Nimród, 2001 (89. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-10 / 11. szám

Szülőhelyén, a volt Liptó megyei Királylehotán (Králova Lehota, Szlovákia) az „Őrtűzön” felépített villájában és volt műtermében a művész születése 145. és halálá­nak 75. évfordulója alkalmából emlékeztek meg Stróbl Alajosról a Stróbl baráti kör tagjai, a mester leszármazottai és a királylehotai önkormányzat. Ezen az emlék­ülésen neves szlovák és magyar szakemberek méltatták Stróbl Alajos művészeti örökségét. A magyar vadászokat az Országos Magyar Vadászati Védegylet ré­széről Török Henrik képviselte. A konferenciát a két nemzet himnuszával és zászlója felvonásá­val nyitotta meg a község polgár­­mestere, Peter Marisko, hangsú­lyozva, hogy igaz örömére szolgál a távoli múlt és a jelen találkozása és a szimbolikus kézfogás e meg­hitt helyen. Dr. Nagy Gábor Tamás Budapest Budavári önkormány­zatának a polgármestere városa üdvözletét tolmácsolta, a Balta­közben található a Stróbl család otthona. Ing­ Marian Cíz, a Hontszentantali vadászati múze­um igazgatója a Szlovák Vadász­szövetség elnöksége nevében üd­vözölte a konferenciát. Bizub Frantisek helytörténész a vidék történelmét és az „Őrtűz” múltját idézte fel. Szatmári Gizel­la, a M.N.G. műtörténésze Stróbl életművét értékelte vetített kép­anyag segítségével. Dr. Stróbl Ala­jos a család történetével ismertette meg a több mint 100 résztvevőt. Molnár László Ph. D. pozsonyi vadászattörténész Stróbl e téma­körbe tartozó műveinek kultúr­történeti jelentőségét igyekezett hangsúlyozni. Dr. Karol Malioák galériaigazgató a Szlovákiában fellelhető Stróbl-műveket ismer­tette. Dr. Poszler György akadémi­kus Stróbl A. kora esztétikájáról fejtette ki gondolatait. Stróbl Má­tyás a családi fotókból vetített részleteket. Vízy László néhány, ma már műemléknek nyilvánított Stróbl-alkotást ismertetett. Bennünket, a vadászati kultúra hagyományaival foglalkozó kuta­tókat elsősorban a művész azon alkotásai kötöttek le, amelyek a vad és a vadászat témakörét ölelik fel. Közismert, hogy Stróbl maga is vadászember volt és gyakran vadászott Lehotán, az Alacsony- Tátra lejtőin. Előadásomban er­re a témakörre hívtam fel a je­lenlevő szakemberek figyelmét. Szlovákiai gyűjteményekben ta­lálható a gr. Károlyi Lajos által a stomfai kastélya számára meg­rendelt bronzszobor, a „Haldokló szarvasbika”, továbbá a mester saját részére megalkotott és a lehotai műterem parkjában felál­lított, vadkanra támadó vadász­­kopót ábrázoló, szintén bronzba öntött alkotása. A gr. Andrássy Géza rendelésére kivitelezett, Bedéren (Gömör megye) elejtett medve a zsákmányával, egy muf­lonkossal a karmai között egye­dülálló vadászattörténeti doku­mentum. A szakemberben felvetődik a kérdés, hogy a 20. század elején melyik európai pagonyban for­dulhatott elő e két vadfaj egymás mellett. Sehol, mivel e két vad élettere és életfeltételei merőben eltérőek. A muflon, mint hozzánk betelepített vad a 300-400 m-ig emelkedő, lomberdős pagonyokat részesíti előnyben, ugyanakkor a medve az ősvadon lakója volt. Ez alól egyedüli kivételt képezett Andrássy Géza Gömör megyei, bedéri pagonya, amelyben a vad­gazdának sikerült e két vadfajt az ottani, eléggé eltérő jellegű pago­nyában együtt tenyészteni. Ezt az eredményt a hazai, főleg pedig a külföldi szakmai körök a sajtóban nagyon pozitívan értékelték. Az erre az eredményre büszke And­rássy ennek a vadgazdálkodási si­kerének akart maradandó emlé­ket állítani akkor, amikor ezt az egyedülálló szobrot megrendelte a mesternél. Ezek az alkotások ma a kistapolcsányi (Szlovákia) volt főhercegi vadászkastély park­jában találhatók. Részletesen foglalkoztam to­vábbá avval a volt királyi palota belső udvarán felállított szobor­­csoporttal, amelyet a műtörténé­szet „Mátyás király kútja”-ként kezel. Alapjában véve azonban Mátyás király vadászatát ábrázol­ja a Király-hegy alatti pagonyá­ban, az Alacsony-Tátrában. Köz­ismert, hogy Mátyás király, mint szenvedélyes vadász gyakran idő­zött a zólyom-véglesi királyi va­daskertben, és vadászott a Király­hegy alatti pagonyában. E tíz mé­ter magas, négyszintes szobor­­csoport valós ábrázolása a Mátyás korabeli vadászatnak. A korhű öltözetek, a számszeríj mint fegy­ver és a célszerűen alkalmazott mellékalakok kiválasztása is ala­pos kortanulmányt követelt mind az alkotótól, mind pedig a meg­rendelőtől, a szintén vadászem­ber Hauszmann Alajostól, a kirá­lyi palota építőjétől. Ezen az em­lékművön vadászati, kultúrtörté- Emlékezzünk Stróbl Alajosra, nemzetközi hírű szobrászunkra A főszervezők: Stróbl Krisztina, Alajos, Mátyás 36 Nimród 11/2001.

Next