Nógrád, 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Amitől si t­eteg­ek is meggyógyulnak —, Ha valamelyik tsz-elnök beteg, ettől az időjárástól az is meggyógyult — örül Sü­megi János, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet elnöke a meleg, esős napfényes júniusnak. — Tavaly — mondja harminc­­millió forint halmozott ter­melési értéket produkáltunk, erre az évre harmincötmilli­ót terveztünk. De a jó műtrá­gyázásnak, új, tökéletesebb technológiáknak, és ennek az áldott időjárásnak köszön­hetően valószínűleg túlszárnyaljuk. — Milyen terményekből nokot várható jó eredmény? Az elnök széttárja a kar­ját: — Szinte mindegyikből. Szép a búzánk, kitűnően fej­lődik a burgonya, cukorrépa. És a takarmány...! Az Ipoly völgyében olyan szénatermés lesz, ami két évre biztosítja takarmányszükségleteinket. Egyébként a betakarítás felé­nél tartunk: eddig harminc vagon pillangóst, és negy­ven—ötven vagonnyi szénát gyűjtöttünk be. A napi munka, örömök, problémák mellett szó esik a fejlesztésről. — A melléküzemágak fej­lesztése mostanában gyakran emlegetett téma. A mi ter­melőszövetkezetünk arra az elhatározásra jutott, hogy olyan melléküzemágakat te­remtünk, fejlesztünk, ame­lyeknek eleven a kapacsolata a mezőgazdasággal, azt tá­mogatja, vagy annak termé­keit dolgozza fel, s amelyek természeti kincseinket tárják fel, értékesítik. Építőipari vállalkozásunk tevékenysége is ehhez igazodik. Sóderbá­nyánktól az idén egymillió forint bevételt várunk. Az idén korszerűsítjük géptele­­ezt is púnkét. Két és fél millió fo­rintból központi­­ szerelőcsat­­létesítünk, szakipari műhelyeket, fedett gépszínt, betonozott teret, gépi mosót. Tárgyalunk mélyhűtéses gyü­mölcstároló, és egy felszíni gombaház tervezéséről. A „pulykagyárunk” pedig tipi­kus példája a mezőgazdaság jelle­gzetesen ipari módszerét sze j­inti fejlesztésének Húsz­millió forintból hét, egyen­ként tízezer pulyka befoga­dására alkalmas pulykaistállót építünk. — Mikor velem lesznek készen — Egy részében szeptem­ber közepe táján megkezdjük a próbaüzemelést. A teljes befejezésre, üzembe helyezés­re a jövő évben kerül sor. — És mit várnak a pulyka­teleptől? — A széles mellkasú Me­csek 30-as vonalú hibridet fogj­uk tenyészteni, tizenkét hét alatt négy—négy és fél kilogrammosra hizlaljuk úgy, hogy közben napot sem lát. Úgy számítjuk, hogy a puly­­kagyár évente százöt—száz­tíz vagon húst termel majd, huszonötmillió forint érték­ben, hatmillió forint tiszta nyereséggel. Az embereink már megvannak hozzá, erről időben gondoskodtunk. Veze­tőjük mérnöki képesítésű szakember lesz, mellette nyolc technikus, tizenhat szakmunkás dolgozik így az évente egy főre j­utó terme­lési érték el fogja érni az egymillió forintot. Mások segítésére is jut ide­je, ereje a szécsényieknek. Csütörtökön a járás termelő­­szövetkezeteiből tapasztalat­­cserére, bemutatóra hívták meg a szakembereket. Üzem­­szervezési tájékoztató, vető­burgonya-termesztés, a búza­­termesztés korszerű techno­lógiája, a törpegyümölcsös te­lepítés tanulmányozása, a vegyszeres kukoricatermész­­tés bemutatója szerepelt egyebek között, a programban. Cs. G. Telefonált az öcsém, lasztja az esküvőjét. elha­— Miért? — Nem értem! — hebegtem. Megkedveltem az ifjú arát, összeillenek. Azon­kívül elég nehezen intéztem el a szabadságomat a mennyeg­­ző napjára. Tanú lettem volna. A vidéki rokonságot is felcső­­dítettük.... — Mi történt hát? —■ Fekete-fehér mondta. lesz! — IFekete-fehér -WWyWWMMMMiCW! Dermedten bámultam a kagylót. Előfordul, hogy a nagy boldogság elveszi az ember szép elméjét. Jól vagy? — kérdeztem, a bökkenő, hogy csúszik az esküvő, s elvész a beutaló. De hát... Tehát lesz lakodalom, csak... — Miért kell elhalasztani? Nem értem! — Mondtam már. Igen — nem! A kerületünk vetélke­dik! Az „Asszír—babiloni ék­írás hatása a rovásírásra és viszont” asztalnál a főválaszo­ló második segédje leszek! Na, gál­om a­ Margitszigeti követ... bár nem akartam feleslegesen búcsúzom, még meg kell vizs­­ingerelni. Közben lázasan ku­tattam emlékezetemben, elő­fordult-e a családban elmebe­tegség vagy tudatzavar. Vala­mi felrémlett nagyanyám el­beszéléseiből. Bizonyos Hanzi bácsi, aki tekintélyes városi tanácsnok létére elment ten­gerésznek, faképnél hagyta családját, három szép gyerme­két és hitvesét. ő volt az egyetlen kimutatható bolond. Vagy mégsem.. ? — Miért ne lennék jól? Sőt, nagyon is jól vagyok! —­ üt­között meg öcsém. — Csak az Mi lesz a násznéppel? — Intézkedj! Te vagy a násznagy' — mondta. — Mit szól az esküvő elha­lasztásához a jövendőbeli? — kíváncsiskodtam tovább. — Nem mond semmit, hi­szen a fekete-fehérről van szó! „Hű, milyen ravasz ez a jö­vendőbeli!” — gondoltam, de efölötti elmélkedésemet meg­zavarta az asszír főválaszoló második segédjének, a vetél­kedő félként mágusának (ci­vilben gyógykovács) lelkesítő szónoklata. Jaj neki, ha lema­rad! Lógó orral sompolyogna majd, s az emberek tudni fog­ják: képtelen volt megmonda­ni hogy Árpád apánk idejében hány sátor állott azon a he­lyen, ahol ma a Nadrággomb­­likasztó V. raktárai roskadoz­nak. .. — Majd intézkedem, Öcs­­kös... — szakítottam félbe, már csak azért is, mert a kagylót markoló tenyerem el­­zsibbadt és elhangzott a va­csorára szóló felhívás. g­r_ Aztán lezajlott a mi kerüle­tünk vetélkedője. (Az öcsémé­­ké még nem.) És tegnap, ami­­— Várj! — rikkantottam, — kor­a szenesemberenek szé­gyenlősen a markába akartam csúsztatni a borravalót, végig­mért és imigyen szólt: — Ezt a kerületet nyolc má­sodperccel lepipáltuk. Azt képzeli, hogy ezek után elfo­gadom? Hát, ez már eredmény. zsebemnek. Csonkaréti Károly A Nógrádi Szénbányák ■ a i ff ■ w ff | jovojerol Interjú az Egyesült Magyar Szénbányák elnökével Emberek ezreit, régi bányá­­zőinek és a társadalmi szer­szokat foglalkoztat a kérdés, veknek a szociális kérdések milyen távlatai vannak a me­­gye bányáinak, mi lesz a sor­suk, milyen intézkedéseket terveznek, mit tartogat szá­mukra a közeljövő? Felkerestük Tamásy Istvánt, az Egyesült Magyar Szénbá­nyák elnökét, tájékoztassa ol­vasóinkat a Nógrád megyei szénbányászat helyzetéről. — Kérjük, ismertesse az in­tézkedések szükségességét. — A szénbányászat tervsze­rű termeléscsökkentése és rá­körültekintő megoldásához.­­ A Nógrádi Szénbányák­nál a munkaerőhelyzet így alakult: a munkások és alkal­mazottak együttes létszáma 1964-ben volt a legmagasabb, 14 800. A kormányhatározat megjelenésének időpontjában, 1967. január 1-én a létszám 12 700 volt. A tavalyi zárólét­­szám 10>700 volt. A kormány­­határozat megjelenése előtti három évben több mint 1600­ cionalizálása érzékenyen érinti­en hagyták el a vállalatot­ ,de a Nógrádi Szénbányákat. Ez a ez nagyobb gondot nem­ jelen­kérdés az elmúlt években tett, mert a vállalati törzsgár­­rendszeresen foglalkoztatta a dát nem érintette. Az ezt kö­­helyi gazdasági és társadalmi ve*°> 2000-es létszámcsökke­szerveket, és a központi irá­­ny s azonban már olyan gún­­nyító hatóságokat. 1965-ben a dokkal volt terhes, melyek szénbányászat még termelést tartotta, évi 31,4 millió tonna szenet fejtett. Az ezt követő időben a terrm­elés fokozatosan csökkent, tavaly már 27,2 mil­lió tonna volt a bányászott szén mennyisége. Ez alatt az idő alatt a Nógrádi Szénbá­nyákban 3,8 millió tonnáról 2,5 millió tonnára csökkent a széntermelés. A további csök­kenés 1975-ig országosan 25— 30 százalék, Nógrádban 55—60 százalékos is lehet. — A széntermelés csökkené­se a következő tényezőkkel függ össze. A nógrádi szenek minősége jóval gyengébb az átlagosnál, fűtőértékük 15—20 százalékkal kisebb, hamutar­talmuk viszont 25—30 száza­lékkal nagyobb. (A jobb mi­nőségű, könnyebben és olcsób­ban kitermelhető telepeket a tőkés időkben már lefejtették.) A nógrádi termelés gazdasá­gossága — bár az utóbbi évek­ben javult — elmaradt nem­csak az iparági, de még a töb­bi észak-magyarországi szén­bányák gazdaságosságától is. Tavaly 60 forinttal volt na­gyobb a Nógrádban termelt szén tonnánkénti az árbevételnél. — A csökkenő szénigények kielégítésekor a nógrádi sze­nek egyre kisebb szerepet töl­tenek be — folytatta. — Még­is, a racionalizálási folyamat eredményeként el kell érnünk, hogy a nógrádi szénbánya ne legyen veszteséges vállalat, gyakorlatilag­ megoldása a kormány határo­­zata nélkül nem lett volna biztosítható. A vállalat tavaly és tavalyelőtt a létszámcsök­kentés nagy részénél élt a nyugdíjazás lehetőségeivel. Az általános rendelkezések alap­ján 765-en kerültek nyugdíj­ba, a kormányhatározat alap­ján pedig 784-en kedvezmé­nyezett nyugdíjat kaptak. A vállalat vezetői a megszűnt munkahelyeken dolgozók szá­mára új munkahelyeket biz­tosítottak, gondoskodtak a dolgozók áthelyezéséről. Ezek megye területén más munkál­tatónál találtak megélhetést. Lehetőség volt és van arra is, hogy a dolgozókat az ország más bányáihoz helyezzék át. Erre kevesen vállalkoztak, ami elsősorban a lakáshelyzet és az áttelepüléssel járó gondok számlájára írható. Voltak dol­gozók, akik maguk kerestek új munkahelyet. — Hogyan halad a segéd­és melléküzemágak, a kiegé­szítő tevékenység szervezé­se? — A kormányhatározat biz­­önköltsége tosította lehetőségekkel élve mellék- és­­ segédüzemágakat, kiegészítő tevékenységet szer­veztek, elsősorban a vasipar­ban, a faiparban és az építő­iparban. A körültekintő mun­ka eredménye, hogy a­ szénter­melő munkahelyek megszűnté­vel egyidőben biztosítani tud­ták a dolgozók egy részének vállalaton belüli továbbfoglal­koztatását. A kiegészítő tevé­kenységben foglalkoztatottak száma 700. A vállalat és a me­gyei tanács eddigi eredményes együttműködése biztosítja, hogy a munkahelyek megszű­nését követően a felszabaduló bányászoknak lesz munkaal­kalmuk. Foglalkoznak az át­— Milyen intézkedéseket tesznek Önök a szociálpoli­tikai kérdések megnyugta­tó rendezésére? —Amikor néhány esztende­je sor került az energiastruk­túra átalakításának megkezdé­sére, a kormány 2006/1967. számú határozatával segítsé­get nyújtott a vállalatok veze­családtagok számára is na­gyobb mértékben nyílik lehe­tőség új munkaalkalmakra. — Nem beszélt még konkré­tan az elkövetkező években várható bányamegszünteté­sekről.­­ Számítások és különböző kalkulációk készültek 1975-ig terjedően, vizsgálva és ele­mezve, hogy miként változnak a fogyasztói igények a nógrá­di szén iránt. A számítások azt mutatják, hogy a jelenleg működő 12 bányából 1975-re feltehetően csak 4—5 bányára lesz szükség. A foglalkoztatott létszám ennek arányában to­vább csökken. A szénbánya­vállalat távlati munkaerőhely­zetének alakulása szorosan összefügg a megye távlati munkaerőhelyzetével. 1964-ben a megye szocialista iparában alkalmazottak 43,3 százaléka dolgozott szénbányászatban, 1967-ben 36 százaléka. Ez az arány fokozatosan tovább csökken. A szénbányászat visszafej­lesztése megváltoztat­ja a Nógrád megyei foglalkoz­tatottság megoszlását is. A foglalkoztatási struktúra megváltoztatásához az állam anyagi támogatással is hozzá­járul, többek között segíti a Budapestről * kitelepítendő az intézkedések 800 dolgozót üzemek letelepedését, és gyár­­érintettek. Több mint 250-en a sítja az ipartelepítést. — A szénbányászat vissza­fejlesztése e területen fon­tos gazdasági feladat, de át­gondolt, humánus, és körül­tekintő politikai munkát igényel. — Valóban. Ez a változás nagy feladatokat ró a helyi párt- és tömegszervezeti funk­cionáriusokra is. Amit anyagi eszközökkel meg lehet­­ oldani, azt a bányavállalat megteszi, élve a kormányhatározat le­hetőségeivel, segélyeket folyó­sít, ellensúlyozza a dolgozók új munkahelyen jelentkező keresetcsökkentését. A válla­lat már eddig is fizetett sze­mélyi pótlékra 265 000 Ft-ot, segélyekre­­ 550 000 Ft-ot és szükség szerint a jövőben is ezt teszi. Ez azonban csak anyagi segítség. Nagyon fontos emel­lett a párt, a KISZ és a szakszervezet felvilágosító politikai munkája. Nógrádban­­ a létszámcsökkenés ellené­re is szükség van, és a jövő­ben is szükség lesz fiatal bá­nyászokra. Sajnos, tavaly és tavalyelőtt éppen a fiatalok „ijedtek meg” és hagyták el a vállalatot. Pedig ők azok, akikre prospektívik­usan­ szá-képzéssel, lehetőséget nyújtva a vállalat, akikre a jövő új szakmák elsajátításához. A ben is szükség lesz. , Dolecskó Kornélia Szanálás után Palotás! tanulságok ICisiklás miatt « új vágányokon A palotás­. Május 1. Ts/ Helyre kell rakni, meg kell tapasztalatai valamennyi szó- erősíteni a vágányokat és a vetkezetünknek számos tanul- szerelvény száguldhat to­­sággal szolgálnak. Aztán nem válik. S hogy ennek a biza­­is árt, ha szakítunk a régi kotlásnak nagymértékben po­­szokással és nemcsak a ma­­litikai indítékai vannak, sza­gunk kárán okulunk, hiszen bad legyen néhány sort se, a közmondás szerint is más rés Péter naplójegyzeteiből kárán tanul az okos. S bár­ idézni. . .a mi gazdasá­g ennyire szomorúnak tetsző gaink nem jutnak csődbe, tanulságok ezek, mégse kiút- mint egy­­ tőkés vállalkozás, talanok, reménytelenek, vagy még ha rosszul gazdálkodnak teljesen lehangolók. Senki se se, vagy ha nincsen szerencse­­gondol arra, hogy Palotás­nak a jól elképzelt, de rész­­egyesült termelőszövetkezete­stül sikerült vállalkozásaik­­végképpen megrekedt, hogy kai se, mert ezek a gazdasá­­nincsen reménye a régi, szép sok a szövetkezeti tagoké és hírének visszaszerzésére. az állampolgároké, akik nem halhatnak éhen, vagy nem Bizakodó légkör vándorolhatnak ki... (A szo­cialista rend ennyit már el- Ba a szanálást megvitató ért.)A küldöttgyűlés hangulatát idé­ A palotási kisiklást pedig nem magam elé a gondterhelt mégis csak nagyrészt az aszály hangokból is fülembe cseng idézte elő. Ezt a szanálási bi­ti bizakodás. A járás vezetői­­zottság is messzemenően jóvá­­így például Juhász Sándor, a írta és a veszteség rendezése­­járási pártbizottság első titká­­ra ezért vállalta magára az­ra és Ispán Károly, a járási állam a nagyobbik részt, pon­­tanács elnöke, a palotási ügyet talán négymillió forintot. A csupán kisiklásnak tekintik, szanálási hitelt is három évi alapuló, egységes, pénzbeni munkadíjazási forma kidol­gozását és bevezetését látja szükségesnek. Az új munkadí­­jazási forma az élőmunkadíj meghatározott szintje mellett is lehetőséget ad az egyes ta­goknak és alkalmazottaknak arra, hogy a korábbi években kialakult s jövedelmet kapják továbbra is. A munkált­atási rendszert már az idén kidol­­részletben törleszthetik, s ezt hozzák, hogy a lehetőség sze­­is csak 1970-től. Az idei évre mint egyes ágazatokban még jóformán egyetlen kötöttség a az idén bevezetésre kerüljön, felhasználható- e munkadíjtö­meg megszabásán kívül az. Elhatározták továbbá, hogy hogy a tartósan lekötött sor- az egyenletes jövedelem és a­dóeszközöket az 1967. évi termelés biztonsága érdekében szintre kötelesek visszapótol- tartalékot és jövedelembizton­­ni az 1969—70-es években. De jogi alapot képeznek. A szö­­vég ez is a gazdálkodás­iöz­­vetkezet ellenőrző bizottsága tanságát és megalapozottságát negyedévenként vizsgálja a szolgálja. takarékos és jövedelmező gaz­ A szanálási bizottság javas­ dálkodást, s szerzett tapaszta­latai is nagy segítséget jelente­­latairól a zárszámadó közgyű­­nök a veszteségek „kigazdái- lésnek számol be, illetve ha kodásához. szükségesnek látja, év közben . ... .. is megteszi felhatalmazásából a közgyűlés döntött eredő intézkedéseit. A közgyűlés a szanálási ki­­választás előti­zottság hasznos és építő ja­vaslatait elfogadta és végre- Az állami támogatások és hajtásukra határozatot hozott, szanálási hitelek igénybevéte- A határozat a két alapvető lével egyúttal az ezekkel járó feltétel megteremtése érdeke- feltételeket is magára vállalta ben új, politikailag és szak-­a­­sz tagsága, hiszen ezek te mailag jól képzett, közgazda- nem tartása a dotáció visz­­sági szemlélettel rendelkező szavonását, a szanálási hitelek elnök megválasztását és ősz- felmondását vonja maga után. Dönző, korszerű normatívakén­t), fegyelmezettebb, felelős­ségteljesebb korszak­­ kezdődik tehát a palotási szövetkezet életében. A tsz közgyűlésén az is szóba került, hogy rövidesen megtartják a tsz-vezetők, bi­zottságok és küldöttek újravá­lasztását. Ha szabad a króni­kásnak, mint külső szemtanú­nak javaslatot tennie, akkor arra hívná fel legnyomatéko­sabban a tagság figyelmét, hogy végezzenek alapos és kö­rültekintő munkát. Nem mind­egy az, hogy kik foglalnak he­lyet soraikból a különféle bi­zottságokban, de az­ sem, hogy kik lesznek a küldöttek. A sza­nálási bizottság jelentését is tárgyaló közgyűlésen a kül­döttek létszámához mérten jóval több, hasznos, okos, öt­letes javaslat követhette vol­na a beszámolót, ha a kül­döttek olyan nőkből, férfiak­ból állanak, akik összegyűjtik a tagok jó javaslatait és bí­rálatát is, hogy szabatosan a közgyűlés elé tárják őket. A tsz-demokráciának ez egy igazán építő tényezője. Márpedig mindannak érde­kében, amit a határozati ja­vaslat jogosan kötelezővé tesz, a tsz-demokrácia olyan áldás, mint a napszítta, szá­razságtól, aszálytól szenvedő földnek az éltető eső. Lakos György Magyar kutató nemzetközi expedíciókat! Dr. Balogh János profes­­­szor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, szom­baton reggel elindult Ausztrá­liába. Amerikai, ausztráliai, japán és új-zélandi zoológu­sokkal együtt annak a nem­zetközi expedíciónak lesz tag­ja, amely Új-Guinea és Óce­ánia őserdőinek és magas he­gyeinek állatvilágát kutatja majd. A tavalyi magyar expedíció ugyanis Új-Guinea magas he­gyeiben délsarki eredetű ta­lajállatokat fedezett fel. En­nek az állatvilágnak az ottlé­te azt a felfogást támasztja alá, hogy Új-Guinea és a kör­nyező óceániai szigetek egy ré­sze valamikor az antarktiszi őskontinens része volt, később arról szakadt le és „úszott el” az egyenlítő alatti trópusi öve­zetbe. Az expedíció egy hóna­pon át Ausztrália északi tró­pusi övezetében, a Carpenta­­ria-öböl környékén, utána két hónapon át Új-Guinea két leg­nagyobb folyója, a Fly és a Sepik völgyében dolgozik, majd Új-Guinea magas he­gyeiben folytatja kutató mun­káját. NÓGRÁD — 1969. június 22., vasárnap 3

Next