Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-09 / 291. szám

4 alá­natalf­aiú szalagúti Minden alkatrészt átvizsgáln­ak és speciális tároló tálcára helyeznek. Egy DT tizenegy tálcán elfér Gondosan szerelik össze a futóművet Helyükre kerülnek a fülke borítólemezei is, s máris jö­het a következő gép (Fotó: Koppány György) •t NÖGR­ÁD Közös kassza, vagy összefogás? Egyre több fórumon hang­zik el — joggal —: a népmű­velés számottevő eredményei ellenére „nem hozza” a kí­vánt eredményeket, s mint a tudatformálás, a technikai ismeretek terjesztésének, az ízlés alakításának stb. eszkö­ze, elsősorban a falvakban nem járul elég intenzíven hozzá a község előtt álló po­litikai, gazdasági, nevelési feladatok megoldásához. Több oldalról szerzett ta­pasztalataink azt bizonyítják, hogy az eredményes munkát a vezetésben, irányításban mutatkozó egyenetlenségek, hiányosságok mellett nagy­ban hátráltatják a községek népművelési, tartalmi terve­zésének gyengeségei, nem egyszer egyoldalúság, a mun­ka színvonalát, differenciált­ságát biztosító anyagi és szel­lemi erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás. E cikk keretei nem alkalma­sa­k arra, hogy valamennyi vázolt probléma megoldására elfogadható javaslatot tehes­sünk. A kérdés aktualitására való tekintettel elsősorban a kulturális alapok célszerű felhasználására kívánunk re­agálni. Annál is inkább, mert több éven keresztül voltak próbálkozások a megyénk­ben rendelkezésre álló anya­giak célszerűbb felhasználá­sára, azoknak az egységes kultúrpolitikai célkitűzések szolgálatába való állítására. E törekvések csak néhány esetben hoztak eredményt. Miért? Elsősorban azért, mert a megoldás módját szervezeti oldalról közelítettük meg. Olyan célok támogatását kér­tük, amelyek megoldása nem találkozott a különböző szer­vek érdekeivel. A községi népművelési tervek elkészíté­se nem egyszer a művelődési otthon igazgató, vagy a terü­let népművelését irányító ve­zető elképzelései, érdeklődési köre, felkészültsége függvé­nyeként jelentkezett. Így a népművelési tervek — a kivé­­telektől eltekintve — vagy az öntevékeny művészeti mozga­lom, vagy egyéb népművelé­si formákra épültek. Az előb­bi előtérbe kerülését segítet­te, hogy igen sok művelődési otthon a fenntartási költsége­ket, e forrásokból kívánta biztosítani. Fentiekből látha­tó, hogy a községi tervek, amelyek jórészt nem a gaz­dasági, társadalmi szervek valóságos igényeiből táplál­koztak, emellett sok formális elemet is tartalmaztak. A problémákhoz hozzájárult, hogy igen sok községi vb-ve­­zető a látható fejlődés elle­nére sem tudta eléggé átte­kinteni a népművelés előtt álló feladatokat. A járások­nál történt jóváhagyáskor is, inkább a helyes arányokra, a népművelés különböző for­máinak egyensúlyára helyez­ték a figyelmet. Itt-ott meg­található még járásainknál is, a mennyiségi szemlélet. A gondokat fokozza, hogy kevés a tartalmas helyi ellenőrzés, mind a községi tanácsok, mind a járások részéről. Hiba lenne, ha nem lát­nánk az érem másik oldalát. A kulturális alappal rendel­kező gazdasági, társadalmi szervek vezetőségei, de még­­inkább a vezetői — a biztató­an növekvő kivételektől elte­kintve — a felsőbb szerveik, vagy a közgyűléseik által szabályozott arányokat, hatá­­rozatokat, rendelkezéseket sem tartják be. Ezt a megyei népművelési tanács pénzügyi albizottságának vizsgálata is bizonyította. Az alapok rendeltetésének nem megfelelő felhasználása igen gyakori a termelőszövet­kezeteknél, a kisipari szövet­kezeteknél, a földművesszö­vetkezeteknél, a különböző gazdaságoknál, vállalatoknál. A fenti gondokat növeli, hogy termelőszövetkezetein­k­­nél nem működik a szociális­­kulturális bizottság, a terme­lőszövetkezetekben néhány éve létrehozott kultúrfelel­ősi hálózat csak névleges. Ebből is következik, hogy igen sok esetben itt is a vezető érdek­lődési területe, vagy a tagság, a dolgozók szűkebb körének pillanatnyi igénye határozza meg az anyagiak felhaszná­lásának módját. Gyakori még a csak szórakozás céljából, több esetben italozással ös­­­szekötött utazgatások szerve­zése, csökkenő tendenciát mutatva előfordul a kulturá­lis alap önkényes felhasználá­sa reprezentálásra, vendégfo­gadásra. A fenti végletek azt mutat­ják, hogy az eddigi gyakor­lat felszámolására nagyobb céltudatossággal és követke­zetességgel kell törekedni. Mi a megoldás módja? An­­­nyit leszögezhetünk, s ezt a népművelési tanács november 26-i ülése is alátámasztotta, hogy egyetlen kivezető út az, ha a községekben elkészült munkaterveket, programokat az eddigieknél méginkább a falu előtt álló, a község veze­tő kollektívája által elfoga­dott, a gazdasági, politikai, kulturális feladatok legmes­­­szebbmenő figyelembe­vételé­vel készítik. Ügyelni kell arra, hogy a tervekben a társadalmi szervek javaslatai benne szerepeljenek, mert csak ezáltal tudják támogat­ni a rendelkezésre álló anya­gi erőforrásaikon keresztül, és személyes meggyőződésük alapján a kialakult tartalmi célkitűzéseket. Mindezekből látható, hogy a tartalmi fel­adatok egységes kimunkálása a gazdasági és társadalmi szervek tevékenységét alátá­masztó kulturális munka, és ennek pénzügyi támogatása az egyedüli út, a különböző erőforrások hasznosítására. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a helyes, a község és gazdálkodó szervek érdekein alapuló tervek elké­szítése, a tagsággal, a dolgo­zókkal való elfogadtatása, végrehajtása spontán folya­mat. A munkának minőségi oldalról való megközelítése során, fel kell számolni a népművelésben meglévő hely­telen gyakorlatot. E feladat sikeres megoldása érdekében az eddigieknél még színvo­nalasabbá kell tenni, a járá­si, de különösen a községi népművelést irányító vb-ve­­zetők munkáját. A gazdasági irányítás reformja is megkö­veteli, hogy egységes koordi­nált népművelést végezzünk a gazdasági, politikai felada­tok elvégzése érdekében. A helyes gyakorlat kialakítása igényli az eddig kialakult jó módszerek összegyűjtését, közkinccsé tételét, a pozitív tapasztalatok gyakorlati fel­­használását. Molnár Pál a népművelési tanács titkára 1966. december 9. péntek Sámsonházi Segít a szövetkezet Sámsonháza minden negye­dik lakója könyvtári tag. Hogy ez mit jelent, arról legtöbbet az 540 lakosú község dolgozói tudnának beszélni. Skultéti Mária termelőszövetkezeti tag például már az 1600 kötetes kis könyvtár 528 szépirodalmi kötetének mindegyikét elol­vasta. Ez két dologra hívja fel a figyelmet: egyrészt, nagyon szeretik a betűt Sámsonházán, másrészt — ami ebből követ­kezik —, bővíteni kellene a könyvállományt. A személyi feltétel adott, az eléggé mos­toha körülményeken van vál­toztatni való. Egy kis helyiség és két szekrény nem elég ah­hoz, hogy a „minden házból egy olvasói” feladatot valóra váltsák. Az irányított olvasás­hoz szükséges könyvkiállítás, író-olvasó találkozó, könyv­ankét ma még „fehér holló” Sámsonházán, pedig mindenki tudja, hogy nem jó ez így. A községfejlesztési alapból éven­te 1000 forintot költhetnek új kiadványok vásárlására. Ez általában csak elméleti lehe­tőség, gyakorlatilag ebből az összegből nem lehet „vérátöm­lesztést” végrehajtani, mert elég az elhasználódott köny­vek pótlása. Az „olvadás”, az első kez­deményezés a termelőszövet­kezet közgyűlésén megszüle­tett. Kulturális alapjukból a a jövő évtől kezdődően 1000 fo­rinttal járulnak hozzá a könyvállomány bővítéséhez. A kezdeményezés szép és köve­tésre méltó. — R — Fórum presszó Karancsalján Fórum presszó nyílik de­cember 14-én Karancsalján abban a nemrég átadott esz­presszóban, amelynek építése során a község fiataljai több mint 50 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. Szervező a KISZ és a kultúr­otthon vezetősége. A zenés, szeszmentes összejöveteleket kéthetenként tartják. Az elsőt a KIMSZ megalakulásának 48. évfordulója alkalmából ren­dezik. Kilián György, Hámán Kató, Schönherz Zoltán har­cáról Cziprák Zoltán KISZ-tit­­kár emlékezik meg. Emléküket irodalmi műsoron idézik fel. A következő összejövetelen Petőfi Sándor születésének 144. évfordulójáról emlékez­nek meg. Petőfiről Csukly László, a Palócföld szerkesz­tője beszél. Csak­ úgy—Bérceiről Ez a mozaik Bercelen, a gimnáziumban állt össze. Nem különösképpen tarka, viszont hiteles. Hasonló dolgokra szoktuk mondani: — Ez van. Helyesebben: ez is van! Az angolkisasszony Gáspár Mária matematika— kémia szakos tanárnő szobájá­ban egy sarokban bala hever. Ez az angolkisasszony — közli G. M. — Angliából kap­ta egyik ismerősöm, aki ne­kem ajándékozta. Valódi. Na­gyon szeretem. — És a többieket? _ ? — Teszem azt­ a szabó-var­ró lányokat. — Ők nem angolok és nem kisasszonyok. Tehát: nem an­golkisasszonyok. — Tiszta sor. Viszont na­gyon ügyesek. — Igen, és rontják az ipart. Kirillay Ilona, a helyi varró­nő, azt hiszem, riválisokat ne­vel. — Szívesen csinálja, nem? — Igen... Ezt ki érti? A képzőművész Míves rézdomborítás függ a IV. osztályban több képzőmű­vészeti reprodukció társaságá­ban. — Ezt a mi képzőművé­szünk csinálta — világosíta­nak fel többen. Egészen jó domborítás, a figurák perspektivikus felfo­gása modern szemléletre vall. Mellette vízfestmény. Giccs. — És ezt ki tette? — kérde­zem. — Ezt is ő — válaszolják. Mintha ez olyan magától ér­tetődő lenne. Pedig nem az. A két „alkotás” szemlélete a leg­nagyobb jóindulattal sem igen egyeztethető össze. Ezt hangosan is mondom. Erre a többiek: — Honnan tetszik tudni, hogy az osztálytársunk meg­bukott számtanból? Az író Rozina Júlia negyedikes, az író. — Miket ír? — Verseket. — Miről? — Tessék nézni — nyújtja a füzetet. Nézem. Egy mini-memoár. A vége: „Mikor még egész kicsi vol­tam, sokat gondoltam arra, miért nincs mindig tavasz, vagy nyár. A felnőttek min­dig kinevettek ezért az okos­kodásomért, és nem válaszol­tak. Így én magam próbáltam feleletet adni. Miért? És vég­re rájöttem. Csak. Vagyis, mert nem lehet másként. Ez min­dig így volt, és így lesz.” Vagy: „Orosz óra előtt néma csönd volt az osztályban. Mindenki erősen tanult, mert a tanár megígérte, hogy nagy felelte­­tés lesz. Néhány perc múlva a csön­getés után nyílt az ajtó és belépett az orosz tanár. Mint minden órán, most is a „Drasztvujtye gyetyi” sza­vakkal köszönt, és leült az asztalhoz. Rövid idő múlva így szólt: —Már tanultunk egy pár orosz tréfát. Nos, Jóska, mondjál egyet. A fiú tágra nyílt szemmel meredt a tanárra, és dadogva mondta: —■ Hi... hirtelen nem jut eszembe, hogy van oroszul az, hogy... — Hát mondd magyarul. Jóska pedig elkezdte. — Az anya így szólt a fiá­hoz: „Fiam, ha belefúlsz a vízbe, haza ne gyere.” Kitört a nevetés ... — Oroszul? — Magyarul. Gratulálok a tréfához, Jú­lia. Csak úgy! T. E.

Next