Nimród, 1925 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1925-07-01 / 13. szám
1925 július 1. NIMRÓD VADÁSZUJSÁG 243 a következő nyulak lelövése alkalmával aztán figyelmet is kell fordítani a vizslára, hogy be ne ugorjék. Hány vadász van, aki megvásárol egy kész vizslát s mert nem érti a vizsla vezetésének tudományát, egy pár hét alatt elrontja s akkor : vagy a vizslát, vagy az idomítót hibáztatja — tévesen. Amelyik vizslának a tulajdonosa a vadászati idény előtt kellő gyakorlatot nem ad, attól nem kívánhatja a tulajdonosa azt az élettani abszurdumát, hogy az augusztusi és a szeptemberi melegben — sokszor forróságban — olyan tűzzel, olyan kitartással keressen s orrának idegei éppen olyan érzékenyen működjenek, mint azoké a vizsláké, amelyek a vadászati idény kezdete előtt már hónapokkal járják a mezőt és a sarjú rétet, amikor is tréninget, gyakorlatot kap a tüdő, a szív s az izomzat s ezzel együtt jár az, hogy orrának finom idegeit is jobban tudja használni. Nem is tehető vita tárgyává, hogyha a szerves lény egyik orgánuma kifárad, az azonnal való kihatással bír az organizmus többi részeire is. A híres, talán világbajnokságot nyert atléta gyakorlat nélkül mit sem tud. Visszaesik attól messze, igen messze, amit tudott. Mindezektől eltekintve egy pillanatra, az sem lehet kétséges, hogy a magyar száraz, meleg klíma mellett nem fog egyetlenegy vizsla sem olyan teljesítményt mutatni, mint a nyirkos, sokszor ködös, tengerektől körülvett Angliában vagy a hidegebb éghajlatú Németországban. Hámos Aladár gömörmegyei földbirtokossal sokat vadásztam itt Somogyban és Veszprémben. Ő bizalmas jó barátja, szomszédja volt Hanvay Zoltánnak. Tőle hallottam az Angliát többször megjárt Hanvay Zoltán elbeszélését s a szaklapokban is olvastuk az angol vadászút magatartását, bánásmódját az ő kedvenc vizslájával. Az angol vadászút ugyanis csaknem naponta kimegy vizslájával a mezőre. Kocsijába beülve, a kevés, de tápláló étellel megetetett pointerje — vagy setterje — a retriever kíséretében örömmel ugrik fel melléje s a területre kiérve, két-három óra hosszáig keres teljes iramban addig, míg vadat nem talál. Vadat találva, szilárdan megáll. A nemesvérű vizslának minden idege reszket, de amíg áll, mégis pihen, mert félbehagyta az oly fárasztó futást. Gazdája gyönyörködik a szép képben, s amikor végül is a vadat lelőtte, a vizsla tovább pihen addig, amíg a retriever el nem hozta a vadat a gazdájának. Az így némileg pihent vizsla újult erővel indul további keresésre. Mindez csaknem naponta úgy délelőtt, mint sokszor délután is megtörténik. Gondoljuk el, mennyivel alaposabb gyakorlat ez annál, amit a magyar vadászok nagy része adhat vizslájának. Nem csoda tehát, ha a pointer és a setter olyan kiváló képességeket sajátítottak el, hogy méltán világhírűek. Mindezeket a magyar, a hazai vizslasport érdekében mondottam el. Akkor, amikor azt látjuk, hogy a vadászterületeket az eddigi vadpusztítók helyett a régi vadászok — akik vadásziasan tudnak vadászni — mind több és több helyen kapják vissza, akkor, amikor a kisvad szaporulata örvendetesen mutatkozik s akkor, amikor a középosztály lassanként mégis jobb helyzetbe kerül, remélhetjük, hogy a magyar vadászat ügye is emelkedni fog s azt is remélhetjük, hogyha a magyar vadászokban lesz alaposságra való komoly törekvés, úgy a hazai vizslaügy, ez a szép sport is olyan lendületet vesz, amilyent még eddig el nem ért. Azoknak, akik a hazai vizslasport érdekében önzetlenül akár anyagi, akár szellemi áldozatokat hoztak, ez lesz a legszebb jutalmuk. -cxifs. TRÉFÁS VADÁSZEMLÉKEK. Közli Ritter Károly ny. m. kir. főerdőtanácsos. (Folytatás.) A szemeiből olvasott. Boldogemlékű Kellner Valér az 1881-ik évet megelőzően Királymezőn, ezután meg Bustyaházán, Máramaros megyében, volt m. kir. erdőmester és erdőhivatali főnök. Adta szörnyen a nagy Nimródot, különösen pedig a medveölő vadászt i s ha csak szerét ejthette, rendszerint leadott egynéhányat vadászélményeiből, még pedig oly meggyőzőleg és szemléltetően, hogy hallgatói közül a laikusok, még a lehetetlent is, szentül elhitték neki. 1888 augusztus havában gróf Sz. Pál, mint m. kir. földmívelésügyi miniszter, egy nagyobb kísérettel a bástyaházai erdőhivatal kerületét utazta be. A bruszturai «Turbaeil» erdőtanyán elköltött vadászos estebéd utáni feszélytelen beszélgetés közben Valér bácsi, a beavatottak unszolására, a következő vadászélményét mondta el a miniszternek : «Királymezői hivatalfőnökösködésem idejében egy ízben szarvasbőgésre rándultam a Turbátvölgy felső részébe. A gátnál az egyik őrt kísérőül magamhoz véve, az onnan kiinduló ösvényen nekivágtam a havasoknak, hogy az ott esetleg bőgő bikákat kihallgassam. Utam egy fiatal vágáson vezetett át, melyet számtalan málnabokor — érett, hamvas és zamatos gyümölccsel megrakottan — tarkított ; szomjúságomban nem állhatván ellen a kísértésnek, megízleltem s szemelgetve, málnázni kezdtem. Málnázás közben az ösvényről letérve, sűrű bozótos helyre kerültem, ahol kis idő múltán meglepetésemre erős szuszogást, csámcsogást, majd mozgásszerű hangokat hallok. Zajtalanul a hang irányába húzódom s mit látnak szemeim?! Egy teljesen kinőtt hatalmas medvét, mely két hátsó lábán áll, mancsaival egy málnabokrot magához nyalábolva, arról ugyancsak irigylendő étvággyal habzsolja az általa kedvelt, kívánatos gyümölcsöt. Egy pillanat és a mackó is meglát engem! elereszti az átnyalábolt bokrot, nagyot bődül, mancsait összecsapja, rám mereszti szemeit és remegve morogja : «Jézus Mária! der da, ist ja der Herr Forstmeister von Königsfeld !» mert kérem, itt a medvék tudnak németül is , lévén itt közel a környéken több német munkástelepítvény!» — «De hát igazán mondotta ezt a medve?» kérdi a jólelkű miniszter. «Mondani nem mondta ugyan, de szemeiből kiolvastam, hogy ezt akarta mondani.» «Hát aztán miért nem lőtte meg erdőmester úr a medvét?» volt a miniszter további kérdése. «Mert puskám, a medve szerencséjére, az ösvényen reám várakozó őrnél volt» — felesé Valér bácsi, «medveölő» vadászhoz nem illően. A medve végkimerülése. Valér bácsi a vele még szomolnokhutai erdész korában történt ezt a medvekalandot szintén gr. Sz. P. miniszternek beszélte el, mégpedig rögtön az előbb leírtnak elmondása után, nehogy a közbevethető zuhanyszerű keresztkérdések nyomán kiderüljön, hogy a máramarosi medvék németül tényleg nem tudnak. Átadom neki a szót. «Egy koratavaszi napon, Strojny nevű erdőőröm kíséretében, kerületemnek egyik félreeső részét jártam be. Barkácsolás közben egy erdei réthez értünk, melynek közepe táján egy fenyőfacsoport állott, földig érő sűrű ágakkal. A facsoport mögött egy medvét pillantunk HEUTKALin EXPRESS BOROLAJ AZ IDEÁLIS FEGYVEROLAJI UTÁNROZSDÁSODÁS KIZÁRVA* -------------IMPREGNÁL, KONZERVÁL, VÍZHATLANÍT! MINDENÜTT KAPHATÓ ! —— flllaHPTI Őrangyal gyógyszertára és laboratóriuma wIKIVLK !* erdő- és mezőgazdasági kártékonyok ellen RÁKOSKERESZTÚR, Budapest mellett. - Telefon 12. József főherceg s udvari Vadászhivatal szállítója. - -----