Szabad Nógrád, 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-03 / 26. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLETEK! MDP NÓGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA --------' ~ ~ |~* - * '/_. . . _______________________________________________________: ... - • -X. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 ÁPRILIS 3. Szabadságunk születésnapja Hazánk felszabadulásának, népünk újjászületésének kilencedik évfordulóját ünnepeljük. 1945 április 4-én a Szovjet Hadsereg hősi harcokban elérte nyugati határainkat felszabadította hazánk egész területét a német hódítóktól, a horthy- és a hitleri fasizmus elnyomása alól. A Szovjetunió hadserege véget vetett a német fasiszták és nyilas csatlósaik gyilkos uralmának. Eltűntek hazánk földjéről az imperialista hódítók gyűlölt egyenruhái, eltűntek a magyar nép börtönőrei, Horthy kakastollas csendőrei. Kilenc esztendővel ezelőtt kezdődött Magyarország új történelme. 1945 tavaszán igaz valósággá vált — Hunyadi, Dózsa, Esze Tamás, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Táncsics, Ady, József Attila — a legnagyobb magyar szabadságharcosok, hadvezérek, írók és költők régi vágya, hogy szabad, független legyen a magyar nép országa. Valósággá vált mindaz az álom,amely a múltban csak sötétbe futó lánggá válhatott. Kilenc esztendeje él szabadon a magyar nép és ez az idő napról napra szaporodó győzelmek és sikerek sorozatát jelenti, győzelmünket a munkában és az osztályellenség elleni küzdelemben. A felszabadulás előtti Magyarország évszázadokon át Európa egyik legelmaradottabb és legreakciósabb állama volt. A nagybirtokosok és tőkések kizsákmányolása nem ismert határt. A magyar dolgozóknak a nyomor, a munkanélküliség, a megvetettség jutott osztályrészül. Nógrád megyében a chorinok, a biróferencek, róthflóriások, sztranyovszkiak és szilárdiak tették még keservesebbé a munkások és a dolgozó parasztok életét. Az elmaradottság a dolgozó nép életének minden területére kiterjedt. 1930-ban a felnőtt lakosság 10 százaléka nem tudott írni és olvasni. A Horthy-rendszer urai ennek ellenére „kultúrfölényről” prédikáltak, ami a valóságban azt jelentette, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság számára zárva volt a művelődésnek szinte minden útja. A dolgozó nép nyomorát még fokozta a II. világháború pusztítása is. A nagy pusztulás láttán a sötétenlátók, akik nem hittek a nép erejében, azt hirdették, hogy fél évszázad sem lesz elég újra helyreállítani az országot, ezernyi sebet meggyógyítani. Ilyen örökséget hagyott ránk a múlt rendszer, ebből a nagy mélységből kellett 9 esztendővel ezelőtt elindulni. Kilenc esztendő nem nagy idő egy ország, egy nép életében. Szinte csak néhány perc a történelem végtelen méreteihez mérve. De ez az utolsó kilenc esztendő a felszabadulás óta nagy gyorsasággal vitt előre bennünket a fejlődés útján. A háborús romok helyén új üzemek, új házak, új iskolák, új hidak épültek, új városok nőttek ki a földből — Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, épül a nagybátonyi bányászváros. Országunk elmaradott agrárországból ipari országgá alakult át. Iparunk az elmúlt évben háromszor annyi iparcikket termelt, mint az utolsó háború előtti évben. A nehéz paraszti munkát mind tömegesebben könnyíti meg a gép. A kultúra, a művészet, a tudomány a dolgozóké lett. A dolgozók egyre vidámabban élnek, nincsenek kitéve a nincstelen holnapnak. Az új kormányprogramm megjelenése óta különösen jelentős mértékben növekedett a dolgozók vásárlási képessége amihez hozzájárult a nagyarányú árleszállítás, a bérek rendezése. Megyénkben 200—250 százalékkal több lisztet kenyeret, cukrot, húst vásárolnak a dolgozók, mint 1952- ben. Nagyjelentőségű kedvezményekben részesül dolgozó parasztságunk, amely megadta biztonságérzetét, növelte termelési kedvét. Államunk megbecsüli a dolgozók munkáját. Megyénkből is több ezer dolgozó üdült az ország legszebb üdülőhelyein. Államunk jutalomban részesíti a legjobb dolgozókat, az újítókat. Bányászaink már két esetben kaptak hűségjutalmat. A munkásosztály, amely tegnap még a tőke rabszolgája volt, ma az ország vezető ereje. A hősök seregét neveli ki magából, akik a szocialista építés minden frontszakaszán helytállnak. A munkások, parasztok és a népből lett értelmiség fiai és leányai vannak állami, gazdasági és társadalmi életünk vezető posztjain. Dolgozó népünk nagyot alkotott 9 év alatt. De nem egyedül alkotott. Azért tudott ennyit alkotni, mert első pillanattól kezdve állandóan segített, erősített, védett a szabadság szülőhazájának a Szovjetuniónak a népe. „Ez a segítség és támogatás fejlődésünknek és sikereinknek legfőbb összetevője” — mondotta Rákosi elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán. A Szovjetunió nélkül nem lenne szabad Magyarország, nem lenne Sztálinváros. A Szovjetunió nélkül nem lenne béke hazánkban, a Szovjetunió nélkül nem tudtuk volna megvédeni hazánk szabadságát. A Szovjetunióval együtt legyőzhetetlenek lettünk. Felszabadulásunk évfordulójának ünneplése közben nem feledkezhetünk meg az imperialistáknak arról a rágalmáról, hogy népi demokráciánk létrejötte kizárólag ..szovjet beavatkozás” eredménye, hogy a felszabadító Szovjetunió „erőszakos beavatkozása" hozta létre a kommunista pártok vezető szerepét és tette lehetővé a proletárdiktatúra megteremtését. Visszapillantva a felszabadulás óta eltelt idő nagy eseményeire, a megtett út döntő állomásaira, népünk fényes győzelmére, megállapíthatjuk, hogy a felszabadítás a Szovjetunió felszabadító harca és szakadatlan jóindulata, támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a népi demokrácia. De nem jöhetett volna létre akkor sem, ha a magyar kommunisták pártja áldozatos munkájával, a dolgozó nép érdekeinek szívós védelmével maga mögé nem állítja a dolgozók túlnyomó többségét, a munkásosztály döntő tömegeit, a parasztság zömét a reakció ellen vívott harc során. Pártunk jó munkája és helyes politikája győzte meg a dolgozók millióit, hogy a párt legközvetlenebb érdekeik képviselője, sikereink, győzelmeink és felemelkedésünk kovácsolója. A párt ott volt az ország vérkeringésének megindításánál, amikor rendbehoztuk a vasutakat, hidakat, amikor az ellenség pénzromlással akarta aláásni a fiatal népi demokráciát. Nemcsak földhöz juttatta a dolgozó parasztságot, hanem a reakció támadásával szemben meg is védte a földreformot. A párt nem ismert csüggedést, hanem lecsapott a reakcióra, így tudtunk nagy csapást mérni a kisgazdapárt reakciós vezetőire, a szociáldemokrata árulókra. Ezen keresztül kovácsolódott ki a munkás-paraszt szövetség, alakult ki a munkásegység, így vált pártunk egész dolgozó népünk által elismert, megbecsült, híven követett egyetlen vezető erővé, amelyben dolgozó népünk a sikerek és győzelmek szervezőjét látja. Dolgozó népünk nagy helyesléssel fogadta pártunk 1953 júniusi határozatát, kormányunk új programmját. A gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák nyílt feltárása és a hibák felszámolására tett intézkedések még fokozzák dolgozó népünkben a párt iránti bizalmat és ragaszkodást. A Szovjetunió és pártunk iránt érzett hála és szeretet lelkesíti országunk, megyénk dolgozóit, amikor pártunk III. kongresszusára tett felajánlásaikkal, a felajánlások teljesítésével gazdagítják elért eredményeinket. A lelkes munkafelajánlások és a felajánlások teljesítésének ezreivel találkozhatunk megyénkben, olyanokkal mint Pongrác Sándor vájár, aki terven felül 150 csille szén termelését vállalta — március 30-ig 348 csillét teljesített. Olyanokkal, mint Buda Antal sztahanovista drótkötő, aki 1957 június havi tervének teljesítését vállalta, jelenleg már az 1957 augusztus 6-i terve teljesítésénél tart átlagteljesítménye 211 százalék. A felajánlások ezreivel találkozunk falvainkban is. Olyanokkal, mint Kurucz János, vagy Szűcs János héhalmi középparasztok, akik a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy egész évi húsbeadásukat teljesítik. Ezt a felajánlásukat már teljesítették is. Rezsenák János nógrádi 6 holdas, egyénileg dolgozó paraszt a kongresszus tiszteletére vállalta az egész évi sertésbeadás teljesítését, ígéretének már eleget tett. A tojásból és baromfiból féléves tervének teljesítését március 25-re fogadta meg, de már februárban teljesítette. Dolgozó népünknek az építésben, a munkában elért nagy sikerét vad és acsarkodó dühhel nézik az új háború előkészítői, az imperialista nagytőkések. Nem akarják, nem bírják elviselni azt, hogy a szabad országok felől terjedő fény egyre jobban felnyitja a még rabságban élő népek szemeit is. Reménytelen helyzetükben a háború, az újabb vérontás eszközéhez folyamodnak. Ezért fokozzák a fegyverkezést, a háborús támaszpontok kiépítését. Ezért igyekeznek olyan lázas sietséggel összekovácsolni a különböző háborús tömböket, a „védelmi közösség” hazug jelszava alatt. Nem az imperialista urakon múlott, hogy nem dúl pusztító, gyilkos háború. Nem az imperialista nagyurak jóvoltából végezhetjük békében építő munkánkat. A gyilkos, pusztító áradatot olyan hatalmas erő állítja meg, mint a 800 milliós béketábor, élén a Szovjetunióval. Ez az erő nemcsak hogy meggátolta a háború kirobbantását, de az elmúlt időkben olyan sikereket ért el, amely a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhüléséhez vezetett. A béketábor ereje, a Szovjetunió következetes békepolitikájának eredményeként hallgattak el Koreában a fegyverek és kényszerültek tárgyalóasztalhoz Berlinben az imperialista országok külügyminiszterei. A berlini tanácskozások még világosabban megmutatták az egyes országok állásfoglalását. Újra lelepleződtek az imperialista hatalmak háborús törekvései és újra beigazolódott, hogy a Szovjetunió következetes harcosa a világbéke megteremtésének. Ünneplésünk közben éreznünk kell, hogy a béketábor győzelme egyben a mi győzelmünk is. A mi sikereink is hozzájárultak a béketábor erejének növeléséhez. Ez a tudat kell hogy lelkesítsen minden igaz hazafit újabb harcra, újabb sikerekre. Felszabadulásunk ünneplése közben nem feledkezhetünk meg egy percre sem az egyes területeken tapasztalható lemaradásról. A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt az első negyedéves tervét a vasárnapi műszakok nélkül csak 99,3 százalékra teljesítette. Az Acélárugyár első negyedéves tervét 95 százalékra teljesítette. A mezőgazdaságban lemaradás van a tavaszi munkák időbeni elvégzésénél, az adófizetésnél és a begyűjtésnél is. Pedig az új kormányprogramm végrehajtása megköveteli a fegyelmezett munkát, az állampolgári kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Nagy nemzeti ünnepünk legyen kiinduló pontja újabb sikereknek, újabb győzelmeknek. Akkor ünnepeljük igazán április 4-ét, ha a második negyedévben felhasználjuk az első negyedév tapasztalatait minden iparágban, minden nap teljesítjük, illetve túlteljesítjük a tervet, ha a mezőgazdaságban következetesen harcolunk a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáért. A fegyelmezettebb munka legyen a mi válaszunk a nyugati imperialista tábor acsarkodó gyűlöletére és kardcsörtetésére. Felszabadulásunk kilencedik évfordulóját a jövőbe vetett szilárd hit érzésével ünnepeljük. E szilárd hit erős alapja az, hogy nagy eredmények, küzdelmes és egyben győzelmes esztendei vannak már mögöttünk, hogy egy óriási 800 milliós béketábor része vagyunk. Harcainkban, örömeinkben nem vagyunk egyedül — velünk van a földön minden erő, amely a győzelem lobogóját emeli magasba — a győzelmes rohambrigádok sorában legelől halad nagy barátunk, a legyőzhetetlen, megtörhetetlen Szovjetunió. „Ha annyi balszerencse után a magyar nép újra biztos tudattal tekinthet a jövőbe, ezt elsősorban a Vörös Hadseregnek köszönheti, mert a Vörös Hadsereg verte le a magyarság kezéről a fasizmus bilincseit”. (Rákosi) A minisztertanács határozat a fémgyűjtő hónap szervezésére A minisztertanács határozatot hozott április 5-től május 5-ig tartó fémgyűjtő hónap szervezésére. A kampány megszervezésére a minisztertanács a kohó- és gépipari minisztert bízta meg. A fémgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövetkezetben és lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni. A fémgyűjtő hónap tartama alatt az összes üzemekben „gyártakarítást“ kell rendezni és a feltárt hulladékot a begyűjtő vállalatok rendelkezésére kell bocsátani. A házkezelőségek és házfelügyelők gondoskodjanak a lakóházak közös helyiségeiben található hulladékok felkutatásáról és átadásáról. A határozat gondoskodik arról is, hogy a gyűjtésben legjobb eredményt elérőket kormánykitüntetéssel, illetve a „kiváló fémgyűjtő“-jelvénnyel tüntessék ki, vagy pénzjutalomban részesítsék. A minisztertanács felkéri a tömegszervezeteket, elsősorban a DISZ-t és a szakszervezeteket, hogy munkájukkal segítsék elő a gyűjtés sikerét, A kongresszusi verseny hőse: Agócs János művezető (Tudósítónktól.) Agócs János, a Salgótarjáni Acélárugyár acéldróthúzó-üzeme sztahanovista művezetőjének családtagjai szorgalmas emberek. Valamennyien nagy feladat végrehajtásához fogtak. Az idősebbik fiú a gazdasági technikumba jár. Ez évben érettségizik, Agócs elvtárs pedig a dróthúzó-üzemben igyekszik eleget tenni kötelességének. Pártunk III. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy a dolgozók versenyvállalásainak teljesítését az anyag biztosításával segíti. Üzemét több mint egyévtizede ismeri. 1937-től 1950-ig, mint dróthúzó dolgozott. 1948 május 1-én az élmunkáskitüntetést érdemelte ki, majd 1951 december 21-én a sztahanovista büszke címet nyerte el. Munkatársai régtől ismerik. Hiszen mindennap beszélgetnek vele. Úgy is mint pártcsoportbizalmival, mint békebizottsági felelőssel, de mint munkatársakkal is. A gondjaira bízott fizikai dolgozók 95 százaléka szocialista kötelezettséget vállalt a kongresszus tiszteletére, amelynek teljesítésében pedik Agócs elvtárs mutat példát. A dolgozók termeléséhez szükséges műszaki előfeltételek biztosítása érdekében már műszakkezdés előtt megjelenik Munkahelyén, ellenőrzi, van-e megfelelő mennyiségű anyag. Felelősségérzetét munkatársai is átvették tőle. Közös erővel első negyedéves tervük teljesítésében március 29-én győzelmet értek el. Kötelezettségüknek eleget téve azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a hátralévő napokban segítséget nyújtanak a dróthúzóknak. Az acéldróthúzó gépeken vasdrótot húznak, ezzel elősegítik a vasdróthúzó dolgozóinak lemaradásának a pótlását, akik 29-én havi tervüket mindössze 94,9 százalékra teljesítették. Agócs elvtárs felesége is az üzemben, a termelés frontján küzd a kongresszusi munkaverseny győzelemre viteléért. Mint húzókő csiszoló megfogadta, hogy minőségi árut készít, egyben a tervét is rendszeresen túlteljesíti. Február hónapban is valóra váltotta az adott szavát. Havi tervét 142 százalékra teljesítette. Március második dekádjában ezt az eredményt már 6 százalékkal túlszárnyalta. Tervének teljesítésével 1954 november 15-én tart.