Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-01 / 1. szám

házunk tája A harmonikus életkörnyezet feltételezi a nö­vények jelenlétét is, s nem csupán a természet­ben, hanem közvetlen közelségünkben, ottho­nunkban is. Lakásunk növényei hatást gyako­rolnak hangulatunkra, mivel az élőt jelentik az élettelennel szemben, lazítják a merev építésze­ti vonalakat, barátságossá, otthonossá teszik a lakást és a párologtatással, a kibocsájtott oxi­génnel — amely kedvezővé teszi a helyiség levegőjét — befolyásolják biológiai közérzetün­ket is. Helyük, elrendezésük a lakásban egyéni­ségünkre és szépérzékünkre vall, éppen úgy az is, ha valamely lakásban egyetlen növényt sem találunk. A növény a belső térformálás, téralakítás, térelválasztás fontos eszköze. A kedvezőtlen arányú lakószobát jól meg lehet osztani, tagolni félmagas vagy a padlótól a mennyezetig érő növényfallal. De helyezhetünk növényt polcra, virágtartóba is, mindig szem előtt tartva azt a követelményt, hogy a legtöbb virág fényigé­nyes, fejlődéséhez fényre van szüksége. A fény energiája teszi lehetővé, hogy a levegőben levő széndioxid a víz és a klorofill segítségével szén­hidráttá alakuljon át. A fény hiányában a növé­nyek megnyúlnak. Az ilyen növény egészségte­len, hajtásai, levelei áttetszővé válnak. Ilyen körülmények között díszítő funkcióját nem ké­pes betölteni. A túlzottan erős fényre helyezett növény viszont zömökebb lesz az átlagosnál, szára erősen megkeményedik, az erős hőhatás következtében perzseléses károsodást is szen­vedhet. Sokan tanácstalanok, mibe ültessék a szoba­növényt. Általánosan ismert növénytartó az égetett agyagcserép. A normálcserép majdnem olyan széles, mint amilyen magas. A pálmáknak viszont keskeny, hosszú cserép, az orchideák­nak széles, lapos cserép a legalkalmasabb. Az üvegházakban használatos mázatlan cserépből a felesleges víz a pórusokon keresztül távozni tud. Szobában azonban, ahol szárazabb a leve­gő, a mázas cserép mutatós szobadísz lehet, de jobb, ha egyszerű agyagcseréppel együtt hasz­náljuk. A mázas cserépbe a növényt cserepestül is állíthatjuk, és a két edény közé nedvességtar­tó tőzegmohát tehetünk. Nagyobb növények — pálmák, leánderek — részére fadézsát, facsöbröt használjunk, kívülről fakonzerváló anyaggal kezelve, belülről pedig forrasztólámpával kiégetve. Ízléses növénytar­tót készíthetünk fakéregből, kivájt fatörzsekből is, amelyek rusztikusabb hatást keltenek és valóban díszei lehetnek a lakásnak. Jobban érvényesül a növény a helyiségben, ha virágállványra tesszük, mint a felvételünkön látható diffenbachiát, Kandallóra vagy közvet­len mellé azonban csak akkor tegyünk szobanö­vényt, amikor nem fűtünk.

Next