Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-18 / 299. szám

4 A „benn, fenn, kinn, lenn” középfokáról A benn, fenn és a kinn, lenn egyszerű „ár­tatlan" szó. Mégis sok helyes­írási hiba — sőt nyelvi vita — forrása. Mind a négy szó a hol? kérdésre felel. Például: — Hol van öcsi? Benn. (a szobában); Fenn. (a cseresznye­fán); Kinn. (a meccsen); Lenn. (a város utcáján). Ezekkel a szavakkal valósá­gos helyeket jelöltünk meg. A helyet önmagukban (határo­zórag nélkül) határozzák meg. Tehát önálló, más néven: va­lóságos határozószók. Ha nem a fentiekhez hason­ló hiányos mondatban fordul­nak elő, akkor is­ pontosan azonos a szerepük. Például Arany János Toldijának kö­vetkező mondatában: „Betekint félszemmel a tö­rött ablakon Hát csak a cim­balmost látja benn egy pa­don." Móricz Zsigmond következő mondatát nem azért idézem, hogy az autóban ülők „ter­mészetes gőgjét történelmi fej­lődésében l­ássük”, hanem azért, hogy a kérdéses hatá­rozószók egyik alakváltozatát megfigyeljük­„Aki bent ül a szekérben, nem érez többet közösséget a gyalogossal." A kérdéses határozószók te­hát kétféle alakban fordulnak elő: benn — bent, fenn —­­ént, kinn — kint, lenn — lent. (De helyes a fönn — fönt és künn alak is. Nos, ez már önmagában is bőséges választási lehetőség, és ez stiláris szempontból jó, de helyesírási szempontból már hibaforrások veszélyét hordoz­za. Az igazi veszély azonban a fenti határozószók fokozott alakjainál jelentkezik. Ugya­nis ezek a szók is felveszik a melléknév középfokának a je­lét a ,,-bb”-t. Lássuk a benn szó középfokát két idézetben: „Ma ezen a helyen kissé megpihenek, Holnap egy ka­puval ismét beljebb me­gyek." (Petőfi Sándor) „Mentül beljebb halad­tunk, annál inkább nőtt a nyomor." (Kuncz Aladár) Tehát az alap-, közép- és felsőfok a következő: benn — beljebb — legbeljebb. (Ter­mészetesen a „beljebb" lehet a be és belül határozószók kö­zépfoka is.) Ugyanígy fokozzuk a fenn szót: — Már fenn jár a sziklás hegy gerincén, de még feljebb vágyik. Tehát: fenn (fönn) — fel­jebb (följebb). Egyszerűnek, megjegyezte­­tőnek tűnő helyesírási eset Ki­esett a hosszú „nn”, helyette a „lj-t” írunk. Nem így írjuk „bennebb, fennebb”, hanem a helyesírás szabályai szerint így: beljebb, feljebb. Mielőtt azonban túlságosan megnyugodnánk, nézzük meg a rímben szereplő másik két szó (kinn, lenn) középfokát is­ — Benn a városban modern paloták fürödnek a fényhez de kijjebb a kopár hegy­oldalban mén worn orvsán^ ■ mitrik éktelenkednek. Lej­jebb a völgyben már más az élet. Idézetünkben a kinn és lenn valóságos határozószók közép­fokú alakjait sem olvashattuk­­kijjebb — lejjebb. Ezeket a szavakat (hosszú) „ij”-vel írjuk és úgy is ejt­jük. Anélkül, hogy a kijjebb é= lását történeti fejlődésében vizsgálnánk, le kell szögez­nünk, hogy a Simonyi Zsig­­mond-féle úgynevezett iskolai helyesírás már 1903-ban a kijjebb, lejjebb alak használatát írta elő. Ezzel végeredményben a kiejtéshez való igazodás elve győzött. A „baj” csupán az, hogy többen a beljebb és fel­jebb szavakat is hosszú j-vel i-vel írják így: beljebb, lej­jebb. És ez helyesírási hiba, noha nagyon sokan így is mondják ki ezeket a szavakat: feljebb , beljebb Ez az ejtésmód nem is helyteleníthető, de írásban mégis a helyesírási szabályokhoz kell igazodnunk. Tehát a benn, fenn — kinn, fenn valóságos határozószók írásmódja csak így helyes: bel­jebb — feljebb (de) kijjebb, lejjebb. Tóth Imre WÖGR.AD Sztriptíz a dicső előidőkben — Semmi sem új a nap alatt —, véljük, ha a régi Pest mulatozásairól olvasga­tunk. — Még a mezítelenség sem Száz év előtt a mai Vígszín­ház helyén, hatalmas fatele­pek közt, Pest zsebmetszői­­nek, tolvajainak búvóhelyén alapította meg Tüköry uram az „Új Világ” című mulatót. Kocsisnak fogadta meg a kör­nyék félkézkalmárait, hogy lá­togatóit le ne üssék, sőt meg­védjék. A pesti félvilág höl­gyeiből pedig a százhúsz leg­szebbet szerződtette, napi egy f­orint ötven krajcárért. Titok­­b­an tódult is ide az úrivilág férfi népe. A hölgyek az Új Világ szín­idén térdig dekoltáltan, n­a­ V­g meztelenül jelentek meg. ’estüket csupán fekete álarc ■kete kesztyű és fekete­­ ci­pellő fedte, így járták a kán­kánt. Ám az Oj Világnak ’ ’.ok az úgynevezett debar­­’eur báljai — amelyeket csak "D-ben tiltott be a rendőr­ség — már száz éve is nemes, clyi hagyományokra tekint­hettek vissza. Sőt, főnemes­hagyományokra! A szavahihe­tő Kazinczy Ferenc 1815. de­cember 15-én írja Fekete Já­nos grófnak egy, a Hét va­­d osztófejedelemhez címzett mulatóban rendezett, zártkörű báljáról:­­ „... az badkanálon tizenhat, papi táncos, s ezek közt gróf Unwerthné, s a férjhez már mehető lánya s gróf Fekete Ferenc, a generális fia mezí­telenül táncolának. Minden fi­­gera levél nél­kül..." Hm MORZSÁK Érdekes, hogy a válást in­dokolni kell, a házasságot nem. Már a régi időkben is szo­kásos volt olajozni a hajat, csakhogy akkor ezért nem kellett autó alá mászni. A minden hájjal megkent ember először megállapítja azt, hogy merre tart a menet, s csak azután áll az élére. Szemben 4 GYILKOSSAL Egészen közel lépett a bírói pulpitushoz és úgy válaszolt a kérdésekre. Abban a tónus­ban, ahogyan vitázó felek szoktak felelgetni egymásnak. Hajas László is vitatkozott, szembeszállt mindenkivel, még önmagával is. Visszavonta, megmásította korábbi vallomá­sát. A községi tanács vélemé­nyéről azt állította, hogy.. „nem felel meg a valóságnak!” Hiábavalóság lett volna a meg­bánást keresni az arcán. A szögletes vonások alkoholtól már régóta eltorzított lelküle­­tet takartak, az érzéketlenség kitörölhetetlenül ráfagyott az arcára. Belső indulatát nem az arcáról olvasta le az ember, anem a hangján érződött. Gyilkolt... • Az előzmények: Idézem a tanúk vallomásait a megyei bíróság balassagyar­mati tárgyalásáról. Varga: Lobbanékony ember, aki nyomban cselekszik. Egy­­szer tanúja voltam, hogy Jó­nást megütötte. Dubek: Mértéktelenül fo­gyasztotta a szeszt. Ingerlé­keny ember. Siklósi: Egyszer italboltban orrba vágot és elszaladt. Tóth: Naponta leittasodott és akkor kötekedett A felesége sem bírta sokáig mellette. Kiskorú gyermeké­vel magára hagyta. Pedig szép családi házat építettek Mát­­ramindszenten. Özvegy édes­anyja a tsz-ben dolgozott, an­nak csekély keresetére járt haza kosztolni. Különben nem vállalt munkát Kisiparosoknál rokonoknál keresett pár fo­rintot, aztán vitte az italbolt­ba. A mátramindszenti községi tanács véleménye: munkahe­lyét gyakran változtatta. Dol­gozott bányában, otthagyta, kisiparosoknál helyezkedett el, mint segédmunkás, de becsap­ta őket A feleségeiktől kért pár forintot hogy a „mester küldte”, aztán elitta a pénzt és többé nem jelentkezett özvegy édesanyja a tsz-kere­­setből tartotta el a fiát Több esetben rendőri figyelmeztetés­ben részesült kötekedő, ita­lozó. Kényszerelvonó kezelés­re is küldték már emiatt... • Jónás Mihállyal gyerekkori barátok voltak. Hajas 27, Jónás 25 éves, a „sorsuk” egy: megnősülnek, isznak, elválnak, váltogatják a munkahelyüket, kötekednek és végül Hajas meggyilkolja gyerekkori barátját. Oka? Nehéz lenne kibogozni. Jó­nás már nem él! Hajas ellent­mondó érveket hoz fel. Elő­ször egy október 8-i táncmu­latságról beszél, ahol egy sző­ke nő miatt összeszólalkoztak, verekedtek. Még aznap kibé­kültek, természetesen féldeci mellett Október 11-én reggel a mátramindszenti italboltban találkoznak. Hajas egy rua­dót fizet a gyerekkori barát­nak, sőt, tíz forintot is kölcsö­nöz neki. Este halálos ütést mér a fejére. Ki érti ezt? Napközben dolgozik, majd újra találkozik a két barát az italboltban. Együtt távoznak záróra után. Lehet úgy félti­zenegy. Már túl vannak a hí­don. Hajas kezében egy fris­sen faragott baltanyél. Talán hatvan centi hosszú. (Talán, mert később elégette!)... Jónás: Nem szeretném, ha úgy járnánk, mint a Szuhai esetnél, az még a bögyömben van. Hajas: A táncmulatság? Jónás: Tudod te azt, ami­kor lekérted a szőkét, pedig semmi közöd hozzá... Hajas: Annyi, mint neked! És erre Jónás ütött Magas ember volt, talán fej­jel is magasabb Hajasnál. A gyilkos szerint négy pofont kaphatott és nekiesett az út­­széli korlátnak. Akkor annyira begorombult, hogy két marok­ra fogta a baltanyelet . A kutya úristenit! és ütött Egyszer! Azt mondja, hogy csak egyet ütött és attól Jó­nás elvágódott. Akkor ott­hagyta és elment haza. En­­­nyi­­ az egész. A többit már ő is úgy tudta meg, mások elbe­széléséből ... Jónást az autóbusz lámpa­fényénél vették észre. Először nem is akartak foglalkozni ve­le. Ismerték már.........minden este tökrészeg!” Aztán mégis meggondolták magukat, nem hagyták az út szélén. A kö­­nyörület azonban csak eddig tartott. Elvitték az eszmélet­len embert a lakásához és be­tették a verandára. Feje a küszöbön és fel-felnyög: Hagyjatok... már... békén ! És hagyták! Minap reggel találtak rá, de nem a küszöbön, hanem az udvaron, a fal mellett. A súlyosan sérült ember kínjá­ban vánszorgott. Kaparta a falat véres kezével, majd ki­mászott az udvarra. Még volt benne élet. Megoperálták, csaknem tenyérnyi csontot tá­volítottak el a koponyájáról, de nem lehetett rajta segíteni. Az agy helyrehozhatatlanul megsérült. Hajas Lászlót letartóztatták. A boncolásnál megállapítot­ták, hogy Jónás testén 19 sérülés található. A legsúlyo­sabb és egyben a halált oko­zó a fejsérülés. A többi a dulakodástól származik. Ha­jas is elismeri: verekedtünk! Jónás Mihályon — orvosi szakvélemény szerint — már akkor sem tudtak volna segí­teni, ha a végzetes ütés után azonnal kórházba szállítják. Mégis! Az emberiesség azt kí­vánta volna, hogy alaposab­ban megnézik, miért fekszik eszméletlenül az út szélén és orvoshoz viszik. Hajas László cserben hagyta áldozatát, ezért a bíróság felelősségre vonja, de a többiek? Akik vérbe fagyva hagyták a lakás ajtaja előtt a verandán? Akik elin­tézték azzal, hogy... „része­ges”. Nem lehet szó nélkül hagy­ni tettüket! És csupán szólni erről na­gyon is nehéz, túlzottan kevés! • Hajas László áll a bírói pul­pitus előtt és nem érzi csele­kedete súlyát. Elégtételt vett pofonokért, korábbi sérelmek­ért a gyerekkori barátjától.’ Most börtönbe jutott Miért? Dr. Tolvaj Egon, ügyész így fogalmazott: először rabja, majd pedig áldozata lett az italnak. A sorrend nagyon is logikust megnősült és ivott. Gyermeke született és kötekedett otthon, baráti körben, mindenütt A felesége elhagyta és ő nem találta helyét a munkában sem. Amikor a baltanyelet felemelte tulajdonképpen a saját sorsára sújtott le, amit szertelen, fékezhetetlen életé­vel szerzett magának. Csak áll és haragot színlel azokkal szemben, akik őt most elítélik: a tanúk, a bíró, az ügyész, az ülnökök, mindenki ellen... • A bíró feláll: A Magyar Népköztársaság nevében ... Hajas Lászlót erős felindulás­ban elkövetett emberölés bűn­tette miatt hatévi szabadság­­vesztésre ítélem... Az ügyész súlyosbításért, a védő enyhítésért fellebez. Aztán Hajas Lászlót, Jónás Mihály gyilkosát elvezetik... G. B. Hazudni szabad, csak rajt ne kapjanak! — Ki tudja? Szerintem a hazugságnak csak egy fajtája van: úgy félreve­zetni embertársadat, hogy el­higgye, neked van igazad! Nincs kis hazugság, vagy nagy. Mind egyformán elíté­lendő dolog. Kezdődik a ha­zugság a házasságnál, örök hűséget fogadnak egymásnak az emberek és néhány hónap, esetleg év múlva alig várják, hogy megszabaduljanak öz ön­ként vállalt köteléktől. Rá­adásul még két tanú is bizo­nyítja: az illető férfi és nő igazat mond. A válásnál viszont arra ke­resnek tanúkat, hogy ez az „örök hűség” nem volt az iga­zi. Pedig mi mindent meg nem teszünk azért, hogy a másikat megnyerjük, megszerezzük. Még hirdetünk is. Olvasom — mindig érdeklődéssel és jókat szórakozva — az újságok hir­detési rovatát. Elsősorban — természetesen — a házassági hirdetéseket. Elvégre soha­sem tudhatja az ember, mikor botlik bele egy kedvező aján­latba. Itt van például a követke­ző hirdetés: „19 éves, csinos, 168 cm ma­gas, szőke, érettségizett, nyel­veket beszélő, anyagiakkal ren­delkező lányomat férjhez ad­nám, hozzáillő, szolid diplo­­máshoz. „Szorgalmas” — jeli­gére stb ... stb ..." Na, de kedves papa! Ha egyszer ilyen előnyökkel ren­delkezik a kedves leánya (19 év, csinos, nyelveket prímán beszél, anyagiakkal is rendel­kezik, talán még OTP betét­je is van húszezerig!) akkor miért nem adja oda a MA­LÉV-hez stewardessnek? Né­hány hónapon belül feleségül veszi egy szolid, hozzáillő, dip­lomás arab, esetleg svéd ke­reskedő, vagy angol gentle­man. Kár egy ilyen gyereket soronként hat forintért az ap­róhirdetések között elfecsérel­ni. Szerintem többre hivatott a maga tizenkilenc esztende­jével. Bár a papa tudja ... Biz­tosan oka lehet rá, hogy egy ilyen jól szituált leányzót csak úgy, kilenc, apróbetűvel sze­dett sorba a meghirdetett, hogy ......kinek kell először, másodszor, senki többet har­madszor” alapon. De ha lehet egy kérdést: miért nem írja meg az oko­kat őszintén. Például, hogy a leánya már kismama és gyor­san férjet keres és nevet a Robikának, vagy biceg a bal lábára, vagy olyan kikapós, hogy az atyai pofonok borsó­ként peregnek le hamvas or­cájáról. Csak az igazat kedves papa. Na, de van itt más is, pél­dául az alábbi hirdetés: „34 éves, 168 cm magas, jó­zan életű, független, nőtlen férfi, 3000 Ft keresettel, meg­ismerkedne házasság céljából hozzáillő leánnyal, vagy el­vált asszonnyal. „Diszkrét! N. 74” jelige, stb... stb...” Borzasztó! Hogy milyen fér­fiak vannak! Diszkrét — mond­ja , és közben ország-világ előtt napi százhúszezer pél­dányban kifecsegi, hány éves, milyen magas, és főleg, hogy mennyi a havi keresete. Drá­ga uram! Ne kerteljünk, ön egy csapodár, ledér teremtés, aki már 34 éves korában meg­unta a „független, nőtlen” éle­tet és most azzal a háromezer forinttal akar megszédíteni valakit. Vegye tudomásul, ilyesmire már nem buknak a nők. Ismerek olyan elvált asszonyt, aki négyezerkettőt keres havonta a gyerektartás­sal együtt. Majd bolond lesz magához menni feleségül. Gondolja meg, amíg nem késő és legközelebb őszintébb hirdetéssel próbálkozzon. Nézzük csak tovább ... „36 éves, csinos, független nő, házasság céljából 40 év körüli szakmunkás ismeretsé­gét keresi. Lehetőleg fényké­pes leveleket várok. ..Lakásom nincs!” — jeligére stb ... stb. Hát már teljesen kiveszett az emberekből az őszinteség? Hát azt gondolják, mások nem tudnak olvasni az apróbetűs sorok között? Igazán nem kell Sh­erlock Holmes-nek lenni ahhoz, hogy megfejtsük ezt a hirdetést. Adva van egy 36 éves (általa csinosnak mon­dott!) nő. Független, vagyis lehet özvegy, elvált és leány­zó. Házasságra lépne negyven év körüli férfivel. Pontosan meghatározza a kort, mert a továbbiakhoz ez nagyon is szük­séges. A negyven év körüli, reumától és pálinkaélv­ezettől mentes férfi — ugyebár — lehetőleg szakmunkás legyen. Most következik a nagy do­bás: Lakásom nincs! Na per­sze. Egy szakmunkás (vájár, olvasztár, esztergályos) előbb kaphat lakást az üzemtől, az államtól, mint teszem azt egy könyvelő, egy bérelszámoló, esetleg egy pedagógus.­­ Így okoskodik 36 éves, ismeretlen csinos hirdetőnk. Tehát, le­gyen szakmunkás, rendelkez­zék lakással és küldjön fény­képet magáról. Egy erősen ko­paszodó, vagy őszes, esetleg kancsal férfi még háromszo­bás összkomfortos lakással sem megfelelő. Dehát miért nem írta meg őszintén, nyíltan, kertelés nél­kül? Mennyivel precízebb az a férfitársam, aki a következő hirdetést feladta: „Intell. Jó szakmával, havi 3000 jövedelemmel, értékes gyümölcsössel rendelkező fér­fi feleségül venne feltétlenül csinos, karcsú nőt, ötvenket­tőig, kinek életcélja a derűs, harmonikus házasság.” Ez igen! Ennek a férfinak vannak ideáljai. Egy nő még 52 éves korában is legyen (lehet is) csinos, karcsú, és főleg rendel­­kezhet életcéllal. Na, persze! Értékes gyümölcsös már ele­ve takar valami életcélt. Ezért már érdemes alaposan retusált fényképet küldeni a hirdetőbe „Beje és otthon!” — jeligére. g. b. TOÜHIKJYKC TOZZÜlO A hazugságot (’fwmhor 1). vasárnap Beigli exportra Beigli kultuszunk — bármennyire is kedvenc, évente visszatérő témája kabaréinknak, humoristáinknak — nem megy ki a divatból. Sőt a beigli ma már nemcsak itthon kelendő, az idén megindult az exportja, mégpedig a Vörös­marty Cukrászda jóvoltából. A több mint 100 éves Gerbeaud méltó utóda néhány éve rendszeresen szállítja specialitásait külföldre is. A ma­gas vámok miatt egy-egy piac, időközönként kimarad ugyan, de — aki egyszer megkóstolta, nem szívesen hagyja abba — később vissza-visszatér. Vigyáz is hírnevére a cukrászda. Na­pi 70—80 féle készítménye szinte egytől-egyik márkacikk. Ha a speciális receptúrákhoz valamelyik nyersanyag hiány­zik inkább el sem kezdik. Jelenleg Anglia és Svédország a finom készítmények rendszeres vásárlója. Havonta hét—nyolc mázsa export édesség, torta, desszert, mignon, kerül ki a Vörösmarty téri üzem sütőiből. Néhány hónapja Malmőben és Londonban megkóstolták a pozsonyi mákos és dióskiflit. Ízlett, rákaptak. S innen már csak egy lépés volt a bejgli, amelynek kivitele nemrégen kezdődött meg. Hetenként indítják a kényessége miatt közvetlen MALÉV légijárattal — a süteményeket. A 100—150 kilós tételek a jó szervezés, a percnyi pontos csatlakozás nyomán frissiben kerülhetnek a londoniak, a malmőiek asztalára. A mostani szállítmányokban már egyre több a bejgli. A leg­utóbbival is tízesével mentek mákos, diós rudak, s kará­csonyig még több százra van külföldi megrendelés.

Next