Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-15 / 38. szám

ár itt az ősz... Már itt az ősz, Szerelmem, reggel a kertbe mentem s láttam a sárga fákat ködfátyollal borítva, a sok zörgő levélke, a rívó őszi szelbe ponoaat befesirta. Könnyeztek mind az ágak, szároz levelet ráztak, a ködök tejfehérje a tájat eltakarta s én nertem föl az égre, hova merült a kékje, merre a napnak arca? De nem volt semmi kékség, nem volt egy csöpp reménység, ó, itt az ősz, Szerelmem, gondoltam könn­gbefúlva, a kertünk dísze, eke, virág és zöld levélke, lehullt már elvírulva Jaj, itt az ősz, Szerelmem s a tó tükréhez mentem ■­[ s megláttam benne arcom, az ősz borongott rajta, hajamnak mély sötétjét és szemem csillagfényét a dér már betakarta Búsongva tovamentem. Ó, itt az ősz Szerelmem, mint tűnő rózsafelhő a nyaram tovaillant, alig, hogy rám mosolygott, az őszi szél berontott, ninesett már rózsaillat! Mint hunyt parázsból pernye, a lomb pereg fejemre, léptem alatt a rétszín levél zörög zizegve S a fúnó élet árnya reáborul a tájra s rálehelt a szivemre! A fává szélben lengek, akár a sárga kertek, Őr ágak rómafonódnak s az ősz zenéjét zengem. Szereted-e a fákat, a bútsúzkodó tájat s az őszi tájban engem . Már itt az ősz, Szerelmem! Fotó:­­ KONTÁR VÁRNÁI ZSENI w’"

Next