puskát hajtótársára, a puska elsült és a szerencsétlen hajtónak a sörétes lövés levitte felső koponyáját. A biztosító ugyan kifogásolta, hogy tagunk nem volt elég óvatos, amikor fegyverét, mely töltve volt, hajtójára bízta, de elismerte, hogy ez olyan véletlen eset volt, melyért tagunk nem vonható felelőségre és ezért a kárt megtérítette. 2. Tárgyi károk: A biztosító szavatol minden kárért, melyet tag­jaink idegen vagyonban okoznak, 10.000 koronáig. Ezen károknál azonban a tag a kár 20 százalékát köteles téríteni! Például: egyik tagunk vadászat közben véletlenül agyonlőtte vadásztársa kutyáját, a kár 1000.0 koronában lett megállapítva, ebből a biztosító kifezetett 800 koronát, a tag azonban mint részes köteles volt a hiányzó 200 koronát pótolni! — 2 —

Next