Nimród, 2007 (95. évfolyam, 1-12. szám)

2007-04-15 / 4. szám

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a további­akban: vadászati törvény vagy Vtv.) immár egy évtizedes története ellenére is magán viseli a korszak­­ váltás áttörésének sebeit, melyek fogalmazzunk úgy: gyer­mekbeteg­ségek. Ennek dacára – a magam részéről éppen ezért – a Vtv. szerethető, hovatovább, a szakmának kijáró alázatot és emberi tisztességet feltételezve, jól alkalmaz­ható szabályozást valósít meg. Mondom ezt úgy, mint aki a vadászati törvényt a hoszszúra sikeredett veszélyeztetett időszakától, a szülőszoba zajain át, egészen a közelmúltban lezárult vadászati főható­sági munkám gyakorlatában is megismerhettem. A földtulajdonosi közösség ciklusváltó határozatai Érdemes felidézni,hogy a vadá­szati törvény a kihirdetése (1996. július 3.) és 1997.március 1-jei hatályba lépése között eltelt mintegy nyolc hónapos első át­meneti időszakot,de ezen belül is – emlékezzünk – a vadászterü­letek megalakításának lépéseit és időbeli rendjét is külön részletes „Átmeneti rendelkezések” feje­zetcím alatt szabályozta,lásd a Vtv.97–99.§-aiban.Sőt külön ehhez akkor önálló végrehajtási rendeletet is kiadtak.A szabályo­zás e részét nem érdemtelen ala­posabban áttekinteni most,ami­kor a ciklusátmenet megújulási folyamata zajlik.Az egyébként hatályban lévő (és meg kell je­gyezni:az utóbbi Vtv.-módosítás szerint még „életjelt” is mutató) átmeneti rendelkezésekben elő­ször arra lehet felfigyelni,hogy a szövege – egy,majd a végén még egy bekezdés kivételével – a tíz évvel ezelőtti időszak lejárt dátu­mait tartalmazza,vagy ilyenre hivatkozik.Nyilvánvaló,hogy a törvény ide eső rendelkezéseit a jelen ciklusváltásban nem lehe­tett alkalmazni.Pedig – meggyô­ződésem – a megfelelő aktuali­zálásuk hasznos,szükséges és le­hetséges is lett volna. Jogi alapkérdés,hogy a vadá­szati törvény adott fejezetére ho­gyan tekintsünk.Az egyik – a je­lenleg követett – felfogás szerint itt a Vtv.a megszokott,klasszi­kus rendet követi,tehát a hatály­balépését megelőző korábbi rendszer „leváltásához” nyújt egyszeri szabályozást.Vagy még­sem? A Vtv.első alaptétele – és iga­zán csak ebben az egyben váltott rendszert – a tevékenység piacos viszonyok közé helyezése,a va­dászati jog földtulajdonoshoz rendelése.A második a vadvé­delmi,vadgazdálkodási,vala­mint a vadászati szabályok erő­sebb egységbe fogása és korsze­rűsítése (pl.természetvédelmi szemlélettel).A két alkotópillér – mint minden más,természeti erőforrást hasznosító gazdasági tevékenység szabályozásában – itt is egymással ellentétes hatást fejt ki.Míg az első a piacos,vál­tozó viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodóképességet,a vál­tozást,úgy a másik az állandósá­got eredményezi,illetve követeli meg.Ezek összhangját a Vtv. egyebek mellett úgy valósította meg,hogy a vadgazdálkodást né­hány különös (csak itt alkalma­zott) polgárjogi eszközzel he­lyezte a piacos gazdaság viszo­nyaiba.Az egyik ilyen eszköz a törvény erejével keletkeztetett földtulajdonosi kényszertársulás, a vadászati közösség intézménye, lásd először a Vtv.6.§ (2) be­kezdés második fordulatában. A másik pedig az,hogy a Vtv. éppen a kulcsszereplô földtulaj­donos vadászati jogát,értve az alapvetô polgárjogi kérdésben való döntésének meghozatalát időszakokra korlátozta.Ez olyan módon ölt testet,hogy az adott tízéves üzemtervezési ciklusban már meghozott földtulajdonosi döntés megváltoztatását a vadá­szati törvény kizárta,lásd a Vtv. 14.§ (5) bekezdésében.Ennek hangsúlyozása a mostani idő­szakban különösen indokolt, mert ez mutat rá a Vtv.belsô,ter­mészetes feszültségeinek kelet­kezésére,amely után érthetô meg a rendszer idôszakosan megnyilvánuló „kvázi rendszer­váltó” ciklusos természete. A ciklusos jelenség megisme­rése után nem alaptalan feltéte­lezni és felvetni,hogy a Vtv. üzemtervezési ciklusok közötti idôszaka különleges,kiemelt je­lentôségû,amely – a természete szerint – jelentôs analógiát mutat az elôször volt átmenet idôszaká­val is.A ciklusváltás így a szabá­lyozási eszközök különös együtt­állását és mûködését is igényli. A gyakorlatban ennek az ese­ménynek éppen most,az elsô tízéves üzemtervezési idôszak le­jártával vagyunk tanúi,illetve többen a szereplôi is. Az új vadászterület alapítási folyamatának elsô általános ta­pasztalata,hogy az elvárható „rend” a Vtv.jelenlegi keretei kö­zött nem volt tartható.Ez abban nyilvánult meg,hogy az új üzem­tervi ciklusra vonatkozó hirdet­mények kifüggesztése,majd a szükséges földtulajdonosi határo­zatok meghozatala több térség­ben spontán „idő elôtt”,már 2005 telén megkezdődött,és 2006 ta­vaszától generált,futótûzszerû fo­lyamatként teljesedett ki.A va­dászterületek alakításához,új­raalakításához fűzôdő érdekek és érdekkülönbségek racionális egyeztetése helyett,az indulás a vártnál nagyobb arányban történt a tulajdonostársakat vagy a szom­szédos vadászterületeket meg­előzni szándékozó vagy ilyen kezdeményezéseket hárító-ellen­tételező „verseny” módján.Ez így önmagában a Vtv.-ben most el­rendeltek szerint jogi aggályt nem is vetne fel,mindössze any­nyit,hogy a törvény eredeti kifi­nomult egyeztetési mechaniz­musa éppen a kiemelt időszakban nem segíthette a feszültségek le­vezetését,feloldását.A Vtv.fenti kis hiányossága (az átmeneti ren­delkezések figyelmen kívül ha­gyása) inkább az alábbi,tágabb értelemben vett jogsértést ered­ményezheti. A földtulajdonosok ciklusvál­tó döntéseinek időbeliségére vo­natkozóan (mint láttuk) most egyetlen törvényes támpont ma­radt,a Vtv.Vadászati jog kény­szerhasznosítása fejezetcíme alatt,a 27.§ (2) bekezdésben el­rendelt szabály.Ez csupán annyit határoz meg korlátként(!),hogy az érintett földtulajdonosoknak a vadászterület határának követ­kező időtartamra érvényes meg­állapításáról,a földtulajdonosi képviselô megválasztásáról,vala­mint a vadászati jog gyakorlásá­nak,illetôleg hasznosításának módjáról és feltételeirôl szóló határozat meghozatalát „...a vadgazdálkodási ütemterv érvé­nyességének lejáratát megelôzô hatvanadik napig...” kell meg­hozniuk.A Vtv.alapjainak fenti megvilágításával nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok mindegyi­két egyformán megilletô mérle­gelés – benne értve a megszerve­zôdést vagy az újraszervezôdést is – a törvényben megadott fenti határnap kivételével,más módon nem kényszeríthető ki.A Vtv. 14.§-ában foglalt általános eljá­rási rend – bár a döntéshozatal módját és feltételeit egyetemle­gesen határozza meg – a követ­kező ciklusra vonatkozó földtu­lajdonosi határozat legitimitását önmagában és automatikusan nem biztosítja.Azért nem,mert a Vtv.a ciklusváltással kapcsola­tos földtulajdonosi határozatokat – ezek hosszú távú kihatása miatt – kitüntetetten kezeli.A ciklus­váltást megtestesítő határozat­hozatal további elemi követel­ményét így most szükségképpen tágabb körből merítve kell meg­határozni és érvényesíteni.Eh­hez – az adott problémánkra is alkalmazható – általános jogi normát a Polgári Törvénykönyv­ről szóló 1959.évi IV.törvény (Ptk.) közös tulajdonra vonatko­zó 140.§ (1) bekezdésben foglalt rendelkezés,ezen belül a máso­dik mondatrész nyújthat:„A tu­lajdonostársak mindegyike jogo­sult a dolog birtoklására és hasz­nálatára,e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyako­rolhatja a többiek jogainak és a Nimród 4/2007.11

Next