Nimród, 1922 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1922-01-01 / 1. szám
1922. .JANUÁR HÓ 1. NIMRÓDVADÁSZLAP 9 sen ártatlan állatok bőrére s így a divat hóbortja folytán nem sokáig lesznek Kaffa őserdeinek hajnalai hangosak a Colobus-majmok «ró-ró»-jától. A MENYÉT IRTÁSA. A menyét legveszedelmesebb ellensége a kisvadnak és házi szárnyasainknak. Telhetetlen vérengző, mert halomra gyilkol és vakmerő rabló, mert befészkelődik az emberi lakások közelébe, ahonnan nem zavarja el sem a forgalmas élet lármája, sem a folyton ugató házőrző kutya. Veszedelmesebb a rókánál, mert kicsiny, nyúlánk termetével beférkőzik mindenhová, ahová a róka nem tud bebújni. Különösen a voliereben tenyésztett fácánnak irgalmatlan ellensége. Szerencsére épen azért, mert olyan telhetetlen és vakmerő vérengző, sokkal könnyebben irthatjuk, mint bármelyik más ragadozót. Van a menyétnek egy áldozata, amelyik jobban csábítja, mint bármi a világon. Ha annak a hangját hallja, rohan a hang irányába eszeveszetten, meggondolatlanul, vigyázatlanul. Ez a csábító : az egér. Az egér cincogásának az utánzásával — ami olyan könnyű dolog szerszám nélkül is, hogy nem tudok elképzelni vadászt, aki nem tud «cincogni» — bármikor tőrbe lehet csalni. Ne kell nagyon elbújnia a puskásnak, ha puskavégre akarja kapni, mert ha meghallja a csak kevéssé is természetes cincogást, előbújik akárhonnan. Vágtatva jön, közbe meg-megáll, hátulsó lábaira ágaskodik, forgatja a fejét ide-oda, figyel. A cincogásra újra rohan. Be lehet csalni, akár nyílt terepen állva két-három lépésre is. Elmondok egy-két példát, milyen könnyű a cincogással puskavégre kapni. Egy deszkaraktárban dolgoztunk, mikor az egyik erdőőr — akinek már egy sereg fiatal kacsáját pusztította el a menyét — ijedten hebegi, hogy egy menyét szaladt el a pajta mellett és eltűnt a bokorban. Odamegyek vele, még egy másik kezdő erdőőrrel és elkezdek cincogni. Mint a nyúl, rohan elő a menyét, de 2—3 lépésről meglátja, hogy valamelyikünk megmozdul, eltűnik. Beküldök a puskámért és újra előcsalva meglövöm. (Lövésemre még beugrott a bokrosba, de egy német vizslámmal megkerestettem és előhozattam.) Hárman jöttünk hazafelé dél körül az erdőről. Bent a pusztában az egyik halastó végénél átszalad az úton egy menyét. Háromszor csaltuk ki, mert mindig megmozdult valamelyikünk, fegyveréhez kapva, mikor megjelent, de hamadszorra mégis meglőhettük. H. főintéző észrevesz a fácánosban egy menyétet. Cincogással előcsalja és nem lévén nála vadászfegyver, pisztolyával 8—4 lépésnyi távolságról lelövi. (H. kitűnően lő pisztollyal.) A menyét nem abból az irányból jött, ahonnan várta, mivel tehát feltételezhette, hogy még más menyétnek is kell közel lennie, tovább cincog. Az előcsalt menyétet elhibázza, de tovább cincog. Kb. 10 percnyi cincogás után újra megjelenik és lövésre szencsésen eltalálja. Ezek a példák világosan illusztrálják, hogy a menyét feltétlenül beugrik a cincogásra, többször egymásután. Cincogással elő lehet csalni a nyestet is, de a nyest sokkal óvatosabb, a puskásnak feltétlenül fedezék mögé kell állnia. Hogy a nyúlsíráson kívül milyen mohón rohan cincogásra a róka is, arról sokat és sokszor írnak vadászlapjaink. Aki még nem tud cincogni, mert még nem tanulta meg, az próbálja meg, száját erősen összecsucsorítva, szaggatottan levegőt szívni. (Ha pedig száját úgy csucsorítja, hogy az ajak szélei tölcsérszerűen dudorodjanak — tehát több levegő férjen be — akkor a fogoly cserregését utánozhatja.) Nem sok gyakorlat kell hozzá, különösen, ha már hallott egeret cincogni. Mi «szerencsés» falusiak persze gyakrabban hallunk egércincogást, mint a «boldogpestiek». Ötvös Balázs: Száradó keresztes majom-bőrök a majomvadászok tanyájánál. — Ez a kép fogalmat ad arról, hogy hogyan pusztulhat ki egy állatfaj a divat hóbortja folytán. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÁLLATTÁRÁNAK KÉRÉSE. A Magyar Nemzeti Múzeum emlőstára a rendelkezésére bocsájtott anyagi eszközök szerénysége miatt, mindmáig nem volt abban a helyzetben, hogy a tetemesebb költségeket igénylő emlősgyűjteményét, az osztály többi gyűjteményéhez hasonlóan, kifejleszthette volna. Szégyenkezve kell bevallanunk, hogy hazánk emlősvilágát csak nagyon kevéssé ismerjük. Hazai apró emlőseink gyűjteménye most van fejlődésének kezdetén s szinte hihetetlen, de nagy emlőseink gyűjteménye is annyira hiányos, hogy pl. nincs szép, öreg hazai medvénk, s biztosan hazai szár- Nélkülözhetetlen minden vadásznak és fegyvertulajdonosnak amost megjelent Gyakorlati útmutató a fegyveradó és a vadászati adó lerovása körül követendő eljárásról című füzet. Irta: dr. VERDE ÁGOSTON ügyvéd Ára 8 korona. Kapható a «Nimród-Vadásztan» kiadóhivatal «hont„d %‡«•н»* tv - - *-