Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-02 / 36. szám

Hajnali négykor ébred a tábor. Aki indul, csendben bújik ki a harmatos sátorból. Az égbolt felhőtlen - lényeges dolog. Egy-két tornagyakorlat után kiadós reggeli, öt órakor már indulnak is a buszok, majd egy órás gyaloglás és a poprádi tóhoz érkezünk. A Rysy „bejáratánál" virsli illata vegyül a friss tátrai levegőbe. Fél hétkor már a Manguson taposunk­­ felfelé. A hőmér­séklet nyolc fok, előkerül a hátizsákból a meleg szvetter és a kabát. A feny­vesek fölött itt-ott látni, amint sárgára festi a szürke csúcsokat a felkelő nap. Néhány kilométer után mögöttünk marad a sűrű erdő, magányos fák, törpefenyők között baktatunk. Aztán tovább törpülnek, majd teljesen elfogy­nak a kövekkel borított gyalogút mellől azok is. A csendet csak a ziháló lélegzet és a lefele rohanó habos vizű patakok csobogása töri meg. A hatal­mas köveken táncol-forog a víz. A szürkeséget itt még meg-megtöri apró virágaival egy-egy üdezöld fűfolt, de nem sokáig. Lánc segítségével mászunk fel a sziklára. Már hómezők váltják egymást. A menedékházban jólesik a meleg tea. A csúcs - ahol 1913-ban Vlagyimir Iljics Lenin járt — innét még egy órányira van. Néhány perc múlva a ge­rincre érünk. Végre süt ránk a nap. Olyan a csend, hogy szinte fáj. Az első csoporttal érkezem. Néhány perc múlva újabbak jönnek, közöttük a Corotka elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség. Évek óta nem volt ilyen jó az idő. Ragyog a nap, szokatlanul kék az ég. Visszafele újra találkozunk a fűfoltokkal, a siető patakok vizével, a törpe­fenyőkkel, a magányosan ácsorgó fákkal, a tátrai fenyvesekkel. Még néhány mély szippantás a friss levegőből. Csodálatos kirándulás volt! A parkoló mellett elszáguld néhány autó. Újra itt vagyunk­­ jól ismert benzingőzös világunkban. Kép és szöveg: NAGY LÁSZLÓ

Next