Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-23 / 9. szám

. A modern bútoripar egyik kedvelt és keresett terméke a fehér bútor. Sokak számára talán túl merésznek, szokatlannak tűnhet, ennek ellenére a fehér alkalmazása nem „mai találmány", már a rokokó korában — hogy csak egyetlen példát ragad­junk ki a múltból — gyakran és szívesen használt szín volt. A fehér hátránya, hogy kényes­ a por, az apróbb szennyeződések is azonnal meglátszanak rajta — ellenben az ilyen bútor valójában nagyon hálás, mivel a szintetikus lakkal, illetve műanyag lappal bevont felület könnyen lemosható, akár erősebb hatású tisztítószerekkel is. A fehér jellegzetesen háttérszín, teljesen neutrális. Tetszés szerinti szín­­kombinációk használatát teszi lehetővé, a többi bútor és a díszítőelemek így nagyobb teret, lehető­séget nyernek. Nagyon érdekes hatást érhetünk el például, ha a fehér bútort antik darabokkal, „stílbú­torokkal" kombináljuk (főleg ha csak egy-két darab van birtokunkban), ebben az esetben nem hat az összeállítás széttörtnek, stílszerűtlennek. A bútor szigorú mértani felfogása és semleges színe adja a kontrasztot, az „optikai felkiáltójel" hatásos jelenlé­tét; az antik bútordarab beilleszkedik, ugyanakkor kiemelkedik a térből. A fehér bútorral berendezett szobában fontos, hogy legyen egy domináns szín, amely felélénkíti a környezetet. Ám itt se használjunk túl sok eltérő színt, mivel a fehér sokkal élénkebbé teszi a színpa­lettát, mint bármely más háttérszín. A székek vörös támlája és a rokon színű fal jó példája az érzéssel kezelt színhasználatnak. J. p. Fotó: ifj. Lőrin­cz János szép otthoni ügyes kezek A szerző felvételei A képen látható ,,pólya­­kendőt" a zsitvabesenyői (Be- Seftov) Bernáthné Takács Amália készítette a húszas évek elején. Amália néni a „szátvai munkák” készítésé­nek titkát sógorától, a Zsitva­­besenyőn egykor virágzó ta­kácsipar egyik jeles képvise­lőjétől már nem használt szál­­ván annak idején saját fonásé kenderből és bolti pamutból készült a család fehérneműje, az abroszok, a törülközők. — Volt, hogy megfontam húsz fonalat, megszőttem nyolcvan rős vásznat egy té­len — mondja Amália néni. Figyelembe véve azt, hogy egy önellátó paraszti háztar­tásban mindig sok a munka, a szövésre csak esténként kerül­het sor, a 80 rős (kb. hatvan méter) nagyon komoly telje­sítmény, még akkor is, ha férje, a most 82 esztendős Bernáth Antal rendszeresen segített feleségének. — Mikor már föl van szed­ve nyistbe, oda kellett bele­hurcolni a szálakat. Azt csi­nálta a férjem. A pólyatakaró vagy a ha­sonló, keskeny és hosszú szőt­tes munkák kitűnően felhasz­nálhatók a mai háztartásban is drapériaként. Sebők Mária (nö21)

Next