Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
1967. január 11. szerda i Közlemény A Növényolajipari Vállalat értesíti T. vevőit, hogy a műanyag csomagolású étolaj bevezetése kapcsán az üvegpalackozást meg kívánja szüntetni. A fogyasztóközönségnél és a kereskedelmi hálózatban levő Étolajas palackokat jelenleg korlátozás nélkül visszaveszi I________________ Hirdessen a Nógrádban OTP. HITELLEVÉLLEL vásárolhatja a modern, csupaszévű, 59 cm-es, nagyképcsővés, kitűnő készüléket. Ára: 6600 forint. NIlGRAD Új tervek a természetbarát szövetségben Az új év küszöbén a Nógrád megyei Természetbarát Szövetség is elkészítette a múlt év mérlegét és az új év terveit A szövetség elnöksége megállapította, hogy a természetbarát mozgalom 1966- ban is jelentősen fejlődött. Az 1965. évi 27 szakosztályban foglalkoztatott 1096-al szemben 1966 év végén már 35 szakosztály 1390 természetjáró részére biztosított rendszeres sportolási lehetőséget. A szövetség célkitűzése 1967-ben is az, hogy megyénk dolgozóit egyre nagyobb számban ismertesse meg ezzel a testet üdítő szép sportággal. A szövetség feladatának tekinti 1967-ben a természetjárás különböző ágainak, így a sí, a kerékpáros, a gyalogos, a motoros és az autós természetjárás fejlesztését. Nem hanyagolja el a tájékozódási futóverseny-sport fejlesztését sem. A természetjáró kirándulások, túrázások fő célja 1967- ben is a Kilián testnevelési sportmozgalom jelevényének megszerzése lesz. A szövetség tagjai részére minden segítséget, így sátrak és egyéb felszerelések kölcsönzését, kedvezményes utazást biztosít, és megyénk minden dolgozóját és ifjúságát várja soraiba. Az NB III. újonca: A Balassagyarmati A minap azt mondja egy falusi sportkör elnöke: — Szívesen elbeszélgetek kultúrpolitikai kérdésekről is, de a futballcsapatunkról jobb ha hallgatunk. Az idén már nem játszunk a megyei A osztályban. Kiestünk. — És elkeseredetten legyintett. A Balassagyarmati MÁV labdarúgói sem szerepelnek az idei évadban a megyei bajnokságban. J Ők feljutottak — a Pásztó és Zp. Bányász mellett — az NB Hiba. Az öröm hullámai csak lassan ülnek el. Jó róla szót ejteni. Somogyvári Lajossal, a sportkör elnökével a sokat emlegetett sikerről beszélgettünk. — A feljutás szép fegyvertény. Mielőtt azonban erre rátérnénk, mutassa be az egyesületet. — A háború alatt, 1943- ban sportszerető vasutasok, és mások bábáskodnak a MÁV egyesület születésénél. Saár Pista és Békési János bácsi még ma is sokat tudna mesélni erről. Mint majdnem mindenütt, ők is a futballal kezdték. A csapat az 50-es évek elejétől szerepelt a megyei bajnokságban — általában kielégítően. 1958-ban a városi Petőfi SK beolvadt a MÁV-ba. Ha úgy tetszik „érdekházasság” volt, persze pozitív értelemben. Onnan került hozzánk későbbi csapatunk három erőssége: Fedor, Huszár, Fábián. 1960. óta az NB III. kapuját többször is dörgettük, eredmény nélkül, s 1966-ban másodikok lettünk, és ezzel felsőbb osztályba léptünk. Az átlagéletkor 22 év. — Az út nem volt a legsimább. Minek tulajdonítja mégis a sikert? — Hogy egy csapat és nem 11 ember játszott a pályán. Tavasszal jól kezdtünk, ez önbizalmat adott Aztán befutott egy-két kudarc is. Ez két okkal magyarázható: a feljutás lehetősége idegessé, majd idegfáradttá tette a játékosokat, másrészt a pályánkon négy hónapig inkább vízilabda mérkőzéseket lehetett volna játszani, mert elöntötte a víz. A városi sporttelepen voltunk kénytelenek edzeni, és mérkőzni. Annak talajáról jobb ha nem is mondok semmit. No, de sikerült, és ez a fontos. — Mi a véleménye az egyes játékosok szerepléséről? — Tományi csak háromszor nem védett, baleset miatt A hátvédsorban Rónási, a fedezetek közül Loksa, a csatároknál Fedor (a bajnokság második legjobb góllövője) nyújtotta a legjobb átlagteljesítményt. Fábián Pista furcsa „karrierjéről” is szólni kell. Mikor Tományi, a kapusunk balesetet szenvedett, Fábián, a hátvéd állt a kapuba. Több mérkőzésre is, mert bevált. Olyannyira belejött a védésbe, hogy Salgótarjánban a ZIM ellen egy tizenegyest is megfogott. — Év közben edzőcserére is sor került. Miért volt erre szükség? — Tóth József 1966. januárjától októberig edzette a csapatot. Az tény, hogy a siker egyik fő részese. Megválása az együttestől a legrosszabbkor, a hajrában jött. Nem mi küldtük el, ő távozott önként Néhány játékos kártyázott az edzés előtt. Már hívta őket, azok be akarták a partit fejezni, összevesztek. Ez történt. A hajrában Vanya László, a szintén jól szereplő ifjúsági csapat edzője készítette fel az együttest. 1967. január 1-től Kövi Jenő vezeti a csapat munkáját. — Hogy állnak az alapozással , terveznek-e erősíteni? — Az alapozás január első hetében megkezdődött. Szabadtéri erőnlétfejlesztő gyakorlatokat a Nagyligetben, a tornatermi edzéseket a Balassa Gimnáziumban végezzük. A keret 18 játékosból áll Erősíteni kívánjuk az együttest, mert nem akarunk — vasutas nyelven szólva — retúrjeggyel „vendégszerepelni” az NB III-ban. Négy—öt új játékos igazolását tervezzük — felsőbb és alsóbb osztályba. Ma még azonban semmit sem mondhatok bizonyosra. Mindenesetre a város másik NB III-as együttese, a Dózsa mellett mi sem szeretnénk szégyent vallani. — Végül az elmaradhatatlan kérdés. Mit vár a március 12-én kezdődő bajnokságtól? — Először is bennmaradást jó lenne a középmezőnyben végezni. Szeretnénk eredményesen együttműködni a rutinosabb Dózsa szakvezetőivel, és kölcsönösen kicserélt tapasztalatainkat a jó szereplés érdekében gyümölcsöztetni. Rozgonyi István Ház azonnali beköltözéssel eladó Szép nagy gyümölcsössel, Salgótarján. Ferenc telep, Táncsics u. 72. Vegyes Kis*. Jászalsóczemgyörgy, nagyobb mennyiségű, 16 cm-en felüli bükk-rönköt vásárolna. Árajánlatot és mennyiség megjelölést fenti címre kérünk. Elcserélnénk kertes családi házunkat két bérházi lakással. Cím: Salgótarján, Akácos u. 3. Eladó egy szoba, konyhás lakás Sámsonháza községben 15 000-ért Érdeklődni: Zagyvapálfalva, Rákóczi u. 9. sz. alatt lehet. Értesítem kedves ismerőseimet, a kedves közönséget, hogy Apróhirdetések APRÓHIRDETÉSEK DÍJSZABÁSA: Hétköznap szavanként: 1 forint, az első szó 2 forint Vasárnap szavanként: 2 forint, az első szó 4 forint Apróhirdetés felvétel Salgótarján Petőfi tér ( szám alatt 1á bejárat mellett) LAKAPOLO (pediktí*), manikűr, ipargyakorlásomat 1966. december 1-én megkezdtem, Salgótarján Tanács utca 4. I. 3. (Megyei Tanáccsal szembeni utca). Tyúkszem, bőrkeményedés, körömbenövés, szakszerű kezelése, hívásra házhoz is megyek. Kérem szíves pártfogásukat. Kutasi Ferencné lábápoló. Zsuptetős ház a város szélén. A környéken csak egy van ilyen, el sem téveszthetem. Roggyant, deszkakapu, omlatag vertfal. Az udvaron néhány tyúk kapirgál, akit keresnek, görbebottal csoszog közöttük: özv. N. Jánosné. — A levél miatt jöttem! — A szegényháztól? — néz rám sokat váróan, és ömlik belőle a panasz: egyedül van, rossz a ház, kevés a nyugdíja, és a fia nem tudja segíteni. — Miért nem? Látom, bántja a kérdés. — Mert nem vagyok jóban a menyemmel, meg szűken vannak azok is. Nem mehetek oda! — És ha kapna a fiától támogatást? Akkor is bemenne az otthonba? - Be! Nem bírok se főzni '.o mosni. Ott jobb lenne — Hol él a fia? — kérdezem. Másnap egy zegzugos budi’ ".teában keresem N. mérnök ’s kását. Egy asszony fogad — A mérnök elvtársat keresem. — Kit jelentsek be a főmérnök úrnak? Az utolsó két szót jól hangáélyozza. Bemutatkozom. Mégegyszer v^si ffmustrál. Zavartan állok, erre nem számítok^m itt nArkétyát vártak Bevezetnek nasmellszínű ka ®ylófotelben ülünk A főmérnök 35 év körüli. Roppant »mívélyes. A felesége kimonó utánzatban van, nem eredeti japán darab, de nem akármilyen. Látszik, hogy sokat ad magára. Percenként méltóságteljesen a fejéhez nyúl, tapogatja, nem bomlott-e szét otthoni frizurája. Vontatottan indul a beszélgetés. A feleség indulatosan vág közbe. — Ó, már megint ez! — s feláll. Nagyon dühös. A főmérnöknek kínos a jelenet. — Nézze, hogy is magyarázzam, így elvileg talán érhet szemrehányás, de a dolog nem olyan egyszerű. Annyi a módosító körülmény, hogy... Hol is kezdjem. Amint látja, intellektuel család vagyunk, a feleségem is mérnök, a Mamika meg, hát szóval járt ott. — Tessék, kubai! — nyújtja felém a gyöngyházikagylóból készült cigarettatartót. — Szóval gondoltunk már arra, fel kellene hoznunk anyámat, de attól tartok: ő már ott szokott meg a tyúkocskái között. Megtudom, hogy szakérettségivel került az egyetembe, csaknem húsz éve nem él otthon. Eleinte hazatért, aztán családot alapított és... ami az „és” után következne, nem meri kimondani, hanem hit életutak jelén, mintha önmagát biztatgatná felemeli a hangját: — Na, természetesen gondoskodunk a Mamáról, gondoskodunk, természetesen ... Amikor búcsúzom, az asszony csak biccent. A főmérnök az ajtóig kisér, mosolyog, nagyon örültem! — és hirtelen csapódik mögöttem az ajtó. Tanya valahol a lankákon. B. néni ott él. Hatvannégy éves, a falu 17 kilométerre van. Az elmúlt télen a szövetkezet lánctalpasán hozták ki hozzá az orvost. Most is beteg, de amikor a gyermekeiről kérdezem nagyon büszkén válaszol. Különösen Jánosról, a legfiatalabbról beszél örömmel. — Nagy ember — mondja. — Mindig is ő volt a legokosabb. Félve kerülgetem a kérdést: — Akkor miért nem akar odamenni, Juliska néni? Megdöbbent a zavara. Még saját magának sem akarja bevallani, hogy teher a gyerekeinek Hazudik önmagának, hogy szerethesse a fiait! — Nem tudnék én lelkem megszokni a városban. Jobb lenne nekem itt valahol arra a pár évre. Megkeresem a fiát. B. János a belvárosban lakik, eléggé szűkösen. Két gyermeke van, négyen lakják a két szoba félkomfortos lakást. Mentegeti magát. —* Nekem olyan állásom van, hogy nem sokat tudok a családdal foglalkozni. Nem hanyagolom éppen ez, nem azt mondom, nevelkednek a gyerekek szépen az iskolában. Ha idehozom anyámat, akkor — szóval, nézze, én nem csinálok abból titkot, nekem semmi szükségem arra, hogy a gyerekeimet naponta ötször imádkoztassa. Régi istálló a falutól néhány kilométerre. Lakója S. Imre bácsi. Háborús rokkant. Nyugdíjából megélne, de kiújult a fronton szerzett betegsége. Nincs, aki gondját viselje, pedig van egy lánya. Megkerestem, de nagyon rosszkor. Házibulit tartott. A szobából kihordták a bútorokat, összesimulva táncolt néhány pár a hatalmas torontáli szőnyegen. Mária elvált asszony, alig 25 éves, a társasága is fiatal. Egy szövőgyár munkásai, akik éppen az élet narancsszín oldalával ismerkednek. Pezsgővel kínálnak, remeg a pohár a kezemben, hogy hozzam szóba a papát? — Négyszemközt szeretném ... — Mondja csak nyugodtan: a barátaim — nevet rám az asszony. Zavartan belekezdek mondókámba: — Jó, jó, ne is folytassa — vág közbe a fiatalasszony — ha Pista, a vőlegényem beleegyezik, akkor idehozzuk. Persze, ez nem most lesz! — teszi még hozzá, és újból elindítja a magnetofont. Elhanyagolt magányos ház a töltés mellett. Sz. István segédmunkást keresem. A konyhában ültetnek le, az asztalon bor, kártya. Vagy öten üdegélnek a hokedlin. Szóba hozom, miért jöttem. Félig jutok csak Sz. István gyorsan lecsapja a kártyát: — Tudja mit, nincs nekem szükségem, hogy a Mutter abajgatásával jöjjön. Van nekem elég bajom. Asszony, kísérd ki az urat! A fene egye meg, mindenbe beledugják az orrukat — hallom a konyhaajtón keresztül. Csörren a pohár. A háztól nem messzire vasúti töltés fut, az állomás előtt szétszaladnak a sínek, mint az életutak... Tiszai Lajos s Közgyűlés az SKSE-nél A tizenegy szakosztállyal, ötszáz sportolóval és 1100 sportköri taggal rendelkező második legnagyobb megyei sportegyesület az SKSE a napokban tartotta értékelő és célkitűzéseket meghatározó közgyűlést, melyen részt vett Varga Gábor, az MTI ÖT kiküldötte is. Őrlik Ferenc, az SKSE elnöke tartotta a beszámolót. Bevezetőben elsősorban a minőségi szakosztályok munkájával foglalkozott. Visszaesés nem tapasztalható és ez különösen azért biztató, mert a labdarúgó, kosárlabda és asztalitenisz csapat 1966- ban először szerepelt az NB II-ben. A labdarúgók a kiesési zónából jó hajrával felzárkóztak al1. helyre. Az idei célkitűzések már nagyobbak. A cél: az élmezőnyben végezni. A 9. helyen végzett kosárlabdázók közül a sportköri elnök, elsősorban Csuka és Szert játékáról beszélt elismerőleg, az asztaliteniszezőknél pedig a Polaneczki testvérek játékát dicsérte. Az atléták közül Komka Magdolna kiemelkedően legjobb eredményt ért el. Az országos vidékbajnokságon második lett és megnyerte az országos középiskolás, valamint ifjúsági magasugró bajnokságot is. A birkózók közül Barna Péter teljesítményét emelte ki, aki jelenleg is tagja az ifjúsági világbajnokságra készülő birkózó válogatottnak. A tömegsport rendezvényekről szólva elmondotta, hogy az elmúlt évben 2208 dolgozó kapcsolódott az ezirányú munkába, az üzemi bajnokságokban pedig hatszázan vettek részt. Ezután Orlik Ferenc, a sportkörök számára kibocsátott nevelési irányelvek SKSE-re háruló speciális követelményeiről beszélt Majd az új tagnyilvántartási és minősítési rendszert ismertette. Az egyesület gazdálkodásáról szólva elmondotta: a sportkör 1967-ben 930 ezer forintból gazdálkodik. Ezután az egyesület legjobb sportolóit és társadalmi aktíváit megjutalmazták. Jutalmat kapott — többek között — Barna Péter birkózó, korábban Komka Magdolna magasugró, Balázs József sakkozó, Demény Gyula teniszező és Misecska Sándor, aki egész évben az egyesület legjobb társadalmi munkásának bizonyult