Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
Újabb letartóztatások Hongkongban HONGKONG (UPI) Pénteken újabb letartóztatásokra került sor Hongkong brit koronagyarmaton. Az egyik bíróság előtt több mint százan tüntettek, követelve a letartóztatott Peking-barát kínaiak szabadon bocsátását. A tüntetők megkíséreltek behatolni a bíróság épületébe, de a rendőrség útjukat állta. Újabb egységek mozgósítása után a környéket sikerült megtisztítani. A gyarmati rendőrség ezután átfésülte a környező parkokat és 15 személyt, köztük három nőt, letartóztatott. Hongkong Taipo negyedében ugyancsak ma egy rendőri razzia során kínai propagandaanyagokat koboztak el és négy személyt őrizetbe vettek. A pápa állapota javul VATIKÁN VÁROS (MTI) Vatikáni jelentés szerint VI. Pál pápa egészségi állapota olyan mértékben javult, hogy egyelőre nem adnak ki naponkénti orvosi jelentést. A UPI úgy értesült, hogy a pápa orvosai tanácsára hozzájárult az operációhoz, amennyiben ez szükségesnek mutatkoznék. Az esetleges sebészi beavatkozásról a különböző vizsgálatok kiértékelése után a jövő héten döntenek az orvosok. Izrael hajthatatlan Elvetették Tito közvetítő javaslatait TEL AVIV (MTI) Az ENSZ-közgyűlés előtt Izrael is élénk diplomáciai tevékenységet fejt ki. Abba Eban külügyminiszter több nyilatkozatban szögezte le, hogy kormányának álláspontja változatlan. „Türelmesen várunk jelenlegi pozíciónkban arra, hogy eljöjjön a béketárgyalások ideje az arab országokkal” — mondotta Abba Eban New Yorkba indulása előtt az egyik Tel Aviv-i esti lapnak adott interjújában. A külügyminiszter hangsúlyozta, Izraelre hosszú politikai harc vár, hogy megőrizze a júniusi hatnapos háborúban kivívott eredményeket. Izrael az ENSZ-ben nem fogad el semmi olyan megoldást, amely biztonságát veszélyeztethetné. A miniszter elvetette Tito jugoszláv elnök közvetítő javaslatait. Izrael nem bízhatja magát nemzetközi garanciákra, sem a tengeri hatalmak nyilatkozataira — mondotta. — Nem számít az ENSZ-re és azokra se akik a mérsékeltebb arab irányzatban bíznak. Nyugati beismerés Eddig több mint 2400 amerikai gép veszett el Vietnamban LONDON (MTI) A 28 nyugati állam által fenntartott londoni stratégiai tanulmányok intézete most közzé tett új jelentése szerint az Egyesült Államok öt év alatt 2400 repülőgépet és helikoptert vesztett a vietnami háború következtében, míg a VDK légierejének veszteségeit a jelentés körülbelül ötvenre teszi. Ez év júliusában összesen 465 000 főnyi amerikai katonaság tartózkodott Vietnamban. Az összlétszám 1968 közepéig valószínűleg eléri, vagy túlhaladja az 570 000 főt, — hangzik a jelentés. Egy év alatt négy háború folyt a világon (a vietnami, a jemeni, az arab—izraeli háború és a nigériai polgárháború), de a katonai erők bevetésével lezajlott nagyobb események vagy zavargások száma 1966 júliusától 1967 júliusáig elérte a 28-at. A portugál gyarmatokon folyó hadműveleteket a jelentés csupán az utóbbi kategóriába sorolja. A Vénusz—4 úton a Vénus felé MOSZKVA, (TASZSZ) Az 1967. június 12-én felbocsátott Vénusz—4 szovjet automatikus űrállomás 1967. október 18-án fog találkozni a Venus bolygóval — írja a TASZSZ számára készített cikkében Szkorodumov mérnök. Fotós parancsra, július 29- én módosították a Vénusz—4 röppályáját, és az űrállomásról ezután érkezett telemetrikus adatok, valamint a mérések arra mutatnak, hogy az űrállomás új röppályára került, és a kitűzött programnak megfelelően folytatja útját. Szeptember 15-ig a Vénusz—4 439 638 000 kilométerre távolodott már el a Földtől. Az űrállomás berendezése és műszerei kifogástalanul működnek. A szükséges villanyáramot napfény-elemektől kapja. Az űrállomás belsejében a hőmérséklet nem haladja meg a húsz fok Celsiust, jóllehet a Vénusz—4 jelentősen közelebb került a Naphoz. A cikkből kitűnik, hogy amikor az űrállomás találkozik majd a Vénus bolygóval, a Föld és a bolygó között a távolság körülbelül nyolcvanmillió kilométer lesz. I rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Fúvószene. — 9.00: Tito Gobbi énekel. — 9.30: Mezei csokor. 10.10: Orvosi tanácsok. A gyermekek nagyothallásáról. — 10.15: Új lemezeinkből. — 10.37: Vasvirág. Versek. — 10.55: Ernest Ansermet vezényel, közreműködik a Suisse Romande zenekar. — 12.15: Sybil. Operettrészletek. — 13.02: A mi szőnyegünk. Novella. — 13.18: Massenet operáiból. — 14.05: Mi történt a héten a nagyvilágban? 14.20: Farkas Ferenc: Gyümölcskosár-dalciklus Weöres Sándor verseire. — 14.38: Néhány perc tudomány. — 14.41: Török Erzsébet énekel, Keszthelyi Pál furulyázik. — 15.15: Csak fiataloknak! Tánczeneműsor. — 16.00: Hétvége. — 17.35: Paródia-parádé. Részletek Mikes Lilla előadóestjéből. — 18.00: Farkas Gyula: Cinka Panna kesergője és friss. — 18.09: Szvjatoszlav Richter zongoraestje az Erkel Színházban. — 20.13: Hangképek az országos úszóbajnokságról. — 20.20: Táncdalfesztivál 67. Nemzetközi gálaest. Közvetítés az Erkel Színházból. — 22.40—0.25: Táncoljunk! PETŐFI RÁDIO: 10.00—12.15: Zenés műsor üdülőknek. — 12.11: Versenyművek. — 12.50: Arcok munka közben. — 13.00: Könnyűzene. — 14.00: A New Christy Minstrels együttes műsorából. — 14.29: Vadászaton az Amazonas őserdeiben 11. — 14.57: Rossini: Ory grófja. Kétfelvonásos opera. — 17.07: Alkotóműhelyben. Riportműsor. — 17.22: Filmzene. — 17.30: Szovjet zeneszerzők portréi. — 18.10: Szigeti veszedelem. Zrínyi Miklós eposzának rádióváltozata, m. — 19.18: Orvosi tanácsok. — 19.23: Cigánydalok, csárdások. — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25: Bécsi Ünnepi Hetek 1967. A bécsi szimfónikus zenekar hangversenye. — 22.15: Künekke melódiáiból. 22.24: Lakberendezés az állatvilágban, n. összkomfort a *81d alatt. — 22.39: Nagy költők megzenésített versei. Goethe: A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 14.28: Műsorismertetés. — 14.30 —17.20: Atlétikai Európa Kupa. — 17.20: Nemzetközi Mezőgazdasági Magazin. — 17.40: Szól a kantele... Hét nap Finnországban. — 18.10: Hírek. — 18.15: Mire keres választ a biokibernetikus? — 18.45: A TV jelenti. — 19.30: Cicavízió.. . — 19.40: Cirkusz mindenhol. Filmösszeállítás nemzetközi produkcióból. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Táncdalfesztivál 67. Nemzetközi gálaest. Helyszíni adás az Erkel Színházból. — 21.30: Palmosz gyémántjai. II. rész. — 22.30: TV-Híradó 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 15.00: Közvetítés Kijevből, az atlétikai Eb-találkozóról. — 15.25: Dukla—Jednota labdarúgó-mérkőzés közvetítése. — 17.20: A kijevi közvetítés folytatása. — 18.00: Pionírok műsora. — 19.00: TV-Híradó. — 19.50: A vadállatok birodalma. — 20.15: Vigyázat! Harapós kutya! — "6.25: Olimia a párizsi Music Hallban. — 21.40: A 7. vonal, (amerikai bűnügyi film). — 22.30: Dalol az élet. NOGS AB De Gaulle Jugoszláviába látogat PÁRIZS (MTI) Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter De Gaulle elnökkel történt találkozása után kijelentette, hogy átnyújtotta neki Tito jugoszláv elnök meghívását Jugoszláviába. Nikezics hozzáfűzte, hogy De Gaulle elnök a meghívást elfogadta. A hivatalos látogatás időpontját később állapítják meg. 1967. szeptember 16., szombat De Gaulle lengyelországi látogatása után Véget ért De Gaulle francia elnök lengyelországi utazása. Szeptember 6-án és 7-én, majd 11-én és 12-én folytak Varsóban a közös közlemény kibocsátásával záródott tárgyalások. E két időpont között Lengyelország legfontosabb városai, Krakkó, Nowa Huta, Gdynia és Gdansk üdvözölhették a francia tábornok-elnököt, s a fasizmus elleni küzdelem immár néma mementójaként a ma Oswieczym nevet viselő Auschwitz is ... Jóformán már az utazás kezdete előtt világos volt, hogy a francia elnök ismert Európa-koncepciójába illő aktusról van szó. A francia külpolitika fővonalát az Atlanti Blokktól való távolodás, a Nyugat-Európa feletti amerikai befolyás gyengítésének szándéka jellemzi. Ez elválaszthatatlan egyfelől az európai realitások elismerésétől, másfelől a Szovjetunió és a szocialista országokhoz fűződő viszony javításától. Természetesnek tekinthető az is, hogy egy esztendővel a francia elnök szovjetunióbeli látogatása után éppen Lengyelország volt De Gaulle úticélja. A két ország között nemcsak a történelmi kapcsolatok voltak mindig rendkívül erősek, hanem De Gaulle Európa-politikájának néhány legfontosabb gesztusa is elsődlegesen érintette Lengyelországot, így mindenekelőtt az az 1959 tavaszán elhangzott De Gaullenyilatkozat, amellyel a francia elnök a nyugati felelős államférfiak közül elsőnek ismerte el az Odera—Neisse határt. A francia politikának ez a realitásérzéke, és pozitív kezdeményezései jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország között egyre szorosabb kétoldali kapcsolatok alakultak ki. Francia meghívásra Párizsba látogatott Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök, többször ;azt Párizsban Rapaczki külügyminiszter, a múlt évben pedig Couve de Murville francia külügyminiszter tett hivatalos látogatást a lengyel fővárosban. A tárgyalások számos ponton megmutatták, hogy a francia és lengyel álláspont néhány döntő fontosságú problémában azonos, vagy nagyon közel áll egymáshoz. Ez különösen azért jelentős, mert Lengyelország álláspontja hűségesen tükrözi a Szovjetunió és az európai szocialista országok álláspontját Európa és a világ fő kérdéseiben. Így tehát Párizs és Varsó megértése egyben egy szélesebb körű együttműködési lehetőség jelzője is. A tárgyalások során mindkét fél azonos álláspontot foglalt el a vietnami agresszió elítélésében, az amerikai beavatkozást jelölvén meg, mint a háború alapvető okát. A közelkeleti kérdésben mindkét fél kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a válság megoldásának kezdetét csakis az arab területeken álló izraeli csapatok visszavonása jelentheti. A közös közlemény most a nézetek újabb közeledéséről adott számot. Természetszerűen a világpolitika e legégetőbb napirendi kérdésein túl az európai biztonság és a német probléma állott a megbeszélések középpontjában. Rendkívüli jelentőségűnek tekinthető, hogy a tábornok-elnök megismételte az Odera—Neisse határ elismerésére vonatkozó kijelentéseit, s egyetértett a két tárgyaló, fél abban is, hogy a német probléma megoldását az enyhülés hosszantartó időszakának kell megelőznie. Ugyanakkor világos az is, hogy a legfontosabb európai kérdésekben megmutatkozó egyetértésen belül továbbra is vannak nem lényegtelen megközelítési különbségek a francia és a lengyel, illetve a francia és a szocialista álláspont között. A különbség lényege az, hogy De Gaulle külpolitikája még nem érlelte meg állásfoglalását a Német Demokratikus Köztársaság elismerése irányában, s ennek kifejezőjeként továbbra is csak a Német Szövetségi Köztársasággal tart fenn kapcsolatot. Ez a megközelítési különbség a lengyelországi megbeszélések során is megmutatkozott, s óhatatlanul csökkenti az európai enyhüléssel kapcsolatos pozitív francia külpolitika következetes megvalósításának lehetőségeit. Mindent összevéve, végső elemzésképpen De Gaulle elnök lengyelországi látogatása újabb nagyszabású állomásnak tekinthető Franciaország és az európai szocialista országok közeledésében. Ezen túlmenően, a tárgyalások vietnami és közel-keleti problémákkal foglalkozó része kifejezte azt is, hogy a De Gaulle-kormány külpolitikája a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben továbbra is következetesen szembefordul az amerikai diktátum és intervenció politikájával. A De Gaulle-látogatás pontos „hőmérőjének” tekinthető, hogy Nyugat-Németország politikai életében a Párizs—Varsó kapcsolatok megerősödése komoly nehézségeket okozott. De Gaulle még elutazása előtt fogadta a párizsi nyugatnémet nagykövetet és tájékoztatta a francia álláspontról — ez azonban semmiképpen sem csökkentette Bonn nyugtalanságát. Ahogy a megbeszélések során a legtöbb kérdésben kibontakozott az egyetértés , úgy fokozódtak a vezető bonni politikusok támadásai De Gaulle ellen. Így heves támadást intézett a francia államfő, politikai vonala ellen von Hassell volt hadügyminiszter, jelenleg az „áttelepültek” minisztere, valamint Barrel, a kereszténydemokrata kormánypárt parlamenti csoportjának vezetője, a nyugatnémet politika egyik „erős embere”. Ezekből a támadásokból félreérthetetlenül kitűnik, hogy Bonnban felismerték: az európai szocialista országok és Franciaország kapcsolatainak javulása óhatatlanul fokozza a nyugatnémet politika elszigetelődését. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kiesinger-kormányra egyre erőteljesebb „európai nyomás” nehezedik, amelynek célja, hogy kikényszerítse Bonntól az európai realitások nyílt és teljes elismerését. —ie— Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÓ GYÖRGY 9. Az előkészítő-helyiségben kezet mosok. Szó nélkül és szinte gondolatok nélkül. Már tegnap végiggondoltam mindent, és ma reggel is, az imént, mialatt a kórtermet jártam végig. Egy hefe. Még egy. Belépek a műtőbe. Csöndben kapom a kézikendőt, majd az alkoholt. Felöltöm a köpenyt. — Igazítsák meg a világítást. Sohasem állítják be a lámpát úgy, ahogy műtét előtt kell. Állj! Bosszankodnom tilos. Úgyis mindegy, legközelebb megint rosszul fogják beállítani. Egye meg a fene. A beteg a jobboldalán fekszik. Az első műtét nyomát jelző sebhelyet már kimetszették s éppen most helyezik rá a szorítókat a vérző kis erekre. Marija Vasziljevna mozdulatai pontosak, gondosak, a megtestesült nyugalom és hozzáértés. A látszat azonban csal: Marija Vasziljevna nagyon ideges és amikor ő maga operál, gyakran házsártos is. Mindezt agyvelőmnek egy pici sarkában észlelem. Marina enyhe sértődöttséggel adogatja a műszereket, szavak nélkül is mindig tudja, mire van szükség. Nagy a gyakorlata és rég dolgozunk együtt. Elsőrendű műtősnővér. Sőt, több ennél: segítőtárs. Kesztyű. Alkohol. Odaállok a helyemre. Elmetszem a bordaközi izmokat, eljutok a mellhártya-üreghez. Csupa összenövés. A tüdő hozzánőtt a mellkasfalhoz, ez természetes az előző műtét után. Szoros összenövések, ujjaimmal nem tudom szétválasztani őket, szikével vagy ollóval kell szétvágnom. Vérzik, alvasztani kell, vagy pedig egyszerűen kiégetni a diatermiás készülék villanyáramával. Könnyű kis füst és égésszag. Minden szinte automatikusan történik. Látom az operációs felületet, a tüdőt, fejemben a tervem és annak különféle változatai, szakaszait egymás után hajtom végre a megszokott, egyszerű mozdulatokkal. A kezet irányítani, ebből áll műtét közben a gondolkodás. Mozgás, tekintet, az eredmények pillanatnyi felmérése, a mozzanat lezárása. Az egész külvilág kikapcsolva. Így állhat az ember hat óra hosszat is, és nem érzi, hogy lába van. Persze olyankor, ha nehéz az eset. Ha könnyű, akkor mindennapos munka, mint egy lakatosé. Ez most nehéz. Pontosabban: nehéz lesz. Mihelyt a tüdő felső lebenye elvált a mellkasfaltól, láthatóvá lett, hogy a daganatra emlékeztető tömörülés — szövetszaporulat — a szívből kivezető erekben helyezkedik el: az aortaíven, vagy a tüdőverőérben. A tüdő csak odanőtt, s a vérzés oka ott, a nagy erekben rejlik. Ha megnyomom a daganatot, lüktet ujjam alatt Aneurizma — értágulat! Az aorta aneurizmája. A kórkép egyszeriben megvilágosodik. Az előző műtét után tüdőtályog keletkezett, s a gyulladásos folyamat elpusztította a Botall-vezeték mellett a megváltozott aortafalat. Üreg támadt, az aortával egyesült verőértágulás. Nemrég áttört a hörgőbe is egy keskeny nyíláson — ezen keresztül kerül oda periodikusan a vér. A következő vérzés könnyen az utolsó lehet. Minden nagyon világos és nagyon nagy baj. Sokkal rosszabb, mint vártam. Az aortán nyílás, a tüdőn tályog. A verőértágulás folytán keletkezett üreg az aortaív egy részét foglalja el. S mindezt az összenövések vastag rétege veszi körül, szilárdak, mint egy porc. S ráadásul a tüdőszövet is gyulladásos. Kezem gépiesen dolgozik tovább, szétválasztja az összenövéseket, egyre közelebb jut magához a tágulathoz. Fejemben azonban egyetlen gondolat lüktet: mit tegyek? Munka közben kisebb a félelem, szinte olyan, mintha még nem ébredtem volna a veszély tudatára. Meg kell állnom. Kézmosás: ez gondolkodási szünetet jelent. Tehát két lehetőség van. Az első: bevarrni és távozni. A visszavonulás útja még nyitva áll. Egy kép: hozzám fut az anyja: „Jól sikerült? Életben marad Malácska?” Sajnos, nem. Meghal, mégpedig valószínűleg nagyon hamar. Semmit sem lehet tenni. Illetve: lehetett volna, de nagyon veszélyes. Meghalhat a műtőasztalon. Nos hát? Hallgatás. Volt esély a megmentésére? Igen volt, de nagyon kevés. Féltem a próbálkozástól. Hát akkor miért vállalta a műtétet? És most mit tehetünk? Szállítsuk Moszkvába? Nem, azt nem lehet. Meghalna a repülőgépen. (Folytatjuk)