Nimród, 2007 (95. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-15 / 4. szám
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: vadászati törvény vagy Vtv.) immár egy évtizedes története ellenére is magán viseli a korszak váltás áttörésének sebeit, melyek fogalmazzunk úgy: gyermekbetegségek. Ennek dacára – a magam részéről éppen ezért – a Vtv. szerethető, hovatovább, a szakmának kijáró alázatot és emberi tisztességet feltételezve, jól alkalmazható szabályozást valósít meg. Mondom ezt úgy, mint aki a vadászati törvényt a hoszszúra sikeredett veszélyeztetett időszakától, a szülőszoba zajain át, egészen a közelmúltban lezárult vadászati főhatósági munkám gyakorlatában is megismerhettem. A földtulajdonosi közösség ciklusváltó határozatai Érdemes felidézni,hogy a vadászati törvény a kihirdetése (1996. július 3.) és 1997.március 1-jei hatályba lépése között eltelt mintegy nyolc hónapos első átmeneti időszakot,de ezen belül is – emlékezzünk – a vadászterületek megalakításának lépéseit és időbeli rendjét is külön részletes „Átmeneti rendelkezések” fejezetcím alatt szabályozta,lásd a Vtv.97–99.§-aiban.Sőt külön ehhez akkor önálló végrehajtási rendeletet is kiadtak.A szabályozás e részét nem érdemtelen alaposabban áttekinteni most,amikor a ciklusátmenet megújulási folyamata zajlik.Az egyébként hatályban lévő (és meg kell jegyezni:az utóbbi Vtv.-módosítás szerint még „életjelt” is mutató) átmeneti rendelkezésekben először arra lehet felfigyelni,hogy a szövege – egy,majd a végén még egy bekezdés kivételével – a tíz évvel ezelőtti időszak lejárt dátumait tartalmazza,vagy ilyenre hivatkozik.Nyilvánvaló,hogy a törvény ide eső rendelkezéseit a jelen ciklusváltásban nem lehetett alkalmazni.Pedig – meggyôződésem – a megfelelő aktualizálásuk hasznos,szükséges és lehetséges is lett volna. Jogi alapkérdés,hogy a vadászati törvény adott fejezetére hogyan tekintsünk.Az egyik – a jelenleg követett – felfogás szerint itt a Vtv.a megszokott,klasszikus rendet követi,tehát a hatálybalépését megelőző korábbi rendszer „leváltásához” nyújt egyszeri szabályozást.Vagy mégsem? A Vtv.első alaptétele – és igazán csak ebben az egyben váltott rendszert – a tevékenység piacos viszonyok közé helyezése,a vadászati jog földtulajdonoshoz rendelése.A második a vadvédelmi,vadgazdálkodási,valamint a vadászati szabályok erősebb egységbe fogása és korszerűsítése (pl.természetvédelmi szemlélettel).A két alkotópillér – mint minden más,természeti erőforrást hasznosító gazdasági tevékenység szabályozásában – itt is egymással ellentétes hatást fejt ki.Míg az első a piacos,változó viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodóképességet,a változást,úgy a másik az állandóságot eredményezi,illetve követeli meg.Ezek összhangját a Vtv. egyebek mellett úgy valósította meg,hogy a vadgazdálkodást néhány különös (csak itt alkalmazott) polgárjogi eszközzel helyezte a piacos gazdaság viszonyaiba.Az egyik ilyen eszköz a törvény erejével keletkeztetett földtulajdonosi kényszertársulás, a vadászati közösség intézménye, lásd először a Vtv.6.§ (2) bekezdés második fordulatában. A másik pedig az,hogy a Vtv. éppen a kulcsszereplô földtulajdonos vadászati jogát,értve az alapvetô polgárjogi kérdésben való döntésének meghozatalát időszakokra korlátozta.Ez olyan módon ölt testet,hogy az adott tízéves üzemtervezési ciklusban már meghozott földtulajdonosi döntés megváltoztatását a vadászati törvény kizárta,lásd a Vtv. 14.§ (5) bekezdésében.Ennek hangsúlyozása a mostani időszakban különösen indokolt, mert ez mutat rá a Vtv.belsô,természetes feszültségeinek keletkezésére,amely után érthetô meg a rendszer idôszakosan megnyilvánuló „kvázi rendszerváltó” ciklusos természete. A ciklusos jelenség megismerése után nem alaptalan feltételezni és felvetni,hogy a Vtv. üzemtervezési ciklusok közötti idôszaka különleges,kiemelt jelentôségû,amely – a természete szerint – jelentôs analógiát mutat az elôször volt átmenet idôszakával is.A ciklusváltás így a szabályozási eszközök különös együttállását és mûködését is igényli. A gyakorlatban ennek az eseménynek éppen most,az elsô tízéves üzemtervezési idôszak lejártával vagyunk tanúi,illetve többen a szereplôi is. Az új vadászterület alapítási folyamatának elsô általános tapasztalata,hogy az elvárható „rend” a Vtv.jelenlegi keretei között nem volt tartható.Ez abban nyilvánult meg,hogy az új üzemtervi ciklusra vonatkozó hirdetmények kifüggesztése,majd a szükséges földtulajdonosi határozatok meghozatala több térségben spontán „idő elôtt”,már 2005 telén megkezdődött,és 2006 tavaszától generált,futótûzszerû folyamatként teljesedett ki.A vadászterületek alakításához,újraalakításához fűzôdő érdekek és érdekkülönbségek racionális egyeztetése helyett,az indulás a vártnál nagyobb arányban történt a tulajdonostársakat vagy a szomszédos vadászterületeket megelőzni szándékozó vagy ilyen kezdeményezéseket hárító-ellentételező „verseny” módján.Ez így önmagában a Vtv.-ben most elrendeltek szerint jogi aggályt nem is vetne fel,mindössze anynyit,hogy a törvény eredeti kifinomult egyeztetési mechanizmusa éppen a kiemelt időszakban nem segíthette a feszültségek levezetését,feloldását.A Vtv.fenti kis hiányossága (az átmeneti rendelkezések figyelmen kívül hagyása) inkább az alábbi,tágabb értelemben vett jogsértést eredményezheti. A földtulajdonosok ciklusváltó döntéseinek időbeliségére vonatkozóan (mint láttuk) most egyetlen törvényes támpont maradt,a Vtv.Vadászati jog kényszerhasznosítása fejezetcíme alatt,a 27.§ (2) bekezdésben elrendelt szabály.Ez csupán annyit határoz meg korlátként(!),hogy az érintett földtulajdonosoknak a vadászterület határának következő időtartamra érvényes megállapításáról,a földtulajdonosi képviselô megválasztásáról,valamint a vadászati jog gyakorlásának,illetôleg hasznosításának módjáról és feltételeirôl szóló határozat meghozatalát „...a vadgazdálkodási ütemterv érvényességének lejáratát megelôzô hatvanadik napig...” kell meghozniuk.A Vtv.alapjainak fenti megvilágításával nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok mindegyikét egyformán megilletô mérlegelés – benne értve a megszervezôdést vagy az újraszervezôdést is – a törvényben megadott fenti határnap kivételével,más módon nem kényszeríthető ki.A Vtv. 14.§-ában foglalt általános eljárási rend – bár a döntéshozatal módját és feltételeit egyetemlegesen határozza meg – a következő ciklusra vonatkozó földtulajdonosi határozat legitimitását önmagában és automatikusan nem biztosítja.Azért nem,mert a Vtv.a ciklusváltással kapcsolatos földtulajdonosi határozatokat – ezek hosszú távú kihatása miatt – kitüntetetten kezeli.A ciklusváltást megtestesítő határozathozatal további elemi követelményét így most szükségképpen tágabb körből merítve kell meghatározni és érvényesíteni.Ehhez – az adott problémánkra is alkalmazható – általános jogi normát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.évi IV.törvény (Ptk.) közös tulajdonra vonatkozó 140.§ (1) bekezdésben foglalt rendelkezés,ezen belül a második mondatrész nyújthat:„A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára,e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a Nimród 4/2007.11