Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-05 / 10. szám
Piros-fehér borítólapon fekete betűkkel nyomtatva „Azt hiszem ez a béke“ áll. Bogarászom a széthulló lapokat, néhol elakad a gondolat, majd újra száll egyre magasabbra. A költők gondolatát követi. „Játszó ember, hívő ember, gyerekember. Azt hiszem az az elegendő magyarázat, gyerekemet. Hát persze, a gyerek ilyen ezerágú, ezertövű, csodás, égből jött, földre pittyant, síró-nevető, mindig feltápászkodó, mindig zuhanó-botorkáló, őszinte-meztelen. A gyerek ilyen, ugye, ugye mindnyájan ilyenek voltunk. De ők, a prófétapoéták gyerekek is maradnak, az időben terítik ki kicsikart, hosszú, tiszta gyermekségüket.“ Latinovits Zoltán mondta a költőkről. Adyról, József Attiláról, Nagy Lászlóról. Ady meg Petőfiről írta egyszavas jelzőként: gyermek. Lapozgatom a kiadványt. Nincs jobb szó rá, bár lehetne féltőn múltat idéző versgyűjtemény, jelenünk gönc -gondolatai, jövőt sejtető szikracsihol is, vagy éppen a válogató vallomása mederről. Nem a küllem a fontos, hanem a versekkel teleírt lapok küldetése: egy mozgalmat segíteni, minőségi elmélyülését. Vagy éppen segíteni a mozgalom létrejöttét. Mert nem a szükség hozza (hozta) létre, csak szükséges, hogy legyen. Harmadszor jelent meg ilyen kiadvány a Szlovákiai Nőszövetség KB gondozásában, hogy magyar nemzetiségű tagjainak útmutatóként szolgáljon a számukra negyedszer rendezendő Szólj költemény! vers- és prózamondó versenyen. Útmutató! Aki nem akar deszkákra lépni, annak is. „Gyerekember“ mondta Latinovits, hogy őt ne magyarázzuk, mondjuk játéknak a gondolatokkal: gyermekből EMBER-t nevel. Egyik legyen a költő, másik az édesanya. S ketten egymásra utalva egy nemzedék nevelői, egy kor gondolkodásmódjának meghatározói. Hogy milyen lesz a fa — nemes gyümölcsöt hozó, vagy földnyúzó vadhajtás —, a gyökerek titka. Milyen az ember, a gyermekkor tartalmának igaz tükre. S ha olykor reméljük is, senkit sem ment fel ez alól semmi. Úgy indult a dal, hogy anya altatta gyermekét. Tán úgy indult a vers is, és véred csupa arany, könnyeimmel aranyat mások egyszer majd felérek véle. Címet kapsz, karod kincsetcÉlíp n lurd« r> t « nkerl nrmeit in © lyenes nchvu qoftyk Belül a lábad soha sincs u««, megérkezett már bársony birodalmamból Belül a csontjaid fénylő hangot varázsolok elő belőlüik £| megbéklyózza még a halált isj|| Értékek születtek, emberformálta, embert formáló értékek. Ki verset ír, mond — szerelmet, embert, múltat, jelent hordoz, s formál jövőt gyermekében. Ki szépet, jót élt, legyen példa. Ki csak vágyta, a kor, a sors élni nem hagyta, legyen példa. Vágyni, élni a szépet, a jót, legyen életcél. Negyedik alkalommal rendezik meg magyar nyelven a Szólj költemény!!, szlovák nyelven tízzel többedszer. Ott már hagyomány, mozgalom. Nem az évek száma, a résztvevők tömege teszi azzá. Hogy mi a magyarlakta vidéken? Keressük a választ! Altassuk gyermekeinket dallal, verssel. Így akkor is mozgalom lesz a Szólj költemény!, ha az országos döntőn csak tízen vesznek részt. Vigyük gyermekeinket olyan helyre, ahol a költő szól. Mert — ezt is Latinovits mondta — „lehet, hogy a Van és Nincs között biztos hajósunk a Poéta“. Megjelent egy kiadvány. Most már csak az a fontos, eljusson azokhoz, akik számára készítették. A benne találtak biztosan segíteni fogják a mozgalmat. NESZMÉRI SÁNDOR Belül a szemed ablak, oly tájra nyílik, hol én fényben állok. Belül a melled óceán, lehúz a medrébe engem. Belül a csípőd kikötőhíd, hajóimnak, mik hazatérnek hosszú útjaikról. A boldogság ezüst harmatán fekszem én megkötözve. Belül a szád pihepuha fészek, benne repesve szárnyrakél a nyelvem. Belül a húsod dinnyefény, édes, vég nélküli élvezet. Belül az ereid nyugalmasak fuvolájjp Hajnal Gábor fordítása Fotó: KONTÁR GY.