Nő, 1976 (25. évfolyam, 21-48. szám)
1976-05-31 / 21-22. szám
Dr. EUDMILA PAJDUSAKOVA ifíÁM az igazsághoz A CSILLAGOK - A NAP TESTVÉREI Mindenki a saját szemével győződhet meg arról, hogy milyen óriási különbség van a csillagok és a Nap között. A Nap ad életet planétánknak fényével és melegével. Napkeltével a csillagok eltűnnek az égboltról s csak akkor tűnnek fel ismét, amikor a Nap már lenyugszik a láthatár mögé. Hidegen villódzó fényük csak a teljesen sötét égboltozaton ragyog föl teljes pompában. De a csillagfény, még ha tiszta éjszakákon úgy is tűnik, hogy egy miriádnyi sziporkázik felettünk, soha sem képes eloszlatni az éjszaka sötétségét. A nap és a csillagok különbözősége az első látásra oly nagy és mivoltuk látszólag oly összeegyeztethetetlen, hogy nem csoda, ha a Napot hosszú ezredéveken keresztül egész más égitestnek tartották, mint a csillagokat. Csupán a Nap és a csillagok fényének színképelemzése bizonyította be, hogy tulajdonképpen a Nap is csillag, s hogy a csillagok mindmegannyi nap. Hogy az égbolton annyira különbözőnek látjuk őket, azt a Nap közelsége, illetve a csillagok mérhetetlen távolsága okozza. Világűri méretekhez viszonyítva a mi nappali csillagunk a Földtől nincs messze. Földünk éltető csillaga körül mindössze 150 millió kilométernyi távolságban kering, sőt úgy is mondhatnók, hogy mi még a Nap nagy kiterjedésű, de nagyon ritka atmoszférájában, a koronában élünk. Igaz ugyan, hogy a több millió kilométernyi távolságot nem is tudjuk elképzelni, de az is igaz, hogy a kilométer a világűr távolságainak mérésére teljesen alkalmatlan elenyésző hosszmérték. A csillagászoknak tehát lényegesen nagyobb hosszmérték-egységet kellett választaniuk. A világűrről szóló népszerűsítő irodalomban a leggyakrabban fényévet jelölik meg az űrbéli távolaságok hosszmérték-egységeként. Egy fényév az a távolság, amennyit a fény egy másodperc alatt, 300 000 kilométeres sebességgel egy év alatt megtesz. És ez a távolság csaknem 10 billió (10 000 000 000 000) kilométer! S most, felszerelve ezzel az „űrméterrel“, beléphetünk a csillagok világába .. . A Napról a Földre a fény körülbelül 8 perc alatt ér el. Naprendszerünk utolsó bolygójára, a Plútóra azonban már csaknem 6 óra alatt, a Földről kibocsátott fénysugár a Holdat 1,3 másodperc alatt éri el. Más szóval, ha a Plútóra a fény sebességével utaznánk, mintegy negyed napig tartana az utunk , és máris világűrbeli hazánk határán találnánk magunkat. A Plútón bizonyára meglepetve tapasztalnánk, hogy noha a Merkúr, a Vénusz, a Föld és Mars eltűntek a szemünk elöl, a csillagok állása a plútói égboltozaton pontosan olyan mint a földi égen. A Plútóról tovább indulva, változatlan sebességgel, 4,3 év múlva érnénk el a legközelebbi csillagot, a Proxima Centauri-t. S ha még több csillagra is el szeretnénk látogatni, a fény sebességével az egyik csillagtól a másik legközelebbiig átlagban 6 és fél évig tartana az utazás. Ne csodálkozzunk tehát, hogy ezek az irdatlan távolságok a hatalmas, lángoló napokat pislákoló szentjánosbogárkákká zsugorítják. Azoknak a csillagoknak a sugara, amelyet szabad szemmel is láthatunk az égboltozaton, évtizedek, évszázadok, sőt évezredek múlva ér csak a Földre. Azoknak a csillagoknak a fénye pedig, amelyek a Tejutat alkotják, tízezer évig száll az űrön át, amíg eljut hozzánk. A Sirius, a téli égbolt legfényesebb csillaga, tőlünk csaknem 9 fényévnyi távolságra van, az ismert Plejádok, népies nevén Fiastyúk 420 fényévnyire, és a Sarka csillag fénye 400 év alatt jut el hozzánk. S még egy érdekesség: nem azokat a csillagokat látjuk a legfényesebben ragyogni, amelyek hozzánk a legközelebb vannak: a hozzánk legközelebb eső 40 csillag közül szabad szemmel mindössze vagy ötöt láthatunk. Mielőtt még a csillagok egyes tulajdonságaival foglalkoznánk, egy pillanatra még álljunk meg, s tekintsünk föl a csillagos égboltra. Tudjuk, hogy a csillagok kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak. Már az ókor legrégibb népei is észrevették ezt a jelenséget, s az egymáshoz közel eső csillagcsoportokat különböző dolgokhoz, képzettekhez, lényekhez, állatokhoz hasonlították. Ezek a csillagképek, számuk 88. A legismertebbek a Kis és Nagy Medve, az Orion, a Perzeus, a Herkules, a Bika, az Ikrek, a Szűz, a Nyilas és így tovább. A csillagászatban még ma is használatosak a Zodiakus, vagyis az Állatkor csillagképeinek nevei, noha ma már tudjuk, hogy az egy alakzatba tartozó csillagok a valóságban nem kell hogy „összetartozzanak“, vagy valamilyen módon kapcsolatban legyenek egymással, mert egymástól különböző távolságra esnek. Az emberi elme számára, bármily elképzelhetetlen messzeségben vannak is a csillagok, életük mégis feltárult az ember kutató szeme előtt. Az ember az idők múltával fokozatosan fellebbentette a fátylat titkaikról, olyannyira, hogy ma már a csillagászok nemcsak pontos leírást tudnak adni róluk, hanem, akár úgy is mondhatnók, kiállíthatják a születési bizonyítványukat és megjósolhatják jövőjüket. Mi hát a csillagok létének lényege és milyenek tulajdonságaik? A csillagok hatalmas, gáznemű tömegből álló, forró égitestek, amelyek saját maguk fényforrásai is egyben. A mi Napunk hozzájuk képest csak átlagos csillag, s alig hagynánk el Naprendszerünk határát, hamarosan el is tűnne a szemünk elől. Természetesen a csillagok sem egyformák: az egyik nagyobbra másik kisebb, az egyik még nem hűlt ki, a másik már hűlőfélben van, az egyik pazarabban ontja a fényt és a hőt, a másik szűkebben méri és így tovább. A mi Napunk semmivel sem emelkedik ki a többi közül, amelyen jó „közepes“. Ismerünk nála sokkal, de sokkal, százszorta, sőt, ezerszerte nagyobb átmérőjű csillagokat. Például a legnagyobb ismert csillagóriás, az Epszilon Aurigae átmérője 3000-szer nagyobb mint Napunké. Ebbe a csillagóriásba 27 ezer millió Nap férne bele. A legkisebb csillagok átmérője a Nap átmérőjének csupán egy százada, ezeket „törpéknek“ is nevezzük. Körülbelül akkorák, mint a bolygók. Amint látjuk, a méreteket illetően óriási különbségek vannak a csillagvilágban. Már kevésbé különböznek egymástól tömegüket illetően, vagyis (népszerűen, de helytelenül szólva) súlyukban. Egy-egy nagy csillag tömege több százszorosa a Napénak, és viszont: Napunk tömegéből mintegy tíz kisebb tömegű csillagot is „gyúrhatnánk“. (folytatjuk) A gáz- és porfelhőbe burkolt Plejádok, népiesen Fiastyúk 19