Nógrád, 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

Franciaország feloldja az Izrael elleni embargót ? Az Izrael ellen De Gaulle tábornok által múlt nyáron el­rendelt fegyverszállítási embar­gó közeli eltörlésének lehető­ségét helyezte kilátásba Jacques Chaban-Delmas fran­cia miniszterelnök az Europe—1 rádióban egy hallgató kérdé­sére adott válaszában. A mi­niszterelnök szerint a francia kormány az embargó elrende­lésével „példát kívánt mutat­ni”. Mivel azonban mások nem követték ezt a példát, hanem folytatták a fegyver­szállításokat, a francia kor­mány kénytelen lesz felül­vizsgálni döntését. Ebben a tekintetben nem kívánunk sok időt vesztegetni — fűzte hoz­zá. A miniszterelnök más kérdé­sekre válaszolva a többi kö­zött kijelentette, hogy Francia­­ország atomfegyverkezési po­litikája visszavonhatatlan, bi­zonyos módosítások azonban e politika végrehajtásában bekö­vetkezhetnek. (MTI) Sen Hétnél Meghiúsult az amerikai terv , Binh asszony nyilatkozata A Nhan Dan egy szombati cikkében kommentálja azokat a győzelmeket, amelyeket az utóbbi időben a dél-vietnami hazafias erők Ben Hét — a lap által használt elnevezés Play Can — környékén arattak. Az amerikai különleges fegyveres erők táborát a szabadsághar­cosok már hónapok óta tá­madják és tartják körülfogva, s nem teljes statisztikai ada­tok szerint június 6-tól 24-ig, s harcképtelenné tettek 1600 ellenséges katonát, köztük 44 amerikai katonai „tanács­adót” lelőttek, illetve a földön megsemmisítettek 41 repülőr­gépet, elpusztítottak 183 kato­nai járművet, 10 nagykalibe­rű löveget stb. A Ben Het-i győzelmek je­lentőségét hangsúlyozva, a lap azt írja, hogy azok hozzá­járulnak a háború „vietnami­­zálására” vonatkozó ameri­kai terv meghiúsításához. Az amerikaiak már korábban a dél-vietnami központi fennsí­­kon visszavonták csapataikat és a bábhadsereg katonáit ve­tették harcba. Májusban 12 dél-vietnami zászlóaljat küld­tek Konthum környékére, de azok nem tudtak kitartani a felszabadító erőkkel szemben, a szabadságharcosok a 12 zászlóalj közül kilencet harc­­képtelenné tettek. Ezúttal az amerikaiak a nagy vesztesé­gek elkerülésére erődítmény­be zárták a dél-vietnami kor­­­mánycsapatokat, de az erődít­ményt a szabadságharcosok körülvették és szüntelenül tá­madták. Egy saigoni katonai szóvivő közlése szerint egy amerikai őrjárat a szabadságharcosok két alagútját fedezte fel a Ben Het-i tüzérségi támasz­pontot körülvevő szögesdrót­­védőgyűrű alatt. Az alagutak a táboron belül ásott árkok­hoz vezettek, s ebből arra kö­vetkeztetnek, hogy a szabad­ságharcosok el akartak jutni a tüzérségi támaszpont szívébe, s fel akarták robbantani. Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány külügyminisz­tere nyilatkozatot adott a Blitz című indiai hetilapnak. Kijelentette, hogy mihelyt az amerikaiak távoznak Viet­namból, az ideiglenes forra­dalmi kormány megszűnik. E kormány megalakítása „nem jelent változást egy koalíciós kormány megalakításának el­gondolásában” — mutatott rá a továbbiakban és elmondta, hogy Dél-Vietnam területének négyötöde­ a DNFF ellenőrzé­se alatt áll, és a lakosságának több mint 90 százaléka támo­gatja az ideiglenes forradalmi kormányt. A párizsi tárgyalásokat érin­tő kérdésre válaszolva hang­súlyozta, hogy az ed­digi siker­telenségért az amerikaiakat terheli a felelősség. A külügy­miniszter asszony elmondta, hogy az ideiglenes forradalmi kormány békés, baráti és egyenjogú kapcsolatokat kíván minden országgal. „22 állam már elismerte kormányunkat, és meggyőződésem, hogy ha­marosan sok más kormány is ezt teszi” — mondotta. (MTI) . % Zsivkov hazautazott Algériából Todor Zsivkov bolgár mi­niszterelnök pénteken Algír­ban sajtóértekezletet tartott az algíri külfödi tudósítók ré­szére. A bolgár kormányfő elmon­dotta: a tárgyalások beigazol­ták azt a közös óhajt és törek­vést, hogy továbbra is bővít­sék és szilárdítsák a két or­szág barátságát és együttmű­ködését. Hangoztatta, hogy a fontosabb nemzetközi kérdé­sekben a felek azonos, vagy hasonló nézeteket vallottak. Aláhúzta, hogy ebben a vo­natkozásban legfontosabb a két ország következetes politi­kája, amely az egyetemes bé­ke szilárdítására, az imperia­lizmus és a gyarmati rendszer elleni harc fokozására, a vi­lágméretű nem­zeti felszabadí­tó mozgalom támogatására irányul. , Todor Zsivkov szombaton hivatalos látogatását befe­jezve hazautazott Algírból. A repülőtéren Bumedien elnök és más vezetők búcsúztatták. (MTI) 3 Nigéria offenzív­át kezd A nigériai szövetségi kor­mány szombaton bejelentette, hogy hadserege egyidejűleg indított támadást a szakadár Biafra ellen az északi és a déli fronton. Az offenzíva több hónapos állóháborút szüntet meg. Északon a légi támoga­tással az első hadosztály tá­mad, délen pedig a­ harmadik haditengerészeti hadosztály lendül akcióba. Közölték, hogy időközben a második hadosz­­tály csapatai megtisztították a Niger folyó nyugati partvidé­két. Ez az utóbbi akció csak 24 órával ezelőtt kezdődött meg. Közben Malmőben hivatalo­san felmentették minden vád alól Carl Gustaf von Rosen svéd grófot, az egyik svéd lé­gitársaság hivatásos pilótáját, aki svéd, gyártmányú, rakéták­kal felszerelt kiképzőgépen több héten át támadta a nigé­riai szövetségi kormány állá­sait. A malmöi ügyészség az­zal az indokolással zárta le az ügyet, hogy a svéd törvények csak a toborzást tiltják Svéd­ország határain belül, azt nem, hogy svéd állampolgár külföl­dön harci tevékenységben ve­gyen részt. (MTI) •• •• • » »• Görög bírák a katonai kormányzat ellen Sztasszinopulosz, a görög fik, hogy semmilyen nyomásra államtanács elnöke, tovább­­ sem hajlandók lemondani. folytatja harcát a katonai kormányzat ellen, amely pén­­teken felmentette állásából és helyébe Dimitszasz bírót ne­vezte ki a tekintélyes bírói testület élére, amely az állam­polgárok és az állam közötti viszályokat vizsgálja jogi szempontból. A görög alkot­mány értelmében az államta­nács elnökének megbízatása életfogytiglan tart és Sztasszi­nopulosz erre való hivatkozás­sal nem volt hajlandó átven­ni a felmentéséről és utódának kijelöléséről intézkedő kor­mányhatározatot, amelyet ezu­tán lakásának ajtajára szögez­ték ki. Athéni jogászá körökből származó értesülés szerint a 23 tagú jogi testület többi tagja teljes mértékben támo­gatja a kormány által levál­tott Sztasszinopuloszt. Hírek szerint „becsületjegyzőköny­vet” írtak alá, amelyben köz­közben a kormány irányítá­sa alatt álló athéni sajtó kam­pányt folytat Stasszinopulosz ellen, akit­ azzal vád­ol, hogy „megsértette a forradalmi jo­got”, értsd: a katonai kor­mányzat politikai elképzelése­it. A görög kormány pénteken este fogadta Rodinosz­ Orlan­­dosz gazdasági csúcsminiszter­helyettes és Evlambiosz mi­niszterhelyettes lemondását. A két politikus nem ért egyet a kormány politikájával az or­szág harmadik kőolajfinomí­tójának építésével kapcsolat­ban. Az építés jogáért ugyanis két hajógyáros, Onasszisz (Kennedy özvegyének férje) és Niarchosz versengett, csilla­gászati összegeket ígérve a koncesszióért, a kormány azon­ban egyikük ajánlatát sem fo­gad­ta el, hanem versenytár­gyalást írt ki az ügyben. (MTI) NÓGRÁD , 1969. június 29., vasárnap EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Új kormány Párizsban — Nincs előrehaladás a vietnami tárgyalásokon — Részletek a közel-keleti béketervekről A berlini béke-világtalálkozó felhívása — A nagy tanácskozás mérlegét vonják meg a kommunista pártok MA MÁR csökken a világ érdeklődése a párizsi politikai helyzet alakulása iránt, mert Pompidounak köztársasági elnökké való meg­választása és Chaban-Delmas-nak miniszter­­elnökké történt kinevezése, valamint az új kormány megalakulása után elmaradtak a francia politika várt, azonnali és látványos változásai. A kormánylista ismeretében sokan azt jósolták még, hogy a gaulleista politika egyes elemeit gyorsan módosítani fogják: er­re következtettek például Maurice Schumann külügyminiszteri kinevezéséből... Schumann korábban valóban a NATO és a Közös Piac melletti megnyilatkozásokkal vétette észre magát, egyelőre azonban Chaban-Delmas mi­niszterelnöknek a nemzetgyűlésben elhang­zott nyilatkozata tekin­thető mérvadónak. E­­szerint pedig az új francia kormány folytat­ja a gaulleista külpolitikát: „a függetlenség az alapja, a béke keresése a célja...” Az atlanti szövetséghez való hűséggel párhuza­mosan meg akarja szilárdítani a francia kor­mány a szocialista országokkal az együttmű­ködési politikát, amely gazdaságilag is meg­hozta gyümölcseit, s amely arányait és jel­legét tekintve fontos politikai tényezővé vált. Chaban-Delmas Nagy-Britanniának a Közös Piacra való bebocsáttatása elé nem emelt aka­dályokat, de hangsúlyozta, hogy a hat or­szágnak, amely az Európai Gazdasági Közös­séget alkotja, előzetesen megállapodásra kell jutnia a feltételeket illetően. Chaban-Delmas burkolt formában a hat közös piaci ország vezetőinek találkozóját javasolta. Párizsnál maradva kell említést tennünk a Vietnamról tárgyaló négyes konferenciáról, amelynek e heti ülése — sorrendben már a 23. —, sem hozott eredményt és nem mutat­ta az előrehaladás legcsekélyebb jelét sem. Pedig Cabot-Lodge a csütörtöki ülés előtt közvetlenül érkezett vissza a francia főváros­ba Washingtonból, ahol módja volt Nixon el­­nökkel is találkozni. Az amerikai küldött azonban a jelek szerint üres kézzel jött... A VDK képviselője a párizsi ülésen joggal álla­píthatta meg, hogy Nixon szavai és tettei között teljes az ellentét. Ugyanígy nem látszik közeledés az ellenté­tes álláspontok között a négy nagyhatalom képviselőinek a közel-keleti válságról folyó New York-i tanácskozásain és az ugyanerről a problémáról megindult kétoldalú, szovjet— amerikai megbeszéléseken sem. A Szovjet­unió, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusai már tizennégy alkalommal találkoztak... Kairói forrásokból egyébként a világsajtó hírt adott az amerikai, illetve a szovjet béketerv egyes részleteiről. Az Egyesült Arab Köztársaság elutasította az olyan imperialista elgondolá­sokat, mint hogy a gházai övezet kerüljön Jordániához, cserébe azért, hogy Jordánia le­mond Jeruzsálemről, vagy hogy a Sinai-fél­­szigetet nyilvánítsák fegyvermentes övezet­nek. Jordánia a legutóbbi légitámadások miatt a Biztonsági Tanács összehívását kérte. Az ENSZ e fontos, operatív szerve hétfőre tűzte ki az ügy megtárgyalását. A héten a rhode­­siai kérdés foglalkoztatta a Biztonsági Taná­csot. Mint emlékezetes, Ian Smith fajüldöző rendszere egy népszavazási komédiával az eddigieknél is tovább ment, gyakorlatilag már megszakította minden kapcsolatát Nagy-Bri­­tanniával és az új alkotmánnyal véglegesí­tette a terület fekete bőrű lakosságának­ jog­fosztását. A londoni kormány ennek ellenére sem hajlandó gazdasági szankciókon túlme­nő, keményebb lépésekhez folyamodni. A Biztonsági Tanácsban az afrikai és ázsiai tagállamok határozati javaslatot nyújtottak be Rhodesia elítélésére, ebben felszólították Nagy- Britanniát fegyveres erők alkalmazására is. Az imperialista mesterkedések, a vietnami, a közel-keleti agresszió, s megannyi neoko­­lonialista akció láttán még csak indokoltabb­nak tűnik az a felhívás, amelyet a Berlinben megrendezett béke-világtalálkozó résztvevői adtak ki. 191 országból 1201 küldött, közöt­tük 55 nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviselője fordult minden néphez, minden jóakaratú emberhez, hogy harcoljon az ag­resszió és az elnyomás minden formája ellen. A béke-világtalálkozón határozatot hoztak Vi­etnamról, az amerikai agresszió elítélésére és a DVK ideiglenes forradalmi kormányának, az egész harcoló vietnami népnek a támoga­tására. A világtalálkozó főbizottsága az euró­pai biztonság kérdéseit vitatta meg és támo­gatta a földrész biztonságának megszervezé­sét célzó budapesti felhívást. A KOMMUNISTA és munkáspártok moszk­vai tanácskozásán elhangzottak tovább vissz­hangoznak a világsajtóban. A kommunista pártok központi bizottságai számos országban meghallgatták és megvitatták a moszkvai ér­tekezleten részt vett küldöttségeik beszámo­lóit. A pártok nagy része a központi bizottsá­gi üléseken hozott határozataikban nemzetkö­zi tevékenységük vezérfonalának tekintik a moszkvai fő dokumentumot, amely így máris növeli a közreadáskor is tapasztalt történe­lemformáló hatását. Pálfy József MTVWWWW»^n(M^W»^VVWVl<VVVVVWWVVWWWVVVWV­<VVVW(rt/WWl^/VV­^^ A Balkán-hegységben ilyenkor is Szinte a fák ko­ronáit súrolják az alacso­nyan úszó felhők. Bármer­­­­re jár az ember a bolgár hegyekben, gránitoszlopok és művészi szobrok őrzik a fasiszták elleni partizánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magasba szökő emlékművek — miként a ha­talmasra nőtt fák — memen­­tóként merednek az égnek. A bolgár nép nagy gond­dal őrzi a betolakodók elle­ni hősi harcok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária, sok évszázados elnyomás után csak a XIX. században nyerte vissza szabad állami­ságát, nemzeti függetlensé­gét. A Fekete-tenger parti ke­cses fürdőváros. Várna, min­denekelőtt a tenger hűs vi­zét, a forróság utáni kelle­mes szellős estéket juttatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, a magyar történelem is mond­ nekünk valamit erről a vá­rosról, csupán vissza kell ka­nyarodnunk a XV. század­hoz, amikor Délkelet-Euró­­pa népei erejüket a pusztai létüket fenyegető török hó­dítók feltartóztatására egye­sítették. Hiszen a hódítás függetlenségüket, a rabló­, pusztító, élősdi uralom pe­dig nemzeti fejlődésük alap­­­jait rendítette meg. A harc a török hódítók, a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s ebben a harcban, — amely a magyarságot a XV. század derekán az európai politika homlokterébe állította — ke­rültek I. Ulászló — III. Wla­­diszlaw néven lengyel király — csapatai Várna alá. Mint azt történelmi tanulmánya­inkból tudjuk, 1444 júliusá­ban tíz évre kötött szegedi békét Ulászló a pápa köve­telésére megszegte és meg­támadta a törököket. Azért tette ezt, mer a pápa, Velen­ce, Genova és más városál­lamok megígérték, hogy flot­tájukkal megakadályozzák a Kis-Ázsiában tartózkodó tö­rök főerők átkelését a Bosz­poruszon. Ebben­ az ígéret­ben bízva Hunyadi János is támogatta a hadjáratot. Ulászló szövetségesei azon­ban nem tartották meg ígé­retüket, s a szultán — sen­kitől sem zavartatva — át­hajózta Európába a kis­­ázsiai erőket és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. Ulászló cserbenhagyá­­sával — Marx szavaival él­ve, a „pápai tréfa” következ­tében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek. A csatában Ulászló elesett és Hunyadi menekülésre kényszerült. Az 1944. november 10 -ér­ vívott vérzivataros csata lengyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek em­lékét nagy gonddal és meg­becsüléssel őrzi a bolgár nép. Először 1935-ben emel­tek emléket Várnában Ulász­ló — ahogy a bolgárok mondják Wladislaw Varnen­­si — tiszteletére. A mauzó­leum szarkofágja jelképes, mert Ulászló holtteste eltűnt a­ csatatéren. Bolgár baráta­ink az utóbbi években gyö­nyörűen kiépítették a mau­zóleum környékét, pánkot varázsoltak köréje. A park egyik festői , szépségű sétá­nyának szélén hatalmas kő­tömbök hirdetik a csatában elesett hősök emlékét. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy ezeket a hatalmas kő­tömböket a Lengyel Népköz­­társaság, a Magyar Népköz­­társaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság cí­merei díszítik, mintegy szim­bolizálva ezzel a közös műi­ és jelen sorsközösség össze­függését, bizonyítva, hogy épp úgy, mint ötszázhuszon­öt évvel ezelőtt a világura­lomra törő török hódítók ellen, ma is közös frontban állunk a haladás ellenségei­vel szemben. Számunkra megkapó,­­ hogy Ulászló mauzóleumával szem­ben állították fel Hunyadi János szobrát. Pajzsán a ha­gyományos hollós címer. Hu­nyadi erőteljes fehérkő-alak­­ja az ügy igazába vetett hi­tet sugározza. A mauzóleumtól kissé tá­volabb modern vonalú, kí­­vül-belül rendkívül impo­záns emlékmúzeum emelke­dik, ahol a csata relikviái: fegyverek a csatában részt­vevő nemzetek fiainak har­ci ruhái, zászlói, a csata tér­képei találtak otthonra. Az emlékmúzeum egyik fülké­jében állították fel Hunyadi János gyulafehérvári szarko­fágjának másolatát és mell­szobrát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy amikor a tenger part­ján már elf­árasztott a cso­dálatos napfény, a Fekete­tenger kellemesen hűs vize után is nagyszerű élményt jelentett ez a szép kirándu­lás a jelenből a múltba. — s.b. — MAGYAR EMLÉKEK VÁRNÁBAN Ulászló mauzóleuma a parkban

Next