Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-14 / 25. szám

A túl hangos zene is ártalmas Egyesek teljes joggal állítják, hogy valaha a mennydörgés jelentette a legnagyobb zajt, ma pedig­­ magunk csinál­juk ... Szakemberek megállapítása szerint az emberi hallásra már a 85 decibel hangerősségű zaj is ártalmas. A zajártalom veszélye attól is függ, hogy a zaj állandó vagy szaggatott-e. Ezért is ajánlatos, hogy a zené­szek ne próbáljanak egy­folytában, tartsanak jól időzített szüneteket fel­lépésükkor is. A 90 deci­beles hangerősség már veszélyes, 130 decibel feletti pedig a hallószer­vek sérülését idézheti elő. Jó lenne, ha mindezt figyelembe vennék diszkók rendezői és láto­­­gatói, mert ott a hange­rősség — az elektromos hangerősítők jóvoltából — 90 db felett mozog (ilyen zajban munkahe­lyen a fülvédő már köte­lező!). Az ütőhangszerek felerősített hangja pedig eléri a 125 decibelt is. Szeretet­t félévenként? rá Carole Kaynek számo­karácsonya volt. Négyéves kislányát, Gemmát utoljára augusz­tusban láthatta és fogal­ma sincs, mikor láthatja újra, ha ugyan valaha is sor kerül rá. Gemma állami gondo­zott, Carole pedig egyike annak a sok száz anyá­nak, akik belekerültek a bürokrácia csapdájába, mely megfosztja őket gyermekeiktől, néha egy egész életre, bár semmi valós hibát nem követ­tek el. A „Családjogi Csoport" nevű független mozga­lom megpróbálja meg­változtatni azt a tör­vényt, ami az állami gon­dozónőknek abszolút, a bíróság előtt megtámad­­hatatlan jogot biztosít annak eldöntésére, hogy egy szülő mikor, vagy egyáltalán láthatja-e gyermekét ha azt állami gondozásba vették. Azok a szülők, akiknek gyermekei — rendszerint átmeneti családi nehéz­ségek miatt — állami gondozásba kerülnek gyermekeik látogatásá­tól részben, vagy akár teljesen is el lehetnek tiltva. Ezeket a gyereke­ket egészen távol élő ne­velőszülőkhöz is kihe­lyezhetik, és a biológiai szülőknek meg se kell hogy mondják, mi tör­tént gyermekeikkel. Mire a szülők a családi problémáikat megoldják, és képesek lesznek saját gyermekeik újbóli neve­lésére, azok rendszerint már beilleszkedtek egy új családba, és a vér sze­rinti szüleikhez kötő szá­lak erősen meggyengül­hetnek. A közelmúltban a leg­felsőbb bíróság meglehe­tősen vonakodva, de két esetben is úgy ítélke­zett, hogy nem szolgál­ná a gyermek érdeke­it, ha visszakerülnének szüleikhez, egyszerűen azért, mert a gyermekek már túlságosan hozzá­szoktak nevelőszüleik­­hez. Vonakodva, mert a bíró mindkét esetben egyetértett abban, hogy az anyák, akiknek saját kérésére vették gyerme­keiket rövid időre szóló állami gondozásba csalá­di nehézségek miatt, lel­kiismeretes, gondos szü­lők voltak, akik kemé­nyen küzdöttek a gyer­mek egészséges nevelé­sét biztosító stabil körül­mények megteremtésé­ért maguk körül. A bírák, akiknek dön­tésére az egyes gyerme­kek állami gondozásba kerülnek, szintén aggo­dalmuknak adnak han­got, mivel egyáltalán nem áll módjukban meg­akadályozni a gondozó­nőket abban, hogy elren­deljék a láthatás meg­szüntetését. Carole két évvel eze­lőtt fordult keresettel a bírósághoz, hogy lányát, Gemmát visszakaphas­sa. Soha senki sem állí­totta, hogy gyermekét verte vagy hogy nem lett volna jó anya. A gondo­zónő a tárgyaláson min­dössze anyit mondott: „Anya és gyermeke kö­zött semmi nyoma sincs a szokásos kötődésnek" — mire a bíró, Carole val­lomása alapján megje­gyezte: „Hogyan kötőd­hetne a gyerek az anyjá­hoz, ha hetente csak egyszer láthatja?" „A bíró azt mondta ne­kem, reméli, viszontlát­hat majd, ha a körülmé­nyeim stabilizálódnak. Most már saját lakásom van és készülök férjhez menni. Jövő hónapban újra tárgyalják az ügyem, de addigra már hat hó­nap fog elmúlni Gemma utolsó látása óta. Ho­gyan lehet elvárni, hogy hat hónap után a gyerek a kötődés jeleit mutas­sa?" Oltóanyagok terhesség ellen? Az Egészégügyi Világ­­szervezet közelmúltban közzétett jelentése sze­rint jelenleg 60—80 mil­lió nő szed a világon fo­gamzásgátló tablettát és további százmillió véde­kezik bizonyos időben tablettával a teherbe esés ellen. 1981-ben húszmillió nő használt a világon méhen belüli fo­gamzásgátló eszközt. A jelentés szerint 1990-re a családtervezés techni­kájának jelentős fejlődé­sére lehet számítani. El­készülnek például az ol­tóanyagok, amelyek im­munológiai folyamattal önműködően védenek a nem kívánatos terhesség ellen, vagy pedig első szakaszában megszünte­tik a terhességet. Ezek­nek az oltóanyagoknak a hatásideje egy-öt év lesz, azután helyreáll a termé­kenység. A férfiak szá­mára kidolgozott oltó­anyagoknak az a veszé­lyük, hogy véglegesen megszüntethetik a ter­mékenységet. (nős) A HIDEGHÁBORÚ BOSZORKÁNYPERE Harminc évvel ezelőtt, 1953. június 20-án a Sing-Sing börtöben néhány percre elhalványult a villanyfény. Mindig így van ez, amikor a villamos­székbe bekapcsolják az áramot, hogy végrehajtsák a halálos ítéletet. Ekkor ölte meg az Egyesült Államok osztálybírósága a háborús őrület szol­gálatában a hamis vádak alapján elí­télt Rosenberg házaspárt. Ethel és Július, két gyermekétől el­szakítva, egymástól elválasztva, külön cellában, több mint két évet szenve­dett, reménykedett, harcolt a börtön­ben. Az amerikai reakciós sajtó üvöltve követelte kivégzésüket. A szovjetelle­­nesség felszítására koholt hamis vádak felrázták a világ haladó közvélemé­nyét. Kiváló közéleti személyiségek, tudósok, írók, művészek csatlakoztak az elítéltek megmentéséért folyó küz­delembe. Levelek ezreit küldték a Fe­hér Házba, tüntetéseket rendeztek, til­takozó gyűléseken szólaltak fel, a hala­dó világsajtó hasábjain nyilatkoztak, követelték az ártatlanul meghurcolt és megvádolt emberek szabadon bocsátá­sát. Ez a tiltakozás olyan hatalmas mé­reteket öltött, amilyenre az USA-ban a Sacco és Vanzetti per óta nem volt példa. Azóta már film is készült a Rosenberg házaspárról, éppúgy, mint Saccoról és Vanzettiről. Akik már elfelejtették volna, vagy csupán a filmből emlékeznek történe­tükre, azoknak hadd idézzük fel, mi is volt bűnük, amiért villanyszékben kel­lett végezniük fiatal életüket. Az, hogy békét akartak, 50 ezer emberrel együtt folyamodványt írtak alá, amelyben egy kommunista jelöltet támogattak. És az, hogy spanyol emig­ránsokat és interbrigadisták gyermeke­it támogatták, akik Franco fasiszta diktatúrája elől kerestek menedéket az USA-ban. És az, hogy nyilvánosan kijelentet­ték, a nácik elleni második világhábo­rú legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte. A pernek egyik fő célja az volt, hogy a koreai háború érdekében felszítsa a kommunista ellenes és faji gyűlöletet. Az imperialisták szovjetellenes hábo­rús hisztériát akartak kelteni, hogy okuk legyen a még lázasabb fegyver­kezésre, az atomháború eszközeinek előkészítésére. A vádirat azt állította, hogy Rosen­­bergék „vörösök” és „kémek” és ők közvetítették a Szovjetuniónak az atomtitkokat. Rosenbergék gyermekeikkel New York egyik munkásnegyedében éltek szerény viszonyok között. Nem voltak a kommunista párt tagjai, csupán elí­télték a fasizmust és állást foglaltak a béke ügye mellett. A megfélemlítés eszközeivel arra akarták őket kénysze­ríteni, hogy vallják be „bűnüket”, ők azonban mindvégig hangoztatták teljes ártatlanságukat. A halál árnyékában bátor harcosok­ká, hősökké nőttek. Példájuk milliók­nak adott erőt, hogy a fajüldözés, a megfélemlítés, a koholt boszorkánype­rek ellenére is vállalják a leszerelésért, a békéért folyó harcot, a szovjetellenes uszítás, a háborús hisztéria szításának elítélését. Erre az erőre ma talán még nagyobb szükség van, mint akkor, harminc év­vel ezelőtt. Hiszen új, még raffináltabb eszközökkel ismét háborúra uszítanak, ismét a fegyverkezés szükségszerűségé­vel akarják félrevezetni az USA népét, ismét szovjetellenességgel álcázzák az imperializmus valódi céljait. A Rosenberg házaspár helytállása, hősiessége adjon ma is millióknak erőt a békeharchoz. u

Next