Szabad Nógrád, 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-03 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EG­YESÜLETEK! MDP NÓGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA --------' ~ ~ |~* - * '/_. . . ________________________________________­_______________: ... - • -X. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 ÁPRILIS 3. Szabadságunk születésnapja Hazánk felszab­adulásának, népünk újjászületésének ki­lencedik évfordulóját ünnepeljük. 1945 április 4-én a Szovjet Hadsereg hősi harcokban elérte nyugati határainkat felsza­badította hazánk egész területét a német hódítóktól, a horthy- és a hitleri fasizmus elnyomása alól. A Szovjetunió had­serege véget vetett a német fasiszták és nyilas csatlósaik gyilkos uralmának. Eltűntek hazánk földjéről az imperialista hódítók gyűlölt egyenruhái, eltűntek a magyar nép börtön­őrei, Horthy kakastollas csendőrei. Kilenc esztendővel ezelőtt kezdődött Magyarország új történelme. 1945 tavaszán igaz valósággá vált — Hunyadi, Dózsa, Esze Tamás, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Táncsics, Ady, József Attila — a legnagyobb magyar szabadságharcosok, hadvezérek, írók és költők régi vágya, hogy szabad, függet­len legyen a magyar nép országa. Valósággá vált mind­az az álom,­­amely a múltban csak sötétbe futó lánggá válhatott. Kilenc esztendeje él szabadon a magyar nép és ez az idő napról napra szaporodó győzelmek és sikerek sorozatát je­lenti, győzelmünket a munkában és az osztályellenség elleni küzdelemben. A felszabadulás előtti Magyarország évszázadokon át Európa egyik legelmaradottabb és legreakciósabb állama volt. A nagybirtokosok és tőkések kizsákmányolása nem ismert ha­tárt. A magyar dolgozóknak a nyomor, a munkanélküliség, a megvetettség jutott osztályrészül. Nógrád megyében a chori­­nok, a biróferencek, róthflóriások, sztranyovszkiak és szi­­lárdiak tették még keservesebbé a munkások és a dolgozó parasztok életét. Az elmaradottság a dolgozó nép életének minden területére kiterjedt. 1930-ban a felnőtt lakosság 10 százaléka nem tudott írni és olvasni. A Horthy-rendszer urai ennek ellenére „kultúrfölényről” prédikáltak, ami a valóság­ban azt jelentette, hogy a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság számára zárva volt a művelődésnek szinte minden útja. A dolgozó nép nyomorát még fokozta a II. világháború pusztítása is. A nagy pusztulás láttán a sötétenlátók, akik nem hittek a nép erejében, azt hirdették, hogy fél évszázad sem lesz elég újra helyreállítani az országot, ezernyi sebet meggyógyítani. Ilyen örökséget hagyott ránk a múlt rendszer, ebből a nagy mélységből kellett 9 esztendővel ezelőtt el­indulni. Kilenc esztendő nem nagy idő egy ország, egy nép éle­tében. Szinte csak néhány perc a történelem végtelen mére­teihez mérve. De ez az utolsó kilenc esztendő a felszabadulás óta nagy gyorsasággal vitt előre bennünket a fejlődés útján. A háborús romok helyén új üzemek, új házak, új iskolák, új hidak épültek, új városok nőttek ki a földből — Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, épül a nagybátonyi bányászváros. Országunk elmaradott agrárországból ipari országgá ala­kult át. Iparunk az elmúlt évben háromszor annyi iparcik­ket termelt, mint az utolsó háború előtti évben. A nehéz pa­raszti munkát mind tömegesebben könnyíti meg a gép. A kultúra, a művészet, a tudomány a dolgozóké lett. A dolgo­zók egyre vidámabban élnek, nincsenek kitéve a nincstelen holnapnak. Az új kormányprogramm megjelenése óta külö­nösen jelentős mértékben növekedett a dolgozók vásárlási­ képessége amihez hozzájárult a nagyarányú árleszállítás, a bérek rendezése. Megyénkben 200—250 százalékkal több lisz­tet kenyeret, cukrot, húst vásárolnak a dolgozók, mint 1952- ben. Nagyjelentőségű kedvezményekben részesül dolgozó parasztságunk, amely megadta biztonságérzetét, növelte ter­melési kedvét. Államunk megbecsüli a dolgozók munkáját. Megyénkből is több ezer dolgozó üdült az ország legszebb üdülőhelyein. Államunk jutalomban részesíti a legjobb dolgozókat, az újí­tókat. Bányászaink már két esetben kaptak hűségjutalmat. A munkásosztály, amely tegnap még a tőke rabszolgája volt, ma az ország vezető ereje. A hősök seregét neveli ki magá­ból, akik a szocialista építés minden frontszakaszán helyt­állnak. A munkások, parasztok és a népből lett értelmiség fiai és leányai vannak állami, gazdasági és társadalmi éle­tünk vezető posztjain. Dolgozó népünk nagyot alkotott 9 év alatt. De nem egye­dül alkotott. Azért tudott ennyit alkotni, mert első pillanat­tól kezdve állandóan segített, erősített, védett a szabadság szülőhazájának a Szovjetuniónak a népe. „Ez a segítség és támogatás fejlődésünknek és sikereinknek legfőbb összetevője” — mondotta Rákosi elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán. A Szovjetunió nélkül nem lenne szabad Magyarország, nem lenne Sztálinváros. A Szovjetunió nélkül nem lenne béke ha­zánkban, a Szovjetunió nélkül nem tudtuk volna megvédeni hazánk szabadságát. A Szovjetunióval együtt legyőzhetetle­­nek lettünk. Felszabadulásunk évfordulójának ünneplése közben nem feledkezhetünk meg az imperialistáknak arról a rágalmáról, hogy népi demokráciánk létrejötte kizárólag ..szovjet beavat­kozás” eredménye, hogy a felszabadító Szovjetunió „erősza­kos beavatkozása" hozta létre a kommunista pártok vezető szerepét és tette lehetővé a proletárdiktatúra megteremtését. Visszapillantva a felszabadulás óta eltelt idő nagy esemé­nyeire, a megtett út döntő állomásaira, népünk fényes győ­zelmére, megállapíthatjuk, hogy a felszabadítás a Szovjet­unió felszabadító harca és szakadatlan jó­indulata, támoga­tása nélkül nem jöhetett volna létre a népi demokrácia. De nem jöhetett volna létre akkor sem, ha a magyar kommu­nisták pártja áldozatos munkájával, a dolgozó nép érdekei­nek szívós védelmével maga mögé nem állítja a dolgozók túlnyomó többségét, a munkásosztály döntő tömegeit, a pa­rasztság zömét a reakció ellen vívott harc során. Pártunk jó munkája és helyes politikája győzte meg a dolgozók millióit, hogy a párt legközvetlenebb érdekeik képviselője, sikereink, győzelmeink és felemelkedésünk kovácsolója. A párt ott volt az ország vérkeringésének megindításánál, amikor rendbe­hoztuk a vasutakat, hidakat, amikor az ellenség pénzromlás­sal akarta aláásni a fiatal népi demokráciát. Nemcsak földhöz juttatta a dolgozó parasztságot, hanem a reakció támadásá­val szemben meg is­ védte a földreformot. A párt nem ismert csüggedést, hanem lecsapott a reakcióra, így tudtunk nagy csapást mérni a kisgazdapárt reakciós vezetőire, a szociál­demokrata árulókra. Ezen keresztül kovácsolódott ki a mun­kás-paraszt szövetség, alakult ki a munkásegység, így vált pártunk egész dolgozó népünk által elismert, megbecsült, hí­ven követett egyetlen vezető erővé, amelyben dolgozó né­pünk a sikerek és győzelmek szervezőjét látja. Dolgozó népünk nagy helyesléssel fogadta pártunk 1953 júniusi határozatát, kormányunk új programmját. A gazda­ságpolitikánkban elkövetett hibák nyílt feltárása és a hibák felszámolására tett intézkedések még fokozzák dolgozó né­pünkben a párt iránti bizalmat és ragaszkodást. A Szovjetunió és pártunk iránt érzett hála és szeretet lelkesíti országunk, megyénk dolgozóit, amikor pártunk III. kongresszusára tett felajánlásaikkal, a felajánlások teljesíté­sével gazdagítják elért eredményeinket. A lelkes munkafel­ajánlások és a felajánlások teljesítésének ezreivel találkoz­hatunk megyénkben, olyanokkal mint Pongrác Sándor vájár, aki terven felül 150 csille szén termelését vállalta — már­cius 30-ig 348 csillét teljesített. Olyanokkal, mint Buda Antal sztahanovista drótkötő, aki 1957 június havi tervének teljesí­tését vállalta, jelenleg már az 1957 augusztus 6-i terve telje­sítésénél tart átlagteljesítménye 211 százalék. A felajánlások ezreivel találkozunk falvainkban is. Olyanokkal, mint Kurucz János, vagy Szűcs János héhalmi középparasztok, akik a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy egész évi húsbeadásu­kat teljesítik. Ezt a felajánlásukat már teljesítették is. Rezse­­nák János nógrádi 6 holdas, egyénileg dolgozó paraszt a kongresszus tiszteletére vállalta az egész évi sertésbeadás teljesítését, ígéretének már eleget tett. A tojásból és baromfi­ból féléves tervének teljesítését március 25-re fogadta meg, de már februárban teljesítette. Dolgozó népünknek az építésben, a munkában elért nagy sikerét vad és acsarkodó dühhel nézik az új háború előké­­­szítői, az imperialista nagytőkések. Nem akarják, nem bírják elviselni azt, hogy a szabad országok felől terjedő fény egyre jobban felnyitja a még rabságban élő népek szemeit is. Re­ménytelen helyzetükben a háború, az újabb vérontás eszkö­zéhez folyamodnak. Ezért fokozzák a fegyverkezést, a hábo­rús támaszpontok kiépítését. Ezért igyekeznek olyan lázas sietséggel összekovácsolni a különböző háborús tömböket, a „védelmi közösség” hazug jelszava alatt. Nem az imperialista urakon múlott, hogy nem dúl pusz­tító, gyilkos háború. Nem az imperialista nagy­urak jóvol­tából végezhetjük békében építő munkánkat. A gyilkos, pusz­tító áradatot olyan hatalmas erő állítja meg, mint a 800 mil­liós béketábor, élén a Szovjetunióval. Ez az erő nemcsak hogy meggátolta a háború kirobbantását, de az elmúlt idők­ben olyan sikereket ért el, amely a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhüléséhez vezetett. A béketábor ereje, a Szovjetunió következetes békepolitikájának eredményeként hallgattak el Koreában a fegyverek és kényszerültek tárgyaló­asztalhoz Berlinben az imperialista országok külügyminisz­terei. A berlini tanácskozások még világosabban megmutatták az egyes országok állásfoglalását. Újra lelepleződtek az im­perialista hatalmak háborús törekvései és újra beigazolódott, hogy a Szovjetunió következetes harcosa a világbéke meg­teremtésének. Ünneplésünk közben éreznünk kell, hogy a bé­ketábor győzelme egyben a mi győzelmünk is. A mi sikereink is hozzájárultak a béketábor erejének növeléséhez. Ez a tu­dat kell hogy lelkesítsen minden igaz hazafit újabb harcra, újabb sikerekre. Felszabadulásunk ünneplése közben nem feledkezhetünk meg egy percre sem az egyes területeken tapasztalható le­maradásról. A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt az első negyedéves tervét a vasárnapi műszakok nélkül csak 99,3 százalékra teljesítette. Az Acélárugyár első negyedéves ter­vét 95 százalékra teljesítette. A mezőgazdaságban lemara­dás van­­ a tavaszi munkák időbeni elvégzésénél, az adófize­tésnél és a begyűjtésnél is. Pedig az új kormányprogramm végrehajtása megköveteli a fegyelmezett munkát, az állam­polgári kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Nagy nemzeti ünnepünk legyen kiinduló pontja újabb sikereknek, új­abb győzelmeknek. Akkor ünnepeljük igazán április 4-ét, ha a második negyedévben felhasználjuk az első negyedév tapasztalatait minden iparágban, m­inden nap tel­jesítjük, illetve túlteljesítjük a tervet, ha a mezőgazdaságban következetesen harcolunk a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáért. A fegyelmezettebb munka legyen a mi válaszunk a nyugati imperi­alista tábor acsar­kodó gyűlöletére és kardcsörtetésére. Felszabadulásunk kilencedik évfordulóját a jövőbe ve­tett szilárd hit érzésével ünnepeljük. E szilárd hit erős alapja az, hogy nagy eredmények, küzdelmes és egyben győ­zelmes esztendei vannak már mögöttünk, hogy egy óriási 800 milliós béketábor része vagyunk. Harcainkban, örömeinkben nem vagyunk egyedül — ve­lünk van a földön minden erő, amely a győzelem lobogóját emeli magasba — a győzelmes rohambrigádok sorában leg­elől halad nagy barátunk, a legyőzhetetlen, megtörhetetlen Szovjetunió. „Ha annyi balszerencse után a magyar nép újra biztos tudattal tekinthet a jövőbe, ezt elsősorban a Vörös Hadseregnek köszön­heti, mert a Vörös Hadsereg verte le a magyarság kezéről a fasizmus bilincseit”. (Rákosi) A minisztertanács határozat a fémgyűjtő hónap szervezésére A minisztertanács határoza­tot hozott április 5-től május 5-ig tartó fémgyűjtő hónap szervezésére. A kampány meg­szervezésére a minisztertanács a kohó- és gépipari minisztert bízta meg. A fémgyűjtést minden üzem­ben, állami gazdaságban, gép­állomáson, termelőszövetkezet­ben és lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni. A fémgyűjtő hónap tartama alatt az összes üzemekben „gyártakarítást“ kell rendezni és a feltárt hul­ladékot a begyűjtő vállalatok rendelkezésére kell bocsátani. A házkezelőségek és házfel­ügyelők gondoskodjanak a la­kóházak közös helyiségeiben található hulladékok felkutatá­sáról és átadásáról. A határozat gondoskodik ar­ról is, hogy a gyűjtésben leg­jobb eredményt elérőket kor­mánykitüntetéssel, illetve a „kiváló fémgyűjtő“-jelvénnyel tüntessék ki, vagy pénzjuta­lomban részesítsék. A minisztertanács felkéri a tömegszervezeteket, elsősorban a DISZ-t és a szakszervezete­ket, hogy munkájukkal segít­sék elő a gyűjtés sikerét, A kongresszusi verseny hőse: Agócs János művezető (Tudósítónktól.) Agócs János, a Salgótarjáni Acél­árugyár acéldrót­­húzó-üzeme szta­hanovista műveze­tőjének családtag­jai szorgalmas em­berek. Valamen­­­nyien nagy fel­adat végrehajtásá­hoz fogtak. Az idő­sebbik fiú a gazda­sági technikumba jár. Ez évben érett­ségizik, Agócs elv­társ pedig a drót­húzó-üzemben igyekszik eleget tenni kötelességé­nek. Pártunk III. kongresszusa tisz­teletére vállalta, hogy a dolgozók versenyvállalá­sainak teljesítését az anyag biztosí­tásával segíti. Üze­mét több mint egy­­évtizede ismeri. 1937-től 1950-ig, mint dróthúzó dol­gozott. 1948 május 1-én az élmunkás­­kitüntetést érde­melte ki, majd 1951 december 21-én a sztahano­vista büszke címet nyerte el. Munka­társai régtől isme­rik. Hiszen min­dennap beszélget­nek vele. Úgy is mint pártcsoport­­bizalmival, mint békebizottsági fe­lelőssel, de mint munkatársakkal is. A gondjaira bí­zott fizikai dolgo­zók 95 százaléka szocialista kötele­zettséget vállalt a kongresszus tisz­teletére, amelynek teljesítésében pe­dik Agócs elvtárs mutat példát. A dolgozók termelé­séhez szükséges műszaki előfelté­telek biztosítása érdekében már műszakkezdés előtt megjelenik Munkahelyén, el­­lenőrzi, van-e megfelelő men­­­nyiségű anyag. Felelősségérzetét munkatársai is át­vették tőle. Közös erővel első ne­gyedéves tervük teljesítésében március 29-én győzelmet értek el. Kötelezettsé­güknek eleget té­ve azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a hátralévő napokban segítsé­get nyújtanak a dróthúzóknak. Az acéldróthúzó gé­peken vasdrótot húznak, ezzel elő­segítik a vasdrót­­húzó dolgozóinak lemaradásának a pótlását, akik 29-én havi tervüket mindössze 94,9 százalékra telje­sítették. Agócs elvtárs felesége is az üzemben, a ter­melés frontján küzd a kongres­­­szusi munkaver­seny győzelemre viteléért. Mint húzókő csiszoló megfogadta, hogy minőségi árut ké­szít, egyben a ter­vét is rendszere­sen túlteljesíti. Február hónap­ban is valóra vál­­totta az adott sza­vát. Havi tervét 142 százalékra tel­jesítette. Március második dekádjá­­ban ezt az ered­ményt már 6 szá­zalékkal túlszár­nyalta. Tervének teljesítésével 1954 november 15-én tart.

Next