Nő, 1969 (18. évfolyam, 6-51. szám)

1969-02-09 / 6. szám

MEGALAKULT A SZLOVÁK NOSZOVETSÉO » KONGRESSZUSI HATÁROZAT A NEMZETISÉGI SZEKCIÓ LÉTREHOZÁSÁRÓL » A NŐK ÉRDEKE TÁRSADALMI ÉRDEK # TÖBB FIGYELMET AZ ÉDESANYÁKNAK, A CSALÁDVÉDELEMNEK # FOKOZOTT GONDOSKODÁST A DOLGOZÓ NŐKRŐL » FELELŐSEK VAGYUNK GYERMEKEINK NEVELÉSÉÉRT % MUNKÁNK TARTALMA SZOCIALISTA, FORMÁJA DEMOK­RATIKUS » AZ AKCIÓPROGRAMOT TEHERRE VÁLTJUK________________________________________ ÚJ FEJEZET K­ilenc óra múlott, amikor elcsendesedett a pozsonyi „PRO“, a Kultúra és üdülés Park­jának nagyterme. Január harmincadikán itt kezdte meg kétnapos ülését Szlovákia Nő­­szövetségének alakuló kongresszusa. A ködös, téli hideget magával vitte az országok közt hidat verő Duna, s a nap ha nem is melegített, fényben für­dette a város föl­ött őrködő Várat. Bent meleg volt. Nemcsak a fűtőtestek melegítettek. Az új feladatok, tervek az összetartozás melegét, a munka izzását szították fel Szlovákia asszonyaiban. A főbeszámolót Irena Dub­­ová, a Csehszlovák Nő­szövetség Szlovákiai Bizottságának elnöke tartotta. Az ő beszédéből ragadjuk ki a fő gondolatokat, hogy a kongresszus küldetését körvonalazzuk. Bevezetőben elmondotta, hogy az időszak, mely­ben a kongresszus ülésezik, Csehszlovákia történel­mének egyik legnehezebb és legbonyolultabb idő­szaka. Most szükség van minden egyes csehszlovák állampolgár helytállására, becsületességére, politikai öntudatára és igazi hazafiságára, hogy alakítsuk ki jövőnket helyesen. EDDIG 167 000 ASSZONY JELENTKEZETT AZ ÚJ NŐSZÖVETSÉGBE Alakuló kongresszusunk egy nemzeti, társadalmi érdekvédelmi szervezet létrehozásának befejezését jelenti, amely védi, kifejezi, segít teljesíteni a nők érdekeit, szükségleteit. Szervezetünk ereje tagjainak tömegében rejlik. Eddig 167 000 asszony jelentkezett az új nőszövetségbe. Helyzetünk a Nemzeti Front szervezetei között és főként akcióprogramunk — amely feladataink összességét tartalmazza — annak a bizonyítéka, hogy nőmozgalmunk új fejezethez érkezett. Szervezetünk kvalitatív fejlődése, tekintélyének meg­erősödése, hatáskörének növekedése — egyike poli­tikai életünk azon pozitív lépéseinek, amelyhez az 1968-as év januárja nyitott utat. Még csak másfél év telt el a Csehszlovák Nőszövetség megalakulása óta. De ez a rövid idő is elegendő volt arra, hogy meggyőződjünk egy új szervezet szükségességéről, mivel a Csehszlovák Nőszövetség alapok­­ között, egyéni tagság nélkül nem tudott céljainknak meg­felelő tömegpolitikai munkát kifejteni. Az adott lehe­tőségek között azonban funkcionáriusaink mégis olyan munkaformákat találtak, amelyek teljes egé­szében ráirányították figyelmünket a nők helyzetének minden kérdésére. Küzdenünk kellett a nők problémáival szemben megnyilvánuló kétféle nemtörődömség ellen: egyrészt az állami és politikai szervekben, másrészt a nők között, akik sok éves keserű tapasztalat árán meg­szokták, hogy gondjaikra nincs orvosság. Anyai, öko­nómiai és társadalmi funkciójuk között egyre növe­kedtek az ellentétek. Meg kellett őket győzni, hogy velünk együtt nekik, saját maguknak kell követelni problémáik megoldását. Hála Szlovákia nőmozgalmi hagyományainak, asszonyaink gyorsan megértették, milyen munkát kí­vánunk tőlük, s így a téli iskola tapasztalatai alapján tovább szervezték a Földművesasszonyok Szocialista Iskoláját, s lelkesen kapcsolódtak be a szlovák népi hagyományok feltárásába, „Az élet szépsége" mozga­lomba is. Sok kulturális akciót szerveztek, s keresték a módot tevékenységük érdekessé tételére. Szerveze­tünk helyzete azonban nem tette lehetővé, hogy a dolgozó nők helyzetével, a női munkalehetőségek hiányával érdemében foglalkozhassunk. MUNKATERVÜNK - AZ AKCIÓPROGRAM Szabály szerint az alakuló ülések vázolják fel a munkatervet. Mi szerencsés helyzetben vagyunk. Meg­van az akcióprogramunk — amelynek kidolgozását az elmúlt időszak legjelentősebb eredményének mondhatjuk. A CSKP KB akcióprogramja alapján, a januári fejlődés szellemében készült el ez a doku­mentum, amely felöleli a szocialista társadalomban élő nők szükségleteit és érdekeit. Vannak távlati ter­veink, amelyeknek megvalósítására csak fokozatosan kerül sor, de vannak olyanok is, amit már el is kezd­tünk, véghez is vittünk. Egész sor javaslatot nyújtottunk már be a Nemzet­­gyűlésnek és a kormánynak, az egyes minisztériumok­nak, intézményeknek és tömegszervezeteknek. Például a Csehszlovák Nőszövetség javaslatára iktatták tör­vénybe a 35 hetes fizetett szülési szabadságot az egyedülálló anyáknak, az özvegyi járadékot sem fog­ják a nő fizetése arányában csökkenteni, ha az anya legalább egy gyermekről gondoskodik, és a nőszö­vetség kezdeményezésére rendezték a mezőgazdaság­ban dolgozó nők nyugdíját is — figyelembe veszik ledolgozott munkaéveiket 1948-tól számítva. Az el­múlt évben továbbá javaslatot tettünk a fizetett szü­lési szabadság két évre történő meghosszabbítására — tekintet nélkül arra, munkaviszonyban van-e az anya, vagy nincs; tehát minden nő számára. Ezenkívül javaslatot tettünk a munkatörvény és a családtörvény kiigazítására, úgyhogy az a nők, a csa­lád érdekeit szolgálja. Elismeréssel szólhatunk mind a központi szervek tevékenységéről, mind járási funkcionáriusaink mun­kájáról, akik tevékenyen részt vettek feladataink, ter­veink kidolgozásában és aktívan hozzájárultak új szervezetünk megalakításához. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÚJ FORMÁI A SZOCIALISTA ORSZÁGOK NŐSZÖVETSÉGEIVEL Hazánk helye a szocialista tábor országai között van, állampolitikánk a marxizmus legemberibb gon­dolataira épül, s végső célunk a kommunizmus fel­építése. Ebből a tényből , és abból a meggyőző­désből kiindulva, hogy jelenlegi politikánk az ember jólétét tartja szem előtt, fejlesztjük tovább kapcsola­tainkat a szocialista országok nőszövetségeivel. A hivatalos látogatások helyett komoly, tudomá­nyos tanulmányutak szervezését tartjuk célravezető­nek, amelyen szakembereink vesznek majd részt. Tárgyalásainkat egy-egy problémakörre irányítjuk: a nők életének bizonyos jellegzetességére, az azt meghatározó körülményekre, az üzemekben vagy a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetére, vagy éppen a szervezeti munkára. A szocialista országokon kívül a kapitalista országok nőszervezeteivel is fel­vesszük a kapcsolatot, s elmélyítjük az együttműkö­dést. Meggyőződésünk, hogy csak konkrét munkával, fel­méréssel és a tények tudományos feldolgozásával tökéletesíthetjük tevékenységünket. Hangsúlyozzuk még, hogy a kapitalista országok asszonyait szeret­nénk megismertetni azzal, mit nyújt a nőknek a szo­cialista társadalom. Jelentős helyet foglal el terveink­ben a vietnami nők megsegítésére indított mozgal­munk. Továbbra is támogatni, segíteni akarjuk őket igazságos harcukban, amelyet már hét éve vívnak az amerikai agresszorok ellen. Nőszövetségünk a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség tagtervezete, s teljes mértékben támogatja az NDNSZ célkitűzéseit. Az idén júniusban mi is részt veszünk a nők világkongresszusán Helsinkiben, amely témaköreivel közel áll hozzánk, s nemcsak meríthe­tünk más országok tapasztalataiból, hanem eredmé­nyeket is mutathatunk fel. A kongresszus ugyanis a következőkről tárgyal majd. A nő a munkában, a közéletben, a nő és a család, harcban a demokrá­ciáért és a békéért, a vietnami nők harca. Lehetősé­günk nyílik majd, hogy itt saját szervezetünkről szól­junk, annál is inkább, mivel a világ közvéleményét élénken foglalkoztatja a nők helyzete hazánkban. Célunk, hogy hozzájáruljunk ennek a gondolatnak a megerősítéséhez, a szocializmus, a demokrácia és a nők egyenjogúsága elválaszthatatlan — külön­­külön megvalósíthatatlan. A NŐK ÉS CSALÁD A társadalom helyzete, fejlettségi foka határozza meg a nők helyzetét, feltételeit, amelyben élnek. A mi társadalmunk fejlődésének bonyolult és nehéz sza­kaszához érkezett. S amikor a múltban elkövetett hibák felszámolásáról beszélünk, ez azt is jelenti, hogy a nők egyenjogúságáért, boldogságáért, csa­ládjuk kiegyensúlyozottságáért új, emberibb eszkö­zökkel kell küzdenünk. A nőkérdés tehát társadalmi kérdés. Legfontosabb feladatunk és társadalmi érde­künk, hogy a család , a társadalom alapja és talp­köve erős, biztonságos, kiegyensúlyozott egységgé váljék. Hogy a gyermekek szilárd erkölcsi és egész­séges érzelmi felkészültséggel kerüljenek a társada­lom vérkeringésébe, mint építő, alkotó egyének. Nem nézhetjük tovább tétlenül a szaporodó válásokat, a széteső családokat, a gyermekotthonokba kerülő, élő szülők árváit, a tartásdíj elől szökő szülőket, a gyermeknevelés terén burjánzó szülői közömbös­séget. Első lépésként néhány családra vonatkozó törvény módosítására tettünk javaslatot, úgyhogy azok első­sorban a gyermek érdekeit szolgálják, s megelőző intézkedéseket foganatosíthassanak a család szét­esése ellen. Kérjük továbbá olyan intézkedések jog­erőre emelését, amelyek megakadályozzák a gyerme­keikről nem gondoskodó szülők munkahelyváltoztatá­sát és kötelezik őket a tartásdíj fizetésére. Külön a nők helyzetének rendezésében A galántai járás küldötteire már a kongresszus után vár a klubalakítás. Most már a nagymácsédiak is elé­gedettek ...

Next