Nimród, 2022 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2022-01-01 / 1. szám
volt. Utánanéztem tehát Istvánnak, aki - gyorsan hozzá kell tegyem - elsőre elvállalt. Felütöttem a bölcsességek tárát, az ember másik hű barátját, a Google-t. Nem szeretnék arról dolgozatot írni, hány oldalnyi, hány különféle verseny, hány különféle kutya neve mellett dobta ki az internetes kereső a Tabuer István nevet. Kiemelném viszont az aranykoszorús vadászkutya-mestervezető megnevezést, amiről nemes egyszerűséggel így tájékoztatott az egyik ismerősöm: na, azt a címet pokoli nehéz megszerezni. Felhívtam Istvánt, aki meglepően lazának bizonyult - jó értelemben természetesen -, telefonon, megbeszéltük a részleteket, elképzelést, napot, időt, percet, órát, helyszínt, és végül egy kellemesen őszies keddre esett a választás. A Ceglédberceli Turul Vadásztársaság vadászházához kellett menni, ahol István közel 30 éve tag, és tizenéve vadőr. Az eddigi formális ismeretséget a vadászház udvarán magunk mögött hagytuk, megittuk a barátság alapjául szolgáló forró teát (ez nem az a tea, amire korábban utaltam), és átbeszéltük az előttünk álló napot, majd nekiiramodtunk. Nagyon nem kellett messzire menni, mert István tanyája a közelben található, benne egy egészen frissen kialakított kennelsorral, ahol a saját, illetőleg a hozzá kiképzésre érkező kutyák laknak. Igen, laknak, mert ezek a négylábúak mindent megkapnak, amire egy vadászkutyának szüksége van, cserébe persze a teljesítmény elvárt. A nap minden esetben a kennelek kitakarításával veszi kezdetét, így nyolc csaholós szemre igencsak izgatott kutya társaságában kellett megragadni a talicskát és a seprűt, kezdődhetett a „szalmátlanítás”. Nincs odahaza bejárónőm, nem vetem meg a porszívót, s nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha a konyhát vízkőteleníteni kell... Ami mindjárt világossá vált: jó döntés volt a félig játszós vadászruházat, legalábbis olyan, amit nem sajnál az ember, mert a vizslák néha túlzottan örülnek, és ennek egy-egy jól elhelyezett tappancsnyom a tanúja. Persze többségében fegyelem volt, de tényleg! Takarítás után érkezett a friss víz, amire mentorom szerint ilyenkor nincs nagy igény kutyáéknál, ellenben nyáron, akkor megnézhettem volna magam! Vannak azonban, akik „szomjasak", ugyanis egy kis istállóban, védve mindentől, egy tágas kennelben ráncos, kis rosszaságok, öthe- NIMRÓD VADÁSZÚJSÁG 42