Nimród, 1997 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-10 / 10. szám
Országos Vadásznapok ’97 A vadásznapi záróünnepségre a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Alattyán községben, a Kiserdő környékén került sor, a meteorológusok előrejelzései ellenére szép, napos időben, tikkasztó hőségben. Dr. B. Szabó Ernő jelentése és Benedek Fülöp államtitkár megnyitója után kitüntetéseket adtak át (Nimród Vadászérem, Hubertus Kereszt.) Dr. Somogyi Sándor, az Alattyári Úttörő Rt. elnöke Nimród Plakettet vehetett át a vadásztársaság fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Az egész napos, változatos programok, kiállítások után vadászbál és a Juventus Rádió hajnalig tartó műsora zárta az idei Országos Vadásznapokat. 7. A Ritkaság az idomított „vadászholló’’ Benedek Fülöp államtitkár kitüntetést ad át Az elhunyt vadászok emlékére kopjafát emeltek Felsapkázott „hibridsólyom " a ragadozómadár-bemutatón Az agancsminőséget az élőhely határozza meg -J 1'121 éjj zs3ri - Az Alföldön az őz az utóbbi 30 évben kétszer tréfálta meg a vadászokat. Egyszer azzal, hogy hirtelen fölszaporodott, utána pedig azzal, hogy váratlan betegségek következtében tömegesen pusztult - ezzel kezdte előadását Marsovszky István, Csongrád megye vadászati és halászati főfelügyelője az ópusztaszeri őzkonferencián. A tanácskozást a Csongrád Megyei Agrárkamara Erdőgazdálkodási és Vadászati Osztálya és dr. Ignácz Magdolna közösen rendezték augusztus 17- én, az úgynevezett Szeri (Pusztai) Expó keretében. Ami azt illeti, a vadászok is megtréfálták a szervezőket, hisz a mintegy 80 férőhelyes sátor csaknem kicsinek bizonyult. Első szavaival minden előadó kellemes meglepetését fejezte ki, hisz ekkora érdeklődésre senki nem számított. Megnyitójában Marsovszky kifejtette: az őz a 70-es években váratlanul gyorsan szaporodott föl az Alföldön. Csongrádban a 60-as években az éves teríték 50-100 db volt, a 70-es évekre pedig (30-40 százalékos hasznosítás mellett) elérte a 4000- et! A felügyelő szerint ennek az az oka, hogy a nagyüzemi, nagytáblás mezőgazdaság kitűnő élőhelyet teremtett az őznek. Ráadásul ebben az időszakban igen kevés vadásznak volt golyós fegyvere. A túlszaporodás után törvényszerűen következett egy degradációs szakasz. A 80-as évektől betegségek, elsősorban bélgyulladás, bélfertőzés, és különféle parazitózisok tizedelték az állományt. Az addigi 2-3 gidás átlagos szaporulat pedig 1-re csökkent. Ebben az időszakban Csongrádban az éves teríték 3000 alá szállt, s ezt a számot azóta sem éri el. A csökkenést fölerősítette a környezet megváltozása: kisebb mezőgazdasági parcellák alakultak ki, s a tulajdonosok számának növekedése miatt a terület zavartabbá vált. Ugyanakkor a golyós fegyverek számát tekintve „átestünk a ló túlsó oldalára”. Dr. Hagymási László ny. főiskolai docens más szemszögből világította meg ugyanezt a problémát. Szerinte az alföldi vadásztársaságok létalapját a 60-as évektől a fácán és a nyúl jelentette. A 80-as évektől azonban az apróvadállomány csökkenése miatt a gazdálkodás súlypontja áttevődött az őzre. - Nekiugrottunk az őznek, s ez az állomány elfiatalodásával, és az ivararány romlásával járt- mondta. Figyelemre méltó, hogy Békés és Csongrád megyében ebben az időszakban a bakok elejtési aránya a korábbi 22-23 százalékos szinten maradt, a suta-, és gidakilövés viszont visszaesett 18 százalékra. Ugyancsak az élőhelyi adottságok felől közelítette meg az őzállomány mennyiségi és minőségi kezelését Kővári Ferenc. Szolnok megye fővadásza hangsúlyozta: az őz agancsminőségét döntően az élőhelyi adottságok határozzák meg, és alakítják ki. A Szolnok megyei őzállomány a Mátrából és a Bükkből származik. Ott, a hegyekben ugyanezek az őzek silány agancsot növesztenek, Szolnokban pedig kiválót. Az élőhely a fenntartható állomány nagyságát is döntően befolyásolja. - A fúróhomokon sose lesz sok őz, mert az nem tudja eltartani - vélte a fővadász. Nagyon fontosnak tartotta viszont az élőhely javítását, elsősorban a folyamatos őszitéli etetést. Ennek szerinte fontosabb szerepe van a minőségjavításban, mint a vadászatnak, azaz a selejtezésnek. Hagymási László viszont a va- Nimród 10/1997. 7