Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-01 / 1. szám

tévéfilm. Különös házasság Fényképezte Szabó Róbert (Szabó jön lóháton) Tóth: Ne féljenek az úrfiak, mindjárt fel lesznek ravatalozva a csirkék földi marad­ványai. Szabó Gyuri: Hát épp ezért jöttem én is ... Méltóságos Dőry báró tisztelteti és szívesen látja ebédre az úrfiakat. Meg azt is üzeni, hogy sietni kell, mert mindjárt tálalnak. Buttler: Én nem is tudom ... Most már... Tóth: Mire várnak az úrfiak? A nagykanál mégiscsak nagykanál! A bárónál jobb ebéd van, a jobb ebéd pedig többet ér a ros­­­szabb ebédnél. Ehhez még sok iskola se kell. Buttler János: Igen, dehát... mivel tarto­zunk Tóth uram a csirkéért? Tóth: Aki nem eszik, nem fizet. Bernét: De hiszen a csirke már meg van ölve és az mégis kár. Tóth: De kicsibe vesznek engem az urak. Hát úgy nézek én ki, mint valami kákabélű szabó? Megeszem én lelkem, galambjaim, három-négy ebédet is napjában, hát a két csirkét is megeszem. Csak előbb egy kis kovászos uborkát hozok fel magamnak hoz­zájuk. Egyet azonban mondok, usgyi ... Mert a feleségem nem ilyen galamblelkű. (A Dőry kastély kertje) Szabó: A tornác felé tessenek. Ott van a báró úr! Bernét: Kisasszony is van a háznál? Hajdú: Igen, a Mariska baronessz. Bernét: No, az jó. Buttler: Dehogy jó, ha kisasszony van és ha gitárja van, akkor bizonyosan emlék­könyve is van (stammbuchja), és ha emlék­könyve van, bizonyosan verseket kell bele­komponálnunk, az pedig nem jó. Bernét: Mégis csak talentum vagy te, János! Buttler: De én inkább fát vágnék, mintsem verset faragjak. Hajdú: Siessünk, tálalnak! Dőry: No, szervusztok. Hát illik ez? Hát magyar anya szült benneteket, vagy valami elvadult kecske ringatott? Hát nem tudjá­tok kihez kell menni, ha valami faluba érkeztek? Ejnye, canis mater! Nohát, kik vagytok, mondjátok el röviden. Buttler: Gróf Buttler János. Dőry: Kutykurutty! No, derék. Ösmertem a megboldogult apádat. Hasonlított hozzád. Azaz, hogy te hasonlítasz hozzá. Azaz hogy mindegy! Együtt voltunk vele Ursitznál, a Ferenc császár kíséretében, midőn az bé­két ment kérni Napóleonhoz! Hohó, ni, hát te kinek a fia vagy? Bernét: Bernáté Bomózzról. Bernét Zsig­­mond. Dőry: Aha, te vagy az híres pemnahajder, akinek a versében az úristen magyar kaca­­bajkába bújt, mielőtt maga elé ereszté Rákóczi fejedelmet, igaz-e! Azt fújja egész Patak... No, jó nagy fejet örököltél az apádtól. Azazhogy az övé is, hallom, meg van jó egészségben. Egyébként a kerek koponyájúaké a jövő. Mentek haza vakáci­óra? Bernét: Szolgálatára, bátyám uram. Dőry: Jancsi öcsém meg veled tart, ugye? És még ma haza akartok érni. (Dőry ebédlője, már megtérítve, a hölgyek az ablaknál várakoznak. Mariska és a neve­lőnő haja görögösen felfésülve. Bejönnek a vendégek, és elkezdődik a bemutatkozás. Egy harmadik szoknya is suhog a háttér­ben: főtisztelendő Szucsinka János, a helybeli plébános.) Dőry: Ez hát a lányom, ez pedig Madame Malipau, a társalkodónő. Mondom én az úrfiaknak, hogy a hazamenetelből semmi sem lesz. Mi jutna akkor nekünk a kedves társaságból? Szucsinka: Szucsinka János ... Bernét: Bernét Zsigmond. Buttler: Buttler János. Szucsinka: Á, gróf Buttler. Régi, nevezetes família. Ha jól emlékszem, egy Buttler szúr­ta le Wallensteint. Buttler: Bárcsak ne tette volna. Azóta átok fekszik a Buttlerokon.­­Hatan ülnek az asztalnál, de van egy hetedik teríték is, és egy karosszék odaté­­ve. Amikor mindnyájan letelepednek, a he­tedik teríték gazdája is előjön az asztal alól és felugrik a székre. Egy csimpánzmajom az.) Dőry: No de most már asztalhoz, gyerekek. János öcsém, ülj oda a lányom mellé. Te pedig a paphoz telepedj, Zsiga fiú. Az majd eltart téged anekdotákkal. Mária: Apám hozta kalandos utazása­iból ... És mindenkinél jobban kényezteti. Azért ilyen neveletlen. Várj még, Kipi, mert ez még forró neked. Érted-e, forró még a leveske, Kipi. (Kipi megérti, fújni kezd a szájával, de hol a kanalat, hol a villát pottyantja a földre.) Mme Malipau: Oh haszontalan Kipi, meg­álljál ... (Mikor Madame Malipau épp az asztal lábánál kotorász, az öreg báró halkan meg­jegyzi a majomra mutatva:) Dőry: Ejnye, Monsieur Malipau. (A báró sűrűn töltögeti a bort, s kedélyesen mondja.) Nekünk ritka ünnep a vendég, különösen a váratlan, akit még nem volt módunk elunni. (Dőry kertjében: Mariska és Buttler, mö­göttük a társalkodónő és Bernet sétálnak a kertben. A párbeszéd végére felérnek a tornácra ahol Dőry pipázgat és a pap áll.) Mária: Ön ugye, babonás? Buttler: Miért gondolja? Mária: Mert azt mondja a tisztelendő úr­nak, hogy átok ül a Buttlereken. Csak nem hisz ön az effélékben? Buttler: Kénytelen vagyok hinni, mert igaz­nak bizonyult. Családom tagjai mind na­gyon szerencsétlenek voltak, sok-sok ősö­mig. Mária: Annál több ok, hogy ön nem lesz az. Buttler: Kedves, hogy így kívánja. Mária: Ha sokáig esik az eső, valószínűbb, hogy derült nap következik. Buttler: No, ebben van valami igaz. Mária: És tudja-e, hogy az ön őse a bűneiért egy bizonyos időre a purgatóri­­umba van kárhoztatva, ott bolyong és ve­zekel a szelleme. Ha egyszer ez a vezeklés véget ér és megtisztul a lélek, a család is fölszabadul az átoktól. Buttler: Ön mindezt a tisztelendő úrtól tanulta? Mária: Miért, ön nem hisz a szellemek­ben? Buttler: Isten tudja. És maga hisz? Mária: Mindenesetre. Ha itt maradnak estére, megálljon csak, megidéztetem a maga ősét. Akkor aztán mindjárt tisztában leszünk, van-e ilyen átok, vagy nincs. Bernét: No, ezt már én is szeretném látni. Társalkodónő: Hát majd meglátják. De ahhoz az Izsépy kisasszonyok kellenek. Bernét: Hát őket meg honnan vegyük? Mária: Jönnek azok maguktól is. Két vén­lány az mind a kettő kiaszott múmia, de kitűnő médiumok. Fludium van az ujjaik­­ban. Dőry: Hát őket aztán okvetlenül szemügy­re kell venniük. Hogy lássák, micsoda hölgykoszorúban élek én öreg napjaimra. Szegény fejem. Pedig valamikor, amikor még gárdista voltam odafönt a Burg­­ban ... Jujujuj, de szép fiatalember voltam akkor. És mi minden meg nem esett ve­lem ... Mariska, fiam eredj be a szobába. Atyuska, maga is menjen, de nehogy a kulcslyukon hallgatózzék. Mert ugye, mondják, hogy romlanak az erkölcsök. De azért az nem egészen úgy van, hogy régen csupa szent meg angyal sétafikáit... Maga igazán maradhat Mme Malipau, leg­feljebb amit nem akar, nem ért. I folytatjuk) mmm wi­ b^ b'i W W W7*W>»«77í*r7SW MIKSZÁTH KÁLMÁN

Next