Vadászlap, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

VADÁSZATI, VADVÉDELMI, EBTENYÉSZTÉSI ÉS LÖVÉSZETI SZAKLAP A SZLOVENSZKÓI VADÁSZATI VÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG: Presov, postafiók 36. sz. KIADÓHIVATAL: Urbánek Ferenc és Tsai, Trnava. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15.-ÉN. XV. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. 1941. JANUÁR H0. Szerkeszti: JURÁN VIDOR felelős szerkesztő. EGYESÜLETI TAGOK INGYEN KAPJÁK TAGSÁGI DÍJÉRT. I­r. Záborsky V.: Vadászati ügyeink általánosságban. A vadászatot ma nem tartjuk csak az időtöltés, mulatság, sport és szenvedélyünk kielégítése egyik lehetőségének, de úgy tekintünk rá, mint a nemzet­­gazdaság egyik fontos ágazatára, mely a nemzeti vagyon jelentékeny részét képviseli. Kétségtelenül kitűnik ez a statisztikai adatokból, melyek szerint a vadászati területek összkiterjedése a Szlovák Köz­társaságban ez idő szerint 3,603.745 hektárt tesz ki, melyből vadaskertekre 16.820 ha, önálló vadászterü­letekre 1,073.841 ha és a többire (községi, úrbéres, közbirtokossági) 2,513.984 ha esik. Az 1937. év fo­lyamán a vadászszákmány összesen 380.292 darab vad volt, mintegy 627.315 kg súlyban. Ha a szőrmés­vad kilogrammját 10.— Ks-val, a szárnyas vadét pe­dig kilogrammonként 15.— Ks-ával számítjuk, körül­belül 6,556.975 Ks összértékhez jutunk. A be nem számított, de a tényleg elejtett vadmennyiséggel e­­gyütt az összérték kereken mintegy 8.000.000 Ks-t tesz ki. Természetesen a mai árakat véve alapul, az érték tetemesen emelkedik. Nem túlzok, ha azt állí­tom, hogy mai vadállományunk összértéke legalább 30 millió Ks-ra becsülhető. Vadászatunk tehát meg­érdemli, hogy magára vonja az illetékes körök fi­gyelmét. Vadászatunk fellendülni és a szomszéd államok színvonalára emelkedni csak akkor fog, ha a vad­védelmi és ápolási kérdések rendezése érdekében ki­adott törvényes előírások és rendelkezések fogana­tosítva és betartva lesznek. Ezzel egyidejűleg védjük tehát a nemzeti vagyonunkat. Az érintett előírások és rendelkezések betartása felett őrködni nemcsak a közigazgatási hivatalok és azok szerveinek, hanem és tulajdonképen ez elsősorban az igazi és korrekt vadászok kötelessége. Ezek részéről az ügy iránti jóakarat abban nyilvánul meg, hogy ők maguk még a törvényes előírások esetleges hiányában is igye­keznek fenntartani egészséges, szükséges és jó vad­állományt és igyekeznek az illetékes hivatalokat megfelelő javaslatokkal rábírni az eddigi előírások hézagainak újabb és modern előírásokkal való kitöl­tésére, illetve pótlására, ők ismerik legjobban a te­kintetbe jövő elégtelenségeket és szükségeket és az­ért ők a leghivatottabbak a kellőleg indokolt javas­latoknak vadállományunk védelme érdekében való benyújtására. A javaslatok benyújtásánál természe­tesen tekintetbe kell venniök elsősorban az állam és a benne élő polgárok, mint egész egységet alkotó társadalom érdekeit úgy, hogy az ne menjen azon­ban a gyengébbek, különösen a szegényebb földmű­­vesosztály rovására a vadállományunk esetleges túl­ságos szaporodása esetében. A vadnak túlságos el­szaporodása káros lehet a mezőgazdaságnak és er­dőgazdaságnak egyaránt és ezért észszerűen kell ezt az ügyet kezelni és szabályozni. Mindezek olyan kérdések, amelyeket főképpen csak a hivatott vadászok egységes és tárgyilagos javasla­tai alapján lehet igazságosan elbírálni és eldönteni. A vadászok alapos javaslatok tételére azonban csak akkor képesek, ha egy­akartúak és fegyelme­zettek. Azt csak akkor lehet elvárni tőlük, ha alap­szabályok alapján bizonyos egyesületben vannak szervezkedve. Szlovák Köztársaságunkban vannak ilyen egyesületeink és pedig a vadászati védegyletek. Ezek mind a Vadászati Védegyletek Szövetségében vannak megszervezve. A szövetség irányítja az e­­gyes vidéki egyleteket, tanáccsal látja el őket és ezek egyes tagjait. Az egyletek és azok tagjai vi­szont javaslatokat küldenek fel szövetségünknek az egyes vadászati kérdések rendezésére. Iniciatívája van azonban magának a szövetségnek is. Arról, hogy mit végzett e szövetség, illetve az összes vadászati egyletek az elmúlt 20 esztendő alatt, részletes jelen­tést olvashattunk szaklapunk múlt számában. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy sok jó törvényes rendel­kezés látott már napvilágot szövetségünk közbelépé­sére. Az bizonyítja azt, hogy vadászaink között van fegyelem, összetartás, egy akarat, mert e nélkül a szövetség nem produkálhatott volna óriási ered­ményt. Ez bizonyítja azt is, hogy vadásztársaink hűek maradtak a vadászati védegyletek alapítójának rendelkezéséhez, mely szerint a vadászok eredmé­nyes munkát csak úgy és akkor képesek produkálni, ha nemzetiségi és osztálykülönbségek nélkül össze­tartanak! Bízom benne, hogy tovább is ezt az elvet fogjuk követni magyar testvéreinkkel együtt és va­dászatunk fellendítése érdekében »viribus unitis« fo­gunk haladni tovább.

Next