Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-25 / 84. szám
2 NÖSRADI NIPÜJSACS Gazdálkodás a nép pénzével A népgazdaság beruházási politikájának megfelelő irányítása nélkülözhetetlen része annak, hogy a szocialista építő munka megfelelő irányban és ütemben haladjon. Ismeretes, hogy az 1950-56 években számos olyan túlzás, erőltetett ütem nyomta rá bélyegét a beruházási politikára, amely nem állt arányban az ország teherbíró képességével, a dolgozók — mindenekelőtt a munkásosztály — anyagi és kulturális jólétének emelésére fordított erőforrásokra. Most, az év befejezése előtt nem árt, ha — vázlatosan is — képet adunk megyénk beruházási helyzetéről és felhívjuk a figyelmet néhány, most még kijavítható hibára. Vagy a jövőre nézve okulásnak szánt példára. A KONCENTRÁLÁS A párt és a kormány politikájának megfelelően főleg három területre koncentrálódtak a beruházások: a közlekedés, a mezőgazdaság fejlesztése, valamint a lakásépítési program további végrehajtása. Ennek szellemében nőtt az ilyen irányú beruházások aránya, így például 1957- ben az összes beruházások 37,2 százalékát fordították lakásépítkezésekre, szemben az 1956 évi 14,8 százalékkal. Hasonló a helyzet a másik két ágazatban is. Hogy csak mást ne említsünk, az új Hatvan— Salgótarján közötti műút, a megye különböző vasútvonalainak felújítása szerepel az ez évi és a jövő feladatai között. Mindezeken túl nagy mennyiségű anyagi eszközt fordít államunk az olyan beruházásokra is, amelyek a belföldi igények, de elsősorban az exportfeladatok megoldását segítik elő. Nem véletlen, hogy Zagyvapálfalván 57 millió forintos beruházással új kemence épül az üveggyárban, hogy 22,5 milliót költ államunk több év alatt a Salgótarjáni Üveggyár felújítására. Némely ipari üzemünk vezetői elégedetlenek amiatt, hogy nem kapnak annyit beruházásra, mint amennyit esetleg a szomszédos gyár, vagy esetleg egy gyáron belül a szomszédos üzemrész. Vannak még, akik nem képesek megérteni, hogy a beruházásra szánt forintokat nem egyes kívánságok szerint osztják el, hanem úgy, hogy az az egész népgazdaság erősítéséhez, további fellendítéséhez járuljon hozzá. A párt és a kormány világos célja: a korábbi évektől eltérően a beruházásokkal közvetlenebbül szolgálni a lakosság élet és munkakörülményeit. Ez pedig csak úgy érhető el, ha olcsóbban, gyorsabban és jobb minőségben hajtják végre a beruházási terveket. Ebben az évben például 47 iskolai tanterem építésén dolgoztak megyénkben. Ebből eddig hetet adtak át rendeltetésének, s több mint a felét már úgy tervezték, hogy áthúzódik a jövő évre. Pedig sokkal célravezetőbb volna, ha 4-500 ezer forintos értékű épületeket nem 1,5-2 évig, hanem lényegesen rövidebb ideig készítenének. A GAZDASÁGOSSÁG A beruházások összpontosításával függ szorosan össze, hogy annak kivitelezése és elkészülése után működése is megfelejen a gazdaságosság követelményeinek. Igaz az, hogy az utóbbi évben mind az országban, mind a megyében csökkent a befejezetlen beruházások állománya. Ez nagyon jó dolog, de az igazság az, hogy a lehetőségek még nagyobbak, mint amit eddig felhasználtak. Általánosságban kielégítő — mintegy kétharmados — az egész évi megyei beruházási keret felhasználása az eltelt három negyedévben. Viszont — az előbbi példából adódóan — nagy a lemaradás az iskolai tantermek és több kommunális beruházás elkészítésénél. Sajnos több olyan kisebb összeget felemésztő építkezésünk van, amelyeknél a határidőt nem sikerül majd megtartani. S itt is érvényesül az, hogy sok kicsi sóikra megy! Mert például igen kevesen számolnak azzal a statisztikailag alátámasztott ténnyel, hogy minden meghosszabbított beruházás minden egyes forintja évenként 20 filléres ráfizetést eredményez. A Zagyvapálfalvi Üveggyár új részlegének építése bizonyítja, hogy van lehetőség gyorsan és gazdaságosan építkezni, ha a megfelelő anyagellátás és munkaszervezettség biztosított. Megfelelő felméréssel illetékes szervek kiszámolták, hogy egy bizonyos értékű beruházásnál mennyi az az optimális idő, amikor az építkezés a leggazdaságosabb. Többek között az egymillió forintos beruházás elkészítési ideje egy félév, tízmillióé egy év. Sajnos nálunk túlnyomó többségében elmaradnak ettől a követelménytől. A jelenlegi ütem bizony messze elmarad a nemzetközi átlagtól, s emiatt beruházásaink kivitelezése drága, az elaprózottság is hozzájárul a munkaerőhiányhoz, a szervezettség fogyatékosságai pedig a határidőik elhúzódásához. AZ ELŐZETES SZÁMÍTÁSOK Beruházási politikánk további javításának a két előbbi feltétellel összefüggő része, hogy nagyon átgondoltan, előzetes számítások alapján kerüljön sor a kivitelezésre. Ezt nemcsak azért kötelesség megtenni, mert különböző rendeletek, intézkedések írják elő, hanem mert a munkásállam iránti kötelesség is. Előfordult például, hogy az Acélárugyár gazdasági szerszámárugyárának fejlesztésére nagyobb összeget irányzott elő a minisztérium — szerencsére a Tervhivatal nem engedélyezte — amikor most kiderült, hogy az üzemben nem központi beruházásra, de helyi műszaki fejlesztésre van szükség. Ilyen szempontból bírálható megyénk szénbányáinak beruházása is. A rendelkezésre álló összeget ugyanis döntő többségében új szénmezők feltárására fordítják, pedig sokkal nagyobb szükség lenne a fűtőértéket emelő beruházásokra. Az év hátra lévő részét a beruházások és a kivitelezők még jól felhasználhatják arra, hogy gyorsabbá, gazdaságosabbá tegyék munkájukat. Számoljanak azzal, hogy a beruházási keret országos csökkenése ellenére is megyénkben emelkedett — ami jobb munkára kötelez valamennyiünket. —hg— A Komszomol fennállásának 40. évfordulójára készülnek A Komszomol fennállásának 40. évfordulója megünneplésére készülnek megyénkben. Az évfordulóval kapcsolatos ünnepségeket a KISZ-bizottságok és az MSZBT együttesen szervezik. A tervek szerint külföldi, elsősorban szovjet fiatalokat hívnak meg a Salgótarjánban megrendezendő központi ünnepségre. Lelkes előkészületek folynak már a salgótarjáni járásban is. Zagyvapálfalván, Nemtiben, Nagybátonyban, Mátranovákon, Kisterenyén már kidolgozták az ünnepségek programját is. A tények beszélnek Mint az itt közölt grafikonunk is mutatja, ha az 1956-os helyzetet vesszük alapul, tehát 100 százaléknak, 1957-ben 6 és fél aifitoiaivai culcurcucu curtuiu vásárlók száma. 85,8 százalékkal nőtt a motorkerékpár tulajdonosok tábora. 75,7 százalékkal több hálószoba bútort vásároltak, de 80,6 százalékkal emelkedett a kombinált szekrények vásárlása is egy év alatt. Thxelu Molork&rcdpdr HdloSeobolodfor Acmbinali SzeAreny £ L & t Ü\ H k címmel foglalta össze most megjelent kiadványában a megyei pártbizottság agitációs- és propaganda osztálya 13 éves fejlődésünket. A tények, adatok, összehasonlítások és szemléltető ábrák sokasága tárja az olvasó elé azokat az eredményeket, amelyeket megyénk dolgozói — a párt vezetésével — a felszabadulástól napjainkig elértek. A több, mint 70 oldalas füzet bizonyító erővel tárja fel Nógrád megye politikai, gazdasági és kulturális életének előrehaladását. A gyárak, a bányák, a mezőgazdaság dolgozói, az értelmiségiek, s társadalmunk egyéb rétegei, mind-mind megtalálják azokat a sorokat a kiadányban, amelyek róluk,életükről szólnak. Külön rész foglalkozik az ipar, és ezen belül a bányászat, majd a mezőgazdaság, a kultúra helyzetével. Számos kép és grafikon teszi gazdagabbá mondanivalóját. De nemcsak arról beszél a füzet, amit eddig elértünk, hanem sok tényt, adatot közöl hogyan fejlődik megyénk a hároméves tervben, s már előzetes adatokat közöl az ötéves tervben kitűzött egyes feladatokról is. Hasznos, elgondolkoztató olvasmány az illetünk, nemcsak a pártmunkásoknak, hanem minden dolgozónak. Hasznos, mert a választásokra készülve az érvek egész sorát sorakoztatja fel, elgondolkoztató, mert emlékeztet, megerősíti a dolgozókat saját erejükben, s jövőbe vetett hitükben . . . Tanulmány, amely történelmi utat jelez A pásztói járási népfront-bizottság ösztönzésére a vanyarci községi hazafias népfront-bizottság, a pártszervezet és a tanács vezetői bizottságot alakítottak, hogy tanulmányban dolgozzák fel a község múltját és számot adjanak arról, hogy mit ért el a község lakossága az elmúlt tizenhárom esztendő alatt. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. A bevezető mindenekelőtt azt jegyzi fel, hogy Vanyarc községről szóló első feljegyzések a XIV. század közepéről Nagy Lajos király korából valók. Ezután rövid áttekintő képet ad a község felszabadulásáig tartó fejlődéséről. Érdemes felidézni azt a részt, amely az 1945 előtti birtokviszonyokkal foglalkozik. A községben uralkodó hat nagybirtokos összesen 2936 kh föld felett rendelkezett. Ez az egész földterület 66 százaléka. A többi földterületen 177 dolgozó parasztcsalád tengette életét. A község nagybirtokosai között találjuk báró Prónayt, gróf Dégenfeld, gróf Csáky nagyságos urakat, a Tiszai Evangélikus Püspökség birtoka 583 holdat tett ki. — Természetesen csak a községben lévő birtokait jelenti ez. A felszabadulás döntő fordulatot hozott a falu dolgozóinak életében. A földreform során az uradalmi földekből 295 család részesült. A felszabadulás után a falu rohan és fejlődésnek indult. Míg a két háború között, tehát huszonöt év alatt 31 ház épült, 1945 után, azaz tizenhárom év alatt 63 új ház épült fel a községben. Az emelkedő életszínvonalat más is mutatja. Nézzünk csak be egy-egy dolgozó paraszt házába. Eltűntek a nagy helyet elfoglaló, meleget nem nyújtó, vályogból, vagy téglából épült tűzhelyek és helyüket elfoglalták az asztaltűzhelyek. Az olcsó ládák helyét fényezett, szép kiállítású szekrények, bútorok foglalták el. 1949. december 21-én kigyúlt a fény a falu utcáin és házaiban; akkor még csak 50 házban égett a villany, ma már 302 házban ontja fényét. 1949 óta állandóan szaporodik a rádiótulajdonosok száma. A faluban a felszabadulás előtt három rádió előfizető volt. Napjainkban 142 házban oktatja, szórakoztatja a falu dolgozóit a rádió. A falu dolgozói a mezőgazdasági munkák idején naponta 5—6 kilométernél is többet gyalogoltak a határban lévő földjeikre. Ma már ezt az utat kerékpáron teszik meg. 1945 előtt a faluban mindössze 22 kerékpár volt, ma 211 kerékpár van a községben. Az emelkedő életszínvonalat mutatja az is, hogy a felszabadulás előtt a faluban csak két motorkerékpár volt, ma már 10 van. A tanulmány a továbbiakban részletes képet ad a község kulturális fejlődéséről. Szól az iskolákban szervezettebb és kulturáltabb viszonyok között folyó oktatónevelő munkáról, s megjegyzi, hogy a felszabadulás előtt egy tanteremben egy tanítóra 66 tanuló jutott, most a pedagógusokra háruló munka csökkentéseként egy nevelőre átlagosan 24 tanuló jut. A falu dolgozóinak gyerekei közül a felszabadulás előtt évtizedeken keresztül csak egy tanuló végzett gimnáziumot, most három tanul egyetemen, egy elvégezte a gimnáziumot és nyolc tanul különböző középiskolákban. 1950-ben húsz taggal termelőszövetkezet alakult és a méhész szakcsoport kezdte meg működését 17 taggal. Ezután a községben részben társadalmi munkával, részben állami támogatással létesített kultúrotthonnal foglalkozik, majd az 1955-ben félmillió forintos költséggel épült új óvodáról beszél. Két óvónő, két dajka és két főzőnő gondoskodik az óvoda kis lakóiról. Íme a kivonatosan ismertetett tanulmány, mely így is hű képét adja annak a történelmi változásnak, amely a magyar falvakban a felszabadulás óta végbe ment. A népfront-bizottság kezdeményezésére készült munka nagy segítséget ad a választási munkálatokhoz is. Eredményeink ilyen fajta számbavétele gondoljuk, csak hasznos lenne más járásokban is. Bércel és a vasút Negyven évvel ezelőtt fiatal tanító böngészte a térképet. Olyan községre pályázott, ahol emberi módon lehet élni. Ahol van vasút és piac is. Amely közel van a városhoz. Követte a vasútállomásokat összekötő vörös vonalat. Ujra megállt egy ismeretlen nevű községen. Bércel — Bércel — kereste emlékezetében ennek a helynek a jellemzőit. Keveset hallott még róla. A tervekkel, illúziókkal teli szívű tanító beadta kérvényét, helyezzék Bércelre. Az első csalódás a vonaton érte, közel a célhoz. Ugyanis három és fél kiolméterrel Bércel előtt figyelmeztette a kalauz: — Tessék itt leszállni, mert ez a legközelebbi állomás perceihez. Értetlenül szállt le a vonatról. Úgy tudta, hiszen azért jött, hogy Bércesnek vasútállomása is van. Hazudott volna a térkép? Úrhegyi István nem értette a dolgot. Mindenesetre mást nem tehetett, gyalog vágott neki az ismeretlen útnak. Már messziről látta, szép kastélyok pompáznak a hegyen. Kevélyen ragyogtak és elutasítóan ezek a kiemelkedő szép épületek. Rövidesen aztán meg is ismerkedhetett Marchall nyugalmazott tábornok, Kállay Béni Bosznia és Hercegovina kormányzója, Sönaigner Frigyes földbirtokos, Huszár Károly földbirtokos, Bercely Jenő kúriabíró, a főrendiház tagja és ifj. Bercely Jenő államtitkár 1500 holdas földbirtokos urakkal. Ez a néhány méltóságos úr birtokolta akkor Bércelt. Ott fenn, a kastélyokban kivilágos kivirradtig tündökölt a fény, csak egy pár ember örömére. Lenn, a kicsi viskókban csak néha pislogott fel a petróleum fénye. Akkor, ha már nagyon muszáj volt. Fenn állandóan füstölt a kémény, kényelmes melegben heverésztek a kastély urai és vagonszámra rodhadt el a fa, mert nem győzték fogyasztani a kályhák. Lenn fagyoskodtak, betegségekben pusztultak el a szegények. Háromszáz házaspár lakta a községet és tizedannyi tüzelőt fogyasztott el, mint a kastély urai. Szebbnél szebb ruhákban pompáztak leányaik, asszonyaik, finom öltönyökben az urak és úrfiak. A falu utcáin „egyenruhában“, asszonyszőrte kenderben jártak az emberek. Mert csak erre az egyformára tellett, a legolcsóbbra. És mezítlábas bocskorra. Az országszerte meginduló vasútépítkezés híre a gyaloglásban agyonhajszolt parasztok fülébe is eljutott. Oda járultak az urak színe elé, hogy tegyenek intézkedést mielőbb a berceli vasút ügyében is. Ki ne hagyják falujukat ebből a létfontosságú építkezésből. Négylovas hintán, arab telivér lovakkal vágtatott a berceli uraság a nógrádkövesdi Jeszenszki báróhoz. Susmutoltak, tárgyaltak, egyezkedtek. És a borral teli poharak összecsendülése pecsételte meg szövetségüket: nem lesz vasút Kövesd és Bércel között. Pedig Bercely Jenő méltóságos úrnak csekély másfél ölet kellett volna,kiszakítania 1500 holdjából. Természetesen busás kártérítés ellenében. Mégis vétót mondott az államtitkár úr az Országgyűlésen, mert nem volt érdeke a vasút. Nem akarta, hogy parasztjai utazzanak. Nem jó az, ha világot lát a szegény. Ha mégis menni van kedve, szedje a lábait, és induljon el gyalog. Napokat töltött ez ügyben Bercely államtitkár Pesten, ötven pengős napidíj fejében hadakozott érdekeiért, ötven pengő volt a napidíj akkor, amikor 80 krajcárt fizetett egy napszámért cselédjeinek. Pedig még fizetést is kapott az államtitkárságért és 1500 holdja jövedelmét is zsebre vágta. Az ő kezében volt a pénz, a paraszt szájában csak az esdeklés. Nyilvánvaló, hogy a pénz győzött az országgyűlésen is, így hát a paraszt, ha utaznia kellett, újra megtette a három és fél kilométer utat Kövesdre. Átmászott három hegyen, két kapaszkodón. Most járom a falut. Ürhegyi István keserű visszaemlékezése zsong a fülemben. És gyönyörködöm a kastélyokban. Mert megvannak, pompáznak ma is. Az egyik, a legnaagyobb, a legszebb ma iskola. A másik a munkaképtelen vakok otthona. A harmadikban a milliomos tsz rakott fészket. Kultúrházzá varázsolódott a negyedik. És ezekbe a hajdani gőgös kastélyokba ma kalaposan, emelt fővel, egyenes derékkal lép be a paraszt. Már nem gyalogol egyáltalán a ma parasztja. Minden vonathoz busz viszi az utazni vágyót. Az egyikre, a délutánira szelídarcú, 12 év körüli kislány várt. Bőrkabátba bújtatta anyja és szőrmebéléses cipő feszül a lábán. Kezében bőr aktatáska. Egy kilométert sem gyalogolt még életében. UJLAKY MÁRIA ; 1958. október 2§. A Budapesti Rövid és kötöttáru Nagyker. Vállalati i I | vezetősége és dolgozói | | a szocialista kereskede I I lem | t 10. ♦ évfordulója alkalmából | | köszöntik ügyfeleiket és | | a vásárló közönséget. I