Nimród, 2019 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7. szám
[ NIMRÓD 2019/7] 4. TARTALOM Vadgazdálkodás-11 Gímszarvas Bács-Kiskun megyében 4 Óriásszarvas is élt a Kárpátmedencében 6 A gazda szeme... 8 Az I. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dúvadhét 11 Pusztaszabolcsi Gazdász Vadásztársaság - a mindenes vadászterület 12 OMVK 13 Az Országos Magyar Vadászkamara szakértői bizottságai III. 13 Adótanácsadó 33 Ingatlan és ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások társaságiadó-kötelezettsége a kizárólag alaptevékenységet folytató egyesületek esetében 33 42 Vadászok gyógynövényei 16 A természet láthatatlan szolgáltatásai 19 Szitakötő 22 Magyar természet napja - 2019 23 Seniorok hetvenkedtek Soponyán 28 III. Vadász-borász borünnep 29 Hagyományőrzés magas fokon 30 I Vadászati közélet 34-37 I Hová jut a világ? - 1/2. 34 I Terítéken 40-45 I Két magyar nyelvű, XVII. századi vadászattörténeti emlék 48 Képeskönyv - természetről, vadászatról 51 Főzni csak szívvel-lélekkel lehet 52 Néha nagy a cirkusz a vadászat körül (Elhiggyem, ne higgyem...) 53 Sakál-Vokál 54 A vadőr halála (történet valós elemekkel) 55 Az egyik legnagyobb magyar vadász és solymász 56 Azok a szép napok... 60 Töltött vaddisznóvagdalt szalonnakéregben 62 Vértesi monográfia 62 XXI. szarvasbőgő-Európa-bajnokság 63 Apróhirdetések 63 [tartalom] Miskei Ferenc 1 /2.rész A gímszarvas Bács-Kiskun megyében „Szökellő szarvas agancsa tartja Nagy villájában a holdat magát." (Takáts Gyula) Ásatások alkalmával, barlangok feltárásakor kerültek elő azok a csontmaradványok, amelyek bizonyítják, hogy a szarvasfélék mai formájukban már a pleisztocénben is éltek. A maradványokból bizonyítható, hogy a gímszarvas a többi szarvasfélénél nagyobb arányban fordult elő. A keleten élő vagy onnan származó népek legendáiban ezért nem véletlen, hogy a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is előkelő helyet foglal el a gímszarvas. Gondoljunk csak Emesére, Hunorra, Magyarra! Az időszámítás előtt a mai hazánk területén élő szkíták a szarvas népének nevezték magukat. A most indított, két részből álló rövid írásnak a célja a Bács-Kiskun megyében élő gím ismertetése. Vajon a legújabb korban mi volt a kiváltó oka, hogy egyszerre, szinte robbanásszerűen jelent meg itt, miért tudott viszonylag gyorsan elterjedni, és milyen állománya él most a megyében. A 20. század elején, egészen 1926-ig, nem tudunk itt szarvasról. 1926 márciusában Gern József uradalmi erdész Tompa-Kelebia környékén látott 6 példányt - bikát, tehenet vegyesen -, melyek beváltottak a szabadkai erdőbe. A későbbi években 16-17 példány járt ki a kisszállási részre, ahol a jánoshalmi főszolgabíró lőtt egy bikát. Ez a törzs a második világháborúig 40-50 példányra szaporodott, majd a háború és az ötvenes évek zaklatásai folytán csak néhány rossz, gyenge agancsú egyed maradt meg. A Duna-ártéren azonban más volt a helyzet. Amint azt Rádi József „A kalocsai érsekségi uradalom vadgazdálkodása” című munkájából tudjuk, az érsekség területén, Gemencen 1886-ban jelentették a gím jelenlétét. Itt gyorsan szaporodott, 1897-ben Bucsányi József csükösdi erdőgondnok már vadkárt jelent: „...30 darabból álló csapatokat lehet látni... amennyiben a hazai, 10-15 éves fák kérgét lehántják.” 1900-ban Gemencen 18 bikát lőttek, ebből Csükösdön 10 példány esett. 1922-ben Horthy Miklós Gemencen 7,1943-ban József főherceg a Baja vidéki gondnokság területén 8 bikát lőtt. A gemenci állomány 1943-ban 423 példány volt, s a háború itt is nagy kárt tett a vadban. Az ötvenes években a szarvas felszaporodott, a populáció minősége egyre javult. Az árteret azonban nem hagyta el, az ártéri erdő kiváló élőhelyet nyújtott számára. A szarvas itt együtt élt a vízzel, a vízállás ingadozásait ki tudta védeni. 1899 óta a legnagyobb vízszintet a Dunán 1954-ben mérték. Ez nagy nyári árvíz volt, de a szarvas még ezt is kivédte, az ártéren belül maradt. Mi késztette hát, hogy elhagyja otthonát? Ez a körülmény az 1956-ban a Duna magyarországi -annak is legnagyobbrészt az alsó - szakaszán bekövetkező, minden addigi vízállást megdöntő jeges árvíz volt. Tudni kell, hogy Baján 700 cm-nél van I. fokú, 900 cm-nél pedig III. fokú készültség. Ehhez képest március 13-án a víz 1037 cm-rel tetőzött. Az árvíz több okra vezethető vissza. Nagyon hosszú, hideg tél volt, a Duna befagyott. Hirtelen olvadások és lehűlések váltották egymást, bő csapadékkal. Folyamatosan újabb és újabb árhullámok érkeztek, a jég összetorlódott, majd az árhullámok és a viharos szél hatására a megindult jégtömegek hatalmas károkat okoztak. Az ósükösdi Vajas-torok és Érsekcsanád között 6 helyen, az országhatárig pedig még további 18 ponton szakadt át a gát a Bács megyei oldalon! A Baja fölötti szakadások szélessége 20-130 méter, a város alattiaké 22-220 méter széles és 1,5-15 méter mély volt! Március 11-én a víz áttörte a Vörös-hidat, Baján 360 család vált hajléktalanná. A jobb oldalon Mohácsot 1 óra alatt elöntötte a víz. A katonaság légiereje megpróbálta szétbombázni a jégtorlaszokat, de igyekezete nem sok eredménnyel járt. A mentést még az időközben feltámadt viharos erejű szél - ráadásul hóviharral társulva - is nehezítette... A vadállomány is óriási károkat szenvedett. A jég szorításából nagyon nehéz volt a menekvés, az ártérről gyakorlatilag kiszorította, kisodorta a szarvast. A vadállomány mentése lehetetlen feladat volt. Az emberélet és vagyon mentése is óriási mozgósítást igényelt az időjárás és az események rendkívül gyors lezajlása miatt. A víz visszahúzódása után a megmaradt szarvasok egy része visszatért eredeti élőhelyére, az ártérre, más részük viszont a Dunatöltésen kívül maradt, és megkezdte térhódítását. Milyen új élőhelyet talált a gím, miért maradt és terjeszkedett a megyében? A 19. század végén, a 20. század elején a megye erdősültsége alig haladta meg a 4%-ot. Ekkor azonban nagyarányú erdősítések kezdődtek, 1956-ra az erdős területek aránya már közel 10%-ot ért el. A fiatalosok már záródtak, legfőképp a Gemenccel szomszédos területeken, a Császártöltési Hubertus Vt., 2009. szeptember 9., 13,49 kg, 239,38 CIC-pont