Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-17 / 215. szám
Úttörőélet Nagy napok naplója Rendkívül szép és figyelemreméltó eredményei vannak annak a kezdeményezésnek, amely szerint a nógrádi úttörőcsapatok, őrsök és rajok külön naplóban rögzítették az elmúlt tanév legkiemelkedőbb úttörőeseményeit. A kezdeményező, a megyei úttörőelnökség asztalán ,Jelenleg mintegy húsz díszes album található, pedig mint mondják: egyelőre csak két járásból, a pásztóiból és a balassagyarmatiból érkeztek naplók a KISZ megyei bizottságának címére. A „Nagy napok naplójába” a nógrádi kisdobosok és úttörők sok-sok leleménnyel, nagy igyekezettel és esetenként — nem ritka az ilyen! — rendkívül szép rajzokkal, kereken fogalmazott mondatokban örökítették meg az olyan nagy évfordulókhoz kapcsolódó programok, műsorok, látogatások, akciók és kirándulások tapasztalatait mint március 15., április 4., május elseje vagy még korábban, a múlt tanév elején, november hetedike, valamint a párt és a KISZ évfordulója. A legnagyobb „Nagy napok naplója" címet — ha lenne ilyen — kétségtelenül a balassagyarmati Petőfi Sándor általános iskola 1099-es számú úttörőcsapata nyerné, de a napló nemcsak méretével, hanem tartalmával is a szebbek közül való: megemlékeznek a ,,Forradalom lángjai” úttörőakcióhoz csatlakozásukról, a fegyveres erők napján kötött szerződés aláírásáról,a helyi határőrőrs KISZ-szervezetével kötöttek a pajtások együttműködési szerződést), kirándulásukról a budapesti Erkel Színházban, ahol a „Hunyadi Lászlót látták”. Hét pontban leírták a hét raj pártmegbízatásait, külön lapokat szenteltek a kemerovói pionírokkal történt találkozásuknak, a tantárgyi versenyek legjobbjainak. A „leg”-éknél maradva — a legdíszesebb, legszebb naplót, (legalábbis az eddig beérkezettek alapján) a Szurkodpüspöki Általános Iskola József Attila úttörőraja készítette: fotók, dokumentumok felhasználásával feldolgozták a költő életét, szép felvételeken örökítették meg a püspöki pajtások és a községben élő Juhász József veterán emlékezetes találkozását, sok színes kép őrzi a naplóban Lenin emlékét, külön oldalak szolgálnak a dicsőséges 133 nap hőseinek bemutatására. Érdekes a palotási úttörőcsapat naplója is, amely többek között egy olyan társadalmi esküvőről számol be, ahol a menyasszony néhány éve még a csapat tagja volt. Különösen vaskos és terjedelmes naplót küldtek a mátranováki Tóth Bucsoki István úttörőcsapat tagjai: színes textíliák, dugók, zsinórok felhasználásával alkották meg a csapat életének legemlékezetesebb eseményeit ábrázoló képeket. Lesz elég tüzelőanyag az olajkályhák számára Hazánkban az olajkályhák száma 1970-ben 700 ezer, egy évvel utóbb 900 ezer lesz, 1972-ben pedig 50 ezerrel meghaladja a milliót is. A fejlődés ütemére jellemző, hogy számuk az idei év végén még csak az 510 ezret éri el, de már ez is azt jelenti, hogy több mint egymillió ember téli közérzetét befolyásolja: milyen mértékben sikerül az olajkályhákat tüzelőanyaggal ellátni, kenők nélkül kielégítse. Az idén már egy esztendő tapasztalatainak birtokában működik alvállalata, a Prometheus, amely az olajtüzelő berendezések tervezésével, szerelésével, üzembehelyezésével foglalkozik, betanítja a leendő kezelőszemélyzetet, felülvizsgálja az új berendezéseket, ellátja a karbantartást és a javítást, sőt az olaj utánpótlásáról és a szállítás lebonyolításáról is gondoskodik. Az ÁFOR mindent elkövet. Tüzelőolajat körülbelül 1100 hogy a növekvő igényeket zök helyen árusítanak az idén: 218 városban és községben 232 töltőállomás, 146 ÁFOR-kirendeltség és több mint 700 viszonteladó. Az AKÖV-ök közreműködésével az ország egyre nagyobb területein szervezték, illetve szervezik meg a házhozszállítást. Tavaly időnként kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott a cserekannák hiánya. Nehogy ez a helyzet az idén megimétlődjék, az ÁFOR mintegy 20 ezer marmonkannát szerzett be, de akik — elsősorban vidéken — hosszabb időre kívánják ellátni magukat tüzelőolajjal, hordót is vásárolhatnak. Amikor ezek a hordók kiürültek, vagy a benzinkutaknál, vagy az ÁFOR kirendeltségeknél tölthetik meg újra, de kívánságra a viszonteladók házhoz is kiviszik az olajutánpótlást. Vietnamnak készül Első alkalommal dolgoznak vietnami megrendelésre az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni üzemében. Egy 300 ezer forint értékű szalaghidat gyárt Szalatovics Lajos lakatosbrigádja és még október elején szeretnék útnak indítani. Az utóbbi időben megszaporodtak az exportrendelések, ami a gyár jó és pontos munkáját, a vállalt határidők tartását dicséri. A jövő év első felében az eddigi megrendelések szerint több mint 30 millió exportterméket várnak ettől az üzemtől. (Fotó: Koppány Gy.) Reformhatás a külkereskedelemben Több mint másfél esztendeje, hogy a külkereskedelem területén is életbe lépett az új mechanizmus, amely egyrészt megszüntette az export és az import központi keretekhez, kötelező előirányzatokhoz való kötöttségét, másrészt az egységes devizaszorzók alkalmazásával létrehozta a külső és a belső piac gazdasági kapcsolatát. Az alapvető szabályozó eszközökhöz — a devizaszorzóhoz — egyéb, s ugyancsak gazdasági jellegű eszközök — az exportnál az állami visszatérítés, az importnál a vám és az import forgalmi adó társulnak, amelyeknek az a szerepük, hogy egyes esetekben ösztönözzenek, más esetekben korlátozzanak, összhatásukban pedig elősegítsék külgazdasági kapcsolataink — kivitelünk és behozatalunk — gazdasági hatékonyságának javulását. Közgazdasági szabályozók Az elmúlt másfél év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a külkereskedelmi tevékenység közgazdasági szabályozókkal történő irányítása életképes megoldás, amely a gyakorlatban is jól vizsgázott. Az elmúlt évben, miközben behozatalunk 2, kivitelünk pedig 5 százalékkal emelkedett, az előző esztendőkhöz képest jelentősen csökkent nemzetközi árucsere-forgalmunk mérlegének hiánya. Az idei év első felében a külkereskedelem a népgazdaság legdinamikusabb ágazatának bizonyult. Ismeretes, hogy az ipar termelése 1969 első felében mindössze 1 százalékkal, az árukibocsátás, az értékesítés pedig 4 százalékkal emelkedett. A kivitel, a külső piaci értékesítés ezzel szemben 15 százalékkal nőtt, s ebben része van az iparnak, amelynek exportteljesítménye 16 százalékkal emelkedett. De vizsgáljuk részleteiben is a külkereskedelmi szabályozók hatását, működését. Az értékesítés fő irányairól — belkereskedelem, beruházás, külső piac — a termelők döntenek s elhatározásukat csak a nyereségérdekeltség motiválja. A termelők elvben akkor érdekeltek az exportban, ha a külső piaci értékesítés megközelítően annyi nyereséget biztosít mint a belföldi értékesítés. Ha az értékesítés nyereségtől tételei jelentősen eltérnek, akkor a „rossz” piac háttérbe szorul, a másik elvonja előle az árut. A tapasztalatok szerint a devizaszorzók, valamint az állami visszatérítés összegének meghatározása általában biztosította a külső és a belső piac nagyjából azonos vonzerejét. Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt évben sem az exportban — annak fejlődésében —, sem a belső piacon történő értékesítésben nem voltak olyan zökkenők. Kisebb módosítás A termelők elhatározására azonban nemcsak a külső és a belső piacon elérhető nyereség nagysága hat, hanem a piacok kereslete, felvevőképessége is. Az idei év első felében a belkereskedelem saját készleteinek csökkentése érdekében mérsékelten rendelt az ipartól, amelyet a kapacitás-kihasználás követelménye és a nyereségérdekeltség szükségszerűen a külső piaci értékesítés fokozására késztetett. Az ipar exportjának 16 százalékos növekedése jórészt annak a következménye, hogy a belső piaci értékesítés — a belkereskedelem vásárlása — csak 5 százalékkal emelkedett. (A hazai boltokban egyes fogyasztási cikkek kisebb-nagyobb hiánya nem az export túlzott jövedelmezőségével függ össze, hanem azzal, hogy a belkereskedelem érdekeltségi rendszere a forgalom növelése ellen hat, a készletcsökkenés a nyereséget növeli. A belkereskedelem félévi készletállománya 11 százalékkal alacsonyabb volt az 1968 december 31-inél, pedig a forgalom majd 10 százalékkal nőtt. Idevágó adat: a belkereskedelem 1969 I. félévi nyeresége 25 százalékkal magasabb volt mint az előző év azonos időszakában. Az exportszabályozás és ösztönzés rendszerét az idei évben kisebb mértékben módosították. Az elmúlt évi exporteredményekből ugyanis az tűnt ki, hogy a tőkés kivitel ösztönzése nem kielégítő. A tapasztalatok szerint a termelők — nem a kedvezőbb ár, hanem az előnyösebb, mondhatjuk, hogy könnyebb értékesítés miatt — szocialista kivitelüket nagyobb mértékben növelték, mint a tőkés exportot. Ebben az évben lépett életbe az az ösztönző, amely a gazdaságos tőkés kivitel növelését adómentes juttatással honorálja. A szabályozók és ösztönzők nemcsak a mennyiségre — az exportnövekedésre — hatnak, hanem annak összetételére, gazdaságosságára is. A vállalatok ugyanis nem egyes — gazdaságtalan — árukra, hanem kivitelük egészére kapják az állami visszatérítést, amelyre akkor is jogosultak, ha a gazdaságtalan exportot más termékek kivitelével helyettesítik. A termelés és az export struktúrájának gyökeres átalakítása hosszabb időszakot igényel, mindemellett számos vállalatnál tapasztalható a termelőkapacitások gazdaságosabb exportcikkekre való átállítása. Az export gazdaságosságának javulása abban fejeződik ki, hogy 1 rubel, vagy 1 dollár bevételt kevesebb forintköltséggel érünk el. Közvetve ezt bizonyítja: az ipar exportja 16 százalékkal emelkedett, a kivitel ösztönzését szolgáló állami visszatérítés ezzel szemben jelentősen csökkent. Problematikus terület Exportszabályozó és Ösztönző rendszerünk problematikus területe a mezőgazdaság. Ebben a gazdasági ágazatban még nem tudtuk megteremteni a termelők közvetlen érdekeltségét a kivitelben. Ennek legfőbb oka: a mezőgazdasági termékek nagy részét — pl. a vágóállatot, a gyapjút, a cukorrépát stb. — állami monopóliumok vásárolják fel kötött, vagy maximált áron. Emiatt sem a külső piaci értékítélet, sem az állami visszatérítés orientáló és ösztönző hatása nem jut el a a termelőkig, ami nemcsak az érdekeltséget, hanem a külső piaci igényekhez való rugamas alkalmazkodás készségét is gyengíti. Úgy tűnik, hogy ennek a problémának a megoldása a mezőgazdasági termelés további fejlődésének a függvénye: a szükségleteket bőven fedező árutermelés remélhetően lehetővé teszi a kötött forgalmi pályák és a felvásárló monopóliumok megszüntetését, a mezőgazdasági termelő üzemek közvetlen exportérdekeltségének megteremtését. Garamvölgyi István NÓGRÁD — 1969. szeptember 17., szerda 3 Llsemről üzemre Figyelmüket semmi kerülheti el sem Aki autóbuszra ül, már az induláskor meg van győződve arról, hogy eljut úticéljáig. S hogy ez valóban így is történik, jórészt azoknak köszönhető, akik a járművek javítását, karbantartását végzik. Egyes és kettes szemle. A laikusok számára ezek a fogalmak nem mondanak semmit. Idegen a hangzásuk, sokan nem is tudják, mit jelentenek, mit takarnak ezek a szavak? Csak a szerelők ejtik ki olyan természetesen, mintha egy pohár vízről, vagy egy foghúzásról lenne szó. 4— Valamennyi jármű, ha lefutotta az 1500—2000 kilométert, bekerül hozzánk — mondta el Palicza Rajmund művezető. — Ezt nevezzük mi az egyes szemlének. Ilyenkor átvizsgáljuk az autóbuszt és a további üzemeltetéséhez ezazokra a tartozékokra helyeződik át, melyeknek ebben az időszakban különösen nagy az igénybevételük. Sorra vesszük az egész vízrendszert, a gumicsöveket, bilincseket, az önindítót, az akkumulátort, az autóbusz szigetelését, fűtését... tűk be. Nyáron viszont — bár ezek télen is előfordulhatnak — gyakori a rugótörés, éppen a rossz utak miatt, sokszor javításra szorul a sebességváltó, a fék, a tengelykapcsoló. — Van-e elegendő alkatrész a javításhoz? — Nem könnyű kérdés ... Vegyük azt, hogy 18—20 különböző típusú járművünk van. Lehetetlen előre kiszámítani, milyen hibák adódhatnak, mire lesz majd szükség. Az is megoldhatatlan, hogy minden járműhöz valamennyi alkatrész mindig bőségesen legyen raktáron. Így aztán időnengedhetetlenül szükséges karként előfordul, hogy használt, bantartási munkákat, kisebb javításokat elvégezzük rajta. Az üzemeltetés közben előforduló kisebb géphibákkal, függetlenül a lefutott kilométerek számától, szintén mi foglalkozunk. Ezeket a munkákat a más kocsikból kivett alkatrészt szerelünk be, vagy megjavítjuk azt, amit sokkal egyszerűbb lenne kicserélni. Ha ez nem lehetséges, akkor kénytelenek vagyunk megvárni, amíg beszerzik a hiányzó alkatrészt. Ez legkevesebb két—három ha egyáltalán futójavítások körébe soroljuk. — Melyek a leggyakoribb napba telik, hibák? kapható — Télen és tavasszal, nyáron más-más hibalehetőségek adódnak. Már most a téli sze — így vagyunk a 311-es zónra való felkészülés jellem- autóbuszokkal — veszi át a mt a munkánkat. A hangsúly szót Bagoly György, a kettes lönben nagyon jó a kapcsolat az egyes és a kettes szemle dolgozói között, ebből még semmi nézeteltérés vagy probléma nem származott. — Hány autóbusz van benn most? — A kettesen öt kocsi van. Az egyiknek kicseréljük a motorját, a másikon lakatosmunka van. Három autóbuszt még ezután vizsgálunk meg. Az egyesen pedig 15 kocsi vár javításra. Mindig bőségesen van munkánk. Még csak egyszer történt meg, hogy csaknem egészen „kitakarítottuk” a műhelyeket, mindössze egy kocsi szomorkodott a betonon, az is anyaghiány miatt, pedig már mind a ketten több mint tíz éve dolgozunk itt, a 2. számú AKÖV-nél. — Mi az a kettes szemle? — A kettes szemlére 14—17 ezer kilométerenként jönnek be a kocsik. Ennyi kilométer után már tüzetesen át kell vizsgálnunk mindent, a motort, a futóművet, a fék- és kormányrendszert, minden mozgó részt, a jármű teljes egészét. Semmi sem kerülheti el a figyelmünket, mert annak sokszor beláthatatlan következményei lennének. Átlagosan 9—10 óra az átfutási idő... A múlt hónapban kiemelkedő teljesítményt értünk kár, nehézségeinket valameny— A vállalat dolgozóinak tekintélyes hányada vidékről jár be Salgótarjánba, többnyire autóbusszal. Hogyan fogadják az utazás viszontagságait? — Ha valami nincsen rendben, ők is bosszankodnak, akárcsak a többi utasok. Annyi bizonyos, hogy gondjainel. Negyvenkét autóbusz került ki a kezünk alól. Munkánkért 10 ezer forint jutalmat kaptunk, amin az egész kollektíva osztozott. Mi történik akkor, ha ugyanazzal a hibával, amit a kettes szemlekor már egyszer megjavítottak, az autóbusz újra bekerül futójavításra, az egyesre? — Mi garanciát vállalunk a munkánkért. Ha a korábban kijavított hiba megismétlődik, akkor újra megcsináljuk. Ennyien belülről látják, így hát másoknál megértőbbek, türelmesebbek. Tudják, valamennyien azon vagyunk, hogy a közlekedés zavartalan legyen. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy minél kevesebb fennakadás forduljon elő, mert ezek az utasok jogos elégedetlenségét váltják ki. Természetesen, am az országutakon, az autóbuszpályaudvaron vagy a járatokon történik, már nemcsak rajtunk, szerelőkön múlik... Kiss Sándor szemlét végző szerelők művezetője. — A fékberendezéshez nem lehet kapni munkahengert. Mit tehettünk volna? Ahol szükség volt a cserére, oda a hasonló méretű 450-es típusú munkahengert építet-