Nimród, 1984 (104. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-10 / 3. szám
horizont: ; Rovatunkban a nemzetközi sajtó érdekesebb cikkeiből, tanulmányaiból adunk válogatást A TERMÉNYKÁROKAT OKOZÓ JÁVORSZARVASOK VADÁSZATA A terménykárok csökkentése céljából Finnországban külön szabályozták a szántókon és a kertekben károkat okozó jávorszarvasok elejtésének módjait. Szeptember 1-től lehetséges ezek lelövése a körzeti rendőrparancsnok külön engedélyével. Ezt az engedélyt a károsult bejelentését követően a helyi vadásztársaság kéri a rendőrparancsnoktól, akinek joga van meghatározni a lelövés időpontját és feltételeit (részt vevő vadászok száma, az elejtés helye). A rendelet szerint a vad elejtése csak lesből történhet: hajtóvadászatot nem lehet indítani, és tilos kutyával vadászni. A vad elejtéséről hét napon belül értesíteni kell a Vadgondozó Egyesületet. Az elejtett vad elszállításáról a vadásztársaságnak úgy kell megállapodnia a földtulajdonossal, hogy a termésben kárt ne okozzanak. Ha a rendeletben meghatározott vadászati időn kívül válik elkerülhetetlenné a jávorszarvas lelövése, ehhez a Földművelésügyi Minisztériumtól kell engedélyt kérni. Ebben az esetben az elejtett vad - amelyet hivatalból kiküldött vadászok lőnek le - az államot illeti meg. A VADFÖLDEK HELYES KEZELÉSE ( Metsästäjä) Finnországban külön alakítanak ki vadföldeket a vízimadaraknak. Erre legcélszerűbben használhatók a tavak közt meghúzódó kis szigetek és a tópart kis értékű területei, mivel a fő termények (árpa, zab) igénytelenek. A foglyok számára a folyóparti területeken - ahol az olvadás korán beköszönt -, érdemes vadföldeket kihasítani. ( Met sástys ja halast us) A FARKAS VÉDELME ÉS VADÁSZATA A második világháború után Szlovákiában úgyszólván tűzzel-vassal, hajtóvadászatokkal, méreggel, csapdákkal irtották a farkasokat, amelyek nyugat felé tartó „invázióját” végül is sikerült megszüntetni. Az elejtett farkasok után fizetett nagy jutalom megtette a magáét, a farkasveszély megszűnt. Ez a drasztikus módszer akkor érthető is volt, hiszen a farkasok a háziállatokat, tehát az egyébként is szűkös élelmiszer-ellátást veszélyeztették. Ma már Szlovákiában megváltozott a helyzet, a háziállatokban okozott kár elhanyagolható. A vadban okozott károsítása egy mérés szerint ötéves periódus során - öttagú falkát véve alapul - egy farkasra számítva 3 szarvas, 3,1 vaddisznó, 1,1 őz és 0,2 zerge. Az elmúlt évszázad közepéig egész Szlovákia területén előfordultak a farkasok, sőt Csehországba is eljutottak. A második világháborút követő változások (a lakosság növekedése, turisztika, gépesített erdőgazdálkodás) következtében a farkasok Kelet-Szlovákiába - a Szlovák Érchegység keleti részébe - valamint a Szepességbe és a Magas- Tátrába szorultak vissza. Újabban ismét lassú előnyomulásuk figyelhető meg, a Fekete- és Fehér- Vág közében, a Králová Hola táján. Vadbiológusok felvetik, hogy „természetes szabályozóként” - mint a gyenge, beteg, életképtelen 114 állatok elpusztítója - bizonyos mennyiségű farkas eltűrhető. Egy tanulmány szerzője szerint 500-800 szarvasra számítva öttagú horda engedhető meg, ami 18 500 darabos törzsállományt számítva 115- 185 farkast, azaz 23-37 öttagú hordát jelentene. Ezzel szemben a hivatalos statisztika megingatja a farkasok kíméletét, ugyanis 1980. március 31-én a farkas törzsállomány 369 darab volt. 1981. március 31-én pedig 340 darabra becsülték az állományt. Bárhogy álljon is a dolog, a farkast a kipusztulástól védeni kell. Ehhez elengedhetetlen, hogy megfelelő együttműködés alakuljon ki e tekintetben elsősorban a Szovjetunióval és Lengyelországgal. Nem remélhető ugyanis gyökeres javulás mindaddig, amíg Szlovákia mintegy védőövezetet jelent a farkasok számára. Körzetenként meg kell szabni a farkasok (vagy hordák) számát, így például - messzemenően figyelembe véve a környezeti tényezőket - öttagú falka 20-25 ezer hektár területre számítható. A védelem mellett szabályozni kell a farkasok vadászati idejét: az egyéni vadászatukat október 16. és február 25. között engedélyezzék. Ekkor már a fiatalabb példányok bundája is eléggé érett ahhoz, hogy trófeaként kikészíthető legyen. ( Polovnictvo a rybárstvo) NEM ALBÍNÓ! A csehszlovákiai Zehusiceben, bekerített területen él Európa valószínűleg egyetlen fehér szarvasállománya. Ugyanezen a területen más szarvasok és dám is van, amelyeket vadásznak, s mint képünk tanúsítja, a fehér példányoknál is visszavisszajön a szarvas rőt színe. A 40 fehér színű szarvast szigorúan védik. ( Wild und Hund) SZELÍDÜLŐ SIKETFAJDOK A finn lap kérésére mintegy harminc olvasó számol be levélben olyan siketfajdokról, amelyeknél a szokásostól eltérő viselkedést tapasztalt. Ahvenanmaa szigetét kivéve az egész ország területén megfigyelték, hogy a madarak egy része szokatlanul kezes: egy például májusban három hétig egy tanyaház közelében telepedett meg, és bejárt enni az udvarba, sőt egy idő után ablaknyitásra odarepült, hogy fölcsipegesse a kiszórt morzsákat. Egy ízben fűrészelés közben odaszállt a farönkökre, majd a fűrészgépre is. Egy másik településen az iskolaudvarral ismerkedett egy fajdtyúk, s leszállt a gyerekek közé, hagyta magát simogatni is. A másik részük viszont „őrizte” a vadászház udvarát, s ember közeledtére széttárt farokkal, fölborzolt tollazattal futva indult feléje, s ha vissza nem húzódott, szárnyával és csőrével verte a csizmáját. Másutt hasonló viselkedést tapasztaltak egy árok túloldalán álló siketfajdnál akkor, amikor át akarták lépni az árkot. Egyelőre csak annyi következtetés vonható le, hogy ahol a lakott területekhez közelebb esnek a fészkelőhelyek, ott észlelhető a legtöbb rendellenesség. ( Metsnstys ja kalasuts) NAGYRAGADOZÓK VADÁSZATA FINNORSZÁGBAN 1982-ben újból szabályozták a nagyragadozók vadászatát Finnországban. A rozsomákot teljes védelem alá helyezték, a medvevadászatot korlátozták, a farkas vadászatára vonatkozó rendelkezéseket viszont enyhítették. A hiúz 1968 óta teljes védelmet élvez. A rénszarvastenyésztők helytelenítik a rozsomák védelmét, mert szerintük 1968 óta a ragadozók által elpusztított 1056 rénszarvasból 361 a rozsomák számlájára írandó. Ezen felül ezt a ragadozót régebben csak északon észlelték, ma pedig már az ország déli részén is előfordul. A medveállományt mintegy 400 darabra becsülik. 1981-ben ebből 50-60 darabot ejtettek el. A medve egyébként az egész országban található, főleg azonban a ritkán lakott vidékeken. A farkasok számát 150-re becsülik, ez azonban változó, mert a szovjet területekről folyamatos az oda- és visszavándorlás. A rénszarvastenyésztő vidéken szabad a farkas vadászata, sőt a veszettség veszélye miatt - az ország középső részein is. ( Metsästäjä ) AZ ERDŐ ÉS A VAD Az amerikai Pennsylvánia államban fekszik a mintegy 200 ezer hektár kiterjedésű Allegheny Nemzeti Erdészet. A fehér ember megérkezése előtt a becslések szerint átlagosan egy négyzetmérföld erdőben (260 hektár) hét fehérfarkú szarvas élt. A pennsylvániai vadászhivatal a jelenlegi állományt egy négyzetmérföldön húsz példányra becsüli, ami majdnem háromszor akkora, mint korábban volt. A valós állománysűrűség kiderítésére a Nemzeti Erdészeti Szolgálat négy 260-260 hektáros elkerített területet létesített az erdőben, ezekben állandó volt a 10, 20, 40 és 80 szarvasból álló állomány, a nyolcvan szarvasból álló állomány esetében az erdő alig újult fel, a tízes állománynál viszont túl sűrű volt az újulat. 15-20 darab közötti állomány kívánatos az említett területnagyságon, ugyanis így fejlődik legjobban, legerőteljesebben az erdő. Megvizsgálták azt is, vajon az elkerítéssel lehet-e eredményt elérni. Kitűnt, hogy az 1 hektárra eső 500 dolláros költség gazdaságtalanná teszi. A műtrágyázás olcsóbb, sikeresebb, ennek költsége 200 dollár 1 hektárra, de ez a költség sem vállalható. A legolcsóbb megoldás az erdészet számára a tervszerű állománykezelés. A fa és a vad egyformán fontos, csak megfelelő kezelés, gondozás kell. Nem feledhető az sem, hogy az erdő egyúttal az alig károsító fajoknak is otthona. Ilyen a nyúl, a mókus, a vadpulyka és sok más vad. (American Hunter) HIÚZOK ÉS CSAPDÁK Csehszlovákia területén a legtöbb hiúz Szlovákiában található, mintegy 400 példány. Csehországban is van egy kisebb populáció a „Sumava” rezervátumban. Ide az NSZK-ból a Bajor-erdő nemzeti parkból vándoroltak be a hiúzok. A Bajorerdőbe viszont Szlovákiából telepítették be valamikor a hiúzt. Moráviában is van egy kis populáció, amelynek a fennmaradása elsősorban a szlovákiai bevándorlástól függ.