Szabad Nógrád, 1951. január (7. évfolyam, 1-4. szám)

1951-01-06 / 1. szám

VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. §pt*rtw&&8$k­ssM*g fát a bányász-ssem­inesriumukat Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség október 27-i ülésén többek között széntermelésünk kérdéseivel foglal­kozott. „Tervgazdaságunk rohamos növekedése megköveteli a szénterme­lés gyors emelését. Ezek a követelé­sek olyan nagy méretűek, hogy szén­­bányászatunk kezd elmaradni mögöt­tük" — mondotta Rákosi elvtárs. Iparunk, közlekedésünk energiaterme­lésünk részére több szénre van szük­ségünk mint eddig. A szénbányászat is sokat fejlődött, széntermelésünk növekedett, de nem annyira, hogy ez az emelkedés a fokozott szükség­letet kielégítse. Ezért Pártunk és kormányunk a széntermelés emelése, a növekvő szükségletek kielégítése érdekében nagy jelentőségű határoza­tot hozott. A határozat fordulópontot jelent a szénbányászat történetében, mert a bányászok további­­ fejlődése, a bányamunkások anyagi helyzetének megjavítása a határozattal történik. Rákosi elvtársnak a Központi Vezető­ségen tett bejelentése után megjelent határozatot a bányászok fokozott ér­deklődéssel várták. Minden bányász tudta, hogy Rákosi elvtársnak szavait tettek követik és biztosak voltak ab­ban, hogy a hozott határozat az ő ér­dekükben szól. Bányász-pártszervezeteink a határo­­zatnak nem tulajdonítottak minden esetben olyan jelentőséget, mint ami­lyenre szükség lett volna, üzemeink nagy részében nem dolgozták fel a határozatot, nem fektettek fő súlyt arra, hogy a határozatot minden bá­nyász m­egismerje. “Vagy a­ felj­ágo­­sító munkájuk néhol arra a­ helytelen vágányra ment, hogy a határozatnak csak azt a részét ismertették, ahol a bányászok jogairól van szó, de arról a részről, ahol a bányászok kötelessé­géről van szó, nem beszéltek. Bá­nyász-pártszervezeteink ezen a téren nagy mulasztást követtek el és ezt sürgősen pótolni kell. Ezt segíti az elő, hogy a Párt és a kormány határoza­tát a szénbányászat fejlesztéséről, bányász-dolgozóink tömegszeminá­riumon fogják megtárgyalni. A hatá­rozatnak az átbeszélése elősegíti széntermelésünk további emelkedését s ennek az átbeszélése most hazafias ügy, mert a széntermelés fokozása népgazdaságunk további fejlődésének biztosítéka. Ezért január 8-a és 14-e között két előadás keretében dolgoz­zák fel a szénbányászatról hozott ha­tározatot. Az első előadások január 9-én a zagyvai és a mizserfai körze­tekben lesznek, míg 10-én a kistere­­nyei és a nagybátonyi körzetben. Az első előadás után január 12. 13-án lesznek még előadások. A határozat végrehajtásáért, az előadások sike­réért bányász-pártszervezeteink foko­zottabban fogjanak munkához. Tart­sanak röpgyűléseket és győzzék meg bányászainkat arról, hogy mindnyá­jan vegyenek részt a határozatnak szemiitáriumszerű feldolgozásában. Győzzenek meg mindenkit arról, hogy a műszak előtt vagy a műszak után megtartott szeminárium az ő ér­dekük, az egyéni ügyön kívül családi és országos ügy is. Mondják el nép­nevelőink a bányászok felé, hogy Pártunk újabb csatára vezeti bányá­szainkat. Ennek a harcnak a sikeres megvívásához az ő áldozatkészsé­gükre van szükség, arra, hogy részt­­vegyenek a szemináriumokon és ott alaposan, tökéletesen dolgozzanak. Kamatostól­ megtérül az az idő, amit szemináriumon töltenek; megismerik a minisztertanács határozatát, felis­merik, hogy a Párt és a kormány min­den igyekezettel azon van, hogy a bányászok anyagi helyzetét megja­vítsa és munkájukat könnyebbé­ tegye. De a nemzetközi helyzet is megkö­veteli bányászainktól, hogy részt ve­­gyenek a határozat megtárgyalásán, mert gazdasági sikereink csak ak­kor lesznek igazi értékűek, ha azt a politikai sikerek is követik. Az imperialisták azt akarják, hogy újból háború, pusztulás legyen, le akarják rombolni azokat a családi házakat, amelyeket szorgalmas bányászaink a felszabadulás óta építettek. Azt akar­ják, hogy újból infláció legyen, és­­ a bányászoknak azt a sorsot akarják szánni, mint Horthy idejében: munka­­nélküliséget, ütést és azt, hogy a bá­nyászok a társadalom legutolsó em­berei legyenek. Ezeket mind elkerül­hetjük, ha részt veszünk a két­­ szemi­náriumon és akkor, ha több szenet termelünk. Fel kell ismerni minden bányász­nak, hogy népgazdaságunk minden eszközzel a bányászok munkáját se­gíti elő. Ezért van az, hogy 1951. évben az elmúlt évi bányagépgyártás­­nak a háromszorosát kell bányáink rendelkezésére adni. Ismerjék meg bányászaink a hatá­rozatnak azt­ a részét is, amelyet már élveznek 16, a kézhez kapott hűség­­jutalmon keresztül. De nemcsak anyagi szemmel nézzék a dolgot, ha­nem érezzék annak politikai jelentő­ségét is. Érezze­­ azt minden bányász, hogy a kifizetett hűségjutalom is an­nak megnyilvánulása „nálunk a munka becsület, dicsőség és hősies­ség dolga". Érezze minden bányász, hogy­ munkájukat a társadalom meg­felelően értékeli és díjazza. Magyarázzák meg népnevelőink a munkaruhával és a lábbelivel való ellátás kérdését is. Mondják el, hogy a múltban kemény munkájuk után sem tudtak rendes ruhában járni a kevés kereset miatt. Ma Népköztár­saságunk az évet becsületesen végig­dolgozó bányászok részére díjtalan ruha- és lábbeliellátást ad. De ne csak ezt, hanem a határoza­tok m­inüen -puiccsai­maRYSin­zv.a­: ‘ ' mondják el, hogy a bányászok ré­szére történő lakásépítkezések is, mind annak a kifejezői, hogy Pártunk és népköztársaságunk nem­ feledkezett meg a bányászokról. Mondják el népnevelőink azt is, hogy ezeket az eredményeket — a bányák gépesítése, a hűségjutalom, az épít­kezések stb. — csak úgy érhetjük el, ha bányászaink több szenet adnak rohamosan fejlődő népgazdaságunk­nak. A bányászok már sok esetben bebi­zonyították a Párthoz való hűségüket, áldozatkészségüket. Bebizonyítják ezt azok a győztes csaták, amelyet a felszabadulás után éhesen vívtak meg, bizonyítják a november 7-i, 26-i mű­szakok, amikor sok vagon szénnel adtak többet az iparnak. A bányá­szokban van áldozatkészség, van ben­nük Párt iránti hűség, és most az szükséges, hogy vegyenek részt a ha­tározat feldolgozásában, mert az még jobban elősegíti munkájukat, elősegíti fejlődésüket. A tömegszeminárium megszervezése és lefolytatása járási, városi párt­­bizottságaink és bányász-pártszerve­zeteink számára olyan feladat, ame­lyet a vezetőségnek együttesen, kol­lektíven kell megoldani. Alaposan meg kell válogatni az előadókat és a vitavezetőket, hogy azok jól felké­szült, politikailag és szakmailag fej­lett káderek legyenek. Az előadók és vitavezetők alapban és többször ta­nulmányozzák át a szénbányászat fej­lesztéséről szóló határozatot, Rákosi elvtárs október 27-i és november 26-i beszédeit, valamint a Szabad Nép december 17-i számában a földfelaján­lásról megjelent cikket. Az előadók és a vitavezetők ezekhez a forrásmun­kákhoz gyűjtsenek bőségesen helyi konkrétumokat, ismerjék meg azt a bányaüzemet, ahol előadást tartanak. Az előadók és a vitavezetők alapos felkészülése biztosítja a szeminárium magas színvonalát és jó eredményét. A pártszervezetek gondoskodjanak megfelelő ellenőrzésről, hogy az elő­adók, a vitavezetők és a szemináriu­mot ellenőrző elvtársak tapasztalatai alapján, a lehető legjobb végrehajtást­­ biztosítsuk. ■ A határozat megismerése új erőfor­rás lesz a­ széncsatában és bányá­szaink megismerik azt a határozatot, amely az ország első, legmegbecsül­tebb munkájává emelte, a szénbányá­szatot, megfelelő elismerést biztosí­tott bányászainknak végzett munká­juk után. Ára :5H& fillér KSS3HH ★ Jo muntiiít?til szélesítsük a Sattbittl JYép mlvnsüm­borat 4 rétsági járási bizottság kongresszusi előkészületéről A mai számunkhoz ingyen falinaptárt mellékelünk * 1951 JANUÁR 6. HARC AZ ÁLTALÁNOS FELEMELKEDÉSÉRT Munkamódszerátadás nyomán emelkedett a termelés a Tűzhelygyárban A salgótarjáni tűzhelygyár egészé­ben és részleteiben december 1-én be­fejezte ezévi tervét. Az eredményt nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a gyár dolgozóinak 74 százaléka szocialista munkaversenyben dolgozik. Az öntöde legképzettebb dolgozói át­adják tapasztalatukat a kevésbbé kép­zett dolgozóknak. Póta Imre szt­aháno­vista­ kéziformázó rendszeresen 170— 175 százalékra teljesíti normáját. Maga mellé vett két kevés tapasztalattal ren­delkező dolgozót, akik azelőtt 120 szá­zalékot csak nagyritkán értek el. A két kevésbbé képzett dolgozó elsajátí­totta Póla Imre­­ módszerét, aminek eredményeként a brigád 170 százalékra teljesíti normáját. Póla Imre most a felszabadult ifjú kéziformázóknak is átadja tapasztalatait, aminek eredmé­nyeként a brigád rendszeresen teljesíti normáját. Az öntödében szép eredmények mel­lett komoly hiányosságok is vannak. Például volt idő, amikor az üzem dol­gozói közül 170-en (!) nem teljesítet­ték normájukat. E komoly­ hiányossá­got látva, az üzem do­lgozói és mű­szaki vezetői komplex-briiéált alakí­tottak azzal a céllal, hogy­ így meg­szüntessék ezt­­ a súlyos hiányosságot. A brigád tagjai jó­ munkát végeznek. Munkaidő után bejárnak az üzembe és a lemaradás okát vizsgálják. A jó munka eredménye nem is maradt el. A normát nem teljesítők száma 170-ről 90-re csökkent és komoly fejlődés ta­pasztalható az öntvények minősége te­kintetében is. A seleetét ez idő alatt egy százalékkal csökkentették. A tűzhelygyárban 42 brigád mű­ködik 437 taggal. Ezek közül a brigá­dok közül ténylegesen működő brigád kevés van ugyan, de akik valóban brigádban dolgoznak, szép eredménye­ket érnek el. A külcsínühelyben a 12 tagú Zója-brigád a gyár­ legjobb ifi* brigádja. Sztálin elvtárs születésnap­jára vállalta, hogy 135-ről 142 száza­lékra emeli teljesítményét , 21-én 194 százalékot értek el. Egy hónapja van már a Zaja-brigádnál, mint az üzem legjobb ifibrigádjánál.a vándor­­zászló. * Az egyéni versenyben dolgozók közül Molnár István csiszolómunkás jár az élen. Normáját már hosszabb idő óta 220 százalékra, sőt azon felül teljesíti. November 15-én már az 1951-es év­ tervét is befejezte. A verseny nincs jól megszervezve,­­azt igazolja az a tény is, hogy Molnár elvtárs teljesít­ményét, még csak most értékelték ki. Szervezett munkamódsz­e —_ _ U. f .­­ A Salgótarjáni Üveggyárbén nagy len­dülettel folyik a munkamódszerátadás. Az üzem sztahanovistái, élmunkásai minden igyekezetükkel azon vannak, hogy munkatársaikkal megismertessék tapasztalataikat, hogy az üzem önkölt­ségét csökkentve, a termelést minél magasabb fokra emeljék. Spalek Vilmos vasesztergályos az esztergakés fekvésének módosításával termelését 250 százalékra fokozta. Ta­pasztalatait öt munkatársának adta át. Köztük bátyjának, Spalek Ferenc esz­tergályosnak, aki a munkamódszer átvé­tele után 180—190 százalékra teljesíti normáját. Spalek Ferenc nem tartotta meg, hanem tovább adta az öccsétől ka­pott munkamódszert Krasznai János munkatársának, aki az utóbbi időben szintén 20—30 százalékkal emelte ter­melési előirányzatát. Varga Sándor üvegpréselő, a 4-es kemence dolgozója az üveg ragasztásá­nak tökéletesítésével és a munkaidő­ he­lyes beosztásával 120—130 százalékra teljesíti normáját Felváltó csoportja ezzel szemben 80 százalékos termelést ért el. Varga Sándor egy héten keresz­tül járt a Nagy László-féle felváltó cso­porthoz, hogy átadja munkamódszerét. Az eredmény az lett, hogy Nagy László csoportja 80 százalékról ma már 110 százalékra emelte teljesítményét. Nyulászi Bertalan ballonfúvó, a ballon kétszeres melegítése helyett, ma már egyszeri melegítéssel oldja meg munká­ját. Az utolsó héten 145 százalékot ért el. Nyulászi Bertalan érdeme, hogy munkamódszerét átadta a bankároknak, s ma már nemcsak a mester foglalkozik az üveggolyó-merítéssel, hanem a for­gatósegéd is kifújja a bankot. Gyarmati Lajos ballonfúvó üveg­csiszoló sztahanovista, a befúrást gépe­sítette. Azelőtti munkamódszere 40 szá­zalékos törést eredményezett. Új munkamódszerével minimálisra csökken­tette a törést. Gyarmati Lajos sztahá­­novista. az azelőtti háromszoros betűí­rást úgy csökkentette le, hogy most egy gépen két fúrási ütemet végez, így megszüntette a munkaidő kiesését, le­csökkentette a ballonfúrás idejét. Ezzel azátódás az Üveggyárban a munkamódszerrel 200 százalék fölé emelte teljesítményét. Tapasztalatait és munkamódszerét átadta Zahar József munkatársának, aki 100 százalékról 130 százalékra emelte teljesítményét. Salptarjánban bemutatták Maksim­­enko elvtárs tálalási munkamódszerét a műszakiak támogatása nélkül A salgótarjáni 76 lakásos munkás­­ház építésében dolgozó Dala János, Pállok Ferenc és Varga József sztaha­novisták, akik a dur­apentelei építke­zésnél tanulmányozták Makszimenko elvtárs munkamódszerét, haza­jövet el­határozták, hogy ezt a munkamód­szert népszerűsítik, hogy minden épít­kezésen meggyorsítsák a munkát. A bemutató iránt nagy volt az érdek­lődés, igen sok szakmunkás kifejtette, hogy ezután ők is áttérnek erre a munka­­módszerre. Ezzel a munkamódszerrel a bemutatón egy óra alatt 47,4 szá­zalékot értek el, az előző heti 120 százalékos átlaggal szemben. A bemu­tató jól sikerült. De hibát követett el a műszaki vezetés, mert nem biztosí­totta az anyagellátás folyamatosságát, a tégla túl közel volt rakva az épülő falhoz, ami nagyban akadályozta a munka menetét. A legnagyobb hiba, hogy csak egy órára volt biztosítva az előkészített anyag és így csak egy órát tudtak dolgozni ezzel a munka­módszerrel. Ezeket a hibákat látta a párt- és szakszervezet. A vállalat­vezetővel átbeszélték ezt a kérdést és felhívták a műszaki vezetők figyelmét a hibák kiküszöbölésére a Makszi­­m­enkó-munkamódszer bevezetésére és továbbvitelének műszaki előkészítésére és segítségére. Továbbá, hogy a három szE’-hájogista elvgrrs a megye minden területén lévő építkezésen adj­a át munkamódszerét és egy építkezésnél egy-két hetet dolgozzanak, hogy men­nél többen át tudják venni ezt a mun­kamódszert. A műszaki vezetők még erre semmiféle intézkedést nem tettek. A dolgozók érdekében szabályozták a cukor- és finomlisztellátást A minisztertanács a lakosság, kü­lönösen pedig a dolgozó tömegek fi­nomliszt- és cukorszükségletének za­vartalan biztosítása érdekében ja­nuár 2-től szabályozta a cukor­ és finomlisztellátást. A szabályozás alap­ján minden állampolgár — kivéve a 600 négyszögölön felüli cukorrépater­­m­előket —, akik természetben kap­nak cukrot —, az eddigi áron (kg­­ként 6 forintért) kap jegyre cuk­rot. Ugyancsak az eddigi áron (kg­­ként 2­ 60 forintért) jegyre kapnak finom lisztet az összes nem önellátó la­kosok. A jegyre kiadott mennyiségen felül magasabb áron (a cukor kg-ját 12 forintért, a liszt kg-ját 5-20 forintért) mindenki­­ szabadon, szükséglete sze­rint vásárolhat finomlisztet és cuk­rot. A minisztertanács rendelete a la­kosság egyes rétegeinek jegyre kia­dóit finomliszt és cukor mennyiségét a következőképpen állapítja meg: A VIDÉKI IPARTELEPEKEN, így Salgótarjánban is, nagyobb mennyi­ségű finomlisztet és cukrot kap jegyre a lakosság, mint az ország többi vi­dékein. Ezeken a helyeken az állami üzemek, vállalatok, intézmények, ha­tóságok, hivatalok dolgozói, alkalma­zottai fejenként havonta 1 kg cuk­rot és 1.60 kg finomlisztet kapnak jegyre. A mezőgazdasági jellegű vi­dékek állami üzemeinél, vállalatainál, intézményeinél, hatóságainál, hivata­laiban dolgozó alkalmazottak havonta 80 dkg cukrot és 1.00 kg lisztet kap­nak jegyre. A NE­HÉZ TESTT MUNKÁT VÉGZŐ DOLGOZÓK (föld alatt dolgozó bányá­szok, kemence mellett dolgozó kohá­szok, stb.) szocialista munkában élen­járó műszaki, gazdasági, állami veze­tők. magasabbrendű , szellfémi munkát végzők (tudósok, művészek, stb.) a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetések tulajdono­sai pót­jegyeket kapnak. AZ ORSZÁG TÖBBI RÉSZEIN a munkájuk nehézsége, magas minő­sége, fontossága alapján nagyobb adagra jogosult dolgozók­ havonta 1 kg cukrot és 2­40 kg finomlisztet kap­nak jegyre. Ugyancsak kap jegyre, cukrot és finomlisztet az ország többi cukorban vagy finomlisztben nem önellátó la­kosa (a nem állami üzemek, vállala­tok dolgozói, parasztok, önálló kis­iparosok, kiskereskedők, szabadfág­lal. közösünk, háztartásbeliek, a munká­sok és alkalmazottak nem dolgozó családtagjai és azok is, akik a ter­melőmunkában nem vesznek részt, stb.). Ezek Budapesten, az ipari vidé­keken és a legnagyobb városokban 75 dkg cukrot és 1­20 kg lisztet kap­nak jegyre. Az ország többi váro­saiban, községeiben a jegyre ezek ré­szére kiadott cukormennyiség 55 dkg, a finomlisztmennyiség pedig 1­20 kg személyenként. A 12 éven aluli gyermekek az or­szág egész területén havonta 75 dkg cukrot kapnak jegyre. A terhes és szoptatós anyákat a terhesség negye­dik hónapjától a szülés utáni kilen­cedik hónap végéig havi 4-5 dkg eu­­­kor pótadag illeti meg. A VIDÉKRŐL BEJÁRÓ DOLGO­ZÓK pótjegy útján ugyanannyi cuk­rot és finomlisztet kapnak hatósági áron, mint azok, akik a munkahely közigazgatási­ területén­, laknak, és ve­lük azonos munkahelyen s hasonló munkakörben dolgoznak. Például, ha valaki Endrefalváról jár be dolgozni^ Salgótarjánba, az Acélárugyárba, vagy Mihálygergéről a nagybátonyi bá­nyába, akkor nem az Endrefalva és Mihálygerge községben érvényes fa­lusi fejadagra jogosult, hanem a sal­gótarjáni, illetve nagybátényira. így, ha­­ testi munkás, akkor jegyze­t kg cukrot, ha nehéztestű­ munkás, akkor 1.20 kg-ot kaphat. Hasonlóképpen áll a dolog a finomlisztellátásukban i­s. Családtagjaik pedig — amennyiben nem­ dolgoznak —­,­­ugyanannyit, mint a Salgótarjánban és Nagybátonyban lakó dolgozóik családtagjai. A cukor- és finomlisztjegyeket min­denki állandó lakóhelyén kapja meg. A munkája, nehéztesti munkája, mi­nőségi munkája alapján járó többlet­mennyiségre szóló pótjegyeiket a munkahelyen kapják meg a dolgozók.

Next