Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-09 / 208. szám

A képernyő előtt Nyárvégi gyengélkedést? A televízió elmúlt heti mű­soráról megint csak nem túl­ságos elragadtatással beszél­hetünk. A kánikulának las­san vége, de a műsorszer­kesztőség házalóján továbbra is „uborkaszezon” uralkodik: kevés az igazán jelentős, ér­­dekkeltő program. A keddi műsorból és álta­lában is b­rm't Horhetból ma­gasan kiemelkedett igényes­ségét és különlegességét, nem I... osbé eszmei mondandóját illetően a Vietnami Demok­­ratikus Köztársaság évfordu­lója alkalmából bemutatott idei rock című, úgynevezett beat-musical. Szerzője Megan Terry az amerikai modern színházművészet jelentős kép­viselője. Ebben a táncot, ba­lettet, pantomimet, zenét és szöveget sajátosan ötvöző mű­vében a vietnami háború poklát igyekszik megelevení­teni és alkalmat talál az amerikai ifjúság gondolkodás-és lelkivilágának ábrázolásá­ra is. A tartalmi és formai megoldásában egyaránt me­rész művet a budapesti Iro­dalmi Színpad mutatta be. Vállalkozása számottevő ér­ték, a dicséretes, hogy a te­levízió helyet adott a műsor­nak. A krimikedvelők igényét elégítette ki szerdán Angyal legújabb kalandja. A végren­delet című film cselekmé­nyes, izgalmas szórakozást nyújtott. Csütörtökön került képernyőre a Viktor Cser­­nyisov három napja című szovjet film, mely a szovjet városi ifjúság problémáiról vall, sajnos nem eléggé le­kötő történet keretében. Ez­úttal a Parabola sem nyúj­totta azt a szellemes szintet, amit ettől a műsortól általá­ban megszoktunk. A mosta­ni szövegíró Réti Ervin — Harmat Endre páros ötletes­ségben nem ér fel a Pálfy Jó­zsef — Gárdos Miklós szö­vegírókettőssel. A péntek esti műsorból egyedül A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen című összeállítás érdemel említést. Hasek elbeszélésének filmvál­tozatát: A tolvaj és a bírót, valamint Cod­o megfilmesí­tett írását: A közönyös szép­fiút láthattuk — ez utóbbit kissé elnyújtottam A hatvan­perces műsor kevéske volt egy est érdekes betöltésére. Szombaton a közönség kí­vánságára ismételte meg a televízió a Forgószél című amerikai film vetítését. A végig izgalmas alkotásban Ingrid Bergman élményszám­ba menő alakítást nyújt, a film felújítását mindenek előtt­ ez támogatta. (barna) Szüret Ipo­lvecén Patakról, Pejtárról, Nagy­oroszibál és Drégely­palánkra, de még a szomszédos szlovák községekből, Ipolybalogról és Ipolynagy­faluból is érkeztek vendégek az Ipolyvecén va­sárnap rendezett szüreti mu­­latságra. A faluban hagyom­á­­nya van már a szüret meg­ünneplésének, olyanra azon­­ban mint a vasárnapi vált, nincs példa a község történe­tében. A mulatság délelőtt, a „csőszlányok" összessedésé­­vel kezdődött. Egyenként, hintán szállították őket a művelődési otthonba, a ,,csőszlegények" ezalatt lovai­kon parádéztak. A díszes, magyaros ruhába öltözött csőszlegényeken és­­ leányokon kívül volt a falunak bíró- és jegyzőpárja is — az ebéd után kezdődő nagyszabású szüreti felvonulást ők vezették. A társzekereken változatos tár­saság foglalt helyet; ott volt a „boristen" és udvara, a falu népét tréfás szavakkal ostoro­­zó „kisbírő”, s néhány feketé­re kormozott arcú „cigányle­gény”. Csárdásbemutató, tér­zene után a lakosság tetszése szerint beat-zene, vagy ci­­génymuzsika mellett mulatha­tott másnap reggelig. Mai műsor KOSSUTH RADIO! 9.80: Kertveit­ési melódiák, — 9­ 09: H»r*»n * ..m­aszol­­ Gyermekr*dió mű­so­­r, — 8.35: Nóták. — 10,05! Régi naplók nyomában. V. rész. —■ íű.sti Zenekari muráik», — 12,301 Ki nyer ma?­­— 13,30: Melódiakok­­lé­, — 13,451 Pl Deorgikon. — H­ ofli A bolgár kultúra hete, A meg nem született lány, Mesejá­ték — 15,10­ Ilosfalvy Róbert ope­­rettdalokat énekei, — 11,33: A he­gyek éneke. Koreai költők versei,­­ 15,53:­­ rákív»vivők e sorozat dalaikól, — lo­pói a világgazdaság hírei, —­ 10.05: Őrjárat a pesti háztetőkön.­ 10,35: Színes népi mu­zsika, — 11­ 051 Tál vira­ a világ­sajtóban, — l?.«01 Pj felvételeink­ből, - 17,31: Esti teázás, - n,«i a bolgár kultúra hete, Nikolai Gjaurov énekel. — 13,05: Találko­zunk Bács-Kiskunban. A gazda­ságpolitikai rovat mű­sora, — rs.soi Könnyűzenei Híradó, «• 19,35: A Szabd család, — 19,55: pupu vagy semmi A Magyar Rádió játéksorozata a muzsika jegyében. - 81,031 Kilátó, A Magyar Rá­dió kulturális világhiíradója, «■ -» 38.15; Haladó kísérlet Szudán­ban, — 98,85; Ritmusturmik­ — 23.6«; Szabó Ferenc: FflHimadott a tenger — oratórium Petőfi Sán­­dor verseire, PETŐFI RÁDIÓ: 1.85: Táncze­­ne, g,951 Beethoveni A-dúr szo­náta, — 9,451 A bolgár kultúra he­te, a nő. Georgi Markov elbeszélé­se, — 9,00: Az élő népdal. — 9,1«1 Magyar muzsika. — ío.oo: a zene hullámhosszán. — 11.45: A bolgár kultúra Hete, Atanász Dalcsev költeményei — IS.OO: Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara ját­szik, Takács Béla énekel. — 13.301 Adriana Levemreur. Operarészle­tek. — 13.05: Törvénykönyv, — 13.30: Mozarti Esz-dúr kürtguín­­tett, — 14.00-19,0­11 Kettőtől hat­ig.,, A Petőfi Rádió zenés dél­­utánja, —11.10: Hangverseny a stú­dióban, — 19,55: Pj könyvek, — 19,59: Hungária Kupa vízilabda-01 na - 10,30: Matsuil­a — a föld­rengés órájában, — 80,25: Vécsey Ernő táncdalaiból, — 30,35: Fiá­­nak édes bátyja. Szőnyi Sándor elbeszélésének zárt főváltozata, — 21,08: Népdalok, néptáncok, —■ 81,43: A bolgár kultúra hete, A várnai szimfonikus zenekar hang­versenye szófiából.­­ Közbeni 22.18—22.38: Gondolatok filmekről, A aulai arénában. — 33.10: Az elvált asszony, Részletek p#rj operettjé­ből, TELEVÍZIÓ 8.95—18.10: Iskolaté­vá. — 1318—15.10i iskolatévé. - 11.59: Műsorismertetés. — 18.88: Hírek. — 18.05: Készítsünk együtt filmet! — 19.05: Reklámműsor. — SMS: Esti mese. — 19.101 A sokar­cú Bulgária. — 88.80: Tv-híradó. — 88.20» Kegyen«. Dráma két részben. A Madách Színház elő­adása felvételről. — A szünetben, kb. 81.301 Tv-híradó — 8. kiadás. BESZTERCEBÁNYAI 11.881 A kremsi arany. Dokumentumfilm. — 19,301 Vásári ötletek. — 19.08: és 29.05: Tv-híradó. 88.15: Teleguíz­­műsor. Vili,­­ 81.00: Tábornoki becsület. Dokumentumfilm. ­■ordu­at* KARKÖZI GYULA 24. Mindig ezt hallottuk tőle, amikor a városba indul­­tunk, s meg kell mondanom, hogy hírszerző osztagunk pa­­rancsnokhelyettesének intelmeit szigorúan betartottuk. Lukin a vezetőnk, feljebbvaló elvtársunk, tapasztalt cse­­kista volt, aki ragyogóan tájékozódott bármilyen körül­mények között és mindig megtalálta a legjobb megol­dást. Csodálkoztunk, milyen jól értesült a város minden eseményéről, lépéseinkről és tevékenységünkről. Tilos volt ok nélkül összegyűlnünk, jóllehet olykor megszegtük ezt a szabályt: égtünk a vágytól, hogy talál­kozhassunk bajtársainkkal, megosszuk velük gondolatain­kat, meghallgassuk tanácsukat. Szinte minden ilyen „óvatlan” összejövetel után hallgathattuk Lukin szemre­hányásait. Nem volt szabad feljegyzéseket készítenünk, naplót vezetnünk, címeket felírnunk, no és természetesen fény­­képeződnünk. Egy ízben mégis kénytelenek voltunk ezt a tilalmat megszegni. Tavasszal történt, azt hiszem áprilisban. Vasárnap Sevcsukkal benéztünk Prihogykóhoz. Ott találtuk már Kuznyecovot és Jan Kaminszkit. — No, tessék — mondta Kuznyecov —, már megint együtt vagyunk. Ha Lukin megtudja, nem ússzuk meg szárazon. Oszoljunk hát egyenként széjjel. Még ki sem cserélhettük gondolatainkat, amikor ko­pogtattak. — Tessék — szólt ki Frihogyko.­­ Nyílott az ajtó és mindnyájunk legnagyobb csodái­— 70 — Az új tanév fő feladatai Beszélgetés Fabulya Lászlóval, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjével Egyre inkább megszokottá­­álik az utóbbi években, hogy a tanév kezdetén különösen új feladatok nem jelentkeznek. A feladatok esztendőről esz­tendőre ismétlődnek, legfel­jebb azok a körülmények má­sok, amelyek között a felada­tokat meg kell valósítani. Az 1969/70-es tanév ilyen szem­pontból szintén sajátosnak te­kinthető: sajátos feladatok je­lentkeznek és a sajátos fela­datok között kell megoldani azokat a fő feladatokat, ame­lyeket a reform tűzött ki cé­lul. Milyen sajátosságok azok, amelyek befolyásolják e tanév munkáját vagy a fő feladatok elvégzését? Erre kértünk vá­laszt Fabulya Lászlótól, a me­gyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjétől. — A reform végrehajtása új szakaszához érkezett. Úgy ne­vezzük ezt, hogy az intenzi­tás szakaszához. Lényegében befejeződött az új tantervek és tankönyvek bevezetése csak­nem minden tantárgyból, csak­nem minden iskolatípusban. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az elmúlt években, amíg évről évre fokozatosan új tan­tervvel, tankönyvvel kellett megismerkednie a pedagógus­nak, ma már nem ismerkedni kell, hanem a megismert új tantervet, és tankönyvet kell alaposabban, jobban, elmé­lyültebben tanulmányozni, va­lamint az abból adódó követel­ményeket magas szinten elsa­játítani. — Pedagógusberkekben elég sok szó esett a közel­múltban arról, vajon fos­­­ják-e a tanterveket módosí­tani, változtatni? — A jelenleg érvényben le­vő tantervek még hosszú ideig érvényben maradnak. Az új tanterveken azonban máris dolgoznak, amely majd 0, esetleg 16 év múlva lépnek életbe. Ezt a napjainkban zaj­ló tudományos-technikai for­radalom teszi szükségessé és indokolttá. —■ A másik sajátos feladat, amely megszabja a fő fel­adatok végrehajtását ebben a tanévben, az a nagy történel­mi évfordulók két évvel ez­előtt megindult és ez évben lezáruló sorozata. Az idén hazánk felszabadulása 25. évfordulója, valamint Lenin születése 1Q0. évfordulója megünneplésére kerül sor. Ezzel kapcsolatban, milyen ta­nácsokat tart szükségesnek? — A két ünnepség megren­dezésével kapcsolatban egyet­len dolgot tartunk szükséges­nek nyomatékosan hangsú­lyozni: a két évforduló kö­zött éles különbséget ne te­gyenek, külön ünnepségeket az iskolákban lehetőleg ne ren­dezzenek. Okos és helyes len­ne, ha a két évfordulónak nagyszabású közös ünnepséget készítenének elő. Ezt az indo­kolja, hogy a két évforduló­nak eszmei, tartalmi egysége van, ezt az adja, hogy a le­nini gondolat halhatatlansága, alkotó alkalmazása a mi szá­munkra hazánk felszabadulá­sában, a szocializmus győzel­mében és felépítésében, vala­mint a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral való egységben testesül meg.­­ Az 1970-es évet az Egyesült Nemzetek Szerveze­te nemzetközi nevelési évvé nyilvánította. Mit jelent ez a pedagógusok számára? — Szerencsés véletlen, hogy három évvel ezelőtt a Magyar Pedagógusok Szakszervezeté­nek kezdeményezésére az ak­kor megalakult Magyar Peda­gógiai Társaság 1970 szeptem­berére összehívta az­­ Ne­velésügyi Kongresszust. Ez és az előbb említett nemzetkö­zi nevelési év két olyan je­lentős eseménye az 1970-es évnek, amely minden pedagó­gust közvetlen közelről kell, hogy érdekeljen és közvetlen közelről érint is. Az előkészü­letek lázas ütemben folynak. Munkabizottságok­­ létesültek. Az V. Nevelésügyi Kongresszu munkabizottságai a téziseket már elkészítették, közreadták. — Természetes, hogy me­gyénkben az oktatási-nevelési feladatoknak e körülmények­ figyelembevételével szeret­nének az 1969/70-es tanév­ben eleget tenni. Nem hagy­hatjuk figyelmen kívül az egyéb fő feladatokat sem, amelyek évek óta szinte állandóvá váltak. Hallhat­nánk erről is egy-két szót? — Ilyen állandó feladat a honvédelmi ismeretek tanítása, vele kapcsolatban a hazafias és honvédelmi nevelés. Ami erre az esztendőre mégis — ha nem is speciális, de ki­emelkedő feladatot jelent, az: sikeres kísérletet kell tenni ar­ra, hogy a tanításnak a képzé­si és a nevelési hatását erőtel­jesen fokozni tudjuk. Ennek mind tanításra, képzésre és ne­velésre vonatkozóan megvan­nak azok a pozitívumai, ame­lyeket ettől a munkától szeret­nénk remélni.­­ Egyre több szó esik a fizikai dolgozók gyermekeinek a segítéséről. Évek óta na­pirenden van ez a kérdés, hi­szen miniszteri, megyei ren­delkezés látott napvilágot, nevelőtestületi, szakfelügyelői, vezetői megbeszéléseken sze­repelt a téma. Hogyan ál­lunk ezzel a kérdéssel Nóg­­rád megyében? — Elég sok feladatunk van e tekintetben a nevelők és a társadalom szemléletének a formálására. Sokan nem értik meg, hogy a művelődési jog­ban való egyenlőség még nem teremti meg egy csapásra a művelődéshez való jutás és főleg az otthoni adottságok és ösztönzések egyenlőségét. Me­gyénkben az országos átlaghan viszonyított arány nem rossz. Az országos átlag 53 százalék, a középiskolába felvettek ese­tében, Nógrádban 62 százalék. Ez a szint azonos az 1967-es aránnyal. A tavalyi arány azonban ennél sokkal rosszabb volt. Hogy tennivalónk van bőven, az azonnal kiderül, ha összehasonlítjuk a tanulmányi eredményeket. Az általános iskolákban átlagosan egy jegy különbség mutatkozik a fizi­kai és a nem fizikai dolgozók gyermekeinek az eredményei között. Középiskolában körül­belül ugyanaz, de inkább alat­ta van. A segítésnek két alap­vető útja van. Az egyik: anya­gi és szociális téren megterem­teni a jobb feltételeket a fizi­kai dolgozók gyermekei jobb tanulásának. A másik út az is­kolai és a pedagógiai segítés. Ezekben elsősorban a pedagó­gusok és a szülők szemlélet­­formálását kell érteni, vala­mint a diákszociális intézmé­nyekben a fizikai dolgozók gyermekeinek előnyben része­sítését. Azonban úgy érezzük, hogy pedagógiai vonatkozás­ban a legfőbb segítés a jó ta­nítás. Éppen ezért határoztuk meg úgy a fő feladatokat, hogy emelni és fokozni kell a tanítás képzési és nevelési színvonalát, hatékonyságát. Molnár Zsolt kozására Rudolf Schlosswing SS-sturmbannführer állt előttünk. Megölelte Kuznyecovot, velünk meg lekezelt. A náci tiszttel együtt érkezett egy civilruhás férfi, aki csak állt, s nézte a két „jóbarát” találkozásának megható jelenetét­ és hallgatott. — Bemutatom —­ mondta Schlosswing — a Tudt-cég képviselőjét—, s megmondta útitársa nevét. — Ez az a tiszt — fordult most a civilhez —, akiről meséltem ön­nek. Nagyon művelt, rokonszenves ember. Tisztjeink kö­zött ritkán találkozik az ember ilyennel, mint Paul S­e­­bert főhadnagy. — Hagyd már abba, Rudolf. Kellemetlen hallgatnom. — Ne szerénykedj — szakította félbe Kuznyecovot az SS-tiszt. — A führer hadseregében eltöltött tíz év alatt először találkoztam ilyen okos emberrel mint te vagy. De ha már megint összehozott minket a sors, ezt meg kell ünnepelni. Igaz? Tiltakozni hasztalan lett volna és néhány perc múl­va már az asztal körül ültünk és hallgattuk a Sturm­bannführer elbeszélést a keleti fronton való tartózkodá­sáról. — Akármit mondanak is uraim, én burokban szü­lettem. Egész csapattestemet, de még az alegységemet is felmorzsolták a bolsevisták, de én életben maradtam, még csak egy karcolást sem kaptam és most itt iszom ma­gukkal a pálinkát. Különben nem valami ragyogó a helyzet okdakint a fronton. A tél sok bajt okozott nekünk, s katonáink még nem tudtak magukhoz térni. De hát egye fene. Egyszer még megmutatjuk az oroszoknak! A füh­rer totális mozgósítást rendelt el­ Most hazautazom, hogy jelen legyek a mozgósítás utáni új csapattestek megalakí­tásánál. — Én meg — szólalt meg Kuznyecov — kénytelen vagyok még mindig itt toporogni a városban. Hátorszé­­gi törzspatkány lett belőlem, így éldegélek és a papíro­kon kívül semmit sem látok. Egy vigasztal, hogy leül­hetek az üzletemberekkel tárgyalni. Jó, hogy megjöttél, legalább lesz kivel elbeszélgetni. — Sajnos, én még ma továbbutazom. De van egy ötletem. Barátom — mutatott az SS-tiszt a Todt-cég képviselőjére —, azt javasolja, maradjak itt Rovnóban. Egyébként nagyon megtetszett nekem ez a városka és azt hiszem, itt is találok munkát magamnak. Van némi tapasztalatom a megbízhatatlan elemek elleni harcban. Amikor csapattestem Hollandiában állomásozott, ezekben a dolgokban remekeltem. Itt meg azt beszélik, annyi a partizán, mint a nyű. Nyilván a városba is beszivárog­nak. — 71 — — Igazad van, Rudolf — bólogatott Kuznyecov. — A magadfajta számára itt, ahol hemzsegnek a partizánok, több munka akad mint a fronton. Sajnos, nekem ehhez nincs tehetségem. Jobban szeretnék mielőbb visszajutni a frontra. Kuznyecov még sokáig beszélgetett az SS-tiszttel, a Sturmbannführer egyre jobban el volt ragadtatva Kuz­­nyecovtól, hazafias érdemeitől, a führer iránti hűségétől, eszétől és nagy műveltségétől. A végén az SS-tiszt ezt javasolta: — Amondó vagyok Paul, hogy fényképeztessük le magunkat barátságunk emlékére. Most olyan időket élünk, hogy téged minden pillanatban keletre indíthat­nak és többé nem találkozhatunk.­­­■ Nincs nálam a gépem — ellenkezett Kuznyecov. Ám ez az érv kevésnek bizonyult.­­> Nem tesz semmit — felelte az SS-tiszt. — Az állo­máson hagyott bőröndömben van egy Leica. Mindjárt el­küldök érte valakit. — Ne fájjon a fejed miatta — szólalt meg Kuznye­­cev. — Ezek a fiúk mindjárt kifundálnak valamit. Kacsintott nekem. Ez azt jelentette, hogy vegyük át a kezdeményezést. Én és Prihogyko kimentünk az udvarra. — Menjen és hívja el a fényképészt — mondtam Pr­ hogykónak. — De még jobb volna, ha sikerülne kölcsön­kérni tőle a gépet. — Jól van, megpróbálom — felelte és elment a fény­képészért. Amint visszaindultam a házba, az ajtó előtt beleüt­köztem Mihail Sevcsukba. — Hová mégy? — Elmegyek, Semmi kedvem lefényképezted­ ma­gam, — Ne törődj vele, minden rendben lesz — próbáltam megnyugtatni. — Nem izgulok, de mégis jobb, ha eltávozom. Nem tartóztattam tovább. Fél óra múlva Iván Pri­hogyko elhozta a fényképészt. Mindnyájan kiözönlöttünk az udvarra: Kuznyecov német főhadnagyi egyenruhában, Iván Prihogyko, Jan Kaminszki, én, az SS-tiszt és annak barátja, a Todt-cég képviselője. A fényképész levett ben­nünket. Ezután elvettem a fényképésztől a gépet, megkér­tem, álljon az én helyemre, s még egy felvételt készítet­tem. Amikor ennek a jelenetnek is vége lett, a fényké­pész odajött hozzám a gépért. Ám Kuznyecov megelőzte. (Folytatjuk) — 72 —

Next