Nimród, 1980 (100. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-10 / 1. szám
zéseket gyűjtsék össze, s küldjék meg neki. A szótár egyes részleteinek a közlését már 1858-ban megkezdte, 1860-ban pedig könyvalakban is megjelent a Magyar-német és német-magyar vadászműszótár Emich Gusztávnál, Pesten. A szótár előszóból és 12 fejezetből áll. Az első tíz részben a vadászat egyes területeinek szakszavait értelmezte, német megfelelőjét is idézve. A szavak gyűjtésénél igyekezett elkerülni az idegen szavak fordítását, kutatta a krónikákban, régi írásokban és a nép körében fellelhető vadászkifejezéseket. Sok elavult jó szót sikerült a Vadászlapnak felélesztenie és gyakorlatba hoznia az idegen kifejezés helyett... Azon szavakat, amelyeken a német eredet megízlik, nem én fordítottam, a százados gyakorlatból vettem át." Bizonyára ilyen szavakra gondolt: rotvadt Rotwild, szemág , Augenend, oldallövés = Breitschuss, kőnyest , Steinmarder stb. Néhány nyelvújítási szó is megtalálható a szótárban: agancs, agancsár, hordszíj, szimat, szőrme. Maga is alkotott két új szót: lőtávol és mezőny. 1863-ban a Vadász és Versenylap hat évfolyamának legjobb cikkeit összegyűjtve Hazai és külföldi vadászrajzok címmel megjelentette. Irodalmi érdemei elismeréséül az Akadémia 1859. december 16-án levelező tagjává választotta, s 1862-ben a Kisfaludy Társaság is megtisztelte tagságával. A király 1867-ben magyar nemességet adományozott neki. 1867. december 11 -én halt meg. É. KISS SÁNDOR íme egy rövid részlet a Hazai és külföldi vadászrajzok c. kötetből, amelyben Bérczy Károly egy róka visszaemlékezéséről ír, úgy, ahogy azt a róka látta. Az írás címe: Sok, sok év és esemény választ el életem első szomorú epizódjától; a gyönyörű és kényelmes Málépart várnak azonban minden része még élénken él emlékezetemben s az ősi fészek művészi elrendezése még mindig szemeim előtt lebeg. Jól mondta Názó: „Natale solum immemores nin sinit esse sui.” * * * A várkapu szirtek és kiálló fagyökerek közé annyira el volt rejtve, hogy gyakorlott éles szem sem fedezhette fel azt egykönnyen, s nem egy gyalogvadász ment el mitsem gyanítva mellette, ki Málépart várról hallott ugyan valamit, de a híres erősséget illy mit sem mutató mindennapi külső alatt keresnie eszébe sem jutott. Pedig éppen e tekintélytelen külső tanúsító építő ősöm eszélyességét, mely szép homlokzatnak nem áldozta fel a célszerűséget. Nem bántotta a hiúság, hogy az emberek első lábaikat összecsapván bámulva kiáltsanak fel: „Milly gyönyörűséges kastély!” Nem, néki az építés munkájánál fő czélja a biztosság és elrejtettség volt, mint ezt a kapu belső felén függő rókaczímer (bokrok közötti fáczánra ugró róka) s az alája írt családi jelszó: „Qui bene latuit, bene vixit” * * - is bizonyítá. A várkapu keskeny bejárása rézsűt kanyarodva futott lejtősen a földbe s a fő alagútról jobbra és balra több hosszú mellékágazat nyílt, mellyek egymást átczikázva és elnyelve olly tömkeleget alkottak, hogy közöttük csak a várbeli jártas nép ismerte a dörgést. Piczi koromban magam is eltévedtem egyszer az álfolyosók sokaságának miatta. E folyosók közül kettő az előszobákba vezetett s illyenekkel számra öttel volt válunk ellátva. Mindegyik tojásdad alakú s három láb (emberi, nem rókaláb) átmérőjű vala s mindegyikből ismét új keskeny ágazatok nyíltak keresztül kasul az előbbiekbe. Az előszobák vagy kamarák leghátulsója a gyerekszoba volt, hol anyám puha mohból és saját szőréből készített pamlagon szokta volt feküdni a gyerekágyat. Innen egy legkeskenyebb meredek folyosó eleinte egyenesen lefelé, aztán ívben kanyarodva felfelé vitt, az úgynevezett két katlanszobába, mellyek már magasabbak és tágasabbak lévén, apám és anyámnak hálószobákul szolgáltak. Ez volt a legerősebb belső vár, mert míg a szoroson át csak egy támadó hatolhatott, addig ezt belülről négy éles marású fogsor verhette vissza. Volt ezenkívül Málépart várnak több mesterséges csigalépcsője és titkos kijárása végveszély esetére, de ezeket apám nekünk sőt még anyánknak sem fedezte fel, mondván, hogy asszonyok és gyerekek könnyen kifecsegik a titkot. Várunk ostromának utolsó pillanataiban e legtekervényesebb alagon át menekültünk ugyan, de akkor annyira meg voltam rémülve, hogy most a világ minden fogolymadaráért sem találnék rá többé. E rövid vázlatból látható, hogy Málépart vár kényelmes biztos tanya s a műépítés valódi gyöngye volt; de épen e biztosság kedvéért csupa földalatti kazamatákból állván, világosnak és szellősnek épen nem vala mondható, miből ama hátrány származott, hogy a nem Luefftől vett, hanem családi gyártmányú illat nagyon meggyűlt termeinkben, valamint a liliputfajú, de szörnyű alkalmatlan bolhanép is elszaporodott bennük, sőt időnként a járványos rühmorbus * * * is fenyegette a huzamosan bennlakókat. De hiszen nem is valánk mi szobatudósok s várunkat csak biztos menedékül a veszély és tél szigora ellen - s nem fényűzési czik gyanánt tekintők, kivéve talán évenkint egyszer, midőn apám s őseim nősülvén, a menyecskét diadallal hozták haza fészkükbe, hol aztán a világ zajától elvonulva, boldog szerelmüknek éltek. Illy februárvégi lakodalomnak lettem én áprilvégi gyümölcse, négy testvéremmel együtt, kik közt fiú kívülem még egy, a többi lányka volt. Anyánk több hétig szoptatott, s miután szemeink felnyíltak, kiit a várkapu előtti terrassera. Milly meglepetés várt itt reánk az ezernyi új tárgy látásán! Milly jól esett a szép világosság s a meleg napsugár! Gyermekies kedvteléssel ujjongva kergetődztünk, birkóztunk, henteregtünk a zöld gyepen s ártatlan szívvel örültünk az életnek. O gioventu, primavera della vita!**** E várkapu előtti pázsit volt gyermekjátékaink s későbbi tanulmányaink színhelye. Anyánk, a gondos jó anya (hasonlított apánkhoz, csakhogy valamivel kisebb, keble fehérebb s feje hegyesebb volt), részt vett játékainkban, s miután elválasztott, legbuzgóbb oktatónk jön a vadászati nemes szenvedély gyakorlatában. Ezt játszva téve sajátunkká, s nem múlt nap, hogy egyegy kis nyulat, foglyot, madarat vagy legrosszabb esetben egeret ne hozott volna, mellyen a vadászattan első elemeiből gyakorlati leczkét adott. Jósága mellett azonban szigorú mester vola, mert ha gyermekeinek valamellyike ügyetlenkedett, s ostobául viselte magát, azt büntetésül jól megcibálta, a várba kergette s nem adta ki részét a hozott játékból, mit az illető bűnös keservesen megérzett; mert mellesleg megjegyezve gyomrunk a többi testrészben aránylag hatalmasan növekedett. Ezenkívül anyánk vak engedelmességre szoktatott. Egy ízben szokott helyünkön játszottunk - ő zsákmányért járt tova. Egyszerre messziről parancs hangját halljuk: takarodjunk rögtön a gyerekszobába, mert egy kémkutya van a láthatáron. Mi nyakrafőve azonnal betakarodtunk s két napig nem mentünk ki a verőfényre - csupa szófogadásból és nem félelemből, mit tapasztalatlanságunk még akkor nem ismert. írs Egy róka memoárjai * Ovidius Naso sorának magyar jelentése: A szülőföld nem engedi, hogy elfeledkezzünk róla. ** Jól élt, aki jól elrejtőzött. *** morbus = betegség **** Óh ifjúság, az élet tavasz! 39