Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-14 / 25. szám
A túl hangos zene is ártalmas Egyesek teljes joggal állítják, hogy valaha a mennydörgés jelentette a legnagyobb zajt, ma pedig magunk csináljuk ... Szakemberek megállapítása szerint az emberi hallásra már a 85 decibel hangerősségű zaj is ártalmas. A zajártalom veszélye attól is függ, hogy a zaj állandó vagy szaggatott-e. Ezért is ajánlatos, hogy a zenészek ne próbáljanak egyfolytában, tartsanak jól időzített szüneteket fellépésükkor is. A 90 decibeles hangerősség már veszélyes, 130 decibel feletti pedig a hallószervek sérülését idézheti elő. Jó lenne, ha mindezt figyelembe vennék diszkók rendezői és látogatói, mert ott a hangerősség — az elektromos hangerősítők jóvoltából — 90 db felett mozog (ilyen zajban munkahelyen a fülvédő már kötelező!). Az ütőhangszerek felerősített hangja pedig eléri a 125 decibelt is. Szeretett félévenként? rá Carole Kaynek számokarácsonya volt. Négyéves kislányát, Gemmát utoljára augusztusban láthatta és fogalma sincs, mikor láthatja újra, ha ugyan valaha is sor kerül rá. Gemma állami gondozott, Carole pedig egyike annak a sok száz anyának, akik belekerültek a bürokrácia csapdájába, mely megfosztja őket gyermekeiktől, néha egy egész életre, bár semmi valós hibát nem követtek el. A „Családjogi Csoport" nevű független mozgalom megpróbálja megváltoztatni azt a törvényt, ami az állami gondozónőknek abszolút, a bíróság előtt megtámadhatatlan jogot biztosít annak eldöntésére, hogy egy szülő mikor, vagy egyáltalán láthatja-e gyermekét ha azt állami gondozásba vették. Azok a szülők, akiknek gyermekei — rendszerint átmeneti családi nehézségek miatt — állami gondozásba kerülnek gyermekeik látogatásától részben, vagy akár teljesen is el lehetnek tiltva. Ezeket a gyerekeket egészen távol élő nevelőszülőkhöz is kihelyezhetik, és a biológiai szülőknek meg se kell hogy mondják, mi történt gyermekeikkel. Mire a szülők a családi problémáikat megoldják, és képesek lesznek saját gyermekeik újbóli nevelésére, azok rendszerint már beilleszkedtek egy új családba, és a vér szerinti szüleikhez kötő szálak erősen meggyengülhetnek. A közelmúltban a legfelsőbb bíróság meglehetősen vonakodva, de két esetben is úgy ítélkezett, hogy nem szolgálná a gyermek érdekeit, ha visszakerülnének szüleikhez, egyszerűen azért, mert a gyermekek már túlságosan hozzászoktak nevelőszüleikhez. Vonakodva, mert a bíró mindkét esetben egyetértett abban, hogy az anyák, akiknek saját kérésére vették gyermekeiket rövid időre szóló állami gondozásba családi nehézségek miatt, lelkiismeretes, gondos szülők voltak, akik keményen küzdöttek a gyermek egészséges nevelését biztosító stabil körülmények megteremtéséért maguk körül. A bírák, akiknek döntésére az egyes gyermekek állami gondozásba kerülnek, szintén aggodalmuknak adnak hangot, mivel egyáltalán nem áll módjukban megakadályozni a gondozónőket abban, hogy elrendeljék a láthatás megszüntetését. Carole két évvel ezelőtt fordult keresettel a bírósághoz, hogy lányát, Gemmát visszakaphassa. Soha senki sem állította, hogy gyermekét verte vagy hogy nem lett volna jó anya. A gondozónő a tárgyaláson mindössze anyit mondott: „Anya és gyermeke között semmi nyoma sincs a szokásos kötődésnek" — mire a bíró, Carole vallomása alapján megjegyezte: „Hogyan kötődhetne a gyerek az anyjához, ha hetente csak egyszer láthatja?" „A bíró azt mondta nekem, reméli, viszontláthat majd, ha a körülményeim stabilizálódnak. Most már saját lakásom van és készülök férjhez menni. Jövő hónapban újra tárgyalják az ügyem, de addigra már hat hónap fog elmúlni Gemma utolsó látása óta. Hogyan lehet elvárni, hogy hat hónap után a gyerek a kötődés jeleit mutassa?" Oltóanyagok terhesség ellen? Az Egészégügyi Világszervezet közelmúltban közzétett jelentése szerint jelenleg 60—80 millió nő szed a világon fogamzásgátló tablettát és további százmillió védekezik bizonyos időben tablettával a teherbe esés ellen. 1981-ben húszmillió nő használt a világon méhen belüli fogamzásgátló eszközt. A jelentés szerint 1990-re a családtervezés technikájának jelentős fejlődésére lehet számítani. Elkészülnek például az oltóanyagok, amelyek immunológiai folyamattal önműködően védenek a nem kívánatos terhesség ellen, vagy pedig első szakaszában megszüntetik a terhességet. Ezeknek az oltóanyagoknak a hatásideje egy-öt év lesz, azután helyreáll a termékenység. A férfiak számára kidolgozott oltóanyagoknak az a veszélyük, hogy véglegesen megszüntethetik a termékenységet. (nős) A HIDEGHÁBORÚ BOSZORKÁNYPERE Harminc évvel ezelőtt, 1953. június 20-án a Sing-Sing börtöben néhány percre elhalványult a villanyfény. Mindig így van ez, amikor a villamosszékbe bekapcsolják az áramot, hogy végrehajtsák a halálos ítéletet. Ekkor ölte meg az Egyesült Államok osztálybírósága a háborús őrület szolgálatában a hamis vádak alapján elítélt Rosenberg házaspárt. Ethel és Július, két gyermekétől elszakítva, egymástól elválasztva, külön cellában, több mint két évet szenvedett, reménykedett, harcolt a börtönben. Az amerikai reakciós sajtó üvöltve követelte kivégzésüket. A szovjetellenesség felszítására koholt hamis vádak felrázták a világ haladó közvéleményét. Kiváló közéleti személyiségek, tudósok, írók, művészek csatlakoztak az elítéltek megmentéséért folyó küzdelembe. Levelek ezreit küldték a Fehér Házba, tüntetéseket rendeztek, tiltakozó gyűléseken szólaltak fel, a haladó világsajtó hasábjain nyilatkoztak, követelték az ártatlanul meghurcolt és megvádolt emberek szabadon bocsátását. Ez a tiltakozás olyan hatalmas méreteket öltött, amilyenre az USA-ban a Sacco és Vanzetti per óta nem volt példa. Azóta már film is készült a Rosenberg házaspárról, éppúgy, mint Saccoról és Vanzettiről. Akik már elfelejtették volna, vagy csupán a filmből emlékeznek történetükre, azoknak hadd idézzük fel, mi is volt bűnük, amiért villanyszékben kellett végezniük fiatal életüket. Az, hogy békét akartak, 50 ezer emberrel együtt folyamodványt írtak alá, amelyben egy kommunista jelöltet támogattak. És az, hogy spanyol emigránsokat és interbrigadisták gyermekeit támogatták, akik Franco fasiszta diktatúrája elől kerestek menedéket az USA-ban. És az, hogy nyilvánosan kijelentették, a nácik elleni második világháború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte. A pernek egyik fő célja az volt, hogy a koreai háború érdekében felszítsa a kommunista ellenes és faji gyűlöletet. Az imperialisták szovjetellenes háborús hisztériát akartak kelteni, hogy okuk legyen a még lázasabb fegyverkezésre, az atomháború eszközeinek előkészítésére. A vádirat azt állította, hogy Rosenbergék „vörösök” és „kémek” és ők közvetítették a Szovjetuniónak az atomtitkokat. Rosenbergék gyermekeikkel New York egyik munkásnegyedében éltek szerény viszonyok között. Nem voltak a kommunista párt tagjai, csupán elítélték a fasizmust és állást foglaltak a béke ügye mellett. A megfélemlítés eszközeivel arra akarták őket kényszeríteni, hogy vallják be „bűnüket”, ők azonban mindvégig hangoztatták teljes ártatlanságukat. A halál árnyékában bátor harcosokká, hősökké nőttek. Példájuk millióknak adott erőt, hogy a fajüldözés, a megfélemlítés, a koholt boszorkányperek ellenére is vállalják a leszerelésért, a békéért folyó harcot, a szovjetellenes uszítás, a háborús hisztéria szításának elítélését. Erre az erőre ma talán még nagyobb szükség van, mint akkor, harminc évvel ezelőtt. Hiszen új, még raffináltabb eszközökkel ismét háborúra uszítanak, ismét a fegyverkezés szükségszerűségével akarják félrevezetni az USA népét, ismét szovjetellenességgel álcázzák az imperializmus valódi céljait. A Rosenberg házaspár helytállása, hősiessége adjon ma is millióknak erőt a békeharchoz. u