Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

10 Lottó dolgok A legutóbbi lottó telitalálat azt bizonyítja, hogy a főnyeremény elérése nem is olyan nehéz, csak ki kell várni. Földi Józsefné 10 éve lottózik ugyanazokkal a szá­mokkal, s az állhatatos türelem meg is hozta az eredményt. Azt hihetné az ember, hogy a nyertesek elégedettek, pedig sok példa bizonyítja az ellenkezőjét. A Rottenbiller utcai lottózó egyik idősebb ügyfele negyven forintos nyereménye helyett ezreket rekla­mált, mondván, hogy ikerszelvé­nyén két kettes találatot ért el, s az négyes találat. Jobban járt Sztancsik József Örkényi lakos, akinek háromtalálatos szelvényét hiába keresték a hármasok nyere­ménylistáján. Kiderült, hogy eg­­­gyel többet sikerült eltalálnia, csak unokája, aki a számokat közölte, egyet rosszul jegyzett meg, s így 403 forint helyett 48 000 forintot kapott a nagypapa. A nyerni akarók jelleméről, ter­mészetéről, vérmérsékletéről so­kat elárulnak a jeligés lottószel­vények. Bizonyára pillanatnyi pénzzavarban szenvedett az a lot­tózó, aki „Fortuna, segíts!” jel­igével bobta be szelvényét. Re­ménykedésről tanúskodik a „Vár­lak!” és a „Kézhez kaplak!” jel­ige. „Kivárlak, vagy kiváglak!” — remélte a szerencsét, s fenyegette kudarc esetére a szelvényt a má­sik lottózó. Versfaragásra is csá­bít a lottózás: — Jó volna boldog lenni teveled, nyerő szelvényen olvasni a nevemet, — szedte rím­be vágyát az egyik lottózó. Túlzott önbizalomról tanúskodik az alábbi jelige: ..Trabant lesz belőled!” — pedig csak kettesre futotta a szelvényből, s maximum 20 forin­tért ma még Trabantot sem lehet venni. NÓGR­AB Az április 4-i ünnepségen a KISZ Ifjúgárdistáink ötszáz fős csoportja már új, divatos forma­ruhákban vonul fel a Hősök terén. A KISZ Központi Bizottsága az új ruhákat bemutatta a húszezer Ifjúgárdistát képviselő 500 fiatalnak. Az egyes ruhadarabokat kü­­lön-külön bocsátották szavazásra, s végül a következő összeállítást fogadták el saját formaruhájuknak a fiatalok. A lányoké: grafit­szürke terülenből készült, enyhén trapéz szabású szoknya, világos­kék blúz és kékszínű orkán rövidkabát. A fiúk viselete: grafit­szürke nadrág, divatos huszárcsé bekkel, az ing és a kabát színe és szabása a lányokéval egyezik. Ugyancsak hasonló fazonú a fúk­­nál és lányoknál az ellenzés orkán sapka, amely megfelel a legdiva­tosabb sapkaviseletnek. Első választás De kislányom, azt hittem, hogy az idén még csak képvi­selőt választasz! " (Mészáros András rajza) Sok „e” — kevés „zs” Nyomdai szakembereken kí­vül nem igen jutna senkinek eszébe a „betűk gyakoriságán” gondolkodni. A nyomdászok­nak a munkájához tartozik a játék a betűkkel, pontosabban a betűk játéka. Statisztikát készítettek tehát a betűk gya­koriságáról, mert ezen alapul a betűöntödei jegyzék, illetve az úgynevezett öntőcédula ös­­­szeállítása. Ebből a statisztikából kide­rül, hogy a magyar nyelv leg­gyakrabban használt betűje az „e”. Minden száz betű közül majdnem 11 „e” betű — tehát, hogy stílszerűek legyünk, az „e” szerfelett tekintélyes mennyi­ségben szerepel. (Nem vélet­len, hogy Karinthy is „felta­lált” egy olyan érdekes játé­kot, az „Eszperente”-ét, amely­ben minden magánhangzót „e” betűre kell helyettesíteni.) Érdekesen alakul a nyom­dász-statisztikában a magán­hangzók és a mássalhangzók vetélkedése. Bár a magyar ABC-ben több a mássalhang­zó, mint a magánhangzó, elő­fordulásuk szavainkban nagy­jából azonos. Olasz: Signora Rossi megkérdezi egy parasztembertől hogyan külön­bözteti meg a gúnárt a tojó­tól? Őszintén szólva — mondja a paraszt — én nemigen külön­böztetem meg összeeresztem őket, aztán valahogy kitalál­ják maguktól. Francia: Fiatal férfi magyarázza az ügyvédnek: — Jutalmat kaptam a hiva­talban: hétvégi utazást tetszés szerinti helyre. Nyomban fel­hívtam a feleségemet és így szóltam a telefonba: „drágám, eljönnél velem hét végére Acapulcába?” — És mit válaszolt a felesé­ge? — kérdezi az ügyvéd. — „Hát persze! Isteni lesz! Ki beszél ott?". Abesszin: Az oroszlán egy napon elha­tározta, hogy megvizsgálja alattvalói hűségét. — Ki a dzsungel királya? — kérdezte az antiloptól. — Te vagy, hatalmas orosz­lán! Ugyanezt kérdezte a csim­pánztól, aki szintén királynak nevezte és tisztelettel megha­jolt előtte. Azután találkozott az elefánttal, akinek azonban valahogy nem volt kedve be­szélgetni. Válasz helyett átfog­ta az oroszlánt az ormányával, néhányszor megforgatta a le­vegőben, és elhajította a bok­rok közé. Az oroszlán lassacskán fel­­tápászkodott — Ha valaki nem tudja a helyes választ — morogta sér­tődötten — azért még nem kellene mindjárt idegeskedni! Humor-világatlasz VASÁRNAPI FEJTÖRŐ A Nemzetközi Nőnap alkalmából rejtvényünk né­hány sorában magyar írónők, költőnők vezetéknevét rejtet­tük el. VÍZSZINTES: 1. Vásárváros. 7. A Nyugat munkatársa volt. Ismert műve a „Színek és évek”. 14. Kossuth-díjas, új darabjának címe: „Ha elmon­dod, letagadom!” 16. Kihúzta a listáról. 18. Antal, becézve. 19. Indulataszó. 21. Legyintés szokta kisérni. 22. Költőnő, hí­res verse a „Katonafiamnak”. 25. Legalább kettő van belőle. 27. Vele szembe. 28. ÉCI. 29. Héjától megfoszt. 31. Rosszul jegyez fel. 32. Külföldön is több művel szerepelt írónőnk, filmje a „Vörös tinta” volt. 34. Kórháza osztály. 35. Egy a hét vezér közül. 37. Számos. 38. Megszólítás (+’). 40. Léteznek. 43. Azonos betűk. 45. Ismert­­ költőnő, egyik kötete az „Esők, szelek, csillagok”. 46. Nem az ő pártján, sőt! 48. Női név, re­gényeimből is ismerjük. 50.­­ Papagájféle. 51. Kettősbetű. 53. Érdeklődés valaki iránt. 55. Nap egyik igéje. 57. Mun­kácsi híres festménye. 59. Fér­finév. 62. A tea alkaloidja. 63. Tartózkodni. 65. Oxigén és mo­­libdén vegyjele. 66. Ez pedig hélium és oxigén. 67. Húst kö­­tik a csontokhoz. 68. Szándék 71. Idegen kettősbetű. 72. Euró­pa Kupa. 74. Mihály, becéz­­ve. 75. Folytonossági hiány. 79. Ö­szekötő. 82. Nagy költőnk nővére volt, testvéréről érté­kes könyvet írt. 83. Kecc*. FÜGGŐLEGES. 2. „Toroc­­kói gyász” c. regény szerzője 3. Haza, szülőföld. 4. Kellem. 5. Kén és foszfor vegyjele. 6. E.A. 8. Asztácium. 9. Sok ben­ne a vitamin. 10. A frank rö­vidítése. 11. Minden pontja egyenlő távolságra van a kö­zépponttól. 12. Beosztást je­lez. 13. József Attila-díjas, egyik színműve „A teremtés koronája”. 15. Vés. 17. Átirat. 18. Névelős veszedelem. 20. Könyvvizsgáló jelzője is lehet. 23. Amely helyről (+’). 24. Szamárbeszéd! 26. Csavargó (—’). 27. Útjára bocsát. 30. Nitrogén és kén. 31. Jellemző rá! 33. A hírekben gyakran szereplő rajna-parti város. 36. Dallama is van, szövege is. 39. Ragozása a nyelvtan fon­tos része. 40. Fékezhetetlen. 41. Napóleon korzikai szülő­városa. 42. Nem ér oda idejé­ben. 44. Afrikai antilopfajta. 45. Súlyos építmény. 46. Állam névrövidítése 47. Lajoska. 49. Borral isszák (—’). 52. Kén, s szén, nitrogén. 53. Szórás, névelővel. 54. Magyar női név. 56. Várpalota része lett 57. Azonos betűk. 58. Filmbeli varázsló. 60. Írónő. „Apám regénye” c. könyve kortörté­neti jelentőségű. 61. Híres ipa­ri műemlék áll itt, Diósgyőr közelében. 62. „A francia kis­lány” a „Zalai nyár” népsze­rű írója. 64. Biztató szócska. 69. Erosz latin megfelelője. 71. Felelős a minőségért. 73. Labdarúgó vádordíj, röv. 76. P.J. 77. Edzésben van! 78. Szintén nem. 80. Kereskedelmi kifejezés, a teljesítés helye előtt áll 81. A legnagyobb olasz folyó. Beküldendő a vízszintes 7„ 14, 22., 32., 45., 82., valamint a függőleges 2., 13., 60., és 62. számú sorok megfejtése. A vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: Irtsuk hát buzgalommal, ki vésővel, ki tollal, s ha ránk támad, szu­ronnyal a tőke vadonát Könyvjutalmat nyertek: ifja­­teidesz Zsuzsa Salgótarján, Vágvölgyi Jolán Salgótarján, és Varga Károly Salgótarján. A könyveket postán küldjük el! 1967. március 5. vasárnap alonafii­­ j Lőkút (Kertész László rajza) c­l­mi A művelődési ház kettős tü­körüvegajtós bejárata előtt áll­tak. Csizmában, rövid nagy­ujjasban, fekete kalapban. Frissen borotválva, fehér inge­­sen. A közgyűlésre jöttek, akárcsak a többiek; idős, meg fiatalabb férfiak, asszonyok, egy csapat lány, aztán néhá­nyan a megyeszékhelyről. Órákig elhúzódik az ilyen gyü­lekezés, de ez jó, mert az elejtett szavakból, parázs vi­tává melegedő beszélgetések­ből, csattanó tréfákból kereke­dik élettelivé az összejövetel. Mindenkit megnéztek. Né­melyiket meg is szólták. Rövid mondatok hangzottak. Hossza­sabban egy délceg tartású — bajuszt viselt, de mégis meg­látszott rajta az értelmiségi — feltűnően jóképű, huszon­nyolc—harminc év körüli fia­tal férfiről esett szó, aki ke­zelt velük. — A Károly! Hogy kinőtte magát! Tizennégy éves volt ötvenben, mikor a Háry-ta­­nyán elkezdtük a szövetkeze­tét. Én tanítottam meg kapál­ni. Tippant vágtunk ... nehe­zen fogta a kasza, ő meg gya­korlatlan is volt, és három­szoros erőt adott bele. Estére olyan izomláza lett, hogy nem tudott kiegyenesedni — mond­ta az egyik torzsabajuszos em­ber, mikor a fiatal férfi ellé­pett mellőlük. — Nálunk is dolgozott egy nyáron. Akkor már techni­­ kfiunk kumba járt. Meg kell hagy­­ni, ügyes kezű kölyök volt. Vizsga után került oda, a Zsiga Imre helyébe, aki meg­­­betegedett. A többit jóval később, a dél­utánba húzódó közgyűlés vé­gei elé tudtam meg a Károly­­nak nevezett bajuszos fiatal férfiről. Ahogyan a tisztes, sö­tét öltönyös elnök kifejezte magát, — „a napirend harma­dik pontját, a személyi prob­lémákat’’ tárgyalták ekkor. — Kakuk Béla bácsi nyug­­díjba ment. Helyette főállatte­nyésztő kell... Arra gondol­tunk, hogy Nagy Károlyra bíznánk. Mindenki látta: jól megállta helyét az I. számú üzemegység élén — így kezd­te az elnök, s aztán elmondta, amit már korábban is hallot­tam, hogy Károlyt a szövetke­zet küldte tanulni. Mikor meg­szerezte az agráregyetemi dip­lomáját, nem a könnyű helye­ket kereste, hanem visszajött. Volt technikus a tehenészet­ben, üzemgazdász az irodán, állattenyésztési brigádvezető és a háromezer holdas, I. számú üzemegység vezetője két évig. A teremből eltűnt az elhúzó­dó gyűlésekre jellemző fáradt­ság. A szemekben eleven fé­nyek villantak, a tekintetek Nagy Károlyt keresték, aki zavartan állt fel az elnökség széksorában ülő emberek kö­zül, s egy kissé meghajolt a terem felé. — Jól van, legyen Károly... ö a mi fiunk. — Bátorító mo­solyok sugároztak feléje. — Ez is karrier. A fiú meg­keresi havonta a három és fél­ezret — mondta mellettem va­laki, aki a megyétől érkezett. — No, hét és félezer hol­don gazdálkodni se kicsi do­log — jegyezte meg a kollé­gája. Mikor az elnök szavazást rendelt el, Nagy Károly dol­gában, én a fekete kalapos öregeket figyeltem. Mindan­­­nyian felemelték a kezüket, s mint akik tisztában vannak az aktus jelentőségével, szigorú­­komolyan néztek maguk elé. Nád­asd­i Péter Kérjen minden alkalommal! DANUL cipőfűzőt! Tartós, megbízható Építésztechnikust­ vagy mérnököt beruházások előkészítésére és műszaki ellenőrzésre felveszünk. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés Nógrád megyei Beruházási Iroda Salgótarján, Megyei Tanácsház címen.

Next