Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
A képernyő előtt Nyárvégi gyengélkedést? A televízió elmúlt heti műsoráról megint csak nem túlságos elragadtatással beszélhetünk. A kánikulának lassan vége, de a műsorszerkesztőség házalóján továbbra is „uborkaszezon” uralkodik: kevés az igazán jelentős, érdekkeltő program. A keddi műsorból és általában is brm't Horhetból magasan kiemelkedett igényességét és különlegességét, nem I... osbé eszmei mondandóját illetően a Vietnami Demokratikus Köztársaság évfordulója alkalmából bemutatott idei rock című, úgynevezett beat-musical. Szerzője Megan Terry az amerikai modern színházművészet jelentős képviselője. Ebben a táncot, balettet, pantomimet, zenét és szöveget sajátosan ötvöző művében a vietnami háború poklát igyekszik megeleveníteni és alkalmat talál az amerikai ifjúság gondolkodás-és lelkivilágának ábrázolására is. A tartalmi és formai megoldásában egyaránt merész művet a budapesti Irodalmi Színpad mutatta be. Vállalkozása számottevő érték, a dicséretes, hogy a televízió helyet adott a műsornak. A krimikedvelők igényét elégítette ki szerdán Angyal legújabb kalandja. A végrendelet című film cselekményes, izgalmas szórakozást nyújtott. Csütörtökön került képernyőre a Viktor Csernyisov három napja című szovjet film, mely a szovjet városi ifjúság problémáiról vall, sajnos nem eléggé lekötő történet keretében. Ezúttal a Parabola sem nyújtotta azt a szellemes szintet, amit ettől a műsortól általában megszoktunk. A mostani szövegíró Réti Ervin — Harmat Endre páros ötletességben nem ér fel a Pálfy József — Gárdos Miklós szövegírókettőssel. A péntek esti műsorból egyedül A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen című összeállítás érdemel említést. Hasek elbeszélésének filmváltozatát: A tolvaj és a bírót, valamint Codo megfilmesített írását: A közönyös szépfiút láthattuk — ez utóbbit kissé elnyújtottam A hatvanperces műsor kevéske volt egy est érdekes betöltésére. Szombaton a közönség kívánságára ismételte meg a televízió a Forgószél című amerikai film vetítését. A végig izgalmas alkotásban Ingrid Bergman élményszámba menő alakítást nyújt, a film felújítását mindenek előtt ez támogatta. (barna) Szüret Ipolvecén Patakról, Pejtárról, Nagyoroszibál és Drégelypalánkra, de még a szomszédos szlovák községekből, Ipolybalogról és Ipolynagyfaluból is érkeztek vendégek az Ipolyvecén vasárnap rendezett szüreti mulatságra. A faluban hagyománya van már a szüret megünneplésének, olyanra azonban mint a vasárnapi vált, nincs példa a község történetében. A mulatság délelőtt, a „csőszlányok" összessedésével kezdődött. Egyenként, hintán szállították őket a művelődési otthonba, a ,,csőszlegények" ezalatt lovaikon parádéztak. A díszes, magyaros ruhába öltözött csőszlegényeken és leányokon kívül volt a falunak bíró- és jegyzőpárja is — az ebéd után kezdődő nagyszabású szüreti felvonulást ők vezették. A társzekereken változatos társaság foglalt helyet; ott volt a „boristen" és udvara, a falu népét tréfás szavakkal ostorozó „kisbírő”, s néhány feketére kormozott arcú „cigánylegény”. Csárdásbemutató, térzene után a lakosság tetszése szerint beat-zene, vagy cigénymuzsika mellett mulathatott másnap reggelig. Mai műsor KOSSUTH RADIO! 9.80: Kertveitési melódiák, — 9 09: H»r*»n * ..maszol Gyermekr*dió műsor, — 8.35: Nóták. — 10,05! Régi naplók nyomában. V. rész. —■ íű.sti Zenekari muráik», — 12,301 Ki nyer ma?— 13,30: Melódiakoklé, — 13,451 Pl Deorgikon. — H ofli A bolgár kultúra hete, A meg nem született lány, Mesejáték — 15,10 Ilosfalvy Róbert operettdalokat énekei, — 11,33: A hegyek éneke. Koreai költők versei, 15,53: rákív»vivők e sorozat dalaikól, — lopói a világgazdaság hírei, — 10.05: Őrjárat a pesti háztetőkön. 10,35: Színes népi muzsika, — 11 051 Tál vira a világsajtóban, — l?.«01 Pj felvételeinkből, - 17,31: Esti teázás, - n,«i a bolgár kultúra hete, Nikolai Gjaurov énekel. — 13,05: Találkozunk Bács-Kiskunban. A gazdaságpolitikai rovat műsora, — rs.soi Könnyűzenei Híradó, «• 19,35: A Szabd család, — 19,55: pupu vagy semmi A Magyar Rádió játéksorozata a muzsika jegyében. - 81,031 Kilátó, A Magyar Rádió kulturális világhiíradója, «■ -» 38.15; Haladó kísérlet Szudánban, — 98,85; Ritmusturmik — 23.6«; Szabó Ferenc: FflHimadott a tenger — oratórium Petőfi Sándor verseire, PETŐFI RÁDIÓ: 1.85: Tánczene, g,951 Beethoveni A-dúr szonáta, — 9,451 A bolgár kultúra hete, a nő. Georgi Markov elbeszélése, — 9,00: Az élő népdal. — 9,1«1 Magyar muzsika. — ío.oo: a zene hullámhosszán. — 11.45: A bolgár kultúra Hete, Atanász Dalcsev költeményei — IS.OO: Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara játszik, Takács Béla énekel. — 13.301 Adriana Levemreur. Operarészletek. — 13.05: Törvénykönyv, — 13.30: Mozarti Esz-dúr kürtguíntett, — 14.00-19,011 Kettőtől hatig.,, A Petőfi Rádió zenés délutánja, —11.10: Hangverseny a stúdióban, — 19,55: Pj könyvek, — 19,59: Hungária Kupa vízilabda-01 na - 10,30: Matsuila — a földrengés órájában, — 80,25: Vécsey Ernő táncdalaiból, — 30,35: Fiának édes bátyja. Szőnyi Sándor elbeszélésének zárt főváltozata, — 21,08: Népdalok, néptáncok, —■ 81,43: A bolgár kultúra hete, A várnai szimfonikus zenekar hangversenye szófiából. Közbeni 22.18—22.38: Gondolatok filmekről, A aulai arénában. — 33.10: Az elvált asszony, Részletek p#rj operettjéből, TELEVÍZIÓ 8.95—18.10: Iskolatévá. — 1318—15.10i iskolatévé. - 11.59: Műsorismertetés. — 18.88: Hírek. — 18.05: Készítsünk együtt filmet! — 19.05: Reklámműsor. — SMS: Esti mese. — 19.101 A sokarcú Bulgária. — 88.80: Tv-híradó. — 88.20» Kegyen«. Dráma két részben. A Madách Színház előadása felvételről. — A szünetben, kb. 81.301 Tv-híradó — 8. kiadás. BESZTERCEBÁNYAI 11.881 A kremsi arany. Dokumentumfilm. — 19,301 Vásári ötletek. — 19.08: és 29.05: Tv-híradó. 88.15: Teleguízműsor. Vili, 81.00: Tábornoki becsület. Dokumentumfilm. ■orduat* KARKÖZI GYULA 24. Mindig ezt hallottuk tőle, amikor a városba indultunk, s meg kell mondanom, hogy hírszerző osztagunk parancsnokhelyettesének intelmeit szigorúan betartottuk. Lukin a vezetőnk, feljebbvaló elvtársunk, tapasztalt csekista volt, aki ragyogóan tájékozódott bármilyen körülmények között és mindig megtalálta a legjobb megoldást. Csodálkoztunk, milyen jól értesült a város minden eseményéről, lépéseinkről és tevékenységünkről. Tilos volt ok nélkül összegyűlnünk, jóllehet olykor megszegtük ezt a szabályt: égtünk a vágytól, hogy találkozhassunk bajtársainkkal, megosszuk velük gondolatainkat, meghallgassuk tanácsukat. Szinte minden ilyen „óvatlan” összejövetel után hallgathattuk Lukin szemrehányásait. Nem volt szabad feljegyzéseket készítenünk, naplót vezetnünk, címeket felírnunk, no és természetesen fényképeződnünk. Egy ízben mégis kénytelenek voltunk ezt a tilalmat megszegni. Tavasszal történt, azt hiszem áprilisban. Vasárnap Sevcsukkal benéztünk Prihogykóhoz. Ott találtuk már Kuznyecovot és Jan Kaminszkit. — No, tessék — mondta Kuznyecov —, már megint együtt vagyunk. Ha Lukin megtudja, nem ússzuk meg szárazon. Oszoljunk hát egyenként széjjel. Még ki sem cserélhettük gondolatainkat, amikor kopogtattak. — Tessék — szólt ki Frihogyko. Nyílott az ajtó és mindnyájunk legnagyobb csodái— 70 — Az új tanév fő feladatai Beszélgetés Fabulya Lászlóval, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjével Egyre inkább megszokottáálik az utóbbi években, hogy a tanév kezdetén különösen új feladatok nem jelentkeznek. A feladatok esztendőről esztendőre ismétlődnek, legfeljebb azok a körülmények mások, amelyek között a feladatokat meg kell valósítani. Az 1969/70-es tanév ilyen szempontból szintén sajátosnak tekinthető: sajátos feladatok jelentkeznek és a sajátos feladatok között kell megoldani azokat a fő feladatokat, amelyeket a reform tűzött ki célul. Milyen sajátosságok azok, amelyek befolyásolják e tanév munkáját vagy a fő feladatok elvégzését? Erre kértünk választ Fabulya Lászlótól, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjétől. — A reform végrehajtása új szakaszához érkezett. Úgy nevezzük ezt, hogy az intenzitás szakaszához. Lényegében befejeződött az új tantervek és tankönyvek bevezetése csaknem minden tantárgyból, csaknem minden iskolatípusban. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az elmúlt években, amíg évről évre fokozatosan új tantervvel, tankönyvvel kellett megismerkednie a pedagógusnak, ma már nem ismerkedni kell, hanem a megismert új tantervet, és tankönyvet kell alaposabban, jobban, elmélyültebben tanulmányozni, valamint az abból adódó követelményeket magas szinten elsajátítani. — Pedagógusberkekben elég sok szó esett a közelmúltban arról, vajon fosják-e a tanterveket módosítani, változtatni? — A jelenleg érvényben levő tantervek még hosszú ideig érvényben maradnak. Az új tanterveken azonban máris dolgoznak, amely majd 0, esetleg 16 év múlva lépnek életbe. Ezt a napjainkban zajló tudományos-technikai forradalom teszi szükségessé és indokolttá. —■ A másik sajátos feladat, amely megszabja a fő feladatok végrehajtását ebben a tanévben, az a nagy történelmi évfordulók két évvel ezelőtt megindult és ez évben lezáruló sorozata. Az idén hazánk felszabadulása 25. évfordulója, valamint Lenin születése 1Q0. évfordulója megünneplésére kerül sor. Ezzel kapcsolatban, milyen tanácsokat tart szükségesnek? — A két ünnepség megrendezésével kapcsolatban egyetlen dolgot tartunk szükségesnek nyomatékosan hangsúlyozni: a két évforduló között éles különbséget ne tegyenek, külön ünnepségeket az iskolákban lehetőleg ne rendezzenek. Okos és helyes lenne, ha a két évfordulónak nagyszabású közös ünnepséget készítenének elő. Ezt az indokolja, hogy a két évfordulónak eszmei, tartalmi egysége van, ezt az adja, hogy a lenini gondolat halhatatlansága, alkotó alkalmazása a mi számunkra hazánk felszabadulásában, a szocializmus győzelmében és felépítésében, valamint a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral való egységben testesül meg. Az 1970-es évet az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi nevelési évvé nyilvánította. Mit jelent ez a pedagógusok számára? — Szerencsés véletlen, hogy három évvel ezelőtt a Magyar Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezésére az akkor megalakult Magyar Pedagógiai Társaság 1970 szeptemberére összehívta az Nevelésügyi Kongresszust. Ez és az előbb említett nemzetközi nevelési év két olyan jelentős eseménye az 1970-es évnek, amely minden pedagógust közvetlen közelről kell, hogy érdekeljen és közvetlen közelről érint is. Az előkészületek lázas ütemben folynak. Munkabizottságok létesültek. Az V. Nevelésügyi Kongresszu munkabizottságai a téziseket már elkészítették, közreadták. — Természetes, hogy megyénkben az oktatási-nevelési feladatoknak e körülmények figyelembevételével szeretnének az 1969/70-es tanévben eleget tenni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyéb fő feladatokat sem, amelyek évek óta szinte állandóvá váltak. Hallhatnánk erről is egy-két szót? — Ilyen állandó feladat a honvédelmi ismeretek tanítása, vele kapcsolatban a hazafias és honvédelmi nevelés. Ami erre az esztendőre mégis — ha nem is speciális, de kiemelkedő feladatot jelent, az: sikeres kísérletet kell tenni arra, hogy a tanításnak a képzési és a nevelési hatását erőteljesen fokozni tudjuk. Ennek mind tanításra, képzésre és nevelésre vonatkozóan megvannak azok a pozitívumai, amelyeket ettől a munkától szeretnénk remélni. Egyre több szó esik a fizikai dolgozók gyermekeinek a segítéséről. Évek óta napirenden van ez a kérdés, hiszen miniszteri, megyei rendelkezés látott napvilágot, nevelőtestületi, szakfelügyelői, vezetői megbeszéléseken szerepelt a téma. Hogyan állunk ezzel a kérdéssel Nógrád megyében? — Elég sok feladatunk van e tekintetben a nevelők és a társadalom szemléletének a formálására. Sokan nem értik meg, hogy a művelődési jogban való egyenlőség még nem teremti meg egy csapásra a művelődéshez való jutás és főleg az otthoni adottságok és ösztönzések egyenlőségét. Megyénkben az országos átlaghan viszonyított arány nem rossz. Az országos átlag 53 százalék, a középiskolába felvettek esetében, Nógrádban 62 százalék. Ez a szint azonos az 1967-es aránnyal. A tavalyi arány azonban ennél sokkal rosszabb volt. Hogy tennivalónk van bőven, az azonnal kiderül, ha összehasonlítjuk a tanulmányi eredményeket. Az általános iskolákban átlagosan egy jegy különbség mutatkozik a fizikai és a nem fizikai dolgozók gyermekeinek az eredményei között. Középiskolában körülbelül ugyanaz, de inkább alatta van. A segítésnek két alapvető útja van. Az egyik: anyagi és szociális téren megteremteni a jobb feltételeket a fizikai dolgozók gyermekei jobb tanulásának. A másik út az iskolai és a pedagógiai segítés. Ezekben elsősorban a pedagógusok és a szülők szemléletformálását kell érteni, valamint a diákszociális intézményekben a fizikai dolgozók gyermekeinek előnyben részesítését. Azonban úgy érezzük, hogy pedagógiai vonatkozásban a legfőbb segítés a jó tanítás. Éppen ezért határoztuk meg úgy a fő feladatokat, hogy emelni és fokozni kell a tanítás képzési és nevelési színvonalát, hatékonyságát. Molnár Zsolt kozására Rudolf Schlosswing SS-sturmbannführer állt előttünk. Megölelte Kuznyecovot, velünk meg lekezelt. A náci tiszttel együtt érkezett egy civilruhás férfi, aki csak állt, s nézte a két „jóbarát” találkozásának megható jelenetét és hallgatott. — Bemutatom — mondta Schlosswing — a Tudt-cég képviselőjét—, s megmondta útitársa nevét. — Ez az a tiszt — fordult most a civilhez —, akiről meséltem önnek. Nagyon művelt, rokonszenves ember. Tisztjeink között ritkán találkozik az ember ilyennel, mint Paul Sebert főhadnagy. — Hagyd már abba, Rudolf. Kellemetlen hallgatnom. — Ne szerénykedj — szakította félbe Kuznyecovot az SS-tiszt. — A führer hadseregében eltöltött tíz év alatt először találkoztam ilyen okos emberrel mint te vagy. De ha már megint összehozott minket a sors, ezt meg kell ünnepelni. Igaz? Tiltakozni hasztalan lett volna és néhány perc múlva már az asztal körül ültünk és hallgattuk a Sturmbannführer elbeszélést a keleti fronton való tartózkodásáról. — Akármit mondanak is uraim, én burokban születtem. Egész csapattestemet, de még az alegységemet is felmorzsolták a bolsevisták, de én életben maradtam, még csak egy karcolást sem kaptam és most itt iszom magukkal a pálinkát. Különben nem valami ragyogó a helyzet okdakint a fronton. A tél sok bajt okozott nekünk, s katonáink még nem tudtak magukhoz térni. De hát egye fene. Egyszer még megmutatjuk az oroszoknak! A führer totális mozgósítást rendelt el Most hazautazom, hogy jelen legyek a mozgósítás utáni új csapattestek megalakításánál. — Én meg — szólalt meg Kuznyecov — kénytelen vagyok még mindig itt toporogni a városban. Hátorszégi törzspatkány lett belőlem, így éldegélek és a papírokon kívül semmit sem látok. Egy vigasztal, hogy leülhetek az üzletemberekkel tárgyalni. Jó, hogy megjöttél, legalább lesz kivel elbeszélgetni. — Sajnos, én még ma továbbutazom. De van egy ötletem. Barátom — mutatott az SS-tiszt a Todt-cég képviselőjére —, azt javasolja, maradjak itt Rovnóban. Egyébként nagyon megtetszett nekem ez a városka és azt hiszem, itt is találok munkát magamnak. Van némi tapasztalatom a megbízhatatlan elemek elleni harcban. Amikor csapattestem Hollandiában állomásozott, ezekben a dolgokban remekeltem. Itt meg azt beszélik, annyi a partizán, mint a nyű. Nyilván a városba is beszivárognak. — 71 — — Igazad van, Rudolf — bólogatott Kuznyecov. — A magadfajta számára itt, ahol hemzsegnek a partizánok, több munka akad mint a fronton. Sajnos, nekem ehhez nincs tehetségem. Jobban szeretnék mielőbb visszajutni a frontra. Kuznyecov még sokáig beszélgetett az SS-tiszttel, a Sturmbannführer egyre jobban el volt ragadtatva Kuznyecovtól, hazafias érdemeitől, a führer iránti hűségétől, eszétől és nagy műveltségétől. A végén az SS-tiszt ezt javasolta: — Amondó vagyok Paul, hogy fényképeztessük le magunkat barátságunk emlékére. Most olyan időket élünk, hogy téged minden pillanatban keletre indíthatnak és többé nem találkozhatunk.■ Nincs nálam a gépem — ellenkezett Kuznyecov. Ám ez az érv kevésnek bizonyult.> Nem tesz semmit — felelte az SS-tiszt. — Az állomáson hagyott bőröndömben van egy Leica. Mindjárt elküldök érte valakit. — Ne fájjon a fejed miatta — szólalt meg Kuznyecev. — Ezek a fiúk mindjárt kifundálnak valamit. Kacsintott nekem. Ez azt jelentette, hogy vegyük át a kezdeményezést. Én és Prihogyko kimentünk az udvarra. — Menjen és hívja el a fényképészt — mondtam Pr hogykónak. — De még jobb volna, ha sikerülne kölcsönkérni tőle a gépet. — Jól van, megpróbálom — felelte és elment a fényképészért. Amint visszaindultam a házba, az ajtó előtt beleütköztem Mihail Sevcsukba. — Hová mégy? — Elmegyek, Semmi kedvem lefényképezted magam, — Ne törődj vele, minden rendben lesz — próbáltam megnyugtatni. — Nem izgulok, de mégis jobb, ha eltávozom. Nem tartóztattam tovább. Fél óra múlva Iván Prihogyko elhozta a fényképészt. Mindnyájan kiözönlöttünk az udvarra: Kuznyecov német főhadnagyi egyenruhában, Iván Prihogyko, Jan Kaminszki, én, az SS-tiszt és annak barátja, a Todt-cég képviselője. A fényképész levett bennünket. Ezután elvettem a fényképésztől a gépet, megkértem, álljon az én helyemre, s még egy felvételt készítettem. Amikor ennek a jelenetnek is vége lett, a fényképész odajött hozzám a gépért. Ám Kuznyecov megelőzte. (Folytatjuk) — 72 —