Szabad Nógrád, 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)
1953-04-11 / 29. szám
1953 április It. MEGYÉNK BÜSZKESÉGE !Termelőszövetkezeteink megszilárdítása elsősorban az erőskezű, szilárd vezetéstől függ. Elsősorban a jó elnökön múlik, hogy a termelőcsoport teljesíti-e tervét és milyen magas terméseredményeket ér el. A jó vezetés csak úgy tudja sikerrel ellátni feladatait, ha ezt kiegészíti a tagság legteljesebb támogatása, bekapcsolódása a közös ügyek intézésébe. Mindezek a tulajdonságok elmondhatók Szabó Jánosról, a kecskédpusztai Dózsa termelőcsoport elnökéről. Jó, szervező, s vezető képességével elérte, hogy a termelőcsoport a tavaszi vetést határidő előtt 14 nappal teljesítette. A jószágállományt veszteségmentesen teleltette át a csoport. Ma már legelésre járnak a juhok, sertések, szarvasmarhák és a meglévő takarmánykészleteket porciózottan etetik. Czakó János csoportelnök nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a nőket is bevonja a közös munkába. Nincs is a csoportban egy olyan nő sem, ki ne vette volna ki részét a tavaszi munkából, így például Szabó János felesége szölőmetszésnél 1 nap alatt 3 munkaegységet teljesített. Ugyanez elmondható Szvercsik Lászlónéról és a többi női dolgozóról is. E lelkes munka lehetővé teszi, hogy a termelőcsoport pontról pontra megvalósítsa a minisztertanács növénytermesztésről szóló határozatát k balassagyarmati erdőgazdaság dolgozói csatlakoztak a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozóinak választási békeversenyéhez A felszabadulási hét nagyszerű küzdelme után a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói új kezdeményezéssel léptek az ország dolgozói elé: választási békeversenyre szólították hazánk minden üzemét. Az új kezdeményezéshez máris megindultak a csatlatkozások megyénkben is. A balassagyarmati erdőgazdaság dolgozói a következő vállalással csatlakoztak a hajógyár dolgozóinak kezdeményezéséhez: „Az első félévi tervünk határidő előtti teljesítése érdekében vállaljuk a cserzőkéregtermelés befejezését és leszállítását. 25 kh. területtel többet erdősítünk az előírt tervfeladatnál. A tisztítási munkát és az erdősítések ápolását tervszerinti mennyiségben május 17-re befejezzük. A szállítási feladatokat úgy szervezzük meg, hogy folyamatosan fogatnaponként elérjük a jelenlegi 0.7 köbméter helyett az 1.5 köbméter teljesítést. Az értékesítést pedig a határidő előtt 10 nappal teljesítjük. Tervünk és vállalásaink maradéktalan teljesítésével kívánjuk kifejezni hűségünket népi demokráciánkhoz és egységes kiállásunkat a népfront mellett”. A pásztói gépállomáson is legyen nevelő hatása a bírságolásnak A napokban gépállomásunk igazgatója, Kasza István ,100 forint pénzbírsággal sújtotta Strommer István körzeti agronomist. A bírságolás a következőképpen történt. A gépállomás igazgatója behívatta irodájába Strommer István körzeti figronómust és a következőket mondotta: „No, Strommer elvtárs, itt dolgozik már egy éve, pénzbírságot még nem kapott, most 100 forintra megbírságolom" Az ilyen pénzbírságolásnak még ha jogos is, semmi nevelőhatása nincs. Tény az, hogy Strommer körzeti agronómus munkájában még vannak hiányosságok és ez a hiányosság sokszor hanyagságra is mutat. De a nevezett agronómus munkájában még gyakorlatlan, sok gyakorlati tapasztalatra van még szüksége, mert hiszen egy éve, hogy a mezőgazdasági technikumot felvégezte és kikerült az életbe. Az igazgatónak az lett volna a feladata, hogy Strommer Istvánt a legmesszebbmenőkig támogassa munkájában. Ez azonban nem mondható el a gépállomás igazgatójáról. Csépány István, pásztói gépállomás. SZABAD AOGI ín Paksi László „tisztelendő úr" és a „hitoktatás" Veres József elvtárs, a balassagyarmati kórház párttitkára és felesége nagy szeretettel nevelik Veres elvtárs kis harmadik osztályos öccsét. A gyermek szülei meghaltak és most már évek óta a bátyja házában él. Nemcsak anyagilag gondoskodnak róla. A gyermek nevelési problémáival is úgy törődnek, mint sajátjukéval. Amikor az első osztályba járt még beíratták hittanra. „Csak úgy szokásból — mondta erről Veres elvtársnő — akkor még nem gondoltunk arra, hogy nem helyes, ha a klérus által befolyásolni hagyjuk a gyermek ideológiai nevelését. Később, ahogy fejlődtünk, tanultunk, a férjemmel beszélgettünk erről a kérdésről és rájöttünk, hogy csak a gyermek vallja kárát, ha ilyen felületesen kezeljük ezt a kérdést. Látjuk, hogy az iskolában ma olyan nevelést kapnak a gyermekek, hogy derék, becsületes emberek válhatnak belőlük, akiket nem lehet többé elbolondítani. Mindaz a sötét misztikum, vallásos ideológia, amit a hittanórán tanulnak, csak nehezítené az iskolai anyag, természettudományos tanítás megértését. Amikor mindezt megbeszéltük, elhatároztuk, hogy bizony mi szakítunk a „szokással” és a második osztályba már nem iratjuk be a gyereket hitoktatásra. Mindenki azt gondolhatná, hogy ezzel az ügy el is intéződött, hiszen nálunk szabad vallásgyakorlás van, ezt népköztársaságunk törvénye mondja ki és az állam és egyház között létrejött megegyezés során az egyház vállalta, hogy tiszteletben tartja népköztársaságunk törvényeit. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezt minden egyes pap végre is hajtja. Vannak olyan papok is, akik arra fordítják idejüket, hogy ellenségeskedést szítsanak a dolgozók között, hogy a szülők ellen fordítsák a gyermekeket, és olyan gyermekeket is kényszerítenek hittanórán való részvételre, akiknek szülei nem akarják, hogy gyermekeik hittanra járjanak. Veres elvtárs 10 éves kis öccse a télen egyre gyakrabban ment késve haza az iskolából. A gyerek eleinte hosszas faggatásra, szidásra sem mondta meg hol volt. Egy este különösen későn jött haza, összepiszkolódott, olajos nagykabátban, dideregve. Hosszas faggatásra végül elmondta, hogy már hosszabb ideje ott tartja a hittaniórákon, majd minden nap elhívja magához a „tisztelendő bácsi” és több mindenfélét dolgoztat vele, küldözgeti ide-oda Ezen az estén a motorkerékpárját tisztítatja meg a gyerekkel, kint az udvaron, a tél vége egyik leghidegebb napján. „Szóval a hitoktatás ürügye alatt az árva gyereket — akiről úgy gondolta, hogy nincsen, aki gyámolítsa, védelmébe vegye — cselédmunkán dolgoztatta. Elvonta az otthoni tanulástól — gondolta magában dühösen Veres elvtársnő — pedig még ahhoz sincs joga, hogy a hittanórán ott tartsa, ha nincsen beíratva”. A „tisztelendő úr” tévedett, amikor azt gondolta, hogy nincs, aki a gyerekkel törődjön. A szülőkön, nevelőkön kívül, ma a pók, az állam, is gondoskodik róla, hogy az árva gyerekekből ne csinálhassanak egyesek cselédet. Veres elvtársék rendszeresen ellenőrizték, hogy a gyerek pontosan hazamegy-e az iskolából. Nem csalogatja-e Paksi László magához. Hát csalogatni éppen csalogatta, de a gyerek nem ment. Ekkor úgy feldühödött azon, hogy a terve nem sikerült, hogy valósággal berontott egy este Veres elvtársék otthonába és rájuk támadt. Magából kikelve ordította: „Nem elég, hogy maguk nem járnak a templomba és az utcán sem köszönnek nekem, még a gyereknek is megtiltják, hogy foglalkozzam vele. Mit adnak maguk „Vendel úrnak” — mondta gúnyosan, megnyomva a „Vendel úr” szót. A gyerek keresztneve ugyanis Vendel. — Tudják maguk egyáltalán nevelni. Hálásak lehetnének nekem, hogy a gyerek nincs beíratva hittanra és én mégis ,,megengedem”, hogy ott maradjon, ami nekem igen nagy reszliir. Várjanak csak, majd járatnők még maguk hittanra a gyereket, de már akkor nem lehet, mert az eddigi cselekedetük figyelemmel van kísérve”. — Ezzel a fenyegetéssel fűszerezve mondanivalóját, dühösen távozott. Meg kell jegyezni azt is, hogy „Paksi úr” a hitoktatáson a gyerekeket verni is szokta. Veres elvtárs öccsét is egy alkalommal úgy pofonütötte, hogy napokig ott volt a helye az arcán. Ilyen a ,.hitoktatása a tisztelendő úrnak”. Ha máskép nem megy, hát veréssel akarja beleverni a gyerekekbe a maga népbutító ideológiáját. Amikor becsületes dolgozók százezrei a napi munkából hazamenve maguk tisztítják kerékpárjaikat, maguk takarítanak és bevásárolnak, amikor ezer és ezer dolgozó édesanya napi nyolcórai munkája után végzi el a háztartási munkát, hogy a gyermeke nyugodtan tanulhasson, fejlődhessen, akkor ő egésznapos semmittevés után gyerekekkel végezteti el azt a munkát is, amit pedig már unalmában is maga végezhetne el. Boldogan és büszke örömmel tekintünk a jövőbe A niiíserfai vállalat dolgozóinaik élete a íelezaibabadulás óta eltelt nyolc esztendő alatt Warnas változáson ment keesztül. Még élénken él emlékeetükben a múlt rendszer bályászkodása és ha összehasonítást tesznek a múlt és a jeenegi boldog, szabad életük köött, még inkább felébred szíükben a hála érzése azok iránt, kik a múlt rendszer embertelen t*nyászi sorsából kiragadták őket. A fel szabadulás előtt csupán fizikai erejükre, a két kérges ezükre számíthattak, a termecsnél A bányák elhanyagolt apóiban voltak, csákány, fesze és a lapát voltak a szénterhelés eszközei. Abban az időben rég nem ismerték a seortfúrógépeket, rakodógépet, kaparó- és f unv szalagot. Fjetük kockáztaásával, verejtékes munkával szíelték ki a kapitalistáik számára a szenet, a munkavédelmi ,s biztonsági berendezések el voltak hanyagolva, balesetek ,zinte napirenden fondultakt el. A műszak kezdetén ebben az iőben a bányászok kézréseéssel kezdték a munkát, alacsony munkaihelyeken háton vagy oldalt fekve dolgoztak. Ez a munka eltartott egy fél műszakon keresztül is, míg egy írásfél méter mélységű rést el tudtak készíteni. A kézsérülések szinte természetesek voltak, hiszen elkerülhetetlen volt, hogy a scsákányozó vájár kezét a köblény és éles szén felé ne sértse. A fekve végzett munka köziben a bányászok átfáztak, a reuma, izületi megbetegedések bányászbetegségekké váltak. Az egészségtelen munkakkörülmények következtében sok dolgozó már fiatalon munkaképtelenné vált és mivel a tőkések részére hasznot hajtani nem tudott, az utcára került. Abban az időben e robbanólyukak fúrását is kézierővel végezték. Ezt a munkát csak felváltva tudták végrehajtani, annyira fárasztó vöd. Ezenkívül a robbantást is, maga a csapat végezte és e szakképzettség hiánya miatt e tekintetben is sok szerencsétlenség történt. A légvágatok összeszaladtak, a hajcsár szerepét betöltő felügyelet pedig mit sem törődve a dolgozók egészségével, a füsttel megtelt munkahelyekre is leaküdték a bányászokat. A megrakott csilléket nagy távolságokon keresztül, emelkedőn és lejtőn szintén nagy erőfeszítés mellett fizikai erővel kellett fogniuk. 1940-ben, amikor ,a Szovjetunió hős katonái elűzték a népnyúzó bitangokat és eljjött a felszabadulás boldog pillanata, egy csapásra megváltozott a mizserfai bányászok sorsa is. A párt és a kormány egymásután léptette életbe azokat a határozatokat, amelyek mind könnyebbé, elviselhetőbbé, emberibbé tették a sokat szenvedett bányászok életét, munkáját. A párt- és kormányintézkedések nyomán megváltozott a mizserfali üzem képe is. Nagyteljesítményű gépek érkeztek az üzembe, fúrógépek váltották föl a kézifúrást, rakodógépek a lapátolást, 'kaparó- és gmn'Siza rgok a csillézést. A mizserfai Ifj. telepen ma már a széntermelést első munkafolyamatától az utolsóig gépek végzik. Üzemünknél a réselés már teljes mértékben megszűnt. A robbantást minden munkahelyen szakképzett lőmesterrel hajtják végre. A robbanás által keletkezett gázt jó légváratokon keresztül, csőventillátorok segítségével távolítják el. A robbantólyukakat azelőtt kézzel, egy félóráig kelett fúrni, most ezt a folyamatot gépek segítségével percek alatt befejezik. A rakodógép, a szovjet ipar egyik kiváló alkotása, 15 perc alatt 20 csi le szenet rak fel a kaparószalagra. Ezt a mennyiséget azelőtt kézierővel három ember csak félgyórai munikiai idő alatt tudta elvégezzni. De nemcsak a munka lett könnyebb a mizserfai III. telepen, hanem a balesetek száma i s jelentősen csökkent. A mizserfai bányászok má már örömmel dolgoznak, különösebb megerőltetés nélkül. Pintér Sándor vanó sztahanovista vájár például elmondja: — Ha a múlt rendszer módszerével kellene dolgoznom, már régen külszíni munkás lennék, hiszen meg vagyok operálva és nem bírnám már a hosszú csillézést meg a lapátolást. A rakodó gép és a kaparó segítségével. Pintér Sándor csökkent fiziai képességének ellenére is állandóan túlteljesíti tervét. Lelkes, odaadó munkájáért a legnagyobb megbecsülésben van része. Jó munkájáért sztahanovista oklevelet kapott. De nemcsak Pintér Sándor életkörülménye és munkája javult meg, hanem az üzem minden dolgozójáé. A víztől való védekezés céljából dolgozóink védő gumirhát kapnak. Ezenkívül minden földalatti dolgozót gumicsizmával és fejvédő bőrsisakkal láttunk el. A munka biztonságosabb lett. A fűszállító vágatokon villanyvilágítás van, de sok munkahelyen ugyancsak izzó rámpák árasztják a nappali világosságot. Pártunk és a dolgozó nép állama megbecsültté tette a régen megalázott bányászokat. Boldogan és büszke örömmel tekintenek a jövőbe, mert tudják, hogy harcuk további eredménye egyre szebb és boldogabb életet biztosít számukra. A március havi tervet 100,2 százalékra teljesítették, de a felszabadulási hét lendületét tovább fokozzák hogy a nárc útmutaása alapján elősegítsék egész népgazdaságunk megerősítését, a dolgozó nép hatalmát. Kreffly Iván, a mizserfai vállalat főmérnöke 3 Igazságos választási rendszer nálunk - választási komédia a tőkés országokban ! A mi választási rendszerünk igazságos. Az alkotmány kimondja: ,,A választásokon minden választásra jogosult polgárnak egy szavazata van Minden szavazat egyenlő”. Nem így a tőkés országokban. A „demokratikus”1 Angliában például kétszeresen számít azoknak a szavazata, akik az uralkodó osztály fiainak fenntartott két legelőkelőbb egyetemet végezték el. Kétszeres szavazata van 65.000 tőzsdeügynöknek, bankárnak és üzérnek is, csak azért, mert London belvárosában van irodájuk. 1938-ban Horthyék is olyan választási rendszert vezettek be, amelyben a vagyonos osztályhoz tartozók kétszer szavazhattak. Továbbá: tőkés országokban a választókerületeket általában úgy jelölik ki, hogy nagy és népes munkáslakta kerületek ugyanannyi, vagy kevesebb képviselőt választanak, mint a kormányra szavazó, szórványosan lakott, elmaradott vidékek. Angliában az iparvidékeken kétszer, háromszor, sőt négyszerannyi szavazat kell egy képviselői mandátum elnyeréséhez, mint az elmaradottabb területeken, így azután ha már nem is tudják teljesen megfosztani az öntudatos dolgozókat választójoguktól — de szavazatukat csak félszavazatnak számítják, vagy még annyinak sem. Hosszú volna felsorolni azokat a bonyolult és ravasz választási rendszereket, amelyeket a tőkés országok uralkodó osztályai kieszeltek, hogy saját pártjaik javára hamisítsák meg a választások igazi eredményeit. Az ilyen csaló választási rendszereknek a következménye aztán az, hogy például a legutóbbi osztrák választásokon a népi ellenzéknek 57.000 szavazatra volt szüksége, hogy egy-egy jelöltjét megválasszák, ugyanakkor a reakciós pártok jelöltjei 24.500 szavazattal jutottak be a parlamentbe. Néhány évvel ezelőtt Franciaországban járási választásokon a Francia Kommunista Párt 1.200.000 szavazattal 17 képviselői mandátumot kapott a jobboldali szociáldemokraták pedig 1.500.000 szavazattal — 180 mandátumot kaptak. A tőkés országokban kit képviselnek azok, akiket (beszéltünk már róla, hogyan) megválasztottak? Hallgassuk csak meg, mit mond erről Rákosi elvtárs. „Egy amerikai újságíró azt bizonygatta nekem — mondotta —, hogy az amerikai választások demokratikusabbak, mint a mieink. Megkérdeztem tőle, hány ipari munkás van az Egyesült Államokban? Azt mondja:körülbelül 40 millió. Megkérdeztem, melyik a következő nagyszámú réteg? Azt mondja, hogy a parasztok. Mennyi munkásképviselő van az amerikai szenátusban? — kérdeztem ezután. Egyetlen egy sem — válaszolt az újságíró. Mennyi dolgozó paraszt van a szenátusban? Dolgozó paraszt sincs egyetlen egy sem — válaszolta. Hát kik vannak ott? — kérdeztem. Bankárok, gyárosok és azoknak az ügyvédjei No és — faggattam tovább — az amerikai munkások nem küldenének szívesebben bankárok helyett munkásokat a szenátusban? Azt válaszolta: De igen, természetesen. Hát — mondom neki — mi nem kérünk ilyen demokratikus rendszerből, ahol 40 millió az ipari munkás, s egyetlen egy képviselőt sem tud bejuttatni a szenátusba.” Bankárok, gyárosok, földesurak sohasem képviselik a munkásokat és dolgozó parasztokat, ezt az igazságot megtanultuk mi már a magunk bőrén a Horthy-rendszer idején. Kik voltak akkor a képviselők? Horthy utolsó alsó- és felsőháziban a képviselők majdnem fele (számszerint 347) nagybirtokos, földesúr volt, köztük 5 herceg, 56 gróf, 29 báró. Ezeknek nagy része egyszersmind nagytőkés is volt, de rajtuk kívül még 186-an voltak bankárok, gyárosok, tőkepénzesek, nagykereskedők. Nagy számban volt képviselve az a réteg is, amelyet „úri középosztály“-nak neveztek: 203 horthyista tiszt, népnyúzó ügyvéd, nyugalmazott etispán és az urak mindenfajta tányérnyalója. A statisztika igaz kimutat 8 „parasztot” és 4 „munkás” is. De kik voltak ezek a „parasztok“? Egytőlegyig Horthyt kiszolgáló kulákok! É s kik voltak a „munkások“? Jobboldali szocdemek, angol, amerikai kémek, a munkásság hitvány árulói, Peyer Károly, Kéthly Anna és néhány hasonszőrű társuk. A most feloszlatott országgyűlés tagjainak 73 százaléka munkás és dolgozó paraszt volt, a többi — értelmiségi és dolgozó kisember. A nők aránya 17,6 százalék, a 30 éven aluli fiataloké csaknem 17 százalék volt. A mi országgyűlésünk kifejezte államunk népi jellegét, dolgozó férfiakból és nőkből tevődött össze. A mostani választáson abban is van a fejlődés a legutolsó választáshoz képest (és ez rendkívül jelentős változás), hogy most a módosított választási törvény értelmében — a nép maga is közvetlenül javasol képviselőjelölteket. Mennyire másképpen megy ez is a kapitalista országokban. Angliában a munkásáruló ,,munkáspárt” 5—6 legbeavatottabb vezetője állítja össze a párt képviselőjelöltjeinek a névsorát, anélkül, hogy ebbe akárcsak a párttagságnak a legcsekélyebb beleszólása volna. A mostani választáson a munkások, parasztok, dolgozó népünk milliói az eddiginél közvetlenebbül szólhatnak bele a nép állama ügyeinek intézésébe — még világosabban kitűnik az, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé Az utolsó négy évben hatalmas lépéssel mentünk előre a szocialista építésben. Megváltozott hazánk képe, régebben elmaradott vidékek ipari központokká fejlődtek, gépek dolgoznak a földeken, új nagy építkezések folynak mindenfelé. Dolgozóink, akik ezeket a nagy változásokat kezük munkájával végrehajtották, maguk is megváltoztak, öntudatosabbakká lettek, hazájukat még jobban szeretik, a pártot még hisebben követik, még szorosabb közösséget vállalnak, mint azelőtt. A nagy építőmunka, a haza iránti kötelességek teljesítése ezreket és tízezreket emel ki közölük, példamutató, élenjáró emberekké. Ezek a dolgozók tegnap még talán öntudatlanok voltak, de ma már a szocialista építés első vonalában küzdenek, s ha a nép bizalma még nagyobb feladatokat ruház rájuk , holnapra nem egy kitűnő vezető egyéniség nő ki közülük A mostani választás megadja a lehetőséget a dolgozóknak ,és egyben felelősségteljes feladatukká is teszi, hogy megkeressék és megtalálják ezeket a vezetésre alkalmas dolgozókat, elsősorban azok között, akik hazaszeretetükkel, párthűségükkel, önfeláldozásukkal kitűntek az ötéves terv, az állampolgári kötelességek teljesítéséért folyó harcban. Újabb kedvezmény a tszcs-k és egyéni dolgozó parasztok részére A begyűjtési miniszter engedélyezte, hogy az árpa- és a zabvetés meggyorsítása érdekében a tsz-ek számára központi készletből rendelkezésükre bocsássannak szokványárpát, zabot, valamint sörárpát, azonnali cserére. Azok a tszcs-k. termelők, akik kenyér- és takarmánygabona csereterménnyel nem rendelkeznek, az alábbi terményekért és termékekért is cserélhetnek vetőmagot: 100 kg árpáért, illetve zabért: cserére beadható 200 kg burgonya, vagy 60 liter direkt termő bor, vagy 45 liter hazai bor, vagy 30 kg élő hízott sertés. A sörárpa kicserélésének ez a módja nemcsak a tsz-ekre vonatkozik, hanem az egyéni termelőkre is. Horváth Irén propagandista* Balassagyarmat