Nimród, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-10 / 9. szám
- Utolsó fácánvadászataink egyikén voltunk. A hajtást, mint már oly sokszor, Józsi bácsi irányította. Délben falatoztunk egy kicsit, aztán ismét tovább a fácánok után. Még beszéltem vele pár szót, majd máshoz lépett, talán már türelmetlenkedett, hogy mikor indulunk végre, amikor kiszaladt a lába alól a föld. Összeesett. Hirtelen fel sem fogtuk mi történhetett vele, többen is ugrottak segíteni, de hátrabicsaklott a feje, s az őt körülvevő puskások már tudták, hogy Benke József vadászmestert 54 éves korában a vadászaton érte utol a halál. Pfeil Helmuth, a dunakömlődi vadásztársaság elnöke szomorúan elevenítette fel azt a tragikus eseményt, amit szerkesztőségünk csak pár szavas, távirati stílusban közölt hírként tudott meg. Ha a halál egyáltalán lehet szép, úgy Józsi bácsival kegyes volt a sors, vadászaton dobbant utolsót az egyébként már beteg szíve. Az olvasó talán megbocsátja a vadásztársaság bemutatásának ilyetén, szomorú kezdetét, de az az igazság, hogy 10-15 évvel ezelőtt a társaság léte volt hasonlóan szomorú. Valószínűleg kevés olyan társaság van Tolna megyében, amelyben oly sokszor jelentek meg a feloszlatást követő felügyelőbiztosok. A dunakömlődi termelőszövetkezet kebelén belül alakult kollektívában előfordult sikkasztás, sörétezés, adósság (sem a területi bért, sem a vadőrt nem tudták kifizetni), hogy az apróbb fegyelmezetlenségekről ne is beszéljünk. A jelenlegi elnök 1964 óta tag. A paksi állami gazdaság kezdő gyakornokát szívesen vették fel a társaságba. Öt éves vadászmúlttal a háta mögött választották elnöknek. Azóta nincs zűr, nem volt baleset, anyagi gondjuk is kisebb. A nyolcezerkétszáz hektáros vadászterületre 37 tag jut - közülük három már nyugdíjas korú, tiszteletbeli vadász - és legalább ennyien állnak sorba felvételre várva. A tagok többsége — kétharmada — fizikai dolgozó, a többi szellemi foglalkozású. A harminc év alattiak száma 10 - már ebben a társaságban is rájöttek, hogy a vadgazdálkodás nem kis fáradsággal járó feladatai a 60-70 éves vadászok erejét felülmúlják. Területük 75-80 százaléka szántó, a többi erdő és rét. A nagyvad - szarvas és a disznó talán tíz éve jelent meg náluk, de ma sem állandó, csak váltóvad az őz szépen elszaporodott, viszont elfogyott a fogoly és a nyúl, s egykori területük egy darabjának, a Duna partjának elvesztésével a vízivad vadászatának örömeitől is búcsút mondtak. Sajnálják is, hogy az egyik feloszlatás után hagyták elvenni a vízpartnak azt a részét, ahol augusztusi estéken és hajnalokon kacsanép zajától volt hangos a levegő. Maradt a fácán. Volt idő - emlékeznek rá a régiek hogy a hajtás után a véletlenül esett néhány kakast megsüvegelték, míg a tíz nyulat lőtt puskásra rá se köszöntek! Azóta megfordult a világ - évente kétszer vadásznak nyálra, akkor is csak a kompetenciát lövik meg. A fácántenyésztés gondja-baja a két hivatásos vadász Sáfrány Lajos és Mihályi Józsefné és az új vadászmester Papp Lajos vállát nyomja, de amikor a naposcsibék megérkeznek, a titkár dr. Jancsó Árpád állatorvos is keveset van otthon. A fóliasátrakban nevelt csibékből lesznek aztán azok a kakasok, amelyek az olasz vendégvadászok puskacsövei elé röptetve hivatottak megtölteni a társaság kasszáját. Minden évben fogadnak külföldi csoportokat, míg a nyáron az őzbakra vadászók járják a kömlődinémetkéri határt. Az idén tizenhat hibás agancsú bak lelövését adták el. Évente 40-45 bakot lőnek, mégpedig a társaság minden tagja, mert a hivatásos vadász szolgálati (kartonos) fegyverével bárki vadászhat. Az azonban itt is „szentírás”, hogy bakot csak az ejthet el, aki a sutavad lelövéséből is kivette a részét. Tavaly 140 őzet lőttek, s mint a beszámolóból kiderült, vannak olyan területrészek is, ahol minden őzet meg kellene lőni állományjavítási szempontok miatt. Inkább kevesebb őzünk legyen, de az jó minőségű—fogalmazták meg a tagok a közgyűlésen. A társaság évekkel ezelőtt határozatot hozott, hogy a női jelentkezők mindenkit megelőzve kerül- BemUTATKOZIK A DUNAKÖMLŐDI VADÁSZTÁRSASÁG 415