Nimród, 2008 (96. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-15 / 3. szám
MEGEMLÉKEZÉS Nimród 3/2008.19 A hófedte, mészkősziklás, veszprémi Fejes-völgyben található növény- és vadaspark adott otthont a névadója, Kittenberger Kálmán halálának 50. évfordulója alkalmából, január 4-én megrendezett megemlékezésnek. Az intézmény előtt álló Kittenberger-szobornál ismertette a neves vadász, Afrika-kutató, író, egykori Nimród-főszerkesztő életútját Porka Gyula, Veszprém város alpolgármestere, majd elmondta, hogy a 2008-as évhez Mértékadó volt - maga volt a mérce. Nemzedékek számára fogalom: az igaz vadász, a szó klaszszikus értelmében vett világjáró természetkutató, az egyenes beszéd, a szelíd szerénység mögé rejtőző tudás, a letisztult stílus, az elvhű magatartás és a megalkuvás nélküli kitartás megtestesítője. Neve korszakosítja a magyar vadászat és vadászati kultúra, benne a honi vadászati sajtó huszadik század eleji és két világháború közti történetét, és még azután is messze meghatározza további alakulását - mind a mai napig. Tudós egy másik fél évszázados jubileum is kapcsolódik: 1958-ban Anghi Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert egykori főigazgatója nyitotta meg a Veszprémi állatkertet, özv. Kittenberger Kálmánná és Kasza László - az intézmény első igazgatója - közreműködésével. Mindezt az emlékmű megkoszorúzása követte, számos jelenlévő előtt, köztük a Veszprém megyei Vadászkamara tagjaival, akik e helyszínen tartották kovolt: a természet, benne szűkebben az állatvilág kiváló ismerője, akinek híre a maga idejében a tengerentúlra is eljutott, öregbítve hazája hírnevét - a megcsonkult országét, mely bizony sokszor méltatlanul bánt nagyszerű fiával, megfeledkezve az akkoriban még valóban fekete földrészen tett erőfeszítéseiről, melyekkel a honi tudományt kívánta szolgálni, nehézségek, nélkülözések, kiszámíthatatlan veszélyek közepette, amiért később - sokkal később, a második világégést követő idők sötétségében - az „osztályidegen” kitasztrálban megyei vadásznapjukat az állatkerttel közös szervezésben. Az ünnepség hangulatát emelte a Bakony Vadászkürt Együttes színvonalas előadása. A 22,8 hektáros, különleges módon hegyoldalon fekvő parkban kb. 120 állatfajjal találkozhatunk. Az elmúlt évtizedben, Sigmond István igazgatósága alatt a kertben új rekonstrukciós program indult, amelynek fő irányvonalát az állatok korszerű elhelyezettséga volt a keserű jutalom, s az elismertségre, a „hivatalos” elismerésre még mindig várnia kellett. S közben még meg kellett élnie Nemzeti Múzeum-beli gyűjteménye nagy részének értelmetlen pusztulását, mely bár túlélte a háborút, odaveszett a vérbe fojtott szabadságharc viharának tüzében. Páratlanul jó szemű és ítélőképességű szerkesztő, maga is kiváló tollú (bár mindenféle sallangtól mentes, akár szikárnak is mondható stílusú, a végletekig tárgyilagosan fogalmazó) elbeszélő volt, akinek a hazai vadász- és természetirodalom, vele a magyar nyelvű szépirodalom egésze mérhetetlenül sokat köszönhet: többek közt és mindenekelőtt az írói pályáján általa (és a legendás Sólyom révén) elindított Fekete Istvánt, Jókai mellett legolvasottabb írónkat, aki talán végre, lassan-lassan elnyeri méltó helyét a huszadik századi magyar irodalom történetése képezi. E célt szolgálja az állatkert alapítványa is, amely kampányaival hívja fel a figyelmet a kertlakók életkörülményei javításának fontosságára és az egyéni hozzájárulás szükségességére. Emellett lehetőség nyílik az állatok szimbolikus örökbefogadására, ami a támogatáson kívül személyes kötődést is teremt az adományozó és választott kedvence között. Az állatvilág érdekében kifejtett tevékenységéért és Kittenberger Kálmán hagyományának ápolásáért a Nimród Vadászújság és a Nimród Alapítvány Nimród-díjban részesítette a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkot, JOHI jében. Páratlan tehetségének felfedezőjével, Kittenbergerrel együtt nemzedékek világlátását, gondolkodását vagy „csupán” olvasás- és könyvszeretetét alakította-formálta a művei által, melyeket - mint mondani szokták - a héttől hetvenhét éves korig terjedő korosztály tagjai egyaránt rajongó érdeklődéssel, sőt szeretettel olvastak, miként olvasnak mindmáig. Azokat a Kittenberger-könyveket, amelyek - ezt saját hajdani tapasztalatom nyomán mondhatom - a hatvanas évek délvidéki, az „anyaország” határain túl született és ott cseperedő-eszmélő magyar kisiskolások számára a kalandoknak és izgalmaknak Sólyomszem és az utolsó mohikán történetével egyenrangú, kimeríthetetlen forrását jelentették, és a két tanítási óra közötti nagyszünetben a bukásra álló, legvásottabb negyedikes lurkó is azt tárgyalta padtársával, mit csinált Pandasáró, amikor Kitten- Veszprémi megemlékezés Kittenberger Kálmánról Ma is ő a mérték - ötven éve hunyt el Kittenberger Kálmán A hagyományőrzést nem lehet elég korán kezdeni Dr. Köller Joachim a Nimród képvisletében átnyújtja a Nimród-díjat az intézmény egykori vezetőjének, Sigmond Istvánnak és jelenlegi igazgatójának, Török Lászlónak