Nimród, 1921 (9. évfolyam, 1-21. szám)

1921-11-01 / 18. szám

262 NIMRÓDVADÁSZLAP 1921. NOVEMBER HÓ 1. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Soraimmal azért fordulok a tekintetes Szerkesztő­séghez, hogy ha arra alkalom és lapunkban hely kínál­kozik, az alábbiakat közzétenni szíveskedjék : Azon ájtatos reményben, hogy egyszer talán mégis meghallják illetékes helyen is a sok-sok jogos panaszt, mely az ország különböző részeiről jön azokról­­ a bajokról, melyek állandóan izgalomban tartják or­szágszerte a vadászközvéleményt, hadd gyarapítsam egy panasszal, melyhez hasonlót talán előttem is leírtak, de mindezideig meghallgatásra nem talált. Szeptember hó 11 -én egyik vadásztársammal a zala­­istvándi területünkre mentünk ki. Zalaistvánd község erdős terület részét, lévén az úrbéres és közbirtokos terület és 200 holdnál nagyobb, a községbeliek vettek ki szabadkézből. Ez az erdős terület közvetlenül a sík terület mellett húzódik, honnan a mező felé lejtő­ dombos alakulatánál fogva jórészt áttekinthető. Alkalmasan váltakozik rajta az erdő, irtás, cserjés és részben már kukoricával bevetett részek. Mint jeleztem, az ott történő minden mozgást a síkról legjobban meg lehet figyelni. Így történt, hogy amint vadásztunk, egyszer csak több kutya csaholását halljuk és azután egész csatártűzszerű puskaropogást és felnézve az oldalra, szépen fejlődött rajvonalat láttunk. A rendesen magammal hordott prizm­ás látcsővel aztán megfigyeltük a következőket: A rajvonal kivétel nélkül (számszerűn­ 7) földmíves emberből állott, (tudtunk szerint Zalaistvánd köz­ségből csak öten váltottak vadászjegyet) valamen­­­nyien puskával és előttük három hangosan csaholó kutya (minden félremagyarázás)/ elkerülendő: nem vizslák) űzve-hajtva mindent, ami csak ott hajtható lehetett. Elszoruló szívvel néztük, mint vadítják még va­dabbá a nyulakat, foglyot, fácánt és zavarják világgá a hetedik határig. Megjegyzem, hogy ez nem volt az első eset, amikor a vadászatnak ezt a túlságosan nemes módját megismerhettük és megfigyelhettük. De hányszor nem láttuk és hányszor nem látták országszerte más vadásztestvéreink ugyanezt! Mi szegény, vadat kímélő dúvadat pusztító szeren­csétlen korrekt vadászok nem tudjuk, hogy hova tűnnek gondosan kimért nyulaink, fácánjaink, fog­lyaink stb­. A leírt erdős területrész bokros, és erdős voltánál fogva messze környék vadjának mentsvára, honnan a sík és szabad mezők állománya rekrutálódik, vagy ahol megpihenhet. Ha a leírt módon állandóan zavarják, elképzelhető, mi maradt a mezőkön, amikor két éven át ilyen garázdálkodás folyt ott is! Nem is szólva arról, hogy a tilalmi időt sem tartották meg és nem tartják meg most sem­. Megtörtént, hogy az ily módon garázdálkodó emberek ugyanazon a területen a közelmúltban három «őztek­ént, meg borgyut» (sic.) lőttek! így hangzott a dicsekvés a falusiak részéről. Sajnos, nem sikerült szemtanúkat találnunk, mert a pógárok összetartása ezúttal szolidaritássá változott. Va­jon nem volna-e mód arra, hogy végre gátat vet­hessünk a vad szó szoros értelmében vett pusztításá­nak? A kímélet nélkül való zaklatás és nemtelen módon való garázdálkodás mégis csak elég súlyos ok arra, hogy illetékes körök figyelme a jelenségekre terelődjék. Itt van az ideje annak, hogy a törvényhozás a leg­szigorúbban írja elő nemcsak azt, hogy ahhoz kellő intelligenciával nem bíró emberek ne vadászhassanak, hanem azt is, hogy a vadászatot csak arra nevelt és betanított kutyával szabadjon gyakorolni! Tiltsa meg a vadászatot nemzetgazdasági érdekből az olyanok­nak, akik a vadnak világgá zavarásában lelik gyönyö­rűségüket és ezzel arra egyébként kiválóan alkalmas területeken a vad megpihenését és állandó megtelepe­dését — természetesen így szaporodását is — lehe­tetlenné teszik. Akadályozza a hozandó törvény a vadászatnak annyira illetéktelen kezekbe jutását és közigazgatási úton tegyék lehetővé, a törvény végre­hajtását is.* A másik dolog, mely írásra indít, a mostanában észlelhető lőporhiány,­­ ami szerintem nem termé­szetes dolog, mert hiszen késztöltényeket mindenfelé árusítanak, még­pedig olyanokat, amelyeket a keres­kedők maguk készíttetnek. Múlt hetekben Pesten jártam és azon boldog reményben, hogy sikerül majd tölténykészítéshez szükséges lőport vennem, végig­jártam az összes cégeket, melyeknek hirdetései lapunk minden számában ott vannak, — mily csalódás! Egyetlenegynél sem kaptam lőport, ellenben rögtön ajánlották az általuk készített töltényeket, melyekről maguk is beismerik : nem a legjobbak."Tapasztalásból tudom és tudja minden vadászember, hogyha nem kaphatunk gyárilag készített legitim jó patront, akkor jobb az, amit magunk készítünk, mert feltételezem, hogy az igazi vadász többet ért a tölténykészítéshez, mint az a kereskedő, aki nem mindig adagolja gondo­san és készíti a tömegárusításra szánt töltényeket. Igaz, hogy német lőszert, azaz késztöltényeket leh­et venni, de az amúgy is magas, egyéb kiadások mellett ezeknek beszerzése olyan nagy terhet ró a vásárlóra, hogy inkább maga készítette töltényekhez folyamo­dik." Ha pedig mégis rászánná magát valaki arra, hogy a drága külföldi töltényt megvásárolja, ott sem kerülheti el «a csalódást». Így jártam én, mert vettem ugyan eredeti Rottweili tölténynek mondottakat . . . cégnél, sajnos, meggyőződtem róla, hogy azoknak jórésze már egyszer használva volt, újra gyutacsolt hüvelyekbe van töltve. Avagy tévedés lenne ez a cég részéről, hogy a rekonstruált patront ugyanolyan ár­ban adta, mint az eredeti töltényt? Vájjon a buda­pesti kereskedők mind ilyenek? Felkérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogyha módjában áll, figyelmeztesse a töltényelárusító céget, az ilyen anomália elkerü­lésére.* Zalaegerszeg, Göbel Árpád. * Kívánsága szerint a megnevezett cégnél érdeklődtünk ez ügyben. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a levélíró feltevésében téves és hamis nyomon jár ! Rottwelli tölté­nyeket rekonstruálni nem is lehetne itt, mert se gyutacs, se Rottwelli lőpor itt nincs. — A sörétet szokták kisebb­­nagyobb számúval kicserélni, ha a kívánt számú nem áll rendelkezésre; ennek a nyomait tapasztalhatta a tölté­nyeken. — A magunk részéről is teljesen kizártnak tart­juk, hogy jobb nevű budapesti cég — mint amilyenhez a panaszolt cég is tartozik — ilyen manipulációra vete­­medjék. — Arról sem tehetnek a kereskedők, hogy nem tudnak lőport adni, mert sajnos, ők se kapnak az anyag­­szertártól. — A tölténygyárak annak idején szereztek be nagyobb lőporkészleteket; ez az oka annak, hogy kész­töltény kapható, lőpor sajnos nem. Megemlítendő még, hogy a forgalomba kerülő késztöltény nagy része külföldi készítmény.

Next