Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, elnöke Szlovákia Nőszövetség Központi Bizottságának Felelősségtudattal Amikor a távozó óév átadja helyét az újnak — 1984-nek — ki ne kérdené: milyen is volt ez a mögöttünk álló esztendő, s vajon mit hoz majd az új? Ezt kérdik a politikusok, államférfiak, közgaz­dászok, vezetők, és ez érdekli dolgozóink millióit, a férfiakat és a nőket egyaránt. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy kormányunk az 1983-as évre szóló gazdasági és népjóléti fejlesztési álla­mi tervet milyen helyzetben hagyta jóvá. Őszin­tén szólva, akkoriban meglehetősen sokan kétel­kedtek — s ezt nem is rejtették véka alá — a kitűzött, rendkívül igényes feladatok realitásá­ban, hiszen e feladatok megvalósítására az eddi­ginél lényegesen nehezebb bel- és főleg külpoliti­kai körülmények között kerülhetett sor. Tavaly, az év elején még csak nem is feltételeztük, hogy az Egyesült Államok és a világimperializmus mili­tarista törekvései miatt oly végletesen alakul, bonyolódik a nemzetközi helyzet, mint a második világháború befejezése óta eddig még soha. Még nincsenek részletes adataink, de a rendelke­zésünkre állók alapján is már most büszkén állíthat­juk, hogy népünknek — Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével — a fő feladatot: népgazdasá­gunk dinamikájának megújítását sikerült teljesítenie. Ezért Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke a CSKP KB 9. ülésének zárószavában elmondhatta, hogy különös tekintettel a — főképp nemzetközi viszonylatban — bonyolult feltételekre, munkánk eredményét az 1983-as év­ben minden területen egészében véve pozitívan értékelhetjük. A tervezett feladatokat népgazdaságunk kulcsfon­tosságú területein nemcsak teljesítettük, hanem sok helyütt dolgozóink — mind a férfiak, mind a nők — túl is szárnyalták azokat. Ezt tanúsítja, hogy növeke­dett a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazda­­sági termelés, jóllehet az időjárás nem volt legked­vezőbb. Főleg Szlovákiában, s ezért itt a növényter­mesztésben „adóssággal" zárják az évet. Ez a pozitív mérleg bizonyítja a legkézzelfogha­tóbban szocialista társadalmunk és tervgazdálkodá­sunk erejét, képességeink gyarapodását, a dolgozók aktivitását és kezdeményezését társadalmunkban, életünk valamennyi területén. Egyben a KGST-tagál­­lamok erősödő és elmélyülő együttműködésének eredményét is szemlélteti. Örömmel tölt el bennünket, hogy az elért jelentős eredményekhez jelentősen hozzájárult a Szlovák Szocialista Köztársaság több mint egymillió dolgozó asszonya, leánya is. Sokan tagjai a Szlovákiai Nőszö­vetségnek, s mi szervezetünk tagjait és a Nemzeti Front társadalmi szervezetein keresztül a többi nőt is arra ösztönözzük, hogy gazdasági kategóriákban tudjanak gondolkodni és cselekedni. S ezt indokol­tan és megalapozottan, továbbra is a nőszövetség egyik legfontosabb feladatának tartjuk. A dolgozó nők a munkához, a népgazdaság feladatainak telje­sítéséhez való felelősségteljes viszonyukkal, félreért­hetetlenül bizonyítják, hogy még nagyobb részt akarnak vállalni anyagi javaink létrehozásából, elért életszínvonalunk minőségének további javításából, állampolgáraink létbiztonságának további szilárdítá­sából. Életükkel, lelkiismeretes, áldozatkész és jó munkájukkal teljesítik elsőrendű kötelességüket, úgy is mint szervezetünk öntudatos tagjai. Tudatosan és hatékonyan segítenek teljesíteni mai társadalmunk korparancsát, minden munka minőségének javítá­sát, hatékonyságának növelését. Szervezetünk tevékenységében is keressük az utakat, munkaformákat és módszereket, amelyek révén jobb eredményeket tudnánk elérni a nőkre gyakorolt befolyásunkkal a gazdasági életben. Most, az új esztendő küszöbén is tisztában vagyunk azzal, hogy ebben az évben az eddiginél még igényesebb feladatokat kell teljesítenünk. Ehhez talán elegendő annyit megemlítenünk, hogy a hetedik ötéves terv­ben először kell elérnünk a reális nemzeti jövedelem 3 százalékos emelkedését országos viszonylatban, szlovákiai viszonylatban pedig 4,2 százalékos emel­kedést tervezünk. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Szlová­kia a nemzeti össztermék 41 százalékát fogja pro­dukálni, s ez a feladat nagy mértékben a nőket is érinti. Hiszen Szlovákiában a dolgozók 47 százalékát alkotják a nők. Össztársadalmi méretekben tehát ezeknek az igényesebb feladatoknak a teljesítése nem kis mértékben attól is függ, hogy a nők az 1984-es évben mit és mennyit tesznek majd, ho­gyan látnak hozzá a tervfeladatok teljesítéséhez. Azokhoz a tényezőkhöz, amelyek gazdaságfejleszté­sünk rugói — mint a munkatermelékenység növelé­se, az alapok jobb kihasználása, a nyersanyag-, anyag- és energiamegtakarítás — hozzátartozik még az, hogy mi is javítsuk nevelő munkánkat, továbbá a nők alkotólendületének, munkakezdeményezésének helyes irányítása és kibontakoztatása. A gazdaság fejlesztéséből szervezetünk részt kíván vállalni, még­pedig azzal, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fogjuk támogatni a tudományos-technikai fejlesztés meggyorsítását, az újító- és a feltalálómozgalom elterjesztését. A különböző munkahelyeken sok okos, képzett nő dolgozik — csak sajnos, vezető beosztásban olyan ritkák, mint a fehér holló —, ha a gazdasági vezetőségek, a szakszervezetek, de a mi szerveink és szervezeteink is jobban felkarolnák őket, milliós értékeket tudnának létrehozni népgaz­daságunk számára. Számos konkrét és meggyőző példát sorolhatnánk fel arra, hogy ezek a nők milyen magas szakmai szinten, milyen ésszerűen oldják meg a tudományos-technikai fejlesztés feladatait. A nők jelenlegi magas fokú szakmai képzettsége objektív előfeltétele annak, hogy társadalmunkban meggyorsítjuk a tudományos-technikai fejlesztést minden téren. De az eddiginél jóval nagyobb mér­tékben kell a nőket bevonnunk ezekbe a folyamatok­ba, hogy tényleges jelenlétük a műszaki alkotómun­kában s különösen az újító- és feltalálómozgalom­ban, a komplex ésszerűsítő brigádokban meghozza a társadalom számára hasznos gyümölcsét. Ezzel párhuzamosan figyelemmel kísérjük a munkásnőket, a szövetkezetben és másutt dolgozó nőket — ők mindenütt még nagy tartalékokat jelentenek a mun­ka minőségének javításában. Elvtársnők, tegyük a kezünket a szívünkre: mindig és mindenütt jól dol­gozunk? Mindenütt megvan a kellő fegyelem, rend, felelősségtudat? Vagy: bár mi ehhez tartjuk magun­kat, másoknál eltűrjük, elnézzük a mulasztásokat? Meddig? Ne feledjük, hogy az elfecsérelt értékek, a pazarlás a társadalomnak — nekünk — milliókba kerül! Gondolkodjunk el nemcsak a nagy, hanem a kis dolgok felett is mielőtt hozzálátunk az új felada­tok teljesítéséhez, az új küzdelemhez a jobb munká­ért, az életszínvonal minőségének javításához. A mostani kongresszus előtti időszakban az alap­szervezetek évzáró gyűlései azt igazolják, hogy a nők aktivitása mindenütt növekszik. Az évzárókon szer­zett tapasztalatok tanúsítják azt is, hogy a nők elismerésre méltóan teljesítik feladataikat — mun­kahelyükön, családjukban, gyermekeik nevelésében, lakóhelyükön, és sokan közülük mindamellett igé­nyes közéleti tisztségeket is ellátnak. A kongresszus előtti időszak és az évzáró taggyű­lések azt mutatják, hogy a nők teljes egészében tisztában vannak azzal, mit jelent a béke — számuk­ra, gyermekeik számára, a világnak —, s ezért mind cselekvőbben vesznek részt a békemozgalomban. Elfogadják és támogatják a Szovjetunió és kormá­nyunk azon intézkedéseit, amelyek hazánk és a szocialista tábor védelmi képességének fokozását szolgálják. A nőket legtermészetesebb vágyuk indít­ja arra, hogy eszüket, dolgos kezüket és forró anyai szívüket a béke és a haladás szolgálatába állítsák. Ezért is törekszenek elszántan arra, hogy mindent megtegyenek munkájuk javításáért, hatékonyságá­nak növeléséért. Ez év júniusában tartjuk meg a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusát, ezt meg­előzően a Szlovákiai Nőszövetség kongresszusát. A kongresszusi jelszó — A nők alkotó tetteivel a szocialista haza felvirágoztatásáért, a világbékéért! — egyértelműen tükrözi szervezetünk tagjainak vé­leményét és magatartását az előttünk álló feladatok­kal kapcsolatban, amelyek mind nagyobb követel­ményeket tám­­asztanak társadalmunk szükségletei­nek kielégítésével szemben. Szervezetünknek és minden nőnek nagy ösztön­zést jelent az idén a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója, hiszen mindannyian büszkék vagyunk azokra az asszonyokra és leányokra, akik negyven esztendővel ezelőtt oly hősiesen szálltak szembe a fasizmussal és a hazai klerikál-fasiszta terrorral. Meggyőződésem, hogy az SZNF dicső hagyatéka az­­ idén még mélyebben át fogja hatni a Szlovákiai Nőszövetség tevékenységét, szervezetünk tagjainak és minden nő munkáját, egész életét. Mindannyiunk hitvallása legyen az állandóan időszerű gottwaldi jelszó: Építsd a hazát — erősíted a békét!

Next