Nimród, 2018 (106. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-01 / 3. szám

Vadászújság $ ALAPÍTVA 1913-BAN 106. évfolyam 3. szám Az Országos Magyar Vadászati Védegylet lapja Elnök: dr. Semjén Zsolt Ügyvezető elnök: Pechtol János Kiadó-főszerkesztő: dr. Zoltán Attila Telefon: +36-20/945-9943 E-mail: nimrod04@nimrod.hu Kiadói igazgató: dr. Kun Edit Telefon: +36-30/740-4180 A szerkesztőbizottság elnöke: Prof. dr. Faragó Sándor A szakértői csoport tagjai: Federmayer Vilmos, Gagyi István, Gőbölös Péter, Kemenszky Péter, Dr. Szigethy Béla, Dr. Jánoska Ferenc Jogi főmunkatárs: dr. Székely István, az OMVV és az OMVK jogi képviselője A határon túli programok felelőse: dr. Gergely Imre Kiadó és szerkesztőség: 1027 Budapest, Medve utca 34-40. Telefon:+36-1-225-0748, +36-1-225-0750 Fax: +36-1-225-0746 E-mail: nimrod91@nimrod.hu www.nimrod.hu Budapest 1525, Pf. 878 Grafikai tervezőszerkesztő: Buzási Miklós Reklámszervező, kreatív és webszerkesztő: Ambrus Mária +36-20/382-5451 Felelős szerkesztő: Gyenge László A szerkesztőség tagjai: Gellér Tibor, Hasulyó Péter +36-20/465-2947, Tarjányi Lili +36-20/563-1313 Külső munkatársak: Miklosovits László, Szilágyi Bay Péter, Zsoldos Barnabás Terjeszti a LAPKER Zrt. Előfizethető: www.nimrod.hu-n, a nimrod91@nimrod.hu-n, a Nimród szerkesztőségben, a Magyar Posta Zrt.-nél, az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél. Információ: +36 1/767-8262. Előfizetési díj egy évre (12 lapszám): 8100 Ft. Megjelenik minden hónap elsején. Lapterv: Buzási Miklós Nyomdai előkészítés: Monographia Bt. Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben, 2018-ban Az igazgatóság elnöke: Balla László Vezérigazgató: Erdős Tamás Telefon: 66/887-400 HU-ISSN: 0549-494 X Címlapfotó : Tölgyesi Poós Anna Keresse a Nimród Vadászújságot a Facebookon! C i Nimród Csodaszarvas Legenda - jelkép - valóság Egyes állatok tisztelete, mitikus­szimbolikus jelentősége már a kő­korban kialakult, s ezeket az állat­okat szikla- és barlangrajzokon örö­kítették meg. Vannak közöttük ma is létező, de stilizált formák és több ál­latból ötvözöttek egyaránt. Az utób­biak közül kiemelkedik a griffmadár: feje és szárnya sas, teste oroszlán. Bár más ötvözetek is előfordulnak, mint például az alábbi mezopotámiai szo­borcsoport (Imdugud isten - Uba­­id). A többszörösen elágazó agancs alakja az évtizedekkel ezelőtt kihalt Schomburgk-szarvasra utal. Sok közülük máig tovább él ere­detmondában, legendában, népme­sében, regölésben, szimbólumban. Elődeink, rokonaink ezeket - így a farkast, a szarvast, a medvét, az oroszlánt­­ „lelkes” állatoknak ne­vezték, ami magasabb, emberközeli értéket jelent, szemben a bestiákkal, az „oktalan”állatokkal. Hitvilágunk­ban az oroszlánt és a bikát övezte a legnagyobb tisztelet: erőt, hatalmat jelképeztek. Fő totemállataink összekapcso­lódnak az égi, földöntúli világot jel­képező szimbólumainkban is: a szar­vas és agancsa mint az égig érő fa, te­tején turullal. Egyes ábrázolásokon pedig a szarvas agancsa a világfát áb­rázolja. Miért érdemes részleteseb­ben foglalkozni a csodaszarvas té­makörrel? Mert kapcsolatot teremt a Nappal, Holddal, csillagokkal, te­remtő erővel, gyógyítással... A szarvas és a turul kiemelkedő fontosságú, hiszen több eredetmon­dában, teremtésmítoszban is kul­cselem, így például Hunor és Magor szülőanyja Enéh volt - ami eredeti­leg szarvasü nőt jelent. Az időben kö­zelebbi monda szerint pedig Levédi­ában, 820 körül Ügek (Atilla leszár­mazottja) feleségét, az akkor már vá­randós Emesét egy éjjel meglátogat­ta a Turul. Szárnyaival betakarta, mi­re ő álomba merült, és egy csodála­tos országot látott. A hamarosan vi­lágra jött fiú ezért az Álmos nevet kapta (Kézai Simon 1280 körül). A szkíták is totemesként tartották számon, s fejlett lovaskultúrájuk da­cára többnyire szarvasokat ábrázo­ltak, lovaikat pedig gyakran szarvas­maszkban temették el. A szkíta arany­­szarvasok mindkét hazai leletének (Tápiószentmárton és Zöldhalom­­puszta) megtalálási helyzete alapján, Fettich szerint, a tárgy egyfajta hatal­mi jelvényként értelmezhető pajzs­dísz lehetett (Tóth 2010). Hasonló le­leteket találtak még Lengyelország keleti részén (Vettersfelde), a Krím­­félszigeten (Kul óba) és az egykori Meotisznál (Kosztromszkaja). Ez a szarvasábrázolás egyedülálló, mivel az állat álló, aktív és védekező pózban van, ami önállóságot és füg­getlenséget sugall, ellentétben a leg­gyakoribb fekvő-megadó ábrázolás­sal, így ez valószínűleg a „csalogató” póz: „jössz már?” Migar Laszlo Tóth Csaba járjuk körül a szarvas témakört! A szarvas több földrészen is a nép­ek mitikus állata. Rendszerint veze­tő, vezérlő, magára hívja a vadász fi­gyelmét, és a fény - az új haza­­ felé csalja. Ezenkívül évente levetett és újrafejlődő agancsa az életciklusok­nak, elmúlásnak és megújulásnak, újjászületésnek, továbbá az égi vi­lággal való kapcsolatnak a szimbólu­ma. Ezt jelképezi a csillagokkal való ábrázolás is. Szkíta koronán szarvasok az életfával

Next