Nimród, 1980 (100. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-10 / 1. szám
100 © V mOZQiÖQ Idei évfolyamunk minden számában - szó szerinti idézetekkel - válogatást kívánunk adni egy-egy évtized érdekesebb cikkeiből, a Vadász-lapban megjelent írásokból. Most induló sorozatunkkal az a célunk, hogy a korabeli hírek, cikkmozaikok segítségével megpróbáljuk jellemezni a kor vadászainak életét, vadászatát, biológiai ismereteik skáláját... 1880-1890 A kiegyezés utáni korszak talán legkiegyensúlyozottabb évtizede. A miniszterelnök Tisza Kálmán volt, aki demokratikusnak álcázott módszereivel látszólag teljes sikerrel kormányozta az országot. Az évtized elején lépett életbe az erdőtörvény, mely minden korlátozottsága mellett is előremutató volt, és rendkívüli jelentősége volt a hazai erdőállomány megmentésében. Megalakult az Országos Magyar Vadászati Védegylet, a magyar vadászok első társadalmi szervezete, s erőfeszítése eredményeképpen megszületett a végleges polgári kori vadászati törvény, amely egészen a felszabadulásig szabályozta a hazai vadászatot. A gazdasági élatot erőteljes fellendülés jellemezte, melyet a gabonaválság csak kevéssé érintett. Meggyorsult a mezőgazdaság intenzív fejlődése, az iparosodás, és számos új vasútvonal épült, közte a HÉV hálózata is. A király által megnyitott Országos Kiállítás büszkén mutatta be az ország gazdasági életének eredményeit. A gazdasági élettel párhuzamosan fejlődött a munkásmozgalom is. Megalakult a Magyarországi Általános Munkáspárt, melynek hivatalos lapja a Népszava lett. Vezetőjét, Frankel Leót azonban hamarosan bebörtönöznék. Az időszak végén megalakult II. Internacionáléban a magyar munkásosztály is képviseltette magát. Kevesen figyeltek fel arra a potenciális veszélyre, melyet a Hármasszövetség, a Monarchia, Németország és Olaszország Katonai Szövetségének megalakulása vetített előre. A közvéleményt sokkal inkább izgalomban tartotta, hogy a főrendiház elvetette a polgári anyakönyvvezetés bevezetésére irányuló törvényjavaslatot, később pedig a véderőtörvény vitája került az érdeklődés középpontjába. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a vadászat kedvelőinek egy igen nagy kontingense soha sem olvas; azt sem tudja, vagy ha tudja, hallomásból tudja csak, hogy a vadászsportnak ma már irodalma, és több szakközlönye is van, a traditio által fenntartott szokásokról is csak téves fogalommal bír; a vadászat, mint nemes sport, és ennek segédeszközei és intézményei előtte terra incogpita; látköre a percussió-puskától a hátultöltő fegyverig, s innen a vad le-, illetőleg agyonlövéséig terjed; a valódi vadász fogalmát a zsákmányul ejtett vadmennyiség mérve szerint határozza meg; téves és korlátolt fogalmai nyomán bírálja nimródtársait, s ebből fotólag kiválólag charakterizálja az önzés, irigység és bizalmatlanság, irtózik a societástól, mint az ördög a tömjéntől, mert nem tudná megbocsátani magának, ha más esetleg több vadat ejtene zsákmányul nálánál. (1885) * A vadásztörvény minálunk írott malaszt, és nem bír semmi befolyással a gyakorlati életre. Meg, mi tagadás lenne - minálunk bizony kevés az önkéntes törvénytartozás érzéke. Honnan is jöjjön, mikor épp azok a társadalmi rétegek, melyek a törvényeket alkotják és foganatosítják mások ellen - a legrosszabb példákat szolgáltatják e tekintetben napról napra. Avagy nem tény, hogy az úri osztály asztalain soha nem fogyasztatik több vad, mint épp a tilalmi időben? Megesett, és megesik, hogy a legmagasabb kormánykörök egyes tagjai, irigylendő nyugalommal fogyasztanak tiltott vadétket aznap, amelyben egy szerencsétlen törvényszegő ellen kemény ítéletet hoztak és foganatosítottak, azért mert megszegte a vadásztörvényt, lőtt és árult tiltott vadat, talán ugyanazt, amit ő méltósága ép most méltóztatik elfogyasztani. (1881)* I. Vilmos német császár tudvalevőleg csakis szarvasokra vadászik, még pedig olyan képen, hogy a vadat két kifeszített vászonfal közé hajtatja, maga a vászon utca szélén áll, s aztán a feléje hajtott vadat úgy lövi le. (1881) * Minél intensivebb lesz mezőgazdasági culturánk, minél tökéletesebb lőfegyvereink szerkezete, s minél ritkább az igazi vad, ... annál inkább veszt - nem tudom, poézisében-e csupán, vagy csak lángoló szenvedélyességében, a vadászat. Keleti Károly: (1883) [Keleti Károly: közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal megalapítója és első alelnöke. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnöke. Vadászati és közgazdasági szakíróként is jelentős volt.]* Király Ő Felsége cserkészeten szeptember 17-től 27-ig 24 szarvast lőtt. (1881) * Apróhirdetés: Szarvas-vadászat bérbevételét keresem lehetőleg az ország északkeleti határán; bérlet hiányában a hálás köszönettel venném azon vadásztárs szívességét, aki nekem bőgéskor egy-két szarvas lelőhetését megengedné, csere fejében felajánlok neki aequivalens-számú zergét, siketfajdot, császármadarat vagy medvét. (1883) * A Sport-Egyesület lővadászati szabályainak indoklásából: „Feltételezendő mindenkiről, hogy a vadásztörvényeket meg nem sérti, és a vadászatban kellő jártassággal bír; mégis ezeken kívül szükséges nagyobb társaságnál bizonyos szabályok követése, és a vadászati intézőség rendeleteinek pontos megtartása.” (1880) * Vadászati kihágás. Borsod-megyéből írják, hogy Heő Bábán ápril 12-dikén egy ottani tekintélyes földbirtokos, ki egy ízben már törvényhozó is volt, Gyula napját tartván, őt üdvözlő vendégeit nyálsülttel, este pedig vadkacsával vendégelte meg. Ha művelt ember, aki tán részt is vett a vadászati törvény megalkotásában s magát a rend és törvényesség emberének tartja, mennyire ignorálja a vadászati törvényt: mit várhatunk akkor azoktól, kiknek nem jelszava a ,,noblesse oblige”! (Nemesség kötelez. A szerk.) (1887) * Devecserből.. . A téli nyúl-vadászatok felől táplált reményeim utóbbi időben alászállottak: kevés nyulat látni a határban s ez annál különösebb, mert a tavasz kedvező volt. Az idei lelövést 200 darabnál többre elő nem irányozhatom. Bisell Gyula, főerdész. (1881)* Gr. Hunyady Kálmán nagysárói uradalmának vadászterületén az a rendkívüli eset fordult elő, mely szerint őzünő négy üszkét ellett. (1881) * A nyulak kímélése végett a németországi kalaposok egylete kérelmet intézett az országgyűléshez, hogy működjék oda, miszerint nemzetközi megegyezés folytán a mezei nyulak vadászhatási ideje mindenütt csak október 15-től deczember végéig terjedő időre szoríttassék. E különös kérvény abban leli indoklását, hogy Németország látta el ezelőtt Angliát és Franciaország nagy részét némez kalapokkal, melyekhez tudvalevőleg a nyúlszőr a legalkalmasabb. Úgy veszik észre azonban, hogy mióta a hátultöltőket feltalálták, a nyúl annyira megfogyott, hogy végkipusztulását félti az érdemes kalapos testület, annál inkább, mert az augusztus végén sőt szeptemberben is még, hasas nyulak lövésével is sokat elvesztenek. A kalaposok érdekében áll tehát a nyulak szaporodása. (1883) * Apróhirdetés: Vadsertés-nyáj, 56 drb öreg és süldőből álló, egészben vagy részletekben a váczi püspökségi uradalomnál eladó. (1887) * HOGYAN LEHET A KAN-NYULAT FELISMERNI? A mint megpillantja a vadász a nyulat, iparkodjék annak nemét fülei állásáról felismerni. Ha mindkét füle egymáson mintegy keresztbe fektetve áll, úgy az bizonyosan kan nyúl; ha azonban a fülek kissé oldalra konyulva egymástól elállnak, úgy az nőstény nyúl. (1881) * A gödöllői kir. erdőségekben a szarvassutaállomány kevesbítésére az idén 200 db lelövése volt elrendelve; a hóhiány miatt azonban eddig csak mintegy 120 db-ot tudtak cserkészre lőni. (1883)* A tótmegyei nagyvadászat eredménye: 2752 nyúl, 1758 fácán, 15 fogoly, 4 szalonka, 2 róka, 23 ,,egyéb”. (1880)* Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vadállomány gyarapítása körül, csak úgy érhető el egy említésre méltó eredmény, ha a ragadozók minden faja lehetőleg pusztíttatik. Száraz, egyszerű és természetes igazság ez azoknak, akik hivatásuktól át vannak hatva, de bajos ezt megértetni a lövészek azon nagy csoportjával, kik önmagukat ugyan hatalmas és buzgó vadászoknak mondják, ha sikerült nekik egy bizonyos számú nyulat vagy foglyot a konyhára hozhatni, de kik soha, s legkisebb szükségét sem érzik annak, hogy magukat reá vegyék - ha csak alkalmilag is -, egy varjút vagy szarkát ledurrantani, nem is em- 2