Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVF. 219. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP Az V. nevelésügyi kongresszus előtt Hevesi és nógrádi úttörővezetők tanácskozása Salgóbányán Salgó­bányán, egész napos tanácskozáson vitatták meg a hevesi és a nógrádi úttörő­­elnökségek tagjai az V. ne­velésügyi kongresszus tézise­it, pontosabban az irányel­vek ama csoportját, amelyek a gyermek- és ifjúsági szer­vezetek szereplésével foglal­kozik. A két elnökség részé­ről több mint harminc úttö­rővezető jelent meg a salgó­­bányai KISZ-vezetőképző is­kolán megrendezett tanács­kozáson, amelyen az MSZMP Nógrád megyei Bizottságát Kővári Tibor, a hevesi párt­­bizottságot pedig Noszticiusz Ferenc képviselte. Kálovits Géza, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára üdvözölte az ifjúsági szövetség megyei bizottsága nevében a tanácskozás részt­vevői, majd Szilasi András, a bizottság titkára, a megyei úttörőelnökség vezetője tar­tott vitaindító előadást. Ennek során többek között említést tett arról, hogy a kongresszus tézisei nem elég bátran és éppen ezért nem elég újszerűen jelölik meg a gyermek- és ifjúsági szerve­zetek szerepét az ifjúság ne­velésében; szólni kell a kong­resszuson a vezetés formáinak és módszereinek szükséges változtatásáról, a korszerű­ség kérdéséről és arról is, hogy az üzemek, az intézmé­nyek és az ifjúság nevelésé­ben nem közvetlenül érin­tett szervek nagyobb részt vállaljanak a közös, az egész társadalom fokozottabb se­gítségét igénylő feladatból. Megállapította: a gyerme­kek kulturális és testi neve­lésében egyedül az úttörő­­mozgalom dolgozott ki iga­zán széles körű és minden gyermeket érintő programot , ugyanakkor a vállalt fel­adat nagysága közel sincs megfelelő arányban a moz­galom tárgyi és egyéb lehe­tőségeivel. A nevelésügyi kongresszuson a helyesebb arány kialakításának szüksé­gességéről is tárgyalni kell — hangsúlyozta. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gyermek- és ifjúsági szervezetek jóval többet vál­lalnak annál mint amennyit — elsősorban meglehetősen szűkre szabott lehetőségeik miatt — egyáltalán elvégez­hetnek, végrehajthatnak. Ezért szükségesnek látszik az is, hogy a kongresszus kimond­ja: az ifjúság nevelésében az egész társadalomnak nagyobb részt kell vállalni, s közben ki kell alakítani a helyes arányt az ifjúsági szervezetek feladatai és meglevő lehető­ségei között. A vitában mind a hevesi,­­mind pedig a nógrádi úttörő­vezetők, úttörőelnökségi ta­gok és a meghívott pedagó­gusok megerősítették a ta­nácskozást bevezető előadás főbb megállapításait. A hoz­zászólók foglalkoztak a hon­védelmi nevelés kérdésével is és megállapították, hogy ezen a területen — csakúgy mint az ifjúság testi nevelé­sének megoldásában — na­gyon sok a tennivaló. Ifjúmunkások együtt­működési szerződése Érdekes és hasznos, mások­nak is példaként szolgáló együttműködési szerződésről kaptunk hírt a Zománcipa­ri Művek Salgótarjáni Gyárá­nak KISZ-szervezetétől. A tarjáni ifjúkommunistákat a napokban felk­ereste a füleki Kovosmart Nemzeti Vállalat ifjúsági vezetőinek egy cso­portja. A szlovák fiatalok a SZDISZ , a szlovák Dolgo­zók Ifjúsági Szövetségének tagjai és azért utaztak a Sal­gótarjáni Tűzhelygyárba, hogy a két üzemi ifjúsági szerve­zet közötti barátságot együtt­működési tervek és szerző­déskötés formájában tovább erősítsék. A találkozó jó alkalom volt arra is, hogy a két , hasonló termelési profillal működő vállalat kiszesei meg­beszéljék a közös problémá­kat, kicseréljék a termelés és a szervezeti élet területén szerzett tapasztalataikat és megállapodjanak az 1970 vé­géig érvényes szerződés meg­kötésének feltételeiben. A fü­leki és a tarjáni ifjúkommu­nisták egyetértettek abban, hogy az együttműködést ki kell terjeszteni az ideológiai, a politikai, a szakmai és kul­turális tevékenység néhány , mindkét szervezetet érintő vonatkozására. A terv szerint a ZIM KISZ- bizottságának tagjai közül többen részt vesznek egy olyan politikai iskolán, ame­lyet üzemi szinten a Kovos­mart füleki gyárának SZDISZ- szervezete rendez. Meghívták a füleki fiatalok a tarjáni üzem kiszéseit a Nagy Októ­beri Forradalom 52. évfordu­lójára, és az 1970 tavaszán megrendezésre kerülő Lenin­­centenárium füleki ünnepség­­sorozatára is. Az elképzelések szerint az együttműködés ki­terjed a kulturálódás terüle­tére; csere formájában a két vállalat fiataljai részt vesznek a soron következő füleki, il­letve salgótarjáni kulturális eseményeken, a Tűzhelygyár művészeti csoportja részt vesz az évenként megrendezésre kerülő füleki „Arany Kakas Fesztiválon”, amely sok vonat­kozásban hasonló a salgó­tarjáni amatőr könnyűzenei fesztiválhoz, nevezési joggal meghívták a tarjáni fiatalo­kat az ugyancsak évenként megrendezett füleki „Fehér Liliom Népdal Fesztiválra” is. A két vállalat ifjúmunkásai között, a szerződés szerint, sportversenyeket rendeznek. A ZIM Salgótarjáni Gyárának KISZ-szervezete negyedéven­ként vendégül látja és az üzemben folyó KISZ-oktatás­­ba bevonja a Korosmart SZDISZ-szervezetének propa­gandistáit. A füleki fiatalok részt vesz­nek a nagy politikai évfor­dulók salgótarjáni rendezvé­nyein. Összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 12. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1969. szeptember 24-én, szerdán 11 órára összehívta. (MTI) Felhívás a nemzetközi biztonság megszilárdítására Mint már jelentettük, Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés ülésszaka elé megvitatás végett terveze­tet terjesztett „Az EN­SZ-közgyűlésének felhívása a világ összes államaihoz a nemzetközi biztonság megszilárdításá­nak kérdéséről” címmel. A felhívás szövege a következő: A közgyűlés, amikor a fa­siszta agresszorok fölött a második világháborúban ara­tott győzelem 25. évfordulójá­nak küszöbén összeült 24. ülésszakára, figyelmét annak a kérdésnek megvizsgálására összpontosította, hogyan áll a nemzetközi biztonság és ho­gyan lehetne azt megszilárdí­tani. Szem előtt tartva, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét negyedszázaddal­­ ezelőtt a népek azzal az elhatározással hozták létre, hogy a követke­ző nemzedékek mentesüljenek a háború nyomorúságától bé­kében éljenek egymással mint jó szomszédok, s a nemzetközi béke és biztonság fenntartásá­ra egyesítsék erőfeszítéseiket. Abból kiindulva, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és e célból olyan kollektív intézkedések fogana­tosítása, amelyek a békét fe­nyegető veszélyek elhárítására és kiküszöbölésére és az ag­­ressziós cselekmények elfojtá­sára irányulnak, az ENSZ-nek alapokmányában meghatáro­zott, rendkívül fontos feladata, nem feledkezve meg arról, hogy az ENSZ minden tagál­lama az alapokmányban köte­lezettséget vállalt, hogy vitá­it békés eszközökkel oldja meg, tartózkodik az erőszakkal va­ló fenyegetőzéstől, vagy az erőszak alkalmazásától bár­mely állam területi épsége vagy politikai függetlensége el­len, valamint minden egyéb eszköztől, amely összeegyeztet­hetetlen az Egyesült Nemzetek céljaival és kötelességének tartja e vállalt kötelezettségek következetes teljesítését, tekintettel arra is, hogy az ENSZ alapokmánya hatodik cikkelyének második szakasza értelmében — biztosítja: amennyiben a nemzetközi bé­ke és biztonság fenntartása érdekében szükségesnek mu­tatkozik, azok az államok is, amelyek az Egyesült Nemze­tek Szervezetének nem tagjai, az ENSZ elveinek megfelelően járjanak el, megvizsgálva a nemzetközi biztonság megszilárdításának fontos és sürgős kérdését, az ENSZ a világ államaihoz for­duló — az ENSZ tagjaihoz és azokhoz is, amelyek nem tar­toznak a világszervezethez vagy valamilyen oknál fogva nem vesznek részt az ENSZ tevékenységében. I. Az ENSZ közgyűlése elége­detten állapítja meg, hogy több mint két évtizede sike­rül már az államoknak és a népeknek megakadályozni egy új világháború kirobbantását. Ez a békeszerető erők nagy eredménye, az egyesült nemze­tek nagy sikere, magasztos céljaik elérésében. Ez azonban csak részleges siker. Nincs világháború, de szilárd béke sincs a Földön. A Földnek hol ebben, hol abban a térségében követnek el fegyveres támadást függet­len államok ellen. Kísérlete­ket tesznek a második világ­háború eredményeinek felül­vizsgálására, miután ez a há­ború a fasiszta agresszorok el­leni győzelemmel ért véget. Még mindig nem hajtották végre teljes mértékben a gyar­mati országok és népek füg­getlenségének megadásáról szóló deklarációt, durva kato­nai erőszakhoz folyamodnak, hogy hatalmukban tartsák az utolsó gyarmatokat és függő területeket, elnyomják e terü­letek népeinek nemzeti­ felsza­badító mozgalmát. Ezer és ezer ember pusztul el, anyagi értékek semmisül­nek meg, amelyeket az embe­riség több nemzedéke hozott létre. Hallatlan méretekben fo­lyik a fegyverkezési hajsza, amely a tömegpusztító fegyve­rek gyártásának területén bon­takozott ki leginkább, s ez a versengés óriási anyagi eszkö­zöket és tartalékokat emészt fel. A népek nem lehetnek szi­lárdan meggyőződve saját biztonságukról, nem összpon­tosíthatják erőfeszítéseiket ki­zárólag békés célok elérésére­ , a gazdaság és a kultúra fejlesztésére, jólétük növelésé­­­re.­­ A világ még mindig a nem­zetközi feszültség viszonyai között él. A kialakult helyzetben, kü­lönös tekintettel arra, hogy nukleáris fegyverek és más tömegpusztító fegyverek van­nak az államok birtokában, egy széles katonai konfliktus kirobbanása elkerülhetetlenül a legsúlyosabb következménye­ket vonná maga után az egész emberiségre nézve.­­ A nemzetközi biztonság megszilárdítására új kollektív erőfeszítésekre, új kezdemé­nyezésekre, új cselekedetekre van szükség. Ezeket valamen­­­­nyi államnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjai­­nak és a világ összes államá­­­nak végre kell hajtania. Ezek­től a cselekedetektől függ a világ jelene és holnapja, a következő nemzedékek sorsa. ■ II. A KÖZGYŰLÉS 1. határozottan és erélye­sen kijelenti, hogy a nem­zetközi biztonság megszilár­dításához mindenekelőtt szük­ség van arra, hogy haladék­talanul végrehajtsák­ , a csapatok kivonását azok­ról a területekről, amelyeket az egyik állam fegyveres erőinek másik állam elleni akciói, illetve olyan népek elleni akciói eredményekép­pen szálltak meg, amelyek a gyarmati rendszer össze­omlása révén kivívott füg­getlenségüket és területi ép­ségüket védelmezik, a még gyarmati igazgatás alatt élő népek felszabadí­tó mozgalmainak elnyomásá­ra irányuló minden intézke­dés beszüntetését, s a függet­lenség megadását ezeknek a népeknek. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next