Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

m *" Milliókra számítanak Új gyártócsarnok Kisterenyén Kikészült a közelmúltban Kisterenyén, a volt bánya­telepen egy új, vasszerkezeti gyártócsarnok. Üzembe helye­zésére a Nagybátonyi Szolgál­tató KISZ-szervezete és az üzemi Fiatal Műszakiak, Köz­gazdászok Tanácsa védnöksé­get vállalt. A legutóbbi szombaton, bár az egész üzemben csökkentett munkaidős szabad nap volt, benépesedett az új csarnok. Ott voltak az üzem műszaki, párt- és szakszervezeti veze­tői, az FMKT nyolc tagja és az újonnan verbuválódott négy brigád valamennyi tag­ja, akik ezután itt dolgoznak majd. Az üzemrész gyártástech­nológiáját már korábban ki­dolgozták. Most az volt a fel­adat,­­ hogy a dolgozókat be­telepítsék, és velük közösen alakítsák ki a technológiai sze­relés sorrendjét. Hat órán ke­resztül ez sikerült is, mert kérdezz-felelek formában megvitatták szinte az egész munkarendet Megérte ez a hatórás társadalmi munka, ami végeredményben az in­dulást jelentette. Reggeli szünetben Szabó Ká­roly, Hegyesi István, Kiss Sán­dor és Bazsó Ferenc brigádja egymás után jelentette be, hogy már a kezdettől bekap­csolódnak a szocialista brigád­mozgalomba és névadójuknak nógrádi mártírokat, munkás­hősöket választanak. Ígéretet tettek arra is, hogy az új csar­nokot sajátjukként kezelik, rendben tartják és társadalmi munkában még a környékét is állandóan szépítik majd. Az új gyártócsarnokban ké­szülnek a jövőben, sorozat­­gyártással a Ganz Villamos­­sági Művek számára a Diesel elektromos mozdonyok vezér­lőszekrényei. A kooperáló vál­lalat biztosítja a folyamatos gyártás feltételeit. A Nógrádi Szénbányáknál az idén három és fél - négymillió forint ter­melési értékre számítanak eb­ből a termékből. Hősök nyomában teru­ett döntő Cegléden A Kosok nyomában területi döntőre február 22-én kerül sor Cegléden, ahol Pest­, Ko­márom, Heves és Nógrád me­gyék csapatai vetélkednek egymással. Az eseményt me­gyénkben is városi és megyei döntők előzték meg. Az eze­ken való szereplés alapján megyénket a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Nagybátonyi Szolgáltató csapa­tai képviselik. Mindkét cso­­port megkezdte a felkészülést a területi döntőre. A Madách gimnázium csapata háromna­pos tanulmányi szabadságot kapott a felkészülésre, a szük­séges előkészületekre. Ritka kedvezményben Mint jelentettük, Bacsur Mátyás huszonhat éves ba­lassagyarmati cserépkályhás­­segéd, édesapja Trabantjával múlt év november 19-én Bér­céb­ől jövet a szügyi úton el­ütötte Odor József nyugdí­jast. A férfi agyrázkódást, agyrúzódást, borda- és sing­­csonttörést szenvedett. Bajai­hoz a kórházban kapott tü­dőgyulladás is járult, így de­cember 5-én meghalt­ A halálos baleset ügyét a balassagyarmati járásbíróság tárgyalta. A bíróság a rendőr­ségi nyomozás, a szakértői vélemény alapján tényként állapította meg, hogy a jár­mű fényszórója csak tizenhat méternyire világított. A Tra­bant negyven-ötven kilomé­teres sebességgel haladt, no­ha ilyen világítás legfeljebb harminc kilométeres sebesség mellett tekinthető biztonsá­gosnak. Nem működött kifo­gástalanul a gépkocsi fékje sem. Tanulságosan érvényesült a védő munkája a tárgyaláson, érveinek többségét elfogadta a bíróság. A büntető tanács nem tekintette enyhítő körül­ménynek a vádlott gyakorlat­lanságát, sem azt, hogy Moszkvicson tanult vezetni, s hogy ez az autó másként vi­­selkedik fékezéskor, mint a T­obamt A tan­ác­s vezető bí­ró az ítélet­­ indokolásakor utalt arra, hogy gyakorlatlan gépjárművezetőnek szokatlan kocsin a közlekedés biztonsá­gát szolgáló, fokozott óvatos­ságot kell tanúsítania. A vé­delem által felsorakoztatott enyhítő körülmények közül azonban többet elfogadott, így azt, hogy a baleset bekö­vetkezéséért igen nagy mér­tékben terheli a felelősség a baleset áldozatát is. Mint ismeretes, közúton alkoholos befolyásoltság állapotában kerékpározni is tilos. A hat­vannégy éves Odor József, — ezt nem titkolhatjuk el —, idült alkoholista volt. Sze­rencsétlenségéhez sokban hozzájárult, hogy ittasságá­ban elesett a gyalogosan tolt kerékpárral, s hogy jóformán képtelen volt a lábára állni. Mindezen túl: Bacsur Má­tyás, aki a maga keresetéből tartja munkaképtelen édesap­ját, a legtöredelmesebb meg­bánást, a legteljesebb őszin­teséget tanúsította. A balassagyarmati járás­­bíróság Bacsur Mátyást jog­erősen egyévi és hathónapi szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként pedig egy évre eltiltotta a gépjárműve­zetéstől. A bíróság ritkán, na­gyon nyomatékos enyhítő kö­­rülmények esetén alkalma­zott kedvezményként, a sza­badsé­gvesztés büntetés végre­hajtását ötévi próbaidőre fel­tételesen felfüggesztette. Pecsenyebárány­ görögöknek és olaszoknak Jelentős juhállománnyal rendelkezik a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság. Mintegy 1800 jószágot számlálnak, s a várható szaporulatot 1600— 1700-ra becsülik a szakembe­rek. A fiatal, húsvéti pecse­nyebárányok jó exportot je­lentenek a gazdaságnak. Az idén mintegy 1200-at szállíta­nak Görög- és Olaszországba. Az elmúlt napokban csaknem 200 hízott juh „utazott” Gö­rögországba. A bárányexport biztos, jó pénzt jelent az ál­lami gazdaságnak. Vizsgáznak a bargon­a­­termesztők• Vizsgáznak a burgonyater­mesztők­ A balassagyarmati és szécsényi járás nagy bur­gonyatermesztő közös gazda­ságaiban ma és holnap vizs­gáznak azok a termelőszövet­kezeti lányok és asszonyok, akik hároméves tanfolyamot végeznek. A tanfolyamon el­sajátítják az új termesztési eljárásokat, valamint azokat a kortani­ismereteket, ame­lyek feltétlenül fontosak az eredményes burgonyater­mesztéshez. Az őrhalmi és a szécsényi termelőszövetkezetben ma délelőtt, illetve délután ke­rül sor a vizsgára. Őrhalom­­ban már a harmadik év anyagából vizsgáznak a bur­­gonyatermesztőrk. Szécsény­­ben pedig másodéves tanulóik tesznek tanúbizonyságot tu­dásukról. Hugyacon és Csitá­­ron pénteken délelőtt, illetve délután vizsgáznak. A pén­teki vizsgákon részt vesz dr. Sárvári István, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola ku­tatója, aki egyik úttörője a burgonyatoTnesztás új mód­szerei elterjesztésének. A varsányi burgonyatermesztés szakemberei a hónap végén vizsgáznak. i A MEDOSZ elnökségének határozata va­lósul meg most, hogy március elejéig újjáválasztják a szakszervezeti bizott­ságokat az állami gazdaságokban, a gépjavító állomásokon, az erdőgazdaságokban, a vízren­dezési és talajvédelmi társulásoknál. A vá­lasztások azt a célt szolgálják, hogy a szak­­szervezeti alapszintek minél jobban igazodja­nak az előállott új helyzethez. Hasznosítsák minél eredményesebben a gazdasági mecha­nizmus reformjának egy­­ves tapasztalatait Ezért a szervezeti felépítésben is olyan elve­ket kell érvényesíteni, amelyek az új körül­mények között jobban biztosítják a szakszer­vezeti és az üzemi demokrácia kiszélesítését Ezek a törekvések tapasztalhatók Nógrád me­gyében is. A Mátraaljai Állami Gazdaságban több szakszervezeti bizottságot hoztak létre, hogy jobban átfogják a területet, a Magyar­­nándori Állami Gazdaságban pedig a mun­kahelyi bizottságok számát növelik. A szerve­zeti változásokhoz igazodva néhány helyen most vállalati, szakszervezeti tanácsokat is választanak. A szakszervezeti tisztségviselők kétéves mun­káját elemezve olyan következtetésre jutha­tunk, hogy többségük eredményesen dolgo­zott, rászolgált munkatársai bizalmára. A szakszervezeti bizottságok eredményesen vé­gezték kétirányú tevékenységüket. Szervezték és nevelték a mezőgazdasági üzemek­­ dolgo­zóit a gazdasági és politikai célkitűzések meg­valósítására. Az elmúlt két év alatt az állami gazdaságok, a gépjavító vállalatok, az erdő­­gazdaságok, a vízrendezési és talajvédelmi társulások mind eredményesebben dolgoztak. Igyekeztek kihasználni a meglevő adottságo­kat, az üzemi tartalékokat , számadások azt mutatják, hogy jelentősen megnőtt a munká­sok átlagkeresete, javultak a munkakörül­mények. Több lakás, üzemi étkezde, fürdő és öltöző épült, mint a korábbi években. A szakszervezeti alapszervezetek rendkívül fontos feladatát képezte ebben az időszakban, hogy mint érdekképviseleti szervek védelmez­zék a dolgozók jogait. Vigyázzák, hogy va­lamennyi vállalatvezető betartsa az üzemi al­kotmányt, a kollektív szerződés pontjait. A törvényesség javulásáról ad képet a munka­ügyi döntőbizottságok, társadalmi bíróságok statisztikája. Lapozgatni közöttük, mindenki­nek örömére szolgál. A vállalatok többségé­ben általában a törvényeknek megfelelően hozták az intézkedéseket Alig volt szükség a társadalmi bíróságok közreműködésére. A né­zeteltéréseket, a munkaügyi vitákat, amelyek mégis adódtak, rendszerint tisztázták az üzemben. Mindezek azt mutatják, hogy a szakszer­vezeti tanácsok, bizottsági tagok, a szakszer­vezeti bizalmiak jelentős mértékben hozzájá­rultak, hogy gyakorlattá váljon Nógrád me­gyében is a MEDOSZ-kongresszus határoza­ta. A szakszervezeti szervek egyre tartalma­sabbá teszik munkájukat, tevékenységükkel hatékonyan segítik a párt politikájának gya­korlati megvalósítását. Az alapszervekben végzett munka értékelése, az eredmények és gondok összegezése, a soron következő tenni­valók meghatározása, csoportértekezletek, tag­gyűlések, küldöttértekezletek feladata. A me­gye állami mezőgazdasági üzemeiben mint­­egy ötezer szakszervezeti tagnak kell a mozgalmi munka kétéves mérlegét jóváhagy­nia. A szervező, az előkészítő munka valamen­­­nyi alapszervezetnél időben elkezdődött. A szakszervezeti elnökség határozatának meg­felelően, több mint harminc munkahelyen tartottak szakszervezeti taggyűléseket, ame­lyeken ismertették a választási határozatokat, valamint megválasztották a jelölő, illetve a mandátumvizsgáló bizottságokat. A­ jelölő bi­zottságok azóta már munkához láttak. Be­szélgetnek a szakszervezeti tagokkal, meg­hallgatják véleményüket, azzal kapcsolato­san is, hogy az újjáválasztott vezetőségben kik kén vise­lik a tagságot. Mert nem mind­egy, kik kerülnek a szakszervezeti bi­zottságba. Olyan emberekre van szükség a továbbiakban is, akik segíteni tudják a vál­lalati önállóság mind teljesebb kibontakozá­sát, az üzemi és a szakszervezeti demokrácia kiszélesítését. Mindezek mellett képviseljék határozottabban a választók érdekeit. Küzd­jenek a jogos igények kielégítéséért, védel­mezzék jogaikat, amelyeket a törvények biz­tosítanak. A megbízatás megtisztelő, de egyál­talán nem könnyű feladat. Az elkövetkező hetekben a szakszervezeti tagok mintegy 250 bizalmit, nyolc munkahe­lyi bizottságot, 35 szakszervezeti bizottságot, és hat szakszervezeti tanácsot választanak Nógrád megyében. Több vállalatnál, mező­­gazdasági nagyüzemben, a bizalmiak már be­számoltak, hogyan tevékenykedtek az elmúlt időszakban. A tapasztalatok szerint tevé­kenységüket méltányolta, értékelésüket elfo­gadta a tagság. Természetesen nem hallgat­ták el a gondokat, problémákat sem. Mint ki­derült: a bérgazdálkodás, a jutalmazás, a szocialista munkaverseny eredményeinek fo­lyamatos értékelése körül nincs minden rendben. Néhány helyen kifogásolták azt is, hogy nem kapnak mindig időben tájékozta­tást a legfontosabb kérdésekről. Az eddigi ta­pasztalatokhoz tartozik, hogy eddig csupán hat bizalmit hívott vissza a kollektíva. A napokban megkezdődött a munkahelyi bizottságok, szakszervezeti bizottsá­gok és tanácsok választása is. Rend­kívül fontos, hogy az alapszervezetek beszá­molói, a reális helyzetet tárják fel. Azokkal a kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek leginkább érdeklik a dolgozókat, amelyek tisztázatlanok, válaszra várnak. Azokban a gazdaságokban, ahol kellő előkészítés után ülnek le tanács­­kozni, a választás sikeres lesz, s még ered­ményesebb és hatékonyabb a szakszervezeti munka. Kanyó Béla a MEDOSZ megyei bizottságának titkára Megszolgált bizalom Vagyok olyan mester... Fiatal szakmunkások részvételé­vel érdekes vetélkedőket rendez ebben az évben a KISZ Nógrád megyei bizottsága. A „Vagyok olyan mester, mint te** megyei pá­lyázatra „szakmunkás remekek” készítésével pályázhatnak a részt­vevők. A villanyszerelő szakmá­ban „Ki minek mestere” címmel rendeznek megyei döntőt. Új moz­galom is indul: „egy brigád, egy bevezetett újítás” elnevezés­sel. Most már a fiatal szakmun­kásokon a sor: bizonyítják, hogy „egy brigád , több újítás” is lehetséges. Hallottak már olyasmiről, hogy jóízűen nevetve hátba­­szúrtak valakit? Szelíden mo­solyogva lehetetlen káromkod­ni, harsányan kacagva nem le­het az orrot piszkálni, névte­len levelet írni, fúmi-faragni, sikkasztani, veszekedni, hábo­rút csinálni és hasonló ocs­mányságokat művelni. Ezek a csúnyácska emberi tulajdonsá­gok úgy „elfekszenek’’ egy ízes, kis anekdota előtt, amely vidám táncra készteti az arc­­izmainkat, mintha nem is tudnának annyi bonyodalmat okozni a világban. Éppen ezért, higgyék el, alapos okunk van rá, hogy humorpártiak le­gyünk. Anyósvicc A humoros történet hason­lít a bogáncshoz. Ránk tapad, aki­’ akarjuk, akár nem, s ha szabadulni igyekszünk tőle, hát tovább kell adnunk. Köz­tudomású: vannak illendő és illetlen viccek. Az előbbinek klasszikus figurája: az anyós. S az utóbbinak?... Maradjunk csak az anyósnál! Mert hiszen, jól tudjuk, akárhogyan is van, az anyós is ember. Két barát összetalálkozik az utcán. Az egyik büszkén újsá­golja: — Barátom, nem fogod el­hinni, hős lettem. —Ne beszélj!? Hogy csinál­tad? — A napokban, amikor ép­pen kilépek a kapun, véletle­nül föltekintek, hát látom, hogy az anyósom zuhan lefe­lé a harmadik emeleti ablak­ból. Elkaptam... — Ejnye, öregem — méltat­lankodik a jóbarát — te nem vagy normális! Elkaptad az anyósodat?! — Jó, jó — védekezik a má­sik. — De nem mindjárt... Előbb megvártam, amíg kettőt pattant. Szakállas, de jó Azt tartja a közmondás, hogy borban az igazság. De a­ borban nemcsak igazság van, hanem sokszor humor, hogy a delirium tremensről most ne is beszéljünk. Egy neves bor­isszáról mesélik, bekötötték a szemét, decis poharakból kü­lönböző borokat kóstoltattak vele, mivel bőszen bizonygat­ta, hogy behunyt szemmel megállapítja bármilyen bor­nak a fajtáját, származását, jellegét. Nem is volt ebben semmi hiba, tévedhetetlennek bizonyult. Már vagy féltucat bort minősített, amikor a tár­saság megelégelte a bizonyítá­si eljárást, talán a babérjait is megirigyelték, elhatározták, hogy megtréfálják. Egy decis pohárba Vizet tettek eléje. A borissza hosszan ízlelgette, for­gatta a szájában, kényszere­detten nyeldesett. — Nicsak, hát, ez meg mi­féle ital? — dörmögte bos­­­szúsan. — Ilyet még soha éle­temben nem ittam. A keresztkérdés Ha már szó esett az anyós vonatkozásában az érzelmek­ről és az italról, borisszákról, az ételről, legalábbis a szelle­mi táplálékról sem feledkez­hetünk meg, a mindennapiról, az újságról. A rendőrtiszt megkérdezi a gyanúsítottat. — Szokott maga újságot ol­vasni? — Igen. — És mindennap olvas új­ságot? — Hogyne. Mindennap. — Ma is olvasott újságot? — Ma is. — És mi volt benne? — te­szi fel a keresztkérdést a rend­őrtiszt. A vádlott egy pillanatig töp­reng, aztán kivágja: — Mi lett volna? Töpörtyű... Kis bogáncsok NÓGRÁD - 1969. február 13., csütörtök um Villáminterjú, a nyíló rózsával A színpadon most Joó Ilon­ka, a híres szegedi nótafa, Dankó Pista szerelme. Üde, szemet-szívet gyönyörködtető jelenség, áttetszően tiszta csen­gésű hangját pedig az egész ország ismeri, legalábbis mindaz, aki nyomon kísérte a televízió népdal- és magyar­­nóta-vetélkedőjét, a Nyílik a rózsát Nekünk, nógrádiaknak és tarjániaknak a döntő ré­vén személyes ismerősünk is Joó Ilonka,azaz polgári nevén: Győri Márta. S azt hiszem, neki is kedves emléke az iz­galmas, salgótarjáni döntő, amely országos sikerhez segí­tette mind a hivatalos zsűri előtt, mind a közönségszava­zatok számában. — Hogyan vélekedik erről, kedves Márta? — Nekem ez a város való­ban feledhetetlen. Bár a ve­télkedő idején már a Déryné Színház tagja voltam, akko­riban a János vitéz Iluska sze­repét játszottam, de mint dal­­mekes itt „érkeztem be.” — Máris ragyogó, kész szí­nésznő. Most az Iluska után Joó Ilonkában is ezt bizonyít­ja. Mihez húz jobban a szíve? A színpadhoz vagy a nóta­­énekléshez? — Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom: a Nyí­lik a rózsához, tehát a nóta­énekléshez, de szeretem a szín­padot is. — Melyiket választja hát végleges hivatásul? — Ha megfelelő színház­hoz szerződhetek, azt hiszem, mindkettőhöz egyaránt hű ma­radok. A kettő nem zárja ki egymást, csak így, az örök útonléttel nehéz egyeztetni. — A Dankó Pistában a színjátszás és a dal szépen összefér. — Ezt a szerepet csakugyan szeretem. A Dankó-nótákat, dalokat élvezet és művészi gyönyörűség tolmácsolni, sike­rük boldoggá tesz. Különösen itt Nógrádban, ahova minden alkalommal — úgy érzem — hazajövök. A hálás közönség­nek hálás örömmel dalolok és játszom. (barna) Szovjetunióba utaznak A megyei nőtanács és az IBUSZ szervezésében hatvan Nógrád megyei asszony már­cius 8-án, a nemzetközi nő­nap alkalmából a Szovjet­unióba utazik. A tíznapos út során Kijevbe, Krasznodárba, Moszkvába látogatnak. A ju­talomkiránduláson részt ve­vő lányok, asszonyok vala­mennyien a megye tsz-eiben dolgoznak Többen szocialista brigádvezetők, kiváló társa­dalmi munkások. Az utat re­pülővel teszik meg.

Next