Nimród, 2003 (91. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-10 / 1. szám
Vadászéletek ! Új év, és sorozat *okakkal szemben, én jelen Ketőséget tulajdonítok az évfordulóknak. A saját gyengeségünk okán. Mert bár annak vagyok a híve, hogy az ember folyamatos életet éljen, ennek során meg is újuljon, ne csak tengjen-lengjen, ne csak múlassa az időt. Magából kiindulva, akkor lépjen túl önmagán, amikor „megérett” erre, amikor tud újítani, tehát egy belső folyamat eredményeként. És ezt nem lehet külső időponthoz, például évkezdéshez kötni. Nem mindannyian vagyunk azonban képesek érzékelni ezt a bennünk végbemenő minőségi, nanométerrel sem mérhető változást, megfogni az „érett”pillanatot. Korábban vagy későbben reagálunk, próbálunk meg váltani - így aztán vagy még savanyú, vagy már túlérett a helyzet —, gyakran viszont nem is mozdulunk. Sajnos sokszor nem is érzékeljük, hogy változnunk kell. Hogy szükségünk van erre, részben a külső körülmények, részben a mi belső mentális karakterünk miatt. Ezért sokan vagyunk, akik kiemelt, külső dátumokhoz igyekszünk kötni a megújulásunkat., Januártól új életet kezdek!" - fogadjuk meg sokan, sokszor. Ami, ha sikerül, nem a módszert igazolja, de önbecsülést ad azoknak, akiknél bevált. Ilyen értelemben kívánok most, esztendőkezdéskor mindenkinek, kitüntetetten a vadászoknak boldog, sikeres, a legkülönbözőbb vadászörömökben gazdag új évet. Jó vadászatot! Visszatérve a címhez. Az új esztendő indulásához kívánja kötni a Szerkesztőség egy régi adósságunk lerovását. Nevezetesen a sokat tett, a magyar vadért, vadászatért áldozni is tudó elődeink (újbóli) megismerését, kifejezni az utódok feltámadt megbecsülését. Mert van lerónivalónk!Ha igaz, hogy a magyar vadászati kultúra nemcsak szerves része a magyar kultúrának, hanem annak a forrása, eredeztetője is - ez egyszerű, logikus gondolkozással belátható -, akkor nagyon sok lerónivalónk van. Hiszen egy ilyen múlt csak úgy képzelhető el, hogy sok, nagyon sok, rengeteg ember munkájaként, hozzájárulásaként jutottunk el a máig, a ma nemzetközileg is elismert, gazdag, kiterjedt, vérbő vadászati kultúránkig. Jóval több elődünk, vadász, a mai kifejezéssel „természetvédő ősünk"közreműködése kellett ehhez, mint ahányat név szerint ismerünk, elismerünk és tisztelünk; sokan vannak, akikről sajnos nem tudunk, vagy akikről méltatlanul elfelejtkeztünk. A millenniumi évforduló alkalmával már kiemelt figyelemmel fordultunk múltunk felé, a magyar vadászattörténet és vadászati kultúra néhány személyiségét sikerült kiemelni az ismeretlenség sötétjéből, a feledés homályából, de csak az első lépést tettük meg. Most folytatni kívánjuk a sort: a még élő idős tanítványok, volt munkatársak ismereteit róluk közreadni, folyamatos bányászmunkával felszínre hozni,levéltárakból kikutatni azokat az elődeinket, akik fáradsággal, tehetséggel, áldozatokkal segítették a magyar vadászati kultra kiteljesedését. A teljes vadászkultúráért, kezdve a vad óvásától a vadgazdálkodáson, az élőhelyvédelmen keresztül a vadászathoz kapcsolódó vagy a vadászat által iniciált művészetekig, vadászerkölcsig, vadászattudományig. Az elismerés kifejezésén túl, ez hozzájárul a mi gazdagodásunkhoz is, múltunk részletekbe menő, személyekhez kötődő megismeréséig. Az új esztendővel indított sorozat így folytatása is lehet a millenniumi múltidézésnek, az utókor fejhajtásának, hálás köszönetének. Fáczányi Ödön Habsburg Rudolf Ferenc Károly Józsefi, Laxenburg, 1858. aug. 27. - Mayerling, 1889. jan. 30.) főherceg, osztrák-magyar trónörökös, Rudolf I. Ferenc József és Erzsébet egyetlen fia gondos nevelésben, a kornak megfelelő általános és katonai képzésben részesült, s nagyrészt polgári oktatói közt nemcsak neves egyetemi előadók, de - mint a magyar trón várományosának, 1867 óta - magyar tanárai is voltak (Rimely Károly, Rónay Jácint, Bartos János). Tanulmányainak befejezése, ill. nagykorúvá válása (1877) után - helyzete folytán inkább kényszerűen, mint meggyőződésből - katonai pályára lépett. Hadseregbeli tisztségét betöltendő, 1878-83 között Prágában állomásozott. 1881-ben nőül vette Stefánia hercegnőt, II. Lipót belga király leányát. Lánya, Erzsébet főhercegnő születése után (1883) a főhercegi pár visszaköltözött a fővárosba, Bécsbe. Az uralkodó ez évben altábornaggyá, 1888-ban a gyalogság főfelügyelőjévé nevezte ki a trónörököst, aki azonban szívesebben foglalkozott „polgári” tudományokkal. A felvilágosodott szellemű - a magyar nemzetet megértő, számos másik mellett annak nyelvét is mind szóban, mind írásban tökéletesen bíró - főherceg sokat utazott, s különösen az ornitológia és az etnográfia, továbbá az irodalom, a műszaki és a politikai-gazdasági ismeretek terén tett szert tiszteletre méltó jártasságra, amellett tehetséges zsurnaliszta volt. Életében több írásműve és számos újságcikke jelent meg (ez utóbbiak jórészt névtelenül). Ornitológiai, földrajzi, néprajzi, útleíró munkák öregbítették nevét; az ő kezdeményezésére és közreműködésével született meg Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben c. enciklopédikus összefoglaló munka, az ún. „Trónörökös mű” (1886-1902,24 köt.; a magyar kiadás előkészítője Jókai Mór). Az összetett személyiségű, kivételesen tehetséges, nagyra hivatott, de köz- és magánélete szempontjából egyaránt szerencsétlen főherceg 1889 elején, mindmáig kiderítetlen módon, erőszakos halált halt a mayerlingi vadászkastélyban. „Ő maga is új, komor példát adott halálával a zöld céh babonájának, miszerint a lövész egy fehér vad leterítéséért erőszakos halállal lakói. Rudolf főjegyzékén szerepelt egy fehér tízes szarvas, amelyet a potsdami királyi vadasparkban terített le 1878. március 6-án... ”(o. von Mitis) A lélektan tudománya kapcsolati konfliktusnak nevezi azt a jelenséget, amelynek késztetésére Habsburg Rudolf főherceg, a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia trónjának várományosa egész, rövidre szabott életében folyamatosan és kétségbeesetten próbálta elnyerni szülei szeretetét és helyeslését. Önértékelési kételyei, az érzés, mely szerint nem méltó arra, hogy apja fia legyen, egész életét végigkísérték; a kellemetlen élmények között az egyetlen kivételt a vadászat jelentette, amelyre Ferenc József biztatta fiát, s amit szabad idejükben trónorokos A mayerlingi vadász - legenda vagy valóság?